1: Van ami lépcsőzetesen felépült szó, viszont rengeteg csak egy létező már ragozottból van közvetlenül egy kis módosítással. De hoztam fel rá példákat, és továbbiakat is hozhatok/hozok majd még.
2: Konkrét példákat hoztam rá mikor egymásból születnek meg a fogalmak, lásd SUROLÓ-----ZSURLÓ és a többiek. Értelmetlen ezeket letagadni, mivel itt vannak előttünk, és léteznek.
3: PARÁZS szónak volt igazolhatóan PARÁS formája. De Cz-F PARÁS (2) is említi + régi írásokban is szerepel. A PARÁS meg a PIROS szó alapértelmét hordozza egy kis módosítással. De különben logikus, hiszen tényleg PIROS a PARÁZS.)) Ugyanaz a gyökérszavuk, már korábban megállapítottuk hogy ez a "tűzértelmű" gyökérszavunk, amit mi PIR nevezünk meg, valójában P_R mássalhangzóvázra épülő szavakat jelent...
"Felesleges minden szót hangonként felépíteni mikor már megvan egy alapkészlet."
Erről szól a toldalékolás. A szavak lépcsőzetesen épültek föl, először az egy- kéthangú ősgyökök kaptak jelentéstartalmat, majd ezek összetétele (mint az összetett szavak) eredményezte a háromhangú gyököket, s ezzel együtt a fogalmak számát (a szókészletet) növelve. A háromhangú gyököket tovább bővítették újabb fogalmak létrehozása céljából egy- két- ill háromhangúakkal, ezeket a rendszeresen alkalmazott elemeket nevezzük toldalékoknak.
"Innentől fogva egymásból is születhetnek, és születnek is szavak."
Nem ez a megoldás volt a szóalkotás menete, hanem a fent vázolt szisztéma. A toldalékoló nyelvekben mindenütt a szóösszetétel elve érvényes. Ahol nem így történt az új szavak megalkotása, hanem - ahogy Te mondod és képzeled - a meglévő módosításával, azok a flektáló nyelvek. Ott valóban az történt, amire Te gondolsz.
A fenti szavak végén minden esetben a mozgásra jellemző, utánzó hang van. Ezeknek a hangoknak egy része később újból a gyökök végére került immár mai értelemben vett toldalékként:
Z: lődöz, sároz
L: horkol, püföl,
P: -
G: csattog, pereg
K: piroslik, tanúskodik,
S: rugdos, lökdös,
F: -
J: -
V: -
T: cserélget, választ,
N: illan, rebben,
M: -
"A valóban PIROS (tüzes) egy másik akcentussal PARÁ(Z)S lesz, látszik hogy miből van."
Te úgy látod, de nem abból van.
Az előbbi gyöke a PIR, az utóbbié a PAR.
Továbbá a PAR gyök után nem -ás toldalék van, hanem -ázs. (Lásd még: dar-ázs, var-ázs...) - Ami éppenséggel lehetett valamikor -ás, de ez nem bizonyítható...
1: F hang kismillió dolog hangja, hiba csak egyetlen jelenséget kiragadni a sokból. A fújás gyökérszava a "FÚ", mert ezt halljuk mikor a szél FÚ-J. Tehát nem csak az F hang a gyök itt sem hanem jelen esetben az Ú itt fontos magánhangzó ezúttal. De ez az F hang sok más dologgal is közösíthető, a folyó hangja is többek közt, a fúrás-faragás és mindenféle ebből fakadó forgásértelmű szó is a valóság F_RR hangjaiból táplálkozik, és belőlük jött létre mint önálló gyökérelem a F_R dolog aminek kiterjedt szóbokra a nyelvünkben.
Továbbá lényeges hang lehet ez a feszülés/foszlás esetén, lényeges hang a futásnál, a puffogós hangoknál (pofa,pofon, pöffed, puffad, püföl, pöfögés és stb...), fontos hang még a nyafogásnál, (nyaff) a böfögésnél, röfögésnél (RÖFF-RÖFF), szóval azért ez elég sok mindennek a valóságos(egyik)hangja. Kétség kívül fontos része ennek a fújó hangok is, de észszerűtlen lenne csak erre koncentrálni, mikor még annyiféle egyéb dolognak a tényleges hangja. A FŐ-zésnek is hoppá ! Ez még fontos lehet, kajálni ősi szokás.))
Miért kezdődik F-el a FEL?... Jó kérdés, ezt nagyon sok ezer év távlatából fixre bemondani nem egyszerű, könnyen gyárthatnék rá egy hihető történetet, ami talán be is találna, csak ez így akkor is találgatás marad. De lehet akár ennek oka a forró víz felfelé jövetele, vagy az ételkészítés FŐ-zés szava, ami valóban egy efféle hangot kiadó jelenség és a forró étel is felfelé közlekedik (idővel kifut) és gőzöl, szóval bármilyen hasonló képzettársítás szülhetett ilyet.
B variáció : Az F hang a felső fogsor képzete részben, akár ez is lehet az oka hogy az EL szó bővebben és irányt szabva már FEL legyen. Ki tudja, miért is ne lehetne ez akár mögötte.
Azért jó ezeket a TOLL féle dolgokat leírni hogy ne történjen meg ilyen elfelejtős történet. A FAL szavak meg igeként és főnévként is szerintem a FEL szóval rokoníthatóak. Lefalni nem nagyon lehet, de FEL annál inkább.
A FAL-építmény meg FELÉPÍTMÉNY. Miért FAL ? Hát hogy ne pont a FEL legyen.)) Ez már új szó egy új dologra, önálló név dukál neki. A sok építsd FEL-ből , tedd FEL-ből egy manőver és FAL lehet...
1: Semmit sem változtat a lényegen az a tény, hogy az LY egy másik hang és nem az L hang. Már a puszta megnevezése is árulkodó hiszen : "elipszilonos JÉ " a megnevezése. JÉ-nek nevezik vagy nem?.)) Ráadás nem tudom, hogy egy TARTÁLY szót hogyan is lehetne másképp ejteni mint tiszta J-vel hallhatóan, kifejezetten kellemetlen volna L-ként vagy valami köztes LJ-vel kimondani, színtiszta J-re áll rá az ember nyelve ebben a hangkörnyezetben...
De ezen az LY íráson ne múljon semmi, hozok neked pontos J-vel írt hang és L hang átjárást is bármikor. Mert azért léteznek ilyenek is. Például a TOJ(ik) szó is a TOL képzete, és épp ezt is jelenti lényegében, a TOJÓ-tyúk a tojást TOLÓ tyúk lesz.
2: A LAP gyökérszavunk is azon szavunk közé tartozik, aminél a mássalhangzóváz az igazi gyök, az L_P a lényege. Illetve P_L is jó, ez fordítva is működik sokszor. A laposság fogalmába semmi értelme közelre vagy távolra mutogatást értelmezni, vagy szerinted minden E és A hang egy szóban csak erről szólhat kizárólag?.))
