Egy 14 éves gyereknek szerintem nem lehet már bebeszélni, hogy ne akarjon találkozni az apjával. Megvan a saját tapasztalata, esetleg látja, hogy verik az anyját, akár őt is ok nélkül, nem hiszem, hogy érdekli a láthatás. Ha meg nincs semmi gond, egyedül is elmegy az apjához, le sem lehetne beszélni.
Segítséget szeretnék kérni közlekedési szabálysértés ügyében!Nem szeretném az egész történetet leírni nyilvánosan.Valaki,kérem segítsen, nagyon fontos lenne.Ha egy e-mail címet kapnék,arra pontosan megírom az egész ügyet.
Köszönöm
Már mondtuk, hogy a gyerek sem "kényszeríthető". Így a különélő szülő sem. Viszont ha nem látogatja a gyereket, nem tartja vele a kapcsolatot - akkor az alapul szolgálhat bizonyos, gyermekkel kapcsolatos jogai megvonásához.
Lehet, hogy hulyen hangzik a kerdes, de ugyanilyen alapon az apa/anya is kenyszeritheto, hogy talalkozzon a gyerekeivel? (mindig marha erdekesnek tartottam, hogy valas utan egy szulo barmilyen kovetkezmeny nelkul sz@rhat a gyerekere.)
Az az aggályom a kérdéseddel (ismét), hogy úgy érzem, nem azt kérdezed, amit igazán tudni szeretnél.
Ha a gyerek nem akar találkozni az apjával, akkor senki sem kényszerítheti arra, hogy találkozzon. De szerintem teljesen valószínűtlen (és talán természetellenes is), hogy egy 14 éves gyerek befolyásolás nélkül úgy döntsön, hogy ő nem akar találkozni az apjával.
Nekem úgy tűnik, mintha te valójában azt akarnád tudni, hogy ha a gyerek _szerinted_ nem akar találkozni az apjával, akkor joga van-e az apának a találkozáshoz. Erre a válasz igen: az apának joga van tartani a kapcsolatot a gyerekével. Magyarul: te nem akadályozhatod a találkozásukat.
Egyébként pedig szerintem a gyerek nem egy bírósági eljárásban sérül (ami egyébként sem évekig tart), hanem a szülei közötti konfliktusban.
Köszönöm a válaszokat. Kérdésem lényege az, jogy el akarok kerülni minden konfliktust, ezért kérdezem vajon elég annyi ha a 14 éves gyerek azt
mondja,hogy ő nem akar találkozni, és akkor nem is kell neki? Vagy ha 16 éves lesz, akkor, vagy ha 18 akkor. Semmiféle olyan évekig húzódó bizonytalan ügybe nem akarok belevágni, ahol a gyerek sérül.
A gyermeket nem kényszeríti senki az apa látogatására. A gyereknek is és az apának is joga, hogy tartsa a másikkal a kapcsolatot.
Nem értem, mit jelent az, hogy nem lehet bizonyítani, hogy az apa veszélyes a gyerekre. Mi mást jelenthet, mint azt, hogy eddig nem utalt semmi arra, hogy veszélyes lenne. Ha viszont nem utalt erre semmi, akkor - ez már a személyes véleményem, és persze úgy, hogy nem ismerem a konkrét helyzetet - kegyetlen és értelmetlen dolog lenne a kapcsolattartásban bármelyiküket korlátozni.
Nem fogalmazol túl píszí módon. A legkisebb gyereket sem "kényszerítik az apja látogatására". Viszont a különélő szülőnek a láthatási jogát a gyermek nagykorúvá válásáig biztosítani kell - hacsak valami miatt azt meg nem vonja tőle a bíróság. Szvsz ezt a dolgot rá kellene bíznod a gyerekre meg az apjára.
A kapcsolattartás helye nem feltétlenül az apa lakása,ugy is meg lehet állapodni, illetve olyan határozat is születhet-indokolt esetben- hogy az apa az anya lakásán lehet együtt a gyerekkel, de el nem viheti.
Lehet a láthatás helye egy semleges hely,pl.a nagyszülők lakása.
A gyereket meg nem lehet szvsz "kényszeriteni" hogy elmenjen az apjához, ha nem akar, akárhány éves is legyen.
Köszönöm a válaszaitokat. Újabb kérdésem,vajon a gyermek melyik életkora az a határ, ahol már nem kényszeríthetik az apa látogatására, akkor, ha nem olyan az apa életvitele, hogy bizonyítani lehetne, hogy veszélyes a gyerekre.
Bár, kicsit elgondolkodva, megfontolandó, hogy jó-e a gyereknek, ha ide-oda rángatják. Merthogy gondolom, feltehető, hogy a férj is elvinni próbálja majd, nem bírósághoz fordulni. Akkor pedig lehet, hogy mégiscsak jobb mielőbb kérni a bírósági elhelyezést (ha ez megtörtént, akkor már nem olyan könnyű rángatni a gyereket, éppen a büntetőjogi szankció miatt).
Ne ijeszd meg szegényt; ha jól látom, van elég baja anélkül is. Nyugodtan vigye azt a gyereket, aztán kérje a fennálló helyzet megváltoztatását a bíróságtól a férj. Valószínűleg hiába.
Először is: a válás és a gyermek elhelyezése két külön dolog.
