Einstein könyvéből idézek, méghozzá az első oldalról:
"Mit értesz hát az állításodon, hogy ezek a tételek igazak?"
A második oldalról idézek:
"A tételek igazságának kérdése, az axiomák igazságának kérdéséhez vezet. Az azonban már régóta ismeretes, hogy erre az utóbbi kérdésre nemcsak, hogy nem felelhetünk, hanem ennek a kérdésnek értelme sincsen."
Axioma: Alapfeltevés
Gondoljunk el egy hipotetikus világban születő elméletet, melynek két axiomája van:
- Az alma zöld színű.
- A hatlábú bűvös sárkány mindent megeszik ami zöld.
Az elmélet neve a Zöldalma elmélet.
Milyen tételekek fogunk levezetni ebből?
Nos csak egyet: Idővel minden alma a hatlábú bűvös sárkány hasában köt ki.
Nomármost jön valaki és felteszi a kérdést:
Igaz lenne az első axioma?
Én erre azt fogom válaszolni, hogy a kérdés értelmetlen. Nem mondom, hogy valóban minden alma zöld, csak azt, hogy a Zöldalma elmélet ilyen esetekkel foglalkozik.
És heuréka valóban a Zöldalma érvényességi köre csak a mindenkori tavaszra korlátozódik, mert csak akkor zöldek az almák, hiosz még éretlenek. Tavasszal azonban köznapi értelemben igaznak tekinthető az elmélet, mert a tapasztalás ezt meg fogja erősíteni.
Az axioma tehát nem igaz vagy hamis, hanem egy alapfeltevés, amiből logikail úton további tételek mondhatóak ki. Az elméletről csak arra a kérdésre felelhetünk, hogy az elmélet logikus-e. Nos ebben a tekintetben a Zöldalma elmélet kijelenthetően logikus. (Ha valaki nekem jön, hogy hatlábú bűvös sárkányok nem léteznek, akkor leesek a székről nevetésemben. :D)
Ja, és Feyerabend mondása: "Einstein elmélete azért lehetett sikeres a maga korában, mert sikeresen magyarázta mindazt, amit Newton már megmagyarázott.":))
Tudományfilozófiával foglalkozol? Ez nagyszerű! Én is tanultam mindegyik szakomon tudományfilozófiát is, és kedvenc tárgyam volt! Kedvenc tudományfilozófiai témájú könyvem Paul Feyerabend A módszer ellen című könyve......
Az elméletre csak a logikailag helytálló, vagy nem helytálló jelzőket ragaszthatjuk.
Izé, nem.
Már a dolog logikai része is két darabból áll. Egyrészt van a konzisztencia, ami az elmélet saját belső ügye: ehhez jön a régi elméletekkel való muszáj-kompatibilitása (a régi elméletek érvényességi körén belül).
Ehhez még külső faktorként a helyes/helytelen része a dolognak: az új elmélet érvényességi körét meg kell határozni (azaz a jóslatokat összevetni a megfigyelésekkel.)
Plusz van még egy faktor: előferdül, hogy az új elmélet konzisztens is, kompatibilis is, helyes is, csak éppen vagy az alkalmazhatósággal, vagy az érvényességi körével valami gond van (pl. túl nehézkes, esetleg nem elég elegáns, netán nem tud többet, mint a régi), és az új elmélet haszontalannak bizonyul.
A dolog ráadásul hajlamos amúgy istenigazából felkavarodni. Érdemes pl. a klf. alternativ mechanikák, vagy az atommodellek fejlődését körültekinteni.
Nos, mint mondottam alább, ez már inkább tudományfilozófiai kérdéskör.
Az egyes tudományos elméletek bizonyos axiomákon alapulnak. Ezekre az axiomákra pusztán elméletileg nem érvényes (azaz értelmetlen) kérdés, hogy igaz-e, mivel az axioma valójában csak egy logikai építmény alapfeltevése. Nem kell, hogy igaz legyen, ahhoz, hogy az elmélet logikailag helyes legyen.
Amire te akarsz utalni, az a következő:
Felteszed a kérdést, hogy az adott elmélet igaz-e. Ezt a kérdést azonban át kell fogalmazni, hogy valóban értelmes legyen: Az elméletből kapott eredmények megfelelnek a mérésekből kapott eredményekkel? Milyen hibahatáron belül felelnek meg?
