Néha egyik téma vonzza a másikat,nem tudjuk elkerülni az offolást teljesen.
Én minden véleménynek örülök,pont ezézrt kérdeztem,hogy mi a jobb otthon,mert én nem tudom.Örülök,hogy van olyan vélemény is,hogy a hagyományos sulik között ia van jó,ez is reményt ad.Nekem tetszik az,hogy a Waldorfban olyasmi rendszer van,mint itt,mert látom,hogy jó,bár nem tudom,hogy a Waldorf mennyire lassabb a többi iskolához képest.Viszont ha a gyerekek stresszmentesen bírják a másikat,akkor az is jó.Igazából olyanok szúrtak szemet,hogy hallom a híradóban,hogy az iskolában tanárverések vannak,meg valaki itt írta,hogy egy gyereket pofán rúgtak,és a tanítónéni ott állt,de nem mert szólni,és hogy a Waldorfban kevésbé van agresszió,jobban arra nevelik öket,hogy egymást szeressék.De pl az én fiam jó képoességü,lehet,túl lassú lenne neki a Waldorf,nem tudom,bár a jó képessége mellett lusta is. :) Vagy pl azt is furcsálom,hogy konkrétan hallottam,hogy a hagyományos suliban 4.-ben tanulnak 2 ismeretlenes egyenletet,ami nekem csak szakközépben volt anyag.Ezt viszont teljesen feleslegesnek tartom.Szk-ben úgyis újra fogják tanulni az egészet az egyenletektöl.Én azt gondolom,hogy az itteni rendszer azért jobb,mert minden gyerek a képességei szerint halad,mint a Waldorfban,tehát nem kell kockákat rakosgatnia 6 évesen,viszont ha gyengébb képességü,akkor is tud eredményesen tanulni,és akkoris bejut az egyetemre.
Engedjétek meg,hogy még egy kicsit offoljak!Muszály reagálnom a drogos témára.Nem tudom,mi a helyzet Dániában vagy Norvégiában,de azt tudom,hogy itt 18 éves kor alatt be sem mehet senki szórakozóhelyre (én 14 évesen discóba szöktem),és 21 év alatt nem vehet senki alkoholt(azt meg már kiskoromban kezdtem,ha szüleim leküldtek,de 14 évesen már magamnak is vettem sutyiban)Itt ez lehetetlen.Itt sosem hallottam drogproblémákról az iskolákban.Én úgy tudom,hogy ez a rendszer van egész Skandináviában.Viszont ami igaz,az igaz,rengetegen szülnek fiatalon,és egy nönek van 3-4 gyereke 3-4 férfitól.Az is igaz,hogy a felnöttek nagyon tudnak inni bulikon,ebbe beleértve a 50 éves mamát/anyukát is,aki úgy besörözik otthon,hogy végighány mindent.Olyat is csak izlandiaktól láttam,hogy az egész repülö be volt rugva,és másztak a székeken át,mert ingyen volt a sör,a sztuárdesz meg velem röhögött rajtuk.Viszont nincsenek ilyen alja kocsmák,olyat csak otthon láttam.És drogot is otthon láttam közelröl rendszeresen szórakozóhelyen,nem itt.
Egy szó mint száz,köszönöm az ötleteket,szétnézek Györben,hogy még milyen sulik vannak,bár én nem hallottam semmilyen különösen jó iskoláról sajnos.
Ez egy probléma, de egyáltalán nem biztos, hogy itthon el tudod ezt kerülni, persze az időjárási viszonyok miatt nagyobb az esély, de a környezet is sokat számít. Sajnos még a Waldorfos gyerekek között is meglepően sok az így "játszó", hát még más iskolákban.
Nehéz döntés, helyzet, ebben részemről nem tudok semmit mondani: én ismerem, mi van itthon, te ismered, mi van Izlandon. Na, ezt próbáljuk összehasonlítani. Egy biztos: itthon akkor vagy jó helyzetben mindenféle szempontból, ha ugyanazokat az anyagi körülményeket tudod megteremteni, amit kinn (arányában, nem átszámítva). Ez egy nagyon szomorú helyzet, de ez van. Az országban akkora az olló, hogy csak na, és ez nem fog javulni egyhamar.
