oké, OSC könyve fiction, science nélkül, engem ez nem zavar :-)
bár akkor meg azt nem értem, hogy társadalomtudományi érzékenysége az nem science? vagy az SF-ben az S az csak és kizárólag hardcore fizika, matematika, kémia lehet?
***
egyébként befejeztem, a vége kissé hurrá optimista
a vallásosság nekem egy helyen volt durva, mikor Diko kiakad, hogy még akár kexelni is akarnak vele, házasság nélkül... khmmm
Egymás után kétszer, meg kicsit később még egyszer elolvastam a múltfigyelőket, és pár dolog kikívánkozik belőlem.. :-)
"OSC kijelenti, hogy van egy gép, amellyel a múltba lehet látni, aztán a kérdés ezzel el is van intézve. :-))) Ez nem SF. (ezzel az erővel azt is mondhatná, hogy van egy főzet varázsfüvekből, amellyel a múltba lehet látni.) OSC végletekig antropomorfizálja a kérdést, nulla tudományos tartalommal. "
Ez nem ellenérv. Asimov: A Halhatatlanság halála" c. könyvében sem nagyon láttam mögöte tudományos tartalmat.
A Vissza a jövőbe sorozatban sem igazán van jelen a tudományos tartalom. :-)
Amire most hirtelen vissza tudok emlékezni, az Idővonal volt az egyetlen, ahol megpróbálkoztak félig-meddig hihető tudományos hátteret adni a gépezetnek.
De nem is ezért írok. :-)
Olvasva a könyvet néa összeszorult a torkom. Tudom, lehet, én vagyok túl érzékeny. :P
Igazán riasztó volt amit a mi lehetséges jövőnkkel kapcsolatban felvetett, a környezetszennyezés, a természeti kincsek kizsákmányolása, meg hasonló kérdésekben.
A másik ilyen helyzet volt a múlt megváltoztatásának szükségességének és módjának a leírása (ami többé-kevésbé összefügg a jövőnkkel kapcsolatos dolgaival), és elképzeltem, én képes lennék-e meghúzni azt a kart..
A könyv vége meg kissé olyan Candide-os, hogy létrehozzák a lehető világok legjobbikát. :-)
Illetve egy momentum, ami nem tetszett teljesen, amit nem tudok teljesen elfogadni:
A világon akkoriban a kereszténység nem volt a legelterjedtebb, nem? A keleti vallások, az arab világ, meg a többi, kisebb vallás. A könyv szereplői, mármint a jövőbeniek mekkora része lehetett keresztény? Tudom, OSC vallása nagyban beleszámít a történetbe, de azért akkor sem kellett volna kihagyni az összes többit.
A SF-nek mondott regények egy jó részének vajmi kevés köze van a valódi SF-hez, sokkal inkább űrben játszódó fantasy, és ebben a tekintetben kicsit radikális a véleményem, mert én itt minőségi összefüggést is látok. Az olvasók elfordulását a műfajtól is az okozta, hogy az SF eltolódott az F irányba, az S betűt pedig nevetségessé tette. Manapság olyan művek merik magukat tudományos szóval kellegetni a fantasztikus mellett, amelyek a legalapvetőbb dolgokkal sincsenek tisztában, és ez nagy baj.
Érdekes hozzáállás. Én pl. pont azért olvasok SF-et, mert szeretem és tiszelem, ha valaki összeszedett, koherens világképpel rendelkezik, és a realitásokban gyökerezve tudja fantáziáját működtetni. Egyébként általában megfigyelhető, hogy a tudomány renoméja igencsak megkopott az utóbbi időben, a lentiek is erre utalnak.
Senki nem nevet a régi elképzeléseken. Pl. Newton a mai napig az egyik legnagyobb tudós (fizikus), aki nem csak a fizikát, hanem a tudományos gondolkodást is alapjaiban meghatározta (szemben pl. a régi görögökkel, akik sokkal inkább voltak természetfilozófusok, mint tudósok).
Ez a "mai, divatos elmélet" megjegyzést nem is tudom mire vélni.
Természetesen mindenkinek joga van úgy olvasni, ahogy tetszik, de ne feledjük el, hogy a SF-ben az S mit jelent. Természettudományos alap nélkül a scifi csak fantasztikum. Ennyi erővel fantasy, vagy mese is lehetne.