Egy tudományos elméletet akkor tekintünk köznapi értelemben "Igaznak", ha a mérések során kapott adatok az elvárt hibahatáron belül mindíg megfelelnek az elméletből számítottakéval. Itt azonban lényeges fogamazási kitétel, hogy ezzel csak a dolog köznapi értelmének adunk hangot. Valójában azt kéne mondani, hogy egy elmélet sohasem igaz vagy hamis, hanem logikailag helyes vagy helytelen. Csakhogy még egy logikailag helyes elmélet sem bizonyosan számít köznapi értelemben igaznak. Ugyancsak a "bogár-rovar esettel" állunk szemben, ami miatt sokszor félreértik a dolog természetét! Minden köznapi értelemben igaz elméletnek szükségszerűen logikusnak kell lennie, de nem minden logikus elmélet számít köznapilag helyesnek.
Nos tehát Spec.Rel-re mi áll fenn?
Lokálisan, és nem túl erős gravitációs terek mellett a Speciális relativitás elmélete köznapi értelemben igaz.
Globálisan és erős gravitációs terek mellett a Speciális Relativitás elmélete pontatlanná válik, és így köznapi értelemben már nem igaz.
Pont úgy ahogyan a Galilei transzformáció sem igaz nagyon nagy sebességeknél. Igazából azt kéne mondani, hogy még kis sebességeknél sem igaz, hiszen matematikailag nem helyes eljárás, csak hát olyan kicsi az eltérés, hogy a köznapi dolgainkat mégiscsak nyugodtan rábízhatjuk. Ugyanez áll a Lorenz trafóra is a neki szánt érvényességi körben, amiről te is beszéltél.
Még egyszer kijelentem, hogy ezzel nem az elmélet igazságtartalmát támadom meg, mivel olyanja semmilyen elméletnek nincs! Az elméletre csak a logikailag helytálló, vagy nem helytálló jelzőket ragaszthatjuk.
Nos lehet, hogy nem vagyok fizikus, de filoban azt hiszem én vagyok a jobb. :D
"A specrel teljesen helyes, és pontos elmélet. Csak megvan az érvényességi köre. (Egyébként Newton elméletéről is ezt lehet mondani.) Az érvényességi körén belül helyesen írja le a világot, az érvényességi körén kívűl viszont egy általánosabb elméletet kell használni. De az általánosabb elmélet közelítésként tartalmazza a speciálisabb elméletet is. Így a két elmélet nem mond ellent egymásnak, pusztán az egyik elmélet általánosabb a másiknál, vagyis az egyik elméletnek nagyobb az érvényességi köre, mint a másiknak.
De ez minden elmélettel így van. Minden jelenlegi elméletnél van általánosabb. De ez magában tartalmazza közelítésként a régit is."
Oké, oké! Ezt én is így értettem, csak rosszul fogalmaztam. Mivel a Lorenz trafót már ismerem, ezért én is látom magam előtt, hogy miként ugrik elő a Galilei trafó a Lorenz féléből. :D Alacsony v sebességnél a képletek bizonyos tagjai majdnem nullává szűkülnek, illetve kvázi 1-el való osztásként szükségtelenné válnak (a gyök(1-(v*v)/(c*c) nagyjából 1, az x*v/c*c tag pedig nulla lesz).
Azért olyan szempontból mégiscsak érvényes az a kijelentés, hogy pl a Galilei trafó (vagy a Lorenz) tulajdonképpen hibásan modellezi a valóságot. De ezzel nem arra akartam utalni, hogy marhaság is egyben, mivel ahogyan te is fogalmazol, a megfelelően speciális esetekben matematikai megfontolásokat figyelembe véve kielégítő.
Persze erre mondta Einstein, amit itt idéztem is korábban, hogy azt tekintjük igaznak, amelyet a mérések igazolnak. Ilyen szempontból kis v sebességeknél tehát a Galilei trafó is IGAZ. Node ez már inkább inkább tudományfilozófia..... :D
A körpályás példát egészen biztosan nem látom át (azaz nem értem), mivel még fel sem írtam ilyesmit soha életemben. A segítséged azonban (még ha csak címszavakról van is szó) így is rámutatott pár dologra, ami legalábbis megmutatja nekem, hogy hol van az a pont, amikor már túl kevéssé válik az eddig összekuporgatott minimális tudásom.