Persze, ez is igaz. Én sajnos nem tudom ilyen rózsaszínben látni a világot. Lehet, hogy pesszimista hangulatban vagyok. Mindez, amit leírtál, igaz, természetesen. Az én sulimra is, meg törekszünk is folyamatosan, hogy az legyen.
"Azért valahogy az északi államok eléggé élen járnak fiatalkori drogozásban, italozásban, korai házasságon kívüli kapcsolatokban - a klassz sulirendszer ellenére..."
Akárcsak mi, csak nálunk nem mondanak igazat a statiszkikák/ban/nak. Aki meg közvetlen közelről tapasztal, csak tátja a száját.
Azért szerintem a helyzet nem ennyire fekete-fehér. Vagyis minden, ami magyar és nem Waldorf, az elfuserált, minden, ami a messzi Északon található, az tökély... (nem Te írtad, tudom :-)) Azért valahogy az északi államok eléggé élen járnak fiatalkori drogozásban, italozásban, korai házasságon kívüli kapcsolatokban - a klassz sulirendszer ellenére...
Való igaz, hogy a hazai oktatási rendszer nem képes a rendszerváltás óta nyugvópontra jutni, most meg aztán tényleg a mélyponton van sok szempontból is. DE! Mindig is voltak fészkek, iskolák, pedagógusok, akik mindennek ellenére teszik a dologukat, szakmailag, emberileg tisztességgel, jól. És Emberek kerülnek ki a kezük közül. És nem csak a Waldorf iskolákban. Ha hirtelen végiggondolom a környékbeli iskolákat, ahová rokonok, barátnők gyerekei járnak, hát, egyik jobb, mint a másik. Van közöttük Montessori, van 12 osztályos kéttannyelvű, van felekezeti és van mezítlábas önkormányzati. Jobbnál jobb gyerekanyaggal és tanerővel. Hihetetlen szellemiségű egyházi sulikról tudnék mesélni, ahol minden hétvégén együtt kirándul, lelkigyakorlatozik, énekel stb. az egész iskola, ahol a szülők szívvel-lélekkel együtt lélegeznek az iskolával... Mi is báloztunk, kirándulnuk, vásározunk stb., a többiekkel. Én ezekben az iskolákban nem sok stresszes gyereket láttam. Igen, mennek tanulmányi versenyekre is, szívesen, kényszermentesen. És vagy nyernek, vagy nem. De az iskola bejáratánál ott a képük a büszkeségfalon, a többiek nem irigyek, hanem örülnek a másik sikerének, amit ezeken az "romboló" versenyeken érnek el. Az én gyerekeimen sincs nyoma stresszenek, rohannak reggel, sírnak, ha szünet van, órákat játszanak naponta a szabad levegőn, csak 4 órájuk van. Ugyanakkor első osztályosan lexikonokat böngésznek, naplót írnak - boldogan. Azt hiszem megőrültek volna, ha még most is színezni kellene, meg színes rudakat sorbarakosgatni. De biztosan van olyan gyerek, akinek az kell.
De itt viszont van más probléma.Nem tudom,minek köszönhetöen,talán az idöjárásnak,itt a gyerekek mást se csinálnak,mint tévéznek,kompjutereznek játék helyett.Nagyon nehéz ebböl kiszakítani,mivel ha kiküldöm játszani,amit nem akar,átmegy a barátjához,és ott is kompiznak,vagy ha hozzánk jön a barátja,és nem engedem,egyszerüen itt hagyják.Nem tudom sajnos kivédeni.Fogalmuk sincs,milyen egy igazi játék iskolán kívül.Ez azért furcs,mert az iskolában mindent játékon keresztül tanulnak,akkor hogy lehet,hogy itthon meg nem tudnak játszani?Ez az egyik oka,hogy haza akarom vinni,de nem tudom eldönetni,melyik a jobb.Itt egy jó iskolarendszer iskolán kívül semmilyen szociális élettel,vagy otthoni rendszer,de sokkal több természet,játék?