Akkor mivel magyarázod a "MESSZE" szót?.)) Ez 2x is E hangos, amivel nagyon közelre kéne mutatnunk ugye a teóriád szerint.)). És mégis messze van és nem MASSZA.)) És miért van ez?... Mert semmi köze már a távolságokra mutogatásnak ezen szavakban, egyszerűen itt már értelmetlenség ebben gondolkodni, csak egy-két tucat mutató jellegű szóban van efféle megkülönböztető jelentősége az "A" és "E" hangoknak, és egyszerűen a többi szóban már nincsen efféle szerepe. Nem terjeszthető ki efféle értelem a többi kifejezésben, nem is igazolható a mutató szavakon kívüli világban már ez a jelenség, vagyis finoman szólva ez nem alkalmazható mindenre...
Felesleges minden szót hangonként felépíteni mikor már megvan egy alapkészlet. Innentől fogva egymásból is születhetnek, és születnek is szavak. Van egy PIR gyökünk, ami P_R formában más magánhangzókkal is közvetíti az alapértelmet. A P_R vagy tűzzel közösíthető vagy a PÁR fogalmával, mi most az előbbivel foglalkozunk.
PIR kap egy képzőt, megszületik a PIROS szó. Viszont ez a PIROS szó további lehetőségeket jelent, kis módosítással a melléknévből újra főnév gyártható. A valóban PIROS (tüzes) egy másik akcentussal PARÁ(Z)S lesz, látszik hogy miből van. Ez immár új szó és új értelemmel, de amiből létrejött az a PIROS módosulata. Már van PARÁZS is, gyakorlatilag a melléknévképzésünk van a szó végén S helyett ZS-re írva. Pedig ez már főnév lett.)) Főleg hogy régről --ÁS véggel van nem egyszer megírva. Ez meg megint tény.
PARÁZSOL szó nyilván a PARÁZS további képzete. És ebből közvetlenül más akcentussal egyből legyártható
a PORZSOL/PERZSEL/PÖRZSÖL formák is, ez bizony így működik, ezek nem új gyökerű szavak, és vitathatatlanul azonosan toldalékoljuk is őket, ráadásul szinte egyjelentésűek is lényegében.
Azon sincs nagyon mit magyarázni hogy a ZSURLÓ szó a SÚROLÓ (rövidebben SÚRLÓ) szó közvetlen származéka, a főnévben ott az igei előzménynek az igeképzése és a szó végi melléknévképzése is.
Tehát a ZSURLÓ szó semmiféle hangonként való külön felépítést már nem igényelt, elég volt hozzá minimálisan módosítani a már létező és "konyhakész" SÚROLÓ szavunkat, és ez a varázslat szült nekünk egy új főnevet.)) Így megy ez sokszor.
Ezt a "dupla W" dolgot már átrágtuk párszor, ugyanazt tudom mondani, mint azt tettem már korábban is :
Semmit sem jelent semmiféle idióta kora-középkori latin-magyar hibrid írás hibás megjelenítései, mert sokszor csak a számukra értelmezhetetlen hosszú Ú-nak (vagy más hangnak) egy pót-hangos helyettesítő írása volt ez, ugyanígy járt az Ű is sokszor. Tehát hiába írták az ÚT szót WT formában, ez úgy ökörség ahogy van, az akkor is már ÚT volt helyesen. Egy sima KŐKÚT településnév is KWKUTH van leírva, nehogy már a kretén írásnak bármi hitelt is adjunk ! Vagy akkor már az Ő is dupla W?.)) Vicc volna.
Szóval ezt DUPLA VÉ ahogy nevezik (nem csak poénból), és két V hanggal is ábrázolják, VV vagyis W , egyértelmű a képlet.)) Legalább is nekem.
A SEPER meg ugyanúgy színmagyar szó, ahogy a hasonlóan képzett társai, nagyjából ez ugyanaz mint az --AL/EL/OL igeképzésünk, csak itt L helyett R van a szóvégeken. Számos szavunk van ilyen : HABAR, KAVAR, ZAVAR, CSAVAR, HADAR, KEVER, TEKER, TAKAR, KOTOR, SÖPÖR, CSIKAR, ÍGÉR , UGOR, HEVER, FÚR, TÚR, SZÚR, TŰR, SZŰR, GYŰR, GYÚR, SODOR, KAPAR, TEPER, TIPOR, és nem írom végig, semmi idegen nincs benne. Azt már megszoktam hogy a toldalékaink és ragozásaink bizony más nyelvekben is felfedezhetőek.))
Rengeteg ilyen van, nem írom végig, ezekben amúgy mérhetően sem egy hangos jelenségek, de akinek nincs botfüle is hallhatja hogy egy CSOBBANÁS CSOB-ja mögött a valóságban is egy CS+B jelenségek együttesen hallhatóak, nyilván ehhez meg egy mély magánhangzó dukál, hiszen a valóságban is mély hangos a jelenségünk, CSIB formában idétlen is lenne, de a CSIBE esetén viszont már ez a passzos és a helyes.))...
"A FEJ meg FEL-ül található, ember esetén mindenképp."
Néhány élőlénynél... Igaz, lehet köze a FEL gyökhöz, de nem abban az értelemben, hogy a FEJ is fent van.
Amennyiben a FEL szóból indulsz ki, nem tudod levezetni a a FÚJ szót, de még a FEJ szó is erősen sántít, (mivel többnyire elől, s nem fent van) Indokold meg, miért ez a hang van a FEL gyökben. Nem fogod tudni, lefogadom...
A FÚJ szóból viszont lehetséges kiindulni, hiszen a gyorsan áramló levegő hangja az F, s a szél is a magasban fúj, ott adja ki a hangot a fák lombja között, akkor érthető, hogy miért van a FENN/FEL szóban az F hang. Ha pedig elfogadnád azt az egyszerű tényt, hogy az állat a levegőt a fejéből (az orrán keresztül) bocsátja ki, akkor az is érthetővé válna számodra is, hogy miért FEJ a "fej". (Azért, mert FÚJ)
"Az egyalakú de "többjelentésű" szavaink nagyobbrészt voltaképpen ugyanarról szólnak, csak kissé másképp értelmezve és másra alkalmazva."
Nagy valószínűséggel igen, csak nem ismert az "kép" ami alapján hozzákapcsoltunk egy másik jelentést is.
Pl. meg tudod mondani, a JÓ miért ZSÍR a szlengben? - Mert én nem... Ugye, a KIRÁLY is "jó"-t jelent, de a királynak van "jó" jelzője; 'jó királyom', így van kapcsolódási pont a JÓ és a KIRÁLY között, de a ZSÍR csak avas szokott lenni, (vagy disznó, kacsa, liba...)
"TOLL esetén a madár egy részéről beszélünk, régen ezt mártották tintába íráskor, ezáltal megszületett az íróeszköz értelmezés is."
Így van! De itt is van kapcsolódási pont, amiről vannak még ismereteink, de ezer év múlva, ha elfelejtik, hogy valamikor lúdtollal írtak, akkor már értetlenül fognak állni a szó eredete előtt.
"az eltérő gyökérszó eltérő jelentést eredményez..."
Ez igaz a fa-ló és a faló esetében, de nem tudjuk mi a helyzet a FAL-ó igével és a FAL főnévvel.
Talán itt is a FÚJ»FEJ adja a megoldás kulcsát, hiszen az élőlény feje az, ami fal (eszik), s a fal olyan kemény mint egy bivaly/kos feje... Általában az állat legkeményebb testrésze, amikor egymásnak rohannak, olyan, mintha falnak ütköznének. Így indokolt a "fal"-at a "fej"-jel (ami szintén fal, azaz eszik) asszociálni.... Ennél jobb nem jutott eszembe.