Azt azonban nem mondanám, hogy az egyszerűbb eseteket nem értem, mert azokra itthon papíron már felírkáltam pár esetet. Az mondjuk igaz, hogy ezzel szinte még mindíg a nullán állok, mert mindegyik eset a szimpla egyenes vonalú egyenletes mozgásokra (pl egymás mellett elhúzó két űrhajó esete) szoritkozik. Az ismeretterjesztő irodalomban felmerülő néhány fura fogalom (pl a számomra annak idején legmisztikusabban hangzó idődilattáció) azonban már formálisan is érthető a számomra. Azt is szépen beláttam konkrét esetekre, hogy miért nem ellentmondásos az a kijelentés, hogy mindkét megfigyelő lasabban látja járni a másik óráját, illetve hogy a Lorenz trafóval számolva a fény sebessége valóban mindegyik IR-ben ugyanazt az értéket adja (ez mondjuk komikusan ható beismerés, hiszen a Lorenz trafót pont abból kiindulva öntötték formába, hogy éppen ennek a kitételnek feleljen meg, de hát a puding próbája az evés, nem? :D). Megértettem az egyes koord. rendszerekben lévő órák szinkronizálásának módját. Valamint, és ez a leglényegesebb, oda vissza képes vagyok a legegyszerűebb esetekre (az egyenes pálkyán haladó űrhajókra) kiszámolni a kivánt adatokat a Lorenz trafóval. Azért ez szerintem több a puszta laikus képzettársításánál, habár alázattal elismerem, hogy ettől még nem váltam fizikussá. :D
A körpályán mozgó példára azonban bevallom, hogy egyenlőre valóban csak a "szavakra, hasonlatokra támaszkodás" szintjén állok. A válaszaid azonban most már helyretették az ilyen szintű gondolataimat.
Amit a részekre bontott pályáról mondasz, azt értem. Mármint érteni vélem, hogy arról beszélsz, hogy az integrálás helyett véges számú egyenes szakaszra bontsam a pályát, amelyekre külön külön fennáll az inerciális viszony feltétele. Nos..... attól tartok, hogy ez ügyben majd akkor lépek konkrétan előrébb, ha majd lesz szerencsém az egyetemen egy fizikus hallgatót a szünetekben kikérdeznem. :D Még az is lehet, hogy felveszek választható tárgyként egy Rel. Fizika kurzust. :D
Az összemérhetetlenségével indokoltam az árnyékolásra képtelenségét. "Tökmindegy, hogy összemérhető e vele. A lényeg az, hogy megfelelő műveltségű fizikusok szerint nem árnyékol."
Ezek szerint " megfelelő műveltségű fizikusok szerint nem árnyékol." - azaz ezzel a "megfelelő műveltségű fizikusok" közé soroltál. Köszönöm szépen!
"Ionszél is mérhető, mint a villanytani csúcshatás ill. élhatás esetén ? Ha nem, akkor mi indokolja a csúcshatás ill. élhatás kifejezések használatát a te esetedben?" Az említett ionszél az elektrosztatikus mezőben lévő csúcsok, élek mentén jön létre, az elektrosztatikus csúcshatás, élhatás következtében. A csúcshatás, élhatás általános elve még számos területen működik. Hőtanban, mechanikában, a koncentráció anomálásával a kémiában, fizikai-kémiában, stb.
"Aha, tehát szerinted van valamiféle áramlás. Honnan veszed? " Onnan, hogy ami fénysebességgel terjed, az ezzel fénysebességgel áramlik.. Miután a terjedés és az áramlás egyaránt mozgás értelmű fogalom.
"A Föld tengelyforgásának ugyanis nincs köze a vízpúp jelenlétéhez."
Nos, csak az ostoba hiheti, hogy az egy egységnyi erő 40 méter magasra emeli a vizet és a tárgyakat, de a 729 egységnyi erő meg sem moccantja ugyanazon vizet és ugyanazon tárgyakat.