Igen,a helyzet ksz.r,de ettöl még nem kéne olyan iszonyatos tananyagot megtanulni általánosban,és nem kéne 2 féle érettségivel meg örületes felvételikkel elvenni sok gyerek esélyét,és ennek semmi köze a pénzhez.Én ezért örültem,hogy rákadtam a Waldorfra,mert nagyon hasonlít az itteni rendszerhez.Itt úgy van,hogy kisebb korban lassú,de a 8-12. osztálban,ami már szakközép,és szakmát is tanulnak,az már bekeményít,és nagyon jó szaktudást ad.Ezt saját tapasztalatból mondom,mert az a tudás,amit én kaptam a magyar szakközépben,és egy barátnöm tudása itt,-aki ugyan azt a szakmát tanulta-összehasonlíthatatlan.Ök tanulták azt,ami fontos ahhoz,hogy a szakmáját jól végezze,a legmodernebb technológiákat is beleértve,míg mi tanultuk otthon a sok számolást,amit azóta se kellett sohasem használnom.Szóval a végeredmény az,hogy nekik itt van gyenge általános,a végén mégis nagyoibb tudással végez,mint mi,akiknek iszonyú anyag volt már gyerekkorban,de aztán a végsö tudás mégis rossz.Én nem tudom,hogy ez az ország pénzügyi helyzetén múlik e,vagy csak egy rosszul megtervezett rendszeren,de szerintem a 2.
Nem az iskolarendszerrel van csak gond, sajnos, hanem az általános helyzettel, ami kihat mindenre, hangulatra, viselkedésre stb., és ez érződik a gyerekeken is. Izlandon (meg Norvégiábna, Dániában stb.) ilyen nincs, és szerintem ne is lesz. Nekünk meg, ahogy most állunk, kell 100 év, hogy arra a szintre jussunk.
Az iskolarendszer változásait jól viseli a Waldorf, a kétszintű érettségikkel sincs gond, aki tud, csinál több emeltet, aki nem, nem, sakkoznak a pontokkal, mint mindenhol, aztán valami összejön általában.
Igen,pontosan ez az,amire gondoltam,hogy ugyan itt is lassabban haladnak az iskolában,és biztos nem kapnak általánosban akkora tudást,mint Mo-n,de itt ez azért nem probléma,mert itt minden általános ilyen,tehát nem lesz probléma a továbbtanulás,föleg,hogy nincs is felvételi.Erre vannak kiépülve.Csak be kell fizetni a félévet,és már mehet is a diák egyetemre,aztán vagy bírja,vagy kipotyog.
Köszönöm az infót.Nagyon elkeserítö,hogy otthon milyen a helyzet.Egyszerüen nem fogom fel ésszel,hogy a politikusok hogy csinálhatnak ilyen iskolarendszert megtetözve 2féle érettségivel.
"Én a fiamnak boldog,stresszmentes,igazi gyermekkort szeretnék,"
Ne haragudj, hogy ezt mondom, de akkor, ha meg tudod oldani, inkább maradj Izlandon, amíg felnő, vagy menj át valahova a környékre. A mai helyzetben az, hogy itt bármi stresszmentes legyen, nagyon kicsit esélyes. És ez kihat az iskolákra, gyerekekre, mindenre. A Waldorf valamennyire sziget próbál/tud/akar maradni ebben a rendszerben, de ne várj csodát. A Waldorfban megvalósítható, amit keresel, csak ez az ország nem tart ott sajnos, hogy ehhez megfelelő környezetet biztosítson.
A győri Waldorf tudtommal nehéz helyzetben van, de konkrétumokat tőlem ne kérdezz, mert pletykákat és másodkézből hallott infokat tudok csak, az meg nem ér semmit. Ha valaki tud többet, majd talán beírja.