"A betűkapcsolat kiejtése eredetileg a lágy (palatalizált) l-nek felelt meg a magyar nyelvben, a palatális, laterális közelítőhang [ʎ] hangjának lj-hez hasonló, lágy [l]) leírására szolgáló betűt jelenítette meg, melyet egyes nyelvjárások még őriznek."
"Azt nem vitatom hogy ezeknél van egy L hangos előzmény jobbára, de akkor is más lett."
Ez nem befolyásolja az előzményeket.
"4: LAP szó a laposságot kifejező gyökszavunk, ennek távolsági vonatkozása nincs, a magánhangzók az L_P közt nem ezt jelzik, nincs is így ennek értelme."
A gyökök kialakításában a magánhangzóknak is van jelentőségük. Nem lehet ex katedra kijelenteni, hogy értelmetlenség. Ha pedig kijelented, akkor igazold is az állításod, különben súlytalanná válik. Indokolt meg, miért van szerinted az egyikben A hang, a másikban pedig E.
"5 és a többire: Nem csak a CS szerepe a fontos egy hangutánzó szóban, a "többi" is vagy legalább egy hangpárja"
A hang párja (magánhangzó) már módosítja a hang jelentését, mivel egy szűkebb tartományra vonatkozik: ZIzeg, ZÜmmög, ZÖrög, ZAvar, ZÚg.
Ezekben a szavakban pontosítva látjuk, milyen hangot utánoznak az első tagok, de az alaphang minden esetben a Z, amellyel mindegyik gyök azonosítható, tehát ha azt mondom Z, akkor ez alatt az összes gyök jelentését értem. Más szóval: Ez a Z hang volt az első "szó", ami az összes gyök jelentését magába foglalta, mindarra értették, amit az összes gyök külön-külön jelent. De mivel a dolgok közt különbséget akartak tenni, hozzáragasztottak egy, a konkrét jelenség hangjára másodlagosan jellemző magánhangzót, így már egy szűkebb kört tudtak általa megnevezni.
"A ZSURLÓ ma egy növény megnevezése és egy átlagembernek már rég eszébe sem jut hogy ez a SÚROLÓ szavunknak a közvetlen képzete."
Teljesen logikus, azonban itt nem egy új szó alkotásáról van szó, hanem csupán arról, hogy a növény az egyik felhasználási mód megnevezését kapta meg. Lásd mágorló, daráló, seprő...
A cselekvést kifejező ige egyszerűen főnév lett, annak a dolognak a neve, amivel a műveletet elvégzik.
A S » ZS változás pedig nem igazolható, mivel vannak olyan szavaink hasonló jelentéssel, melyek ZS hanggal készültek: Zsugor, (ráncos érdes felületté válik), ZSÖRtölődik (érdes, bosszantó, kicsinyes viselkedés) ZSURmol= morzsol, ZSIZSIK.
Minden további nélkül eleve lehetett két változata a SÚRol szónak, az egyik S, a másik ZS hanggal.
Ugyanis mindkét hang hasonló természetes hangot utánoz:
A hangutánzó szavaink, ahol a ZS hang a hangutánzó bennük: ZSONG, ZSIbog, ZSIZSeg
A fenti elgondolást támasztja alá, hogy a növénynek időben egyszerre volt mindkét hanggal megnevezése.
Tehát a ZSURLÓ egy másik hanggal alkotott, a SÚRLÓval azonos értelmű szó.
"Ugyanez a figura a PARÁZSOL és a PERZSEL+ a társai esetén is."
Igen, itt is egy hang az eltérés, de az sem lehet a véletlen műve, de itt már a jelentésük is eltér egymástól.
Lásd még a PIR-t és PURgál-t is.
"Sőt ha megnézzük jobban már a PARÁZS és a PIROS szó is igen közeliek nem csak hangalakban,"
Már többször kitárgyaltuk, hogy a PIRos szó A PIR (tűz) gyökből képzett, és azt jelenti: TÜZ-es (színű)
"5: A GÖR és KÖR elemek bizonyára nem csak úgy "véletlenül" hasonló alakúak szerintem"
Annyiban nem véletlen, hogy mindkét gyökbe bekerült egy közös hang (R) egy olyan mozgást jelenítve meg, amely lendületes, ciklikus, "pergő", s ennek jelentése markánsan meg is maradt a gyökben függetlenül attól, milyen hang került elé. Ide tartozik a TÖR, PÖR, és még sok más rokon jelentésű gyök.
"6: A magyar nyelvben tiszta hangokat használunk fel magánhangzó ejtésre, ebből hagyjuk ki a tájszólásokat"
Ma nagyjából igaz, de pár éve még nem így volt.
A tájjellegű szavaik pedig ékes bizonyítékai annak a kiejtésbeli hagyománynak, mely mára már elveszett, s csak nyomai vannak, mint az LY hangnál: Még írásban jelöljük, hogy itt egy másfajta hang szerepelt eredetileg, de kiejtésénél erre már kevesen, vagy senki nem figyel, pedig nem esne le a karikagyűrű az ujjunkról, ha ma is használnánk ezt a hangot. (A spanyolok még használják!)
"W meg nincs a nyelvünkben,"
Igen, ez is már a múlté, de ez a hangunk is volt.
"Például a SWEEPER szó egyértelműen megállapítható hogy a magyar nyelvnek már egy ragozott szava."
Erre nem fogadnék nagyobb tételben...
Az -er toldalék nem jellemzője a magyar nyelvnek, ellenben a germán és angol(szász) szavak százai végződnek így.
Tulajdonképpen alig van egy-két szavunk -er végződéssel: megy-er, sep-er, tep-er, tek-er... s ezzel gyakorlatilag vége is a sornak.
A német nyelvtan további két változatával (-ler, -ner) főnévképzőként kezeli.
A magyarban az -ar, -or, -ör változatai gyakoribb: tudor, sodor, pödör, dudor, bodor, hadar, bugyor...
Az R hang jelentéséréből - és az itteni példák is azt sugallják (sep-er, tep-er, tek-er, hadar, pödör, sodor) - hogy ez a végződés nem főnévképző, hanem igeképző, s ezek az igék a német nyelvben - és néhány a magyarban is - főnévvé lett.
Ugye, a Fisher = halász, de úgy is fordíthatjuk, hogy hallal foglalkozó... Mint a daráló, aki megőrli a kukoricát, ill. az az eszköz, amivel meg lehet őrölni.
"Tehát ez a W mint oly sokszor, egy különösebb funkció nélküli betéthang csak úgy benne."
Ha a hasadra ütsz, akkor igen, ha viszont elemzed a szót, akkor rájöhetsz, hogy itt a SU-rol szó első tagja olvasható: SW. Ahol a W inkább az U hangnak felel meg.
(A SÚrol és a SEper szavak jelentése és kezdő eleme kvázi azonos)
"8: De a legtöbb természeti hangot nem 1 hang fejezi ki jól, legalább kettő kell hozzá többnyire. Mert a valóságban sem csak egy hangúak általában. CS ezekben csak az egyik része."