Valóna, a Múltfigyelőkben az a legfantasztikusabb, hogy morális szempontból járja köül az időutazás, a múltba való beavatkozás kérdését, méghozzá a lehető legszínesebb módon, minden létező szempontból-
"Röviden: semmiféle fizikai elmélet nem áll a múltbalátás mögött, még kevesebb (:-)) a múlt megváltoztatásának hatása mögött."
ne haragudj (de tényleg), de erre csak az jutott eszemben: Ki a faszt érdekel? (tudom, hogy téged, és tényleg ne sértődj meg)
ez úgy lehet érteni, hogy azért mert nincs, ne is írjanak róla? vagy csak úgy lehet róla írni, ha valaki alátámasztja magát egy éppen divatos elmélettel? vagy az a halálos bűn, hogy nem írja le, milyen alapon képzeli el ezt a "technológiát"
nem azért olvasom OSC-ot, mert izgat, hogy mit gondol/nyalt be napjaink tudományos/féltudományos elméleteiből, hanem mert magáva ragad, ahogy egy társadalmi, vagy emberi kérdést feszeget, még nem olvastam végig a könyvet (30 oldal hátravan), de addig tetszett igazán, amíg eljutnak a döntésig
mindig a morál, megint a morál
abból, amit eddig OSC-tól olvastam, én úgy látom hogy sokkal inkább érdekli az ember, mint az, hogy megfelel-e akár az "alternatív idővonalakról szóló koherens elképzeléseknek" (ami lehet, hogy érdekel valakit egy sci-fiben, de őszintén szólva engem hidegen hagy, így is eszem-faszom megáll, hogy a Galaktikát is telinyomják a tudományos/féltudományos hülyeésgekkel, majd ha ez érdekel, utánanézek máshol)
Hát én egy sci-fit nem szoktam tudományos szemmel nézni. Akkor az ilyen könyvek/filmek 99, de lehet, hogy 100%-át ki lehetne dobni a szemétbe. Az persze nem baj, ha valaki igyekszik valamiféle "tudományos" hátteret kreálni a sztorihoz, de ha nem megy ebbe bele, nekem azzal sincs bajom. Különben is, elméletekről van szó, nem tényekről. A tudósok ma ezt és ezt hiszik, 100 éve egészen mást hittek, 100 éve mulva lehet hogy röhögnek a mai "okosok" elméletein. Persze az nem hátrány, ha egy könyv meglovagolja az aktuális divatelméleteket, és azokra épít, de nálem ez sosem elvárás. Mondjuk nem is vagyok fizika szakos:)
A solaria.hu egyik fórumán hosszabban beszélgettünk róla. Röviden: semmiféle fizikai elmélet nem áll a múltbalátás mögött, még kevesebb (:-)) a múlt megváltoztatásának hatása mögött. Nem szeretném fizikai szemináriummá változtatni a topikot (arra ott van a tudomány alfórum), de vannak koherens elképzelések az alternatív idővonalakról (vagy azok nemlétéről), akár a kvantummechanikát (pontosabban a koppenhágai értelmezést), akár Feynmann elképzeléseit nézem az egyszerre létező lehetőségekről, ill. "széthasadó" alternatív világokokról, "valóságvonalakról".
Természetesen nem egyenleteket és levezetéseket várok, de pl Greg Egan tudta kezelni a különböző lehetséges alternatív valóságvonalak kérdését (igaz, őt meg azzal lehetne "vádolni", hogy csak haladó kvantummechanikai PhD-t végzőknek ír :-)), mégis olvasható, élvezetes irodalomhoz jutottunk. OSC-nél ennek nyoma sincs (de a klasszikus relatívitásos időutazásos elképzeléseknek sem).
OSC kijelenti, hogy van egy gép, amellyel a múltba lehet látni, aztán a kérdés ezzel el is van intézve. :-))) Ez nem SF. (ezzel az erővel azt is mondhatná, hogy van egy főzet varázsfüvekből, amellyel a múltba lehet látni.) OSC végletekig antropomorfizálja a kérdést, nulla tudományos tartalommal.
Félre ne értsd, nem akarom a könyv érdemeit kisebbíteni (mert van bőven, még ha kevesebb szót is ejtünk róla, érdemtelenül), de ezek azért szembetűnnek.