Ami a gyermek elhelyezését illeti: erről a szülőknek elvileg együtt kell dönteniük, akkor is, ha nem élnek együtt. Megegyezés hiányában bármelyik szülő kérheti, hogy a bíróság döntsön az elhelyezésről. A bíróság a gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosított. Ha a gyermek elhelyezése érdekében azonnali intézkedésre van szükség, a bíróság soron kívül, ideiglenes intézkedéssel határoz.
Ebből az következik, hogy a gyermek elköltöztetésére nincs jogod; arra van jogod, hogy kérd a bíróságtól, hogy soron kívüli eljárásban nálad helyezze el. Viszont az is tény, hogy a jog nem szankcionálja, ha már ezt megelőzően elköltözteted az apjától (kivéve, ha az apjánál végrehajtható hatósági határozat helyezte el, mert ez esetben az elhelyezés megváltoztatása bűncselekmény!).
Érdeklődnék mi a követendő eljárás, ha egy házaspár nőtagja el akar válni agresszív férjétől, aki nem akar. A közös gyerek 14éves múlt. A nő el tud költözni a kizárólagos tulajdonú lakásába,azonos városban, megfelelő jövedeme van. Foghatja a gyereket és viheti,ha az vele akar menni ugyan,de fél az apjától. Hol és ki dönti el, hogy kinél lehet a gyerek, vagy előbb be kell adni a válópert?
kösz a választ nononame
Azt mondja a törvény, hogy a c) pont szerinti elkövetési magatartás megvalósításához "jog vagy kötelezettség létezésére, megváltoztatására vagy megszűnésére vonatkozó" valótlan adat vagy tény közokiratba foglalásában kell közreműködni.
Ez nyilván megvalósul, amikor arról van szó, hogy valaki abban működik közre, hogy valótlan tulajdonviszonyok vagy valótlan állampolgárság kerüljön közokiratba. Pl. a forgalmi engedély a kocsi előző tulajdonosát hamisan tüntesse fel, vagy egy külföldi hamis magyar személyit szerezzen.
Itt azonban egy valótlan tudásszint közokiratba foglalásáról van szó. A tudásszintre vonatkozó adat egy "jog vagy kötelezettség létezésére, megváltoztatására vagy megszűnésére vonatkozó" adat? Szerintem nem.
Egy bizonyítvány, index, diploma, stb. esetében jog (pl. következő osztályba lépésre, záróvizsgára, állás betöltésére) magának a bizonyítványnak, indexnek, diplomának az alapján jön létre, nem a tudásszint alapján. A tudásszint maga, mint adat, nem vonatkozik jogra vagy kötelezettségre. Ezzel szemben a fenti példákban a közokiratból úgy tűnik, hogy egy jog már a közokirat kiadása előtt létezett. A kocsi korábbi tulajdonosának a személye, mint adat, vagy a személyi igazolvány birtokosának a személye, mint adat, jogra vonatkozó adatok: a tulajdonjogra, ill. az állampolgárság tényéhez fűződő jogokra vonatkozó adatok.
Tkp. ebből az következik, hogy egy pusztán konstitutív hatályú közokiratra nézve a c) pont szerinti elkövetési magatartás nem megvalósítható. (Hacsak nincs valami ezzel ellentétes bírói gyakorlat...)
Ez persze nem zárja ki az a) és a b) pont alkalmazhatóságát. Szerintem a tanár tettesként elkövette az a) pont szerinti közokirathamisítást, a két diák pedig bűnsegédként ugyanezt.
"nem kell feltétlenül a közokirat kitöltőjének lenni, a hamis adatszolgáltatás megvalósítja a c) pont szerinti törvényi tényállást."
Pont ezt mondom én is. Ha a konkrét ügyben az a személy, aki ráírta a kamu kettest a dolgozatra nem ugyanaz, mint aki azt később beírta a bizonyítványba, megállhat a c) pont. Azonban ha a javító írja be a jegyet is, nem. Ugyanis ebben az esetben nem közreműködik abban, hogy hamis adatot foglaljanak a közokiratba, hanem ő maga foglalja bele. Ezért írtam azt, hogy nem mindegy, hogy a javító vagy a vizsgáztató tanárról van szó. Persze itt azzal az alapvetéssel éltem, hogy a vizsgáztató írja be azt a jegyet, amit a javító adott.
Bocs, bocs. Csak a nicknevednél nálam mindig felmerül annak a lehetősége is, hogy van benne esetleg egy Q. Hidd el, az első három tök véletlen volt...
5/2000. Büntető jogegységi határozat
közokirat-hamisítás bűntettének megvalósítása jármű átírásával kapcsolatos ügyintézés során
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa Budapesten, a 2000. év október 30. napján tartott nem nyilvános ülésen a legfőbb ügyész indítványa alapján meghozta a következő
jogegységi határozatot:
Ha a jármű átírásával kapcsolatos ügyintézés során olyan adásvételi szerződést nyújtanak be az illetékes rendőrhatósághoz, amely a jármű korábbi tulajdonosát nem a valóságnak megfelelően tünteti fel, és ennek következtében a járműnyilvántartásba is a valóságnak meg nem felelő adat kerül, az egyéb törvényi feltételek megléte esetén a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntette valósul meg.
Azaz: nem kell feltétlenül a közokirat kitöltőjének lenni, a hamis adatszolgáltatás megvalósítja a c) pont szerinti törvényi tényállást.