Nyilván Te sem gondolhatod komolyan, hogy 7 km hosszú és pár centi átlagos vastagságú talajréteg tömege összemérhető a Föld össztömegével?
Ezért gondolom Te sem gondolhatod komolyan, hogy a belinkelt sulinetes magyarázat bármilyen csekély mértékben is elfogadható lehetne.
Amíg megtalálom az említett Eötvös Lóránd féle térképet, szíves okulásra nézegessétek ezeket a gravitációs anomáliákat bemutató képeket: http://www.google.hu/images?hl=hu&q=gravity%20anomaly&um=1&ie=UTF-8&source=og&sa=N&tab=wi&biw=1115&bih=698
Több képen megfigyelhető, hogy a csúcshatás-élhatás közvetlen szomszédjában az átlagostól negatív irányban eltérő a grav. térerősség.
Azaz a csúcsok, élek mint egy "elvezetik" a térerősséget és ezzel éppen olyan térerősség csökkenést okoznak a közvetlen szomszédságukban, mint amiről Eötvös Lóránd mérései szólnak.
Egyébként sok helyen azt a magyarázatot lehet olvasni a túloldali dagálykúp kialakulásáról, hogy a Föld-Hold tömegközéppontjától messzebb lévő óceánra nagyobb sugáron -- nagyobb centrifugális erő hat..
Ez a magyarázat rész alapvetően ostobaság, hiszen a Föld forgási sebessége és a Hold-Föld rendszer forgási sebessége között 27-szeres arány áll fenn..
És mivel a centrifugális erő lineárisan függ a távolságtól, ugyanakkor négyzetesen a szögsebességtől, a Föld tengely körüli forgásából adódó centrifugális erő 27*27= 729-szer nagyobb értékével áll szemben..
Azaz ha 40 méter magasra képes felemelni a tengert és a rajta úszó tárgyakat, a tömegközéppontól való távolság függvényében két égitest tömegvonzásának ellenében a centrifugális erő, akkor a Föld tengely körüli forgásából adódó erőnek folyamatosan ható 729-szeres értékével, körkörösen 29 km magasra kellene minden víznek, testnek emelkednie.. És ez ugye nyilvánvalóan lehetetlen lenne.
Természetesen így van.. Ahhoz hogy a relativisztikus QED-át, mint modellt használhassuk, természetesen, el kell fogadnunk a valóság némi "torzítását". Valamit valamiért..
Ha valakit ez zavar, az majd megalkot egy olyan QED-et, amelyikben másként lesz.
Bár ahogy látom ahhoz csak, még Feynmann-éknál is sokkal nagyobb fizikus pályázhat ilyen babérokra.. Addig beérjük a jelenlegivel, és nem feledjük a határait..
Mivel az Univerzum homogén és izzotróp, és mivel az Univerzum tágulása metrikus, ezért minden megfigyelő szemében úgy tűnik, bárhol is van, mintha Ő állna az Univerzum "geometriai középpontjában". Akkor is így látnánk, ha elutaznánk 13,5 milliárd fényév távolságra.....
A specrelt minden alkalommal bizonyítják a részecskefizikában. Illetve a realtivisztikus QED is tizenhárom tizedesjegyre igazolt, ami azért lehet ilyen pontos, mert relativisztikus.
A garvitációt azért nem lehet leárnyékolni, mert csak egyféle gravitációs töltés van. Az elektromágnesség esetén lehet árnyékolás, mert van pozitív és negatív töltéshordozó is.
"Például azt a verziót, hogy Zárt Univerzumban deffiniálható, sőt deffiniálandó is egy Alapvető, kitüntetett vonatkoztatási rendszer?
Meg az ezt demonstráló kis szövegezést is?"
Inerciarendszerek között nincsen kitüntetett vonatkoztatási rendszer.
Maga a Zárt Univerzum azonban globálisan nem inerciarendszer. Viszont, ha az Univerzum eltérő tartományaiban van egy elegendően pici vonatkoztatási rendszerben, ahol a téridő görbület elhanyagolható, akkor eltérő inerciarendszereket kapsz. De ezek közül nincsen kitüntetett, hiszen akkor sértenék az inerciarendszerek relativitásának elvét(minden fizikai jelenség azonos módon zajlik le bennük, nem lehet általuk bevezetni az inerciarendszer abszolút sebességét).