Én is végigolvastam elég nagy részt a fórumból.Van sok érv-ellenérv.Nekem is tetszik a Waldorf iskolai rendszerben sokminden,és valami nem.Ami viszont engem is nagyon érdekelne,hogy ez az iskola mennyire készít fel az emelt szintü érettségire.Én Izlandon élek.Az északi pedagógia hasonlít a Waldorfhoz sokmindenben.Lassan haladnak,a betüket is ugyan ilyen lassan veszik,nem egyforma ütemben haladnak a gyerekek az osztályon belül,a fiam elsös,de osztæalyzat nem volt,se fekete-piros pont.Hetente kapnak egy értékelést inkább csak szavakban,de ha minden rendben,akkor mosolygós arc van minden bekezdésben.Itt is fontos,hogy a gyerek szeresse a tanítót,nem hordják le öket.Nagyon játékosan tanulnak.A gyerekek szeretnek iskolába járni,nincsenek túlstresszelve.Az én problémám csak az,hogy nem tudok Izlandon élni,és szeretnék hazaköltözni.Otthon viszont a hagyományos iskolákat nagyon stresszesnek tartom,túl sok az anyag,föleg a felsösöknek.Ezenkívül,ahogy itt is írták durvák a gyerekek,csúnyán beszélnek,dohányoznak,akár drogoznak is,bántják egymást.Ilyen helyre nem akarom iratni a fiam.Nagyon tetszik sokminden a Waldorf rendszerben,de az aggodalmam,hogy nem ad elég tudást a magasabb szintü érettségihez,akkor viszont nem mehet a fiam jobb egyetemre,és ezzel el is vágtam a jövöjét.Nagyon gyorsan fejlödik a világ,és az elvárások is gyorsan nönek.Már most is szinte lehetetlen jó diploma nélkül létezni,akkor mi lesz 15-20 év múlva?Én a fiamnak boldog,stresszmentes,igazi gyermekkort szeretnék,de ugyanakkor fel is szeretném készíteni a leendö egyetemre.A kérdésem az lenne,hogy ez a Waldorfban megvalósítható e,vagy létezik e ilyen iskola Mo-n?
A másik kérdésem pedig az lenne,hogy tud e valaki infót a györi(töltéstavi) Waldorf iskoláról.Milyenek a tanítók,van e megfelelö mennyiségü szaktanár,mennyire lepukkant,vagy szép?
Egyébként amit megfogalmazol, számomra is kérdőjeles téma, én pártolnám a szaktanárok bevezetését néhány reáltárgyból (pl matekból) már ötödiktől (úgy tudom van olyan w ahol van, máshol nincs, talán kínálat-függő). A lányom jövöre megy suliba (felvették :-)) és kifejezetten örülök, hogy egy természettudományos-alapdiplomájú w-tanítója lesz, mert számomra megnyugtató, hogy neki valszínű alapból alaposak a reál-pl matekos, -ismeretei, így annyira nem fog hiányozni a szaktanár ezekből, ha mégsem lesz addig. Ez nem lett volna döntő szempont egyébként, biztos vagyok benne, hogy minden osztálytanító, bármilyen az alapszakja, megfelelően oktatja az összes tárgyat, de jó és jobb között is van különbség, ahogy bármelyik iskolában (amilyen matektanáraim nekem voltak a rendesben...háát, szerintem ők sem értette amit mondtak...)
Meg azt is gondolom, hogy aki waldorfot választ, az távolról sem akarja bebiztosítani a "menő" egyetemet a gyerekének. Én abból indulok ki, hogy ha a gyereknek van érzéke valamihez, tehetséges és szereti, akkor azt a waldorfban is megtanulja, max kiegészítjük -ha motivált mert érdekli, akkor ez nem lehet neki gond- ami meg úgyse érdekli, azzal minek kínozzák az iskolában-tanuljon belőle annyit amennyit akar, úgyse abba az irányba fog továbbtanulni. Én pont ettől a maximalista szemlélettől szeretném őt megóvni, hogy mindenből maxra kell teljesíteni és csak a 150% az elég jó-ettől szenvedtem én eleget. Hozzáteszem, hogy a lányom egyenlőre abszolút motivált, érdeklődő, ha ilyen marad, akkor ő meg fogja szerezni magának szükséges tudádát. Egy kevésbé motivált gyerekkel nem tudom mennyire mernék ilyen lazás lenni, de talán a szigorúbb iskola az ő esetében sem a legcélravezetőbb megoldás lenne. Hú, nemtudom sikerült e jól megfogalmaznom a kételyeimet és a rájuk adott saját válaszaimat..:-)) Én ezt valahogy így látom.
attol tartok, keves az infod a w matekokitasarol. hatranyban vannak olyan helyzetben, ha a keszre eloemesztett es begyakorolt sema az egyetlen megoldasi lehetoseg a peldamegoldasaban, de pl. versenyfeladatok megoldasaban, ahol a bevett semak nem hasznalhatoak, viszont az intuicionak nagyobb szerepe van, ott a w agy elonybe kerul.
az egy masik kerdes, hogy a w iskolak nem igen szoktak versenyre kuldeni gyerekeket, igy ez a kepesseguk rejtve marad.