A természetes hangokat EGY mássalhangzóval lehet utánozni. Ahol csurog, csepeg a víz, ott nincs R (vagy P) hang. Az utolsó hangok az esemény folyamatosságára, vagy pillanatszerűségére utalnak; a csurgás folyamatos, ezért van ott az R hang, ami lecseppen az egy pillanatig tartó esemény, ezért van ott a P hang.
Ha egy légy zümmög, ott is csak Z hang van, M nincs. Ha valamit leejtesz a földre ott is csak egy T hangot hallani. Ha valami koppan, ott is csak egy K hang hallható.
"9: Ezt már sokszor vettük hogy az úgymond "tűzértelmű" és kapcsolatú általunk PIR gyökként megnevezett vélhetően hangutánzó eredetű gyökszavából van a PARÁZS szó is, szerintem ezt már megállapítottuk helyesen."
Nem ezt állapítottuk meg, hanem azt, hogy a PIR gyök hangjai hangutánzók, és a TŰZ jelentése ezen hangok jelentéséből állt össze»; A P pillanatnyi eseményeket jelent, mint pattogást, az I a z éles fájdalom hangja, az R pedig folyamatosságot, erőteljességet jelent, s ezek mind a tűzre jellemző dolgok, s ezekből a jelentéstartalmakból azonosíthatunk a tűzre.
A PARázs esetében az I hang helyett az A távolabbra mutató hang került, így hiányzik belőle a tűzre jellemző éles fájdalom jelentés. (A parázs már nem veszélyes, nem égeti a távolabb állót)
"Viszont a PERZSEL és a társait már nem kellett elölről felépíteni, mert elég volt a már készen meglévő PARÁZSOL formát felhasználni és elővenni csak ezekhez..."
De igen, előről kellett felépíteni, ahogy az összetett szavakat sem úgy alkotjuk, hogy egy meglévőben kicseréljük az egyiket, hanem két-három szóból rakjuk össze. Az viszont természetes, ha két új összetett szóban azonos elemek (szavak) kerülnek be, akkor a jelentésük is rokonítható lesz.
Pl fakalapács, fatányér, fakanál... Nehogy valaki azt állítsa, hogy a fakalapács szó úgy készült, hogy a fakanál szó lett átalakítva, mert rögtön kirúgom a széket magam alól...
A FÚJ szó egy tisztán hangutánzó szó, a FEJ az nem fúj, legfeljebb a szájával tud fújni az ember, ami meg nem a feje.)) Leginkább ez viszont a szél hangja lehetett kezdetben. Az ami fújni szokott időnként.
A FEJ meg FEL-ül található, ember esetén mindenképp. A saját testrészét már a legősibb időben is megnevezte az ember. De még ennek írásos nyoma is van, hogy a FEL szó származéka lehet, mert régen gyakori leírása a szó birtokos módjának az hogy például "félrekapta a FEL-JÉT" valaki , tehát még meg is találhatjuk ezt gyakran még az ismert emlékeink között is mikor ezt a FEL szóból vezetik le.
Az egyalakú de "többjelentésű" szavaink nagyobbrészt voltaképpen ugyanarról szólnak, csak kissé másképp értelmezve és másra alkalmazva.
TOLL esetén a madár egy részéről beszélünk, régen ezt mártották tintába íráskor, ezáltal megszületett az íróeszköz értelmezés is. A mai toll ugye megjelenésben sem hasonló már a madártollhoz, ettől még megtartotta a nyelvünk a hangalakot az íróeszközre. Két dolog de valójában mégis egy.
Nyilván más a helyzet már a FALÓ és a másik FALÓ viszonylatában. Itt már két úton felépített hangalakról beszélünk, az egyik szónak köze nincs lovakhoz, a főnévnek meg nagyon is van, az eltérő gyökérszó eltérő jelentést eredményez...
1 és 2 : Egy hangnak normálisan egyféle kiejtése van. LY hang ejtésre mindig a J-vel azonos. Persze az írás jelzi nekünk hogy L-hez is van köze. De kiejtéskor vagy LUK mond valaki, vagy LYUK mond valaki, ez pedig markáns különbség. Ez is egy olyan fogalom, amiből közvetlenül másik szó is született, hiszen például a LÉK szó is a LUK fogalom szava, és voltaképpen a jelentése is egyező lényegét tekintve.
3: A LY az J csak másképpen megírva. Kiejtésre és hallásra nem tudsz különbséget tenni közte. De talán nem véletlen hívják ezt LY-os JÉ-nek. Azt nem vitatom hogy ezeknél van egy L hangos előzmény jobbára, de akkor is más lett.
4: LAP szó a laposságot kifejező gyökszavunk, ennek távolsági vonatkozása nincs, a magánhangzók az L_P közt nem ezt jelzik, nincs is így ennek értelme. Már eleve az hogy az "A" hang és az "E" hang a közeli és távoli dolgokra történő mutatás hangja lenne, ez csak néhány tucat mutató jellegű szóban érvényesül, a többiben meg nincs efféle funkciója. Ennek semmi értelme nem lenne már teszem azt egy KEFE szóban.))
Tehát csak a mutató jellegű szavakban van efféle megkülönböztető szerepe. De egy KAVAR és KEVER esetén teljesen rossz nyom ilyesmiben gondolkodni, ugyanazon szavaink, nem keveri messzebbről a tésztát aki ezt KAVARJA.))
5 és a többire: Nem csak a CS szerepe a fontos egy hangutánzó szóban, a "többi" is vagy legalább egy hangpárja. CSITT-CSATT, CSOB/CSOP/CSEP/CSÖP,/CSAP/CSUP és a többi jellemzően hanghármasokkal fejezik ki a hangutánzást. Mert ezek nem egyhangúak, ahogyan a legtöbb hangjelenségünk már eleve összetett.
CS az egy fontos része, de korántsem az egésze a történetnek. Az egyik fele még csak a képletnek ha úgy tetszik. A "csúcsosság" esetleg a CSECS-ből még levezethető is volna hangutánzó alapon. Az alapfogalom ahogy mondod nyilván már képzettársítás. De ez a CSÚCS fogalom is a CS+CS hangkapcsolaton (írtam már ezeket) más szavakban is egyértelműn kimutatható történet...
Ez 9 pont/bekezdés, az első hármat nagyjából le is okézom, így a 4-től haladok :
4: Idézek : "Egy létező szóból CSAK toldalékolással hozunk létre más jelentésű szavakat." illetve : "Úgy nem alkotunk szavakat, hogy egy már meglévőben kicserélünk egy, vagy két hangot."
Épp erre hoztam fel példákat hogy de nagyon is alkotunk így új szavakat. De 100 számra írom ezeket ha szükséges, mert annyi ilyen van. A ZSURLÓ ma egy növény megnevezése és egy átlagembernek már rég eszébe sem jut hogy ez a SÚROLÓ szavunknak a közvetlen képzete. Tehát a ZSURLÓ szót egyáltalán nem kellett elejétől felépíteni, de még csak ragozni sem már, mivel az egész a SÚROLÓ-ból van egy kis módosítással.