"Ezekre írtam, hogy számomra iszonyúan zavaróak, mert ezzel maga az Ált. Rel borulna, hiszen annak is posztulátuma ha jól tudom, a minden vonatkoztatási rendszer egyenértékűsége."
A speciális relativitáselmélet az általános relativitáselméletnek a speciális esete. Így az áltrelnek -mivel általánosabb elmélet- nem kell a specrel posztulátumait tudnia. A vonatkoztatási rendszerek általában nem egyenértékűek. Csak az inerciarendszerek egyenértékűek.
Gondold el azt, hogy a gyorsuló rendszerben a fizikai jelenségek máskép zajlanak le, mint az inerciarendszerben. Például gyorsuló rendszerben a fizikai erők közé bekerülnek a tehetetlenségi erők(transzlációs erő, centrifugális erő, Coriolis erő, Euler erő). Korrigálni kell a tehetetlenségi erőkkel a fizikai törvényeket.
"Vagy legalábbis Newton után egy sokkal pontosabb, ám végső soron hibás elmélettel van dolgunk?"
A specrel teljesen helyes, és pontos elmélet. Csak megvan az érvényességi köre. (Egyébként Newton elméletéről is ezt lehet mondani.) Az érvényességi körén belül helyesen írja le a világot, az érvényességi körén kívűl viszont egy általánosabb elméletet kell használni. De az általánosabb elmélet közelítésként tartalmazza a speciálisabb elméletet is. Így a két elmélet nem mond ellent egymásnak, pusztán az egyik elmélet általánosabb a másiknál, vagyis az egyik elméletnek nagyobb az érvényességi köre, mint a másiknak.
De ez minden elmélettel így van. Minden jelenlegi elméletnél van általánosabb. De ez magában tartalmazza közelítésként a régit is.
"Tehát egy Zárt Univerzumban mozgó incerciarendszerekre nem alkalmazható a Speciális relativitás elmélete?"
Golobálisan nem, csak lokálisan. Vagyis, ha egy olyan pici inerciarendszerben vagy, ahol nem lehet lehet érzékelni a téridő görbületet.
A Zárt Univerzumot nem lehet úgy elképzelni, hogy az egy nagy inerciarendszer, ahol elindulsz egy irányba, és visszaérsz ugyanoda. Ez értelmetlen lenne.
Hanem ez egy görbült téridőben haladva a geodetikus vonalon utazva érnénk vissza a kiindulási pontba. Ez a geodetikus vonal azonban olyan kis méretekben ahol a rendszerünk közelítőleg lokálisan inerciarendszer, ott egyenesnek tekinthető. De, ha a egy utas a geodetikus vonalon annyit ment, hogy visszaérjen kiinduláis helyére(vagyis egy kört megtett) akkor nem közelíthető a rendszere lokális inerciarendszerrel. Hanem ez egy gyorsuló rendszer! Tehát erre a szituációra egyáltalán nem érvényes a specrel!
"Szóval a lényeg, hogy csak akkor kellőképpen kielégítő a Spec. Rel. ha az Univerzumunk teljesen sík?"
Nem kell az Univerzumunknak síknak lennie. A specrel a olyan pici inerciarendszerek esetén alkalmazható, ahol a téridő görbület elhanyagolható. Ez egy közelítés. Például a mi világunkban ez nagyon jól müködik, az elemi részecskék világában még inkább.
Csillagászati méretek tartományában, illetve fekete lyukak és más csillagmaradványok közelében, ahol nagyon jelentős a téridőgörbület, nem használható a specrel, hanem az áltrellel kell számolni.
"A másik személyre tehát látszólag nem vonatkozik az SR elmélet számítása, illetve úgy tűnik, hogy a két vonatkoztatási rendszer között nem áll fenn szimmetria."
Persze, hiszen az egyik rendszer (amelyik megfordult a Galaxis másik végéről) gyorsuló volt, míg Földön maradó rendszer mindvégig inerciarendszer maradt. Egy gyorsuló rendszerben más lesz az utas sajátideje, mint amennyi a sajátideje az inerciarendszerben levő utasnak.