Sajnos az általános tapasztalat a waldorffal az, hogy a gyerekek jelentős része nem az emelt színtű érettségit választja (illetve max. egy tantárgyból mer olyat választani). Emiatt "menőbb" egyetemekre nem is jut be.
amiket hallottam, azok alapján pedig a gyengébb egyetemeken, illetve a gyengébb szakokon is sokszor küzdenek olyan gondokkal, amik hátrányt jelentenek nekik. (pl. matekból)
valójában a "létező waldorf" egy szép alap koncepción nyugszik, de nem került sokkal közelebb a megvalósításhoz, mint a "létező katolikus egyház" a jézusi szeretet valláshoz ....
Akiket érdekel a XVII.kerületi Rákosmenti Waldorf Ovi, azoknak leírok néhány időpontot, ismerkedési lehetőséget:
2008. április 30-án, szerdán délután, két órától: kerti parti régi és leeendő ovisoknak, érdeklődőknek (bográcsozás, kinti és benti játék, ismerkedés, beszélgetés)
2008. május 5-én, 18 órától : szülői est az ovi iránt érdeklőknek
"Köszi az ötletet, de sajnos a Ti iskolátok már nagyon messze van. Azt hiszem nem szerencsés reggelente egy órát utaztatni, míg ilyen kicsi. "
Igazad van napi két óra az tényleg sok, mi nagyon közel lakunk hozzá...
Akinek esetleg még szóba jön a suli, jövő héten délutánonként (április 1-4) 17-18 óra között lehet ismerkedni-beszélgetni a Waldorf pedagógiával és az induló elsőosztály tanítójával, Hegedűs Mátyással.
Szeretném megköszönni azt a rengeteg hsz-t, amit itt évek alatt műveltetek /pár éjszakámba került végigolvasni.../, és az utolsó lökést ahhoz, hogy bár még csak ovi szintjén, de waldorf-os lett a családunk. Egy hónapja kezdtük, kisfiam boldog, kiegyensúlyozott, mi is rengeteg pluszt kapunk az óvónéniktől, a közösségtől. Utólag jót vagy semmit, de már nem értem, miért hittem, hogy az előtte kipróbált állami intézmény működhet, a mi családunkkal nem igazán volt kompatibilis a rendszer. Köszi még egyszer mindent, a jó kis vitákat, a rengeteg ide nem illő hsz-t is, melyek mind megerősítettek abban, hogy nekünk hol a helyünk.
A Waldorf iskolákról lesz ma 15.05-kor a Duna tévén egy ismeretterjesztő műsor, az Alternatív Iskolák sorozatban. Nem tudom milyen színvonalú, még egyet sem láttam.
Köszi az ötletet, de sajnos a Ti iskolátok már nagyon messze van. Azt hiszem nem szerencsés reggelente egy órát utaztatni, míg ilyen kicsi. Lehet, hogy többet vesztenénk,mint nyernénk. Talán ha nagyobb lesz a leányzó, és van rá lehetőség, megpróbáljuk.
Igen, lényegében így lesznek a Waldorf-iskolák, összefognak a szülők, és alapítanak egyet.
Ez az előfelvételi nem rossz ötlet, csak nem tudom, mennyire törvényes. Valószínűleg nem az. Viszont így meg nem lehet azt mondani, hogy nincs hely, és kész, mert a "belülről" érkezők közül is előfordulhat, hogy valakit nem vesznek föl (nem iskolaérett, vagy egyéb okból, esetleg visszalép), és akkor van hely, ha kevés is.
Ez minden évben kemény időszak, szülőknek, tanároknak egyaránt. Úgy tudom egyébként, hogy szinte egész világon ugyanez van.
A szülői összefogás nem az én fejemből pattant ki, a második előadáson a hatalmas érdeklődés miatt említette az egyik tanító (az iskola üzenetét tolmácsolva), hogy amennyiben van szülői szádék, és ez tettekben is megnyilvánul, az iskola minden szakmai segítséget megad. Többet ennél nem tudnak tenni, ami teljesen érthető, hiszen az iskola tele van. Sajnos nem értettem pontosan, hogy az iskola bővítésére, vagy a környéken újabb iskola elindítására vagy valami egészen másra gondoltak-e, és nem is kérdeztem rá, mert engem már nem érint.