Ugyanez a figura a PARÁZSOL és a PERZSEL+ a társai esetén is. Sőt ha megnézzük jobban már a PARÁZS és a PIROS szó is igen közeliek nem csak hangalakban, jelentés okán is hiszen mily véletlen épp a PARÁZS színe lesz ez. Ezek tudatos kapcsolódások a nyelvünkben...
5: A GÖR és KÖR elemek bizonyára nem csak úgy "véletlenül" hasonló alakúak szerintem.
6: A magyar nyelvben tiszta hangokat használunk fel magánhangzó ejtésre, ebből hagyjuk ki a tájszólásokat. A CSORGAT---CSURGAT esetén két hangalakunk van egy dologra. És mindegy voltaképpen melyiket használjuk belőle. W meg nincs a nyelvünkben, ahol meg van ott is összevissza ejtik ki, mikor épp hogy dobja a gép, az angol szavak vizsgálatánál meg arra jutottam hogy gyakran csak töltelék a szóban és valójában nem is kéne bele igazából sokszor.
Például a SWEEPER szó egyértelműen megállapítható hogy a magyar nyelvnek már egy ragozott szava , egészen pontosan a SEPER szavunkról van itt szó. Tehát ez a W mint oly sokszor, egy különösebb funkció nélküli betéthang csak úgy benne. Maximum csak az eredeti külalaktól való eltérést szolgálhatja, más értelmes magyarázata nincs neki különösebben. Ja és a W hangot bizonyára nem véletlen nevezzük DUPLA VÉ-nek.)) De még úgy is van megrajzolva ha megfigyeled hogy V+V egymás mellett W hoppá.)) Akkor ez nem lehet U, ami meg főleg tök más mivel magánhangzó ráadásul.
7: CS+R együtt számít egy CSOR-og szóban, itt nem csak egy hangot hallunk, hanem mindkettőt váltakozva.
8: De a legtöbb természeti hangot nem 1 hang fejezi ki jól, legalább kettő kell hozzá többnyire. Mert a valóságban sem csak egy hangúak általában. CS ezekben csak az egyik része.
9: Ezt már sokszor vettük hogy az úgymond "tűzértelmű" és kapcsolatú általunk PIR gyökként megnevezett vélhetően hangutánzó eredetű gyökszavából van a PARÁZS szó is, szerintem ezt már megállapítottuk helyesen. Viszont a PERZSEL és a társait már nem kellett elölről felépíteni, mert elég volt a már készen meglévő PARÁZSOL formát felhasználni és elővenni csak ezekhez...
"És folytatva a gondolatot, bizony olykor a mássalhangzók közt is előfordul átjárás."
Igen, előfordulnak ilyenek, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy itt nem új szavakról van szó, hanem egy hang különböző kiejtésbeli változatairól.
"LYUK és LUK gondolom nem vitás hogy ugyanazok. Elsőnél J-vel ejtjük ki és ezt eszerint is írjuk."
A helyesírási szabály szerint nem J-vel írjuk, hanem LY-nal.
Ez nem J hang, hanem a J és az L között foglal helyet és a jele: LY. A magyar anyanyelvű még érzi is, hogy ez nem J hang, és nem is L..
"Hivatalosan" ejtünk ma LY hangot? Nem. Akkor valamit kell helyette ejteni, s nyilván a hozzá közeli hangot fogjuk választani, amiből az egyik el fog terjedni.
Azokat a szavakat írjuk LY-nal, melyek L-lel is kiejthetők az értelmük megmaradása mellett. Ezeket a szavakat J-vel is és L-lel is ki tudjuk ejteni.
"Másodiknál az L a hangunk. Mást kéne jelentenie nekik, ha a hang volna a gyök. De ezek ugyanazok."
Nem jelenthet mást akár J-vel, akár L-lel ejtjük, mert az eredeti hang LY volt.
"LAP szavunk tökéletesen jól érzi magát LEP formában is a LEPÉNY szóban. KŐ is egy KA a KAVICS szavunkban Nincsen kőbe vésett alakja neki.))"
Mint mondottam, a szóalkotó szabadsága, hogy milyen hangokból építi föl a gyököt. Ez különösen magánhangzóknál igaz, amelyek nem hangutánzóak, így nem is lehet egy konkrét természetes hanggal azonosítani őket. Ettől függetlenül mégis kiderül a jelentésük, lásd az érzelmeket kifejezőeket, vagy a távolságot meghatározókat.
Itt is valami hasonló dologra gondolhatunk, hiszen az A hang távolra mutat, az E hang közelre. A LAP (LÁP) egy távoli hely, a LEPényt pedig mi készítjük (itt, ezen a helyen)
A két gyököt nem lehet felcserélni, ami arra utal, hogy a magánhangzó jelentése fontos a gyökben.
"De amúgy sem stimmel, mert a CSÚCS még jó oda, na de akkor ezek? : CSÚSZ(ik) , CSUK, CSUR(og), CSUMA és sorolhatnám, máris semmi köze a megadott fogalmakhoz,"
A CSU C-F féle értelmezése nyilván zsákutca.
Helyette a CS hang jelentését kell vizsgálni, ami a felsorolt szavakban is érezhető. Lásd még: CSEPeg, CSAP, CSATTan...
Persze a CSUMA, CSŐ, CSÍK, CSÚCS, CSÖCS, CSEMETE, CSUKA, kilógnak ebből a sorból... Ezekben a gyökökben valóban az elkeskenyedés (csúcsosság) értelem húzódik, de itt is csak a CS hang a közös, tehát ez a hang hordozza ezt a jelentést (is).
Miután a csúcsosságnak nincs természetes hangja (hogyan is lehetne?) így arra gondolok, hogy itt valamilyen képzettársítás lehet a háttérben.
"Ugyanilyen a DÖRREN--DURRAN esete is. Nincs DÖ meg DU önállóan, hanem D_RR van."
Tényleg nincs DÖ, vagy DU, viszont van D hang. Ilyen hangot adnak a nagyobb bogarak is: dongó, döngicsél. A belül üreges, vagy nem teljesen tömör tárgy (is) hasonló hangot adnak. (a hordó is, a korhadt fatörzs is dong) A gyök végi R hang szerepe már tisztázott.
"FEL szó, ez egy nagyon alapvető szavunk ugye. És ebből megszületik a FEJ "
Nem, nem ebből, hanem a FEJ gyököt alkotó hangokból illetve azok jelentéséből.
Az F hang jelentése a Fúj gyökből érthető meg, hiszen ezt a hangot utánozza. Így a FÚJ-FEJ rokonsága sokkal szorosabb,, mint a FEL-FEJ kapcsolata.
Ugye, a fej az, ami kiadja a fújó hangot... pl. támadásnál. Ja, és többnyire elől van, ritkábbann felül.
"Aki sokat és gyorsan eszik az egy FALÓ ember, a fából készült kis hinta paripa az udvaron a gyereknek meg lehet egy FALÓ , ugyanaz a hangalak és ugyanaz a hangok sorrendje, mégis teljesen másról beszélünk. A hangok szerint egy dologról kéne szólnia ezeknek, de a szóbontása ugye a meghatározó , ami meg teljesen másképpen alakul ezekben, vagyis a gyökérszavaink és a szavak felépítése eltérő, és így a jelentés is az egészen..."
A bontás különbözősége nem indokolja, hogy a hangok jelentését ne vegyük figyelembe a gyökök esetében.