A specrelt akkor sértené, hogyha mindkét rendszer inerciarendszer lenne.De nem ez a helyzet.
"Tegyük fel, hogy A és B személy egy zárt Univerzumban van. Egyenletes sebességgel elhaladnak egymás mellett, és az óráikat kinullázzák az érintéskor. Utána tovább, ki-ki a maga útjára. Egyik sem fog soha irányt váltani, sem gyorsítani, vagy lassítani, mégis idővel újra találkoznak, mert a zárt Univerzumukat körbehajózva visszatérnek az ellenkező irányból. Ilyesmiről ír maga Einstein is a rövidke népszerűsítő könyvecskéje utolsó lapjain.
Nomármost, mindkét személy azt állítja, hogy a másik öregedett lasabban, és ez alól ebben a példában még az előző példa során felhozott szimmetriasértés sem oldoz fel minket. Elvégre senki sem gyorsított, vagy lassított, így mindketten inerciálisak maradtak egymáshoz képest.
Mégis az egyik lasabban öregedett, mint a másik, amt ennél fogva fordítva már nem mondhatunk el."
Szerintem ezzel ne törödj! Bár szerintem ez paradoxon lenne. Hiszen egyik rednszer sem gyorsult, így a sajátidőknek sem lenne szabad eltérőnek lennie.
Az a véleményem, hogy efféle zárt univerzumok(ahol egyenesen haladva érsz vissza a kiinduló helyre,teljesen hülyeség. Gondold csak el akkor van ennek értelme, ha egy a visszatérő űrhajó körpályán ér vissza a testhez. De ekkor nem egyenesen megy, emiatt gyorsul. Ekkor tényleg lassabban öregedik, mert gyorsul!
"Tegyük fel, hogy egy körkörös egydimenziós univezumban vagyunk. Két egymáshoz képest relatíve mozgó űrhajó van. Az egyik egy pillanatra felkapcsolja a lámpáját, így két irányba elindul két fényjel. A másik űrhajós ezt regisztrálja, majd megfigyeli a további eseményeket. Számára mindkét fényjel azonos sebességgel halad körbe, és a kibocsájtó űrhajó is körbejár. Szükségszerűen azt fogja látni, hogy a két fényjel bizonyos időközzel fog visszatérni a kibocsájtóhoz. Ez fogja biztosítani a felismerést, hogy az egyikük ahhoz a bizonyos "éterhez" képest mozog...."
Ilyeneket szerintem ne vegyél komolyan! Ezek szerintem baromságok, sajnálom, hogy ilyen dolgok fenn lehetnek a neten.
"Nos ezt a lehetőséget meg az én gyomrom nem tudja bevenni, mivel ezzel (szerintem) eleve alapjaiban borulna a speciális relativitás elmélet, így tehát ezen magyarázat nem megoldja a paradoxont, hanem éppenséggel győzelemre viszi a relativitás ellenében."
"Egyetértünk.. bár én úgy látom, hogy a mező helyett simán a fotonokkal, mint energia továbbítókkal helyettesíthetők a mezők."
Rendben , csak ne felejts el, hogy a fotonokra Boltzmann statisztika helyett a Bose statisztikát használd.
"Ugyanis a hullámszám mérését bármely rendszerből korrekt mérésekkel elvégezhetjük, és korrekten számíthatjuk, miután a rel Doppler adja a hullámszámot is."
Ugye a hullámszám az lendületről van kapcsolatban. p=hvonás k. Az lendületről lehet tudni, hogy úgy transzformálódik az energiával (E=hvonás omega) egy párban, mint a térkoordináták az időkoordinátákkal. Vagyis, ha más IR-be mész akkor a lendület is Lorentz-transzformálódik.
Ezért nem lehet a speciális relativitáselmélet szerint a legelemibb részecskéknek pontszerűeknek. Mert, ha lenne kiterjedésük, akkor lenne egy természetes llendületlevágás. Ez a lendületlevágás viszont nem változhatna Lorentz-transzformáció során, ami ellent mond a speciális relativitáselméletnek.
"Ezért a mező elméleteket is a specrelről, át kellene fogalmazni a valós mérésekkel igazolt rel.Dopplernek megfelelőre."