OSC a jól kidolgozott karaktereket feláldozta azért, hogy a történet központi kérdését minél több oldalról világítsa meg. Ez a könyv legnagyobb erénye, mármint hogy rengeteg szereplőt mutat be, akik mind máshogyan, más szemszögből látják az eseményeket. De ezekről a karakterekről csak a témával kapcsolatos nézeteiknek köszönhetően tudunk meg valamit, egyébként a figurák más szempontokból sekélyesnek bizonyulnak. Ez persze nem baj, mert a sztori olyan erőteljes és magával ragadó, és olyan hozzáértéssel, olyan stílussal van megírva, hogy mindezt simán megbocsátottam neki:)
Miért volna gyenge a múltba látás? Nekem kifejezetten tetszett. Ott, amikor a nő észreveszi a figyelőket, kicsit én is ráncoltam a homlokom, de szerintem jól megoldotta OSC - ez egyébkén a könyv egyik buktató-jelenete, nagyon könnyű elrontani, egy ilyen jelenet gyorsan nevetségessé válhat, ha nincs kellő odafigyeléssel megírva. Szerinem OSC-re itt (sem) lehet panasz. "Teljesen hibás logika mentén van felépítve az alternatív múlt-jövő, stb" Itt most nem igazán értem, mire gondolsz. Kifejtenéd?
Az, hogy a nincs egy főszereplő, még nem jelenti azt, hgoy a szereplők nem kidolgozottak. Nekem pl. jobban tetszik, hogy nem egyetlen ember szemszögéből kell végignéznem az egész sztorit. Néhol kicsit vonalasra van szabva a szereplők előélete, de a sztori alatt nekem tetszettek a személyiségek eltérései. Nem feltétlenül maguk a személyiségek, hanem hogy érzékelhető különbségek vannak, új rétegek tárulnak fel vagy éppen változások állnak be. (Most felemlegethetném ellenpéldaként BH-KJA Dűne-kiegészítéseit, de nem lenne méltó összemérés. :-))
Ami inkább gyenge (a lentebb emlegettt vitatott befejezést most egyelőre hagyjuk), az a múltbalátás, múltba utazás, és különösen az, hogy az egyik szereplő (mos nem jut eszembe a neve), észreveszi a múltfigyelőket. Egyáltalán nincs kidolgozva. Teljesen hibás logika mentén van felépítve az alternatív múlt-jövő, stb. Persze ez nem befolyásolja a könyvet, hiszen ez nem annyira SF, mint inkább alternatív történelem. A múltba utazás csak eszköz: egy katalizátor, ami a változást létrehozza. OSC-t amúgy sem a könyvei természettudományos, hanem emberi oldala miatt szeretjük. :-)
most olvasom (a talalkozas a hicsikkel-t hagytam felbe miatta, micsinajjak, az idoutazas a gyengem), egyelore kicsit korulmenyesnek tunik, elnagyoltak a szereplok figurai, a neger multfigyelonotol meg idegbajt kapok.
Sziasztok, az új Gibson kapcsán néztem körül, és megtaláltalak titeket. Szóval üdv ... :) ... aztán a tipp alapján megrendeltem a Játékmestert, meg a Múltfigyelőket a Könyvneten.
tiszta mazli, h beneztem ide, egybol leugrottam innen a mom irodaepuletebol az alexandraba, tiz percig bamban bamultam a sci-fi reszleget, aztan megkerdeztem az eladot. az ifjusagi konyvek kozott volt. ehh.
Ez mondjuk csak rajtunk múlik. Ha elegen hajlandóak erre időt áldozni, akkor működik a dolog. Jónéhány ispiratív duma lement pl a sf.hu fórumán az elmúlt egy-másfél évben is (bár egy része csak lazán kapcsolódott az sf könyvpiaci aktualitásokhoz).
Amúgy ez a sok bába között... igaz lehet. De hát ma már nincs központi bizottság! :-))) Hol itt, hol ott vannak érdekes dolgok.
> Tavaly decemberben több tematikus szájton is felvetettem, hogy dumálni kéne a > Múltfigyelőkról, de senki nem jelentkezett. Már azt hittem, senki sem olvasta.
Régebben a Solaria levlistán voltak ilyen "dumák" aktuális könyvekről, de mostanában sajna ott sem nagy a forgalom.
Azért jó lenne, ha valami _élő_ közös fórum lenne, ahol mi olvasók megbeszélnénk/megbeszélhetnénk a sci-fi kiadványokat (könyv, film, akármi), de ilyen sajna nincs. Persze van 5-10-20-akármennyi netes fórum, ahol lehet ilyenről beszélni, dehát igazából úgy néz ki, a "sok bába között elvész a gyerek".
Én is "totális ateista"-ként olvastam, de engem riasztott. Mivel az amerikai elnökválasztás után olvatam, gondolom ez is befolyásolta a gondolataim. Természetesen igazad van abba, hogy logikus befejezés - ha akarom. Miután OSC-nek teljes írói szabadsága volt: egy alternatív világot kreált saját szintetikus vallással, úgy alakíthatta a végét is, ahogy akarta. Ő ezt választotta. Nekem meg nem tetszik. :-)))
A regény ezzel együtt kitűnő, csodálkozom is, hogy kevesebb szó esett róla.