Amúgy van még néhány hasonló, ugyanazon hangsorrendű, mégis teljesen más jelentésű szavunk mint pl: a fog, csavar, menet, nyelv, szög, ahol a két jelentés közt mégis csak van valamilyen jelentésbeli kapcsolat, többnyire átvitt értelmű. De vannak olyanok is, ahol semmilyen kapcsolatot nem találtam, ilyen a fal, ér, csap, dob, nő...
Nem ezek a szavak határozzák meg egy nyelv fejlődését, sajátosságait, ráérek velük foglalkozni, ha minden más fontosabb dolgot körbejártam.
"Az hogy X nyelvvel foglalkozó bizonyos hangokat csokorba szed és azt mondja hogy figyeljetek gyerekek, ezek váltóhangok és gátlástalanul bármikor cserélhetőek, ez egyszerűen sehogy sem áll meg. Ehhez csak elég olyan szópárokat nézni és vizsgálni, ahol mindkét hangra értelmes szót kapunk, és az esetek többségében nem fog működni ez a dolog elégséges szinten, olykor köszönő viszonyba sem lesznek a szavak, hiába csak egyetlen hangnyi az a különbség."
Erről van szó! Éppen ezért nem lehet kiindulási alap semmilyen felosztása a hangoknak, mert nem ez alapján alkottunk szavakat.
"Ez nagyjából arra jó hogy totál összekeverje az ember a szótöveket/gyökérszavakat, mert épp talált valami vélt kapcsolódást , valami tágan értelmezhető fogalommal mondjuk szabadon értelmezve."
Igen, valaki azt hitte, felfedezte a spanyol viaszt, de tévedett. Ui. teljesen figyelmen kívül hagyta (mert nem is foglalkozott vele) a hangok jelentését, ami egyre inkább megkerülhetetlen azok számára, akik a szavak eredetével foglalkoznak.
"Viszont a jelenség létezését sem lehet szerintem meg elvitatni,"
Igen, de ennek a jelenségnek is megvan a magyarázata a hangok megjelenése (kialakulása) megértésében.
"egyszerűen olyan a nyelvünk hogy egy létező szóból bármikor létrehozhat egy hozzá nagyon hasonló közeli szót ugyanilyen fő értelemmel, de már egy önálló szóként valami másra."
Egy létező szóból CSAK toldalékolással hozunk létre más jelentésű szavakat.
Az egy más kérdés, hogy meglévő szavak képzettársítás útján új jelentéseket is kapnak, de ilyenkor a szó alakja változatlan marad. Úgy nem alkotunk szavakat, hogy egy már meglévőben kicserélünk egy, vagy két hangot.
"A GÖR és a KÖR elemek rokonságát szerintem nehéz vitatni,"
Nem is vitatja senki, csak azt vitatom, hogy egymásból fejlődtek ki, mert ez nem igaz! Mindkét gyök önállóan, egymástól függetlenül jött létre.
Azaz nem a kész, összetett gyökök jelentéséből kell kiindulni, hanem a gyököket alkotó hangok jelentéséből. Minden hangnak volt/van saját jelentése, ez ma már nem lehet vita tárgya, ezerszer bebizonyosodott itt a beszélgetésünk során is.
"Itt van egy komoly O-U különbség a szavainkban, ez két különböző hang, mégsem vitatható hogy itt ugyanarról beszélünk. Tehát az O-U lényeges jelentést nem hordoz a szóban, hiszen mindegy, melyiket használjuk."
Ha nem ismerjük a hangok kialakulását, annak menetét, akkor nem is juthatunk más következtetésre. Persze, nem könnyű azonosítani a hangokat a jelentésükkel, különösen akkor nem, ha magánhangzókról beszélünk, mivel azok nem hangutánzóak, és sokszor átfedésben vannak egymással. Pl. a zárt E egy köztes hang valahol az E és az Ö között. Ha valamit egykor zárt E-vel mondtunk, akkor ma melyik hanggal fogjuk ejteni? Vagy E-vel, vagy Ő-vel. Mindkettőre van példa, noha az E hang terjedt el... Ez lehet a helyzet az O és U hanggal is. (de még az U és a V között is van köztes hang, ez a W)
Azonban ilyen esetekben a gyök jelentése nem változik meg, nem jön létre új szó, csak a köztes hangot helyettesítők cserélhetők föl/fel.
"Mert az igazi gyök a CS_R kapcsolat, ez hordozza a hangutánzó eredetet."
Pontosítanék:
A "hangutánzó eredetet" nem egy összetett gyökre vonatkozik, hanem azok hangjai külön-külön hordoznak valamilyen természetes hangot! Ez alapvetés, amit minden körülmények közt figyelembe kell venni.
" És mindkét hang kell hozzá, bonthatatlan gyökérelem a CSOR/CSUR, mert ez így lett megnevezve eleve a valós hangjai által."
A gyökérelem simán bontható, (és kell is bontani) mivel a jelentést a hangok hordozzák, s nem a gyökök.
A CS a természetben előforduló hang, amit számos más hangvázú gyökben is megtalálunk: CSAP, CSURog, CSATTog, CSOSZog, CSIKorog,
Mindegyik gyökben csak a CS hang azonos, bizonyítva, hogy csak ez a hang hordozza azt a természetes hangot, amit ezzel a CS hanggal utánoztunk, s ez a hang érződik mindegyik gyök jelentésében is.
Ahogyan a gyök végi P is egy egyszeri pattanó hangot utánoz, amit nem lehet fölcserélni a Gyorsan ismétlődő jelenséget utánzó R hanggal.
"PERZSEL--PORZSOL---PÖRZSÖL--PARÁZSOL"
Az ilyen esetekben is az a lényeg, hogy a szó alkotója valamiért ezt, vagy azt a magánhangzót helyezte a mássalhangzók közé, vagy egy köztes hangot, amit később a két másikkal váltottunk ki. Lásd az O-U-nál leírtakat.
Amúgy ide tartozik a PUR gyök is (purgál= megtisztít. lásd; tisztítótűz)
Itt valódi, két különböző gyökről van szó és nem egymás változatairól.
"kar-gar, köcs(ög)-göcs(ört) kör-gör"
Ezek viszont csak változatok egy témára.
Itt biztosan érvényesül a hangkategórián belüli hangváltás.
Azt továbbra sem értem, hogy miért gondolod, hogy nincsenek hangkategóriák, amikor tudjuk, hogy egyes típusú hangok előszeretettel szeretnek átváltani egymásba.
Ilyen pl. a P-B váltás azon egyszerű oknál fogva, hogy a P néma, a B pedig ennek a zöngésített változata. A képzés helye is azonos.
És folytatva a gondolatot, bizony olykor a mássalhangzók közt is előfordul átjárás. Ezt hiba volna azért mert tényleg létezik, mindjárt rögtön törvényszerűségnek is venni, egyszerűen olykor megesik itt-ott és kész. Tagadni sem jó, mert vannak ilyenek. Szóval azért elég gyakran ez is megesik:
LYUK és LUK gondolom nem vitás hogy ugyanazok. Elsőnél J-vel ejtjük ki és ezt eszerint is írjuk. Másodiknál az L a hangunk. Mást kéne jelentenie nekik, ha a hang volna a gyök. De ezek ugyanazok.