Megértem a felvételiztetők problémáját, én sem szeretnék azok között lenni, akiknek dönteniük kell, hogy kit ne vegyenek fel. Esetleg érdemes lenne megfontolni, hogy a "belűlről" érkezők számára kéne egy előfelvételi, a rendes jelentkezés előtt, így mire a külsősök is megérkeznek, már kiderülne, hogy van-e egyáltalán hely. Nekem azt volt a legrosszabb látni, hogy rengetegen voltak, akik reménykednek abban, hogy odakerülhet a gyermekük, pedig nem sok reményük lehet, és ezt mindenki tudja. Az én lelkemnek sokkal jobb lenne, ha tudnám, hogy nincs hely, és kész.
A szülői összefogás sajnos kevés az említett esetben (hacsak nem milliárdos adományban jelentkezik), ugyanis egyszerűen nincs hely (terem), az pedig csak igen tetemes pénzösszeg ráfordításval teremthető elő. Az iskola rajta van a kérdésen, építkezés előtt áll (több okból is), folyik az anyagi lehetőségek keresése, gyűjtögetés stb., de nem könnyű a helyzet, sajnos.
Ezek a túljelentkezéses helyzetek a felvételiztetőknek is igen komoly gondot, sok vívódást és nagyon nehéz döntéseket jelentenek, hiszen legszívesebben mindenkit fölvennének, akit csak lehet. De egy hatvanfős osztály azért kicsit durva lenne.
Nagyon együtt érzek veled! A mi kisfiunk elsős egy állami általánosban, mert ahol most lakunk, ott nincs Waldorf iskola a közelben. Nyáron visszaköltözünk Budapestre (pontosabban Solymárra), és szeretnénk Waldorf iskolába iratni, ezért végigültem a hidegkúti iskola előadásait. Eddig is nagyon vonzott a Waldorf szemlélet, de most, hogy személyesen is megérezhettem az iskola hangulatát, és egy kicsit megismertem a pedagógusokat is, köztük a jelenlegi elsős osztálytanítót, egyszerűen úgy érzem, sehol sem lehet ilyen jó helyen a fiam, mint ott. Gondolom a legtöbb Waldorf iskolából hasonló élményekkel jöttem volna el, de sajnos Solymáron, ahol természetesen legelőször érdeklődtem, egyből azt mondták, hogy nincs hely, így oda be se mentem, a többi iskola pedig túlságosan sok utazással járna, főleg úgy, hogy Nekem és a feleségemnek is a Hűvösvölgy környékén van a munkahelyünk. A bánatunk az, hogy Hidegkúton is minden teljesen bizonytalan. Elvileg vehetnek még fel egy-két gyereket az osztályba, de mint azt bizonyára sokan tudjátok, ez egy bizonyos szintig az osztálytanító döntésén múlik. Szerencsére ő nem zárkózott el teljesen, de azt közölte, hogy most úgy érzi, nem akar senkit sem felvenni, de térjünk vissza a kérdésre húsvét után. Hát, bár reménykedünk, hogy összejön, azért közben majd megesz bánat, ha arra gondolok, hogy mégsem. Próbálom nem túlságoan beleélni magamat, de nem megy. Úgy érzem minden gyereknek Waldorf iskolában lenne a helye. Nem irígylem azokat sem, akik most akarják a leendő első osztályba beíratni a gyereküket Hidegkúton, ugyanis ránézére kétszeres lesz a túljelentkezés.
Úgy tűnik, szülői összefogásra lenne szükség, hogy párhuzamos osztályt lehessen indítani, de ezt szeptemberig szerintem képtelenség összehozni. Ráadásul ez minket nem is érint, mert nem szeretnénk újra első osztályba íratni a kisfiunkat.
Nem hiszem, hogy túlságosan megvígasztaltalak azzal, amit írtam, csak szerettem volna megosztani az esetünket másokkal is, hátha okulnak belőle. Úgy gondolom, hogy akinek most van 4-5 éves kis gyerkőce, érdemes elgondolnia azon, hogy elkezdjen szervezkedni Waldorf ügyben. Én a mai eszemmel ezt tenném.
"aki kicsit kívülálló, nincs már Waldorfos gyereke, barátja, stb. azt úgy érzem kis hátránnyal indul a felvételnél."