Ezt a befejezést mások is felrótták OSC-nek, bár nem igazán értem miért. Mármint a szempontjaik világosak, csak furcsamód én, a totális ateista vagyok az első, akit az efféle valllásos megközelítések rögtön visszariasztanak az adott műtől. A Múltfigyelőkben nem éreztem, hogy ez a része tolakodó lenne. Persze, rá lehet fogni, hogy azt élteti a végén, amit az elején elítél, de a könyv ugye eleve egy rendkívül vallásos korban játszódik, ahol a szereplők aligha érhették volna el a céljukat más eszközökkel. Innen nézve szerintem a befejezés teljesen logikus.
Tavaly decemberben több tematikus szájton is felvetettem, hogy dumálni kéne a Múltfigyelőkról, de senki nem jelentkezett. Már azt hittem, senki sem olvasta.
Amúgy a regény azon túl, hogy OSC kitűnő író, nagyon érdekes, az egyetlen gyenge pontja a vége: míg OSC korábban hosszú oldalakon keresztül tesz hitet a kulturális felsőbbrendűség ellen, a végére pontosan azt valósítja meg, amit korábban elítélt. Sajnos nagyon is kilóg a lóláb: OSC mormon vallásos elhivatottsága jól egybecseng a mostanában Amerikában megerősödő szélsőséges bibliai kereszténységgel.
Ezzel együtt élvezetes könyv, szerintem OSC-t mindig érdemes olvasni. Kitűnő karakterek vannak benne - bár néhol nagyon didaktikusak a párbeszédek. Tézisregények utoljára Sartre-tól olvastam, azok is borzasztóan rosszak voltak.
Mondjuk az eleje 8/10, a vége 5/10, és néhány szellemes részletért izlés szerint bónuszpont adható. :-)
Húú... Ez a Múltfigyelők... Lassan eljön az ideje, hogy szobrot emeljek Orson Scott Cardnak. Az Alvin ciklus 4. részére való türelmetlen várakozásom közben akadt a kezembe ez a mestermunka. A jövőben tudósok gépekkel figyelik a múlt eseményit, hogy az emberiség elfeledett kultúráit, művészetét és egyéb értékeit dokumentálják. Amikor rájönnek, hogy nem csak tanulmányozni tudják a múltat, hanem befolyásolni is, felmerül a kérdés, hogy van-e joguk megtenni. Jobbá tehetnék ugyan a világot, de akkor az ő jeleneük eltörlődik, mintha soha nem is létezett volna, hiszen a történelem a múltban új fordulatot fog venni. Aztán rájönnek, hogy egy ilyen beavatkozás egyszer már megtörtént, elődeik, egy valójában soha nem létezett valóság képviselői vették rá fondrolatos módon Kolombuszt, hogy nyugat felé hajózzon, így akadályozva meg a halálkultusz-alapú mezo-amerikai kultúra elterjedését és Európa általuk történő leigázását. Végül, ahogy a Múltfigyelők egyre több információhoz jutnak, rájönnek, hogy saját érdekük és kötelességük a történelem megváltoztatása.
Card zseniális érzékkel keveri a fikciót és a valóságot. Részletes és alapos kutatásokat folytatott, és olyan hiteles alternatív történelme(ke)t talált ki, melyeknek megcáfolása alighanem egy történész számára is izzasztó munka lenne. A karakterk Cardhoz hűen nagyszerűen vannak megírva, de itt nincsenek igazán domináns figurák, a könyv története több évtizedet ölel fel, közben pedig vissza-visszatér Kolombusz útjához elmeséléséhez. Ez a két szál pedig a regény utolsó harmadában egybemosódik. Egyetlen olyan időutazásos történetet sem ismerek, mely ilyen komplex módon foglalkozna a téma minden létező aspektusával: a lenyűgözően sodró iramú, magával ragadó történetmesélés közepetette Card felvonultatja az összes paradoxont, és megközelíti az időutazás lehetőségét minden lehetséges (tudományos, erkölcsi, történelmi) szempontból. A befejezés ugyan kissé túlságosan is optimista és pozitív, de éppen ettől válik a Múltfigyelők egy szebb, jobb, igazabb világ rekviemjévé - amilyen világban nekünk soha nem lesz részünk.
most így visszanézve gőzöm sincs miért írtam amit írtam, hmm, azt tudom, hogy arra gondoltam, amit te is írtál, hogy az eche négy kötet első kettője nálunk négyben jelent meg, de... izé