LAP szavunk tökéletesen jól érzi magát LEP formában is a LEPÉNY szóban. KŐ is egy KA a KAVICS szavunkban Nincsen kőbe vésett alakja neki.))
A kezdő hang-kettős nem tekinthető alapértelmezetten gyöknek mindig minden esetben, itt sem. L_P a lényege a laposság kifejezésének, persze elsősorban LAP formában, de sok más alakban előfordul. Még PAL is olykor.
Ugyanígy nem tekinthető a nemrég közölt Cz-F írásból önálló gyökérszónak egy "CSU" elem, ami szerinte a csúcsosságot/hegyességet jelentené. Nincs "CSU" szavunk, önállóan sem jelent semmit, akkor meg mi a fenétől volna ez gyökszó???.)) De amúgy sem stimmel, mert a CSÚCS még jó oda, na de akkor ezek? :
CSÚSZ(ik) , CSUK, CSUR(og), CSUMA és sorolhatnám, máris semmi köze a megadott fogalmakhoz, ráadás a CSUMA gyakorlatilag a CSOMÓ másképpen. De CSOMA is van. Nem tart össze ezekben a CSU elem semmit, de azért nem mert önmagában sem szavunk/gyökünk. Nem ez a gyök mondjuk egy CSÚSZIK esetén, hanem a CS_SZ a hangutánzó hangpár a kulcsa neki. Ez a gyök ! Ezért : CSÚSZ fogalmából másképpen : CSOSZog, CSÁSZkál, CSISZOL, aki CSISZOLÓ az X a felületen Y dolgot CSÚSZtat , ez a CSISZ/CSASZ/CSOSZ/CSUSZ a gyökérszó szabad magánhangzóval jelen esetben és nem a "CSU" elem.
Ugyanilyen a DÖRREN--DURRAN esete is. Nincs DÖ meg DU önállóan, hanem D_RR van. Ez tartja össze szavainkat. D és az R együttesen. Nincs durranás egyik nélkül sem.
Szóképzésünk : FEL szó, ez egy nagyon alapvető szavunk ugye. És ebből megszületik a FEJ szavunk, nyilván megvolt már az igénye rég hogy önállósodjon. És megtörtént, egy relatív közeli mássalhangzóra az eltérítés. Vagy egy másik : DŐLŐ fogalmából a meredek dombos utcára megszületik a DŰLŐ fogalma és szava. Egyik már ragozott szó hozza magával a másikat. Csak egy kis akcentusbeli eltérés és új szó a régi ragozott által, egy meredek útra mondva. És parádésan működik, rengeteg az ilyen szavunk.
Vagy épp ott van a SÚROLÓ már készre ragozott szavunk, a nyelvünk meg simán alkotott egy növényre egy másik szót amivel meg bizonyítottan mostak és tisztítottak vele, ez pedig a ZSURLÓ szavunk. Senki nem a hangjelentésen törte itt sem a fejét, hanem egy már többszörösen ragozott kifejezésünkből némi eltéréssel egy új főnevet alkotott, immár a növényt megnevezve vele. Pedig itt az első hangunk mássalhangzóként is megváltozott, S-ZS és nyilvánvalóan egy tudatos és szándékos szóképzés, ami megörökíti az előzményszavát is, hogy miből is született meg.
Egyszer összeírom már azt is hogy hányféle ZSÁK is van a nyelvünkben a különböző szavainkban. Lesz néhány az fix.))
És még valami : Aki sokat és gyorsan eszik az egy FALÓ ember, a fából készült kis hinta paripa az udvaron a gyereknek meg lehet egy FALÓ , ugyanaz a hangalak és ugyanaz a hangok sorrendje, mégis teljesen másról beszélünk. A hangok szerint egy dologról kéne szólnia ezeknek, de a szóbontása ugye a meghatározó , ami meg teljesen másképpen alakul ezekben, vagyis a gyökérszavaink és a szavak felépítése eltérő, és így a jelentés is az egészen...
Szerintem a szélsőséges megközelítések egyike sem jó, legfeljebb csak részben, valahol a köztes megközelítés lehet a helyes.
Az hogy X nyelvvel foglalkozó bizonyos hangokat csokorba szed és azt mondja hogy figyeljetek gyerekek, ezek váltóhangok és gátlástalanul bármikor cserélhetőek, ez egyszerűen sehogy sem áll meg. Ehhez csak
elég olyan szópárokat nézni és vizsgálni, ahol mindkét hangra értelmes szót kapunk, és az esetek többségében nem fog működni ez a dolog elégséges szinten, olykor köszönő viszonyba sem lesznek a szavak, hiába csak egyetlen hangnyi az a különbség.
Ez nagyjából arra jó hogy totál összekeverje az ember a szótöveket/gyökérszavakat, mert épp talált valami vélt kapcsolódást , valami tágan értelmezhető fogalommal mondjuk szabadon értelmezve.
Viszont a jelenség létezését sem lehet szerintem meg elvitatni, egyszerűen olyan a nyelvünk hogy egy létező szóból bármikor létrehozhat egy hozzá nagyon hasonló közeli szót ugyanilyen fő értelemmel, de már egy önálló szóként valami másra. De ez olyan hogy nincs törvényszerűség mögötte, ha X helyen megcsinál így egy szót, még nem következik hogy Y helyén is így kell lennie. De a lehetősége adott.
A GÖR és a KÖR elemek rokonságát szerintem nehéz vitatni, a KÖRBE futó vonalvezetés a GÖRBE, ezek biztos hogy nem véletlen ilyen hasonlóak. Van bizonyos szabadsága a szavainknak és nincs kőbe vésve minden egyes hangja neki feltétlenül. Józsi CSURgatja a vizet, de a szomszédja Dóra meg CSORgatja azt.
Itt van egy komoly O-U különbség a szavainkban, ez két különböző hang, mégsem vitatható hogy itt ugyanarról beszélünk. Tehát az O-U lényeges jelentést nem hordoz a szóban, hiszen mindegy, melyiket használjuk. Mert az igazi gyök a CS_R kapcsolat, ez hordozza a hangutánzó eredetet. És mindkét hang kell hozzá, bonthatatlan gyökérelem a CSOR/CSUR, mert ez így lett megnevezve eleve a valós hangjai által.
PERZSEL--PORZSOL---PÖRZSÖL--PARÁZSOL , szinte ugyanazok, a magánhangzók majdnem hogy szabadon szárnyalnak bennük. Van mikor ezt nem lehet, mert a szél ami FÚJ, azt csak U-val mondhatjuk hogy élethű maradjon a valóság által. De kismillió esetben, mint például ennél a PARÁZSOL-nál ez nem számít, mert itt a mássalhangzók viszik a lényeget.
POR szóból PORNYI gyártható mint hasonlat a kicsire. Aham, de igény merül fel hogy önálló szó legyen a kicsiségre ez a hasonlat, és a nyelvünk olyan hogy simán csinál belőle PIRINYÓ és PARÁNYI hangalakot.
Biztos vagyok benne hogy senki sem töprengett itt azon, hogy jajj vajon melyik hang ugyan milyen bonyolult körbeírást is jelentsen.)) Egyszerűen egy létező már ragozott kifejezésből létrehozott a nyelv egy rá hajazó két másik, ráadásul még különböző hangalakot is.