Ha túljelentkezés van, akkor ez bizony így van, nem is tagadja senki. Akiknek benn van már a testvérük, ill. akik waldorf-oviba jártak, azok egyértelmű előnyt élveznek. A "népszerűbb" iskolákban a testvérgyerekek megtöltik az induló osztályok nagy részét, még olyan is előfordulhat, hogy az összes jelentkező waldorf-ovis sem fér bele a keretbe. Aki meg abszolút kívülálló, annak alig van esélye -- sokszor még egy-két hely is alig marad számukra egy-egy induló osztályban. És ilyenkor még az sem számít, van-e barátod az iskolában.
Mindazonáltal mi pl. ilyen abszolút kívülállóként jutottunk be az egyik legfelkapottabb iskolába. Még barátunk sem volt...
Sajnos hatvansok gyereket fölvenni 28-30 helyre iszonyatosan nehéz. Bizonyos területeken kétszerannyi iskola is működhetne (vagy iskolákon belül párhuzamos osztályok). Aztán van, ahol úgy vadásszák a gyerekeket, mert kevés a jelentkező.
nehéz szívvel olvastam mindkét hsz-t, olyan rossz, hogy már 5-6 évesen felvételik és várólisták nehezítik a szülő és főleg a gyerek életét, olyan jó lenne elkerülni ezt úgy ahogy van! de hát sajnos ez most már elérte az alternatív iskolákat is, nem csak az olyan versenyistállókat, amiktől én spec szeretném megkímélni a gyerekeimet.
azért én is azt mondanám, hogy nem szabad mindent egy lapra feltenni, és hátha lehet találni jó tanító(néni)t egy környékbeli állami iskolában is, esetleg eltolva az átmenetet a 4. osztály utáni szakaszra. hátha menet közben kiesik valaki a w-ból és akkor be tudtok csatlakozni. így még mindig könnyebb az átmenet, mint fordítva.
az első 4 osztályban annyira sok múlik a tanítón, ott talán még jobban érvényes az, hogy jobb kifogni egy jó tanítót egy gyengébb iskolában, mint egy gyengébb tanítót egy jó iskolában.
Szia, mi meg hosszú tipródás után arra jutottunk, hogy mégsem adjuk w-ba a gyerekünket. Már legalább 2-3 éve járogatunk rendezvényekre a közeli Waldorf-iskolába és arra gondoltunk a férjemmel egyetértésben, hogy ide adjuk majd. Voltunk szülői fórumokon, nyílt napon, módszertani előadáson, beszélgettünk több waldorfos szülővel, irodalmat olvastunk, ezt a fórumot is. Szóval azt gondolom, hogy eléggé belemerültünk a témába és jónak találtuk. A nyílt napig egyértelmű volt a szándékunk, de az ott látottak fordítottak a dolgon. Azt gondoljuk, hogy az elméletet nem teljes körűen sikerül megvalósítani a gyakorlatban. Továbbá azt tapasztaltuk, hogy az osztály többsége nem hagyta figyelni, és az órán részt venni azt a kisebbséget, aki szeretett volna. Mi arra jutottunk a férjemmel, hogy az eddigi itthoni irányt tartva, figyelve a zenére, kultúrára, sportra, kézművességre, talán nem döntünk rosszul, hogy mégis államiba adjuk a gyereket. És a látottak alapján a Waldorf valószínűleg kevés lenne az ő képességeinek. Hozzáteszem, nem rossz szándékkal írom ezeket, magam sem gondoltam volna, hogy ide lyukadunk ki, meg is viselt bennünket, hogy megcáfolódtak az elképzeléseink.
Hosszú tipródás után eldöntöttük, hogy a lánykánkat a kispesti Waldorfba iratjuk. Végighallgattam az előadásokat, beszélgettem szülőkkel és tanárokkal, és nagyon jó döntésnek tűnt. Igen ám, de igen sokan gondoltuk ezt. Az ún. iskolaérettségi vizsgálat után a jelentkezésünket - persze telefonon - az osztálytanító elutasította, helyhiányra hivatkozva. Hát nagyon rossz érzés. Beleéltük magunkat és most nagyon csalódottak vagyunk.
Csak azért írom ezt le mert aki kicsit kívülálló, nincs már Waldorfos gyereke, barátja, stb. azt úgy érzem kis hátránnyal indul a felvételnél. Én is szeretném azokat a feltételeket, élményeket biztosítani a gyerekem számára, amik a W-ban általánosak, és nagyon szomorú vagyok, hogy nem tehetem meg.