Mindjárt folytatom is az írást csak nem akarok 100 km-es bejegyzést, kettéveszem.))...
"A gyökök besorolása az a nehéz ilyen "azonossági" esetben, mert azonos hangkategóriába kerülhetnek különböző eredetű gyökök a hangváltások miatt."
Pont ez a bizonytalanság szüli az olyan összemosásokat, mint amilyenek a C-F-ben is olvashatók.
Éppen ezért tartózkodom a hangkategóriáktól, és a hangváltozásoktól is, mivel nem adnak elfogadható magyarázatot a szó (vagy gyök) eredetére vonatkozóan. Helyette a hangok jelentéséből indulok ki, mert az sokkal pontosabb és megbízhatóbb eredményt ad.
"A keny és a genny tagadhatatlanul szoros rokonságban állnak, sőt valójában azonosság áll fenn gyökileg. Mégpedig a hangkategória miatt."
Na látod, ez az amit nem lehet bizonyítani. Lásd kép-gép, kar-gar, köcs(ög)-göcs(ört) kör-gör, kór-gór... Csak néhány példa arra, hogy ezekben a gyökökben nem lehet a hangokat felcserélni, és hangváltozás sem történt.
Külön figyelmet érdemel a GÓR gyök. Egyik helyen azt olvasom:
Máshol: "Nagy, magas, felnyúlt, hosszu lábu, hosszu nyakú. Górfa, górmadár. Rokon a magyar gar, hóri (horgas),... " (C-F)
Hasonlót ír az ÚESz: "A gór ’testes, nagy, hosszú; körbevágott’ (1901: ÚMTsz.) ismeretlen eredetű. Az 1. csoportban az előtag a ’nagy, testes’, a 2.-ban a ’megnagyobbító’ jelentést képviseli."
Lásd még góré, ami szintén összefügg az előbbivel, hiszen eleve magas, vagy magas helyre épült építmény.
Itt C-F-nek van igaza, hiszen a GÓR-GAR rokonság elvitathatatlan, mivel a GAR is hasonló jelentésű.
Az előző idézet inkább a SZÓR gyökre vonatkozó jelentést adja meg.
A kettő közti különbség, hogy a lágyabb, folyamatos mozgást jelentő SZ helyett a meg-meg ismétlődő, erőteljesebb mozgást jelentő G hanggal alkotott gyököt az ókori "nyelvész".
A kérdés, miért választotta az SZ helyett a G hangot?
Erre csak a hangok jelentése adhat elfogadható választ: Amikor olyan mozgást akarok kifejezni, mint az első definícióban olvasható, akkor természetesen a G hang jöhet szóba, mert az fejezi ki azt a mozdulatsort, amivel különböző dolgokat egymásra hajigálok, ellenben, ha valamit szórunk, az egy folyamatos művelet és nem kell hozzá különösebb erőkifejtés sem.
Már a sumerben is a szórást az S(z) hang fejezte ki: szór sumerul szu.
A GUR pedig erőteljes, ismétlődő, (körkörös) mozgást jelent.
Mindkét szó megfelel a hangok említett jelentésének.
5000 éve nem történt változás!
"A csúszkálás révén lehet új értelemmel felruházni egy gyöki jelentésében azonos szót."
Nincs semmiféle csúszkálás, a hangoknak megvan a maguk önálló jelentése, ami alapján vagy az egyik, vagy a másik kerül a gyökbe.
A gyökök besorolása az a nehéz ilyen "azonossági" esetben, mert azonos hangkategóriába kerülhetnek különböző eredetű gyökök a hangváltások miatt.
A keny és a genny tagadhatatlanul szoros rokonságban állnak, sőt valójában azonosság áll fenn gyökileg. Mégpedig a hangkategória miatt. Ezért történhet átcsúszás az egyik hangból a másikba.
A csúszkálás révén lehet új értelemmel felruházni egy gyöki jelentésében azonos szót.
"Az a zavaró, hogy a "cs" és az "sz" egy hangkategória. Ez alapján lehetnének rokonok, de szerintem még sem azok ebben az esetben."
Teljesen jól látod! Ez a "hangkategorizálás" téves kiterjesztése (általánosítása). Jóllehet, vannak hasonló kiejtésű hangok, s azok között lehet "átjárás", de ott nincs jelentésbeli változás: Gunyhó-kunyhó, ken-keny, (festéket) és valójában alaki sincs...
"Ahogy írtam, a hangutánzás szerint más az eredetük."
Ez is igaz! Sőt ez az igazi ok! Viszont ebben az esetben meddő igyekezet (és fölösleges is!) hangkategóriákról beszélni.
"Az "apjára ütött" kifejezésben én nem látok semmilyen ütést."
Én sem, ha szó szerint értelmezem. A szavaink jó részét nem kell szó szerint értelmezni, mert a szövegkörnyezetben átvitt értelemben használatosak. Lásd: Égető kérdés, tenyerén hordozza, megütötte a fülét (a hír), rájár a rúd...
"Mert nem "szét" szövésről van szó, hanem összeszövésről."
Úgy látszik a szóalkotó nem így gondolta. Neki valószínűleg a SZÁ-L (a fonalak szálai) ugrott be, s ennek alapján alkotott új szót.
A SZŐ(V) szóval a szög, szőr, szőnyeg áll szorosabb kapcsolatban, hiszen ezek is mind szálas dolgok.
A szökken, szökik is ide tartozik, mivel a jelenség. (cselekmény) is "szálas" azaz nem szétterülő, nem romboló, nem csapkodó, hanem egy egyenesvonalú (szálszerű) mozzanat.
"Fogalmilag rokonok, hangilag én sem értem, hogy miért."
Ezzel az erővel az egy jelentéskörbe tartozó összes rokonértelmű szót.
"Rokon azért, mert a "Ta" ősgyök is kiterjedést, távolodást jelent, mint a növény szára,"
A Ta nem jelent semmilyen távolodást, vagy kiterjedést, mert az csak egy hangutánzó hang, a földre ejtett/eső nagyobb tárgyak hangja, s ennek megfelelően a Ta ősgyöknek "föld" jelentése van, illetve ehhez hasonló mozgást fejez ki. Pl. múlt idő jele, hiszen ami leesett, leejtettem, az egy múltban megtörtént esemény.
Akkor lesz "távolság" jelentése, ha toldalékoljuk, éppen azért, hogy ezt a jelentést kapjuk meg: Tá-V-OL-SÁG. Ha más toldalékkal látjuk el, más lesz a jelentése: Tú-R, Ta-P-OG.
Mindegyikben ott a "föld " jelentés, hiszen a földet túrjuk, a földön tapogunk...
"A hangalaki rokonságot azért nem látom én sem, mert ugyan a szár az a "Ta" ősgyök sziszegős változata,"
A SZÁR nem változata a Ta gyöknek.
Az SZ is egy hangutánzó hang, ami a szél, szál, száll, sziszeg szavakból is kiolvasható. Ez a gyorsan áramló levegő (és hasonló mozgás pl. szel, szalad) hangja. A SZa és a Ta hangnak semmilyen kapcsolata nincs egymással.