Csak a mező hordoz energiát és lendületet, ami figyelembe kell venni. Amúgy, ha nem használsz mezők, akkor fotonokat sem használhatsz, hiszen a fotonos leírással a kvantált mezős leírást helyettesíted. De azért probáld meg, de szerintem ugyanazt adná a Te verziód is.
Erre hoztam elemi példaként Eötvös Loránd méréseit, amelyekkel igazoltan, az élek mentén növekedett gravitációs potenciált, és a koncentrált gravitáció közvetlen szomszédságában a távolabbi környezeténél alacsonyabb gravitációs potenciál mérhető.
Innen is láthatod, hogy nem egy beteges hazudozóval állsz szembe. Ha Einstein ma élne, biztosan Gézoo szeretne lenni. És különben se kritizáld, mert még kimoderáltat, aztán nézhetsz.
"csak még arra nem kaptam választ, hogy amennyiben a specrellel szembi kifogásait elfogadnánk Gézoonak, akkor mennyiben lehetne rendszerőrként kezleni a gravitációt."
Kicsit részletesebben ez mit jelent?
Gézoonak mindenféle kifogása van, mindig más, mert nem érti és mindig mást máshogy vél felismerni... :-)
Nem teljesen értem, mire gondolsz. A diffegyenletek mind ilyenek, nem? Annak alapján amit leírtam, fel lehet írni a differenciálegyenleteket.
(Elsősorban a szemléletességre törekestem, nem a precizitásra.)
"tanácsosabb egy közös koordináta rendszerben vizsgálni a dolgokat, ahol is nem történik idődilatáció"
Ezt sem értem. Bármilyen inerciarendszerben írod fel a dolgokat, ezek a keringő órák mindenképpen eltérően fognak járni mint a rendszeridő. Az persze lehetséges, hogy olyan rendszert választasz (pl. a kör közepéhez rögzítettet) amiben a két sebesség nagysága pont egyforma (csak az irány különbözik) így a két keringő óra egyformán jár.
Eredetileg a feladat annak szemléltetésére lett kitalálva, hogy egyik keringő megfigyelő milyennek látja a másik óráját - az meg egyetlen inerciarendszerben nem felírható.
Vedd észre a következőt: mikor a két köröző megfigyelő találkozik, akkor közvetlen módon meg tudják állapítani, mennyit mutat egymás órája. Ez egy olyan dolog, amihez nem kell ravasz mérési utasítás, nem kell megállapodni hogy hogyan is kell ezt csinálni stb.
Mikor éppen távol vannak, ez nem olyan egyértelmű. Kell valami megállapodás, hogy hogyan is kell eldönteni, mennyit mutat a másik órája. Einstein erre a sok megfigyelős dolgot találta ki, telerakva a teret szinkronozott órás megfigyelőkkel. Nevezzük őket az inerciarendszerhez tartozó társaságnak.
Ez azonban egy érdekes dolog. Ez a társaság egyetlen inerciarendszerhez tartozik, egy másikban esetleg nincs szinkronban az órájuk.
Ha egy megfigyelő gyorsul, akkor lehetetlen olyan társaságot rendelni hozzá, akik vele együtt gyorsulnak, mert nem lehet szinkronozni az óráikat. Ha egszer valahogy megteszed, nem marad úgy, szétcsúsznak.
Vagyis nem támaszkodhat a gyorsuló megfigyelő ilyen társaságra, az inerciarendszerben bevált mérési eljárásra.
Valamit ki kell találnia helyette. PL. azt, hogy mindig azokra arra a társaságra hallgat, amelyik rendszerében éppen ő maga áll. De akkor ahogy gyorsul, mindig egy másik társaság jelentéseit kapja.
A gyorsuló A megfigyelő rendszerét inerciarendszerek soroztatával közelítettem a példában. Bármely ilyen inerciarendszerben igaz, hogy a B órája lessabban jár, hiszen A tetszőlegesen jó közelítéssel áll ebben az inerciarendszerben, míg B mozog. Vagyis a specrel szerint B órája jár lassabban.
Hogy lehet, hogy mégis A számára néha B órája gyorsabban jár?!
A kulcs az, hogy nem maradunk meg a leírással ugyanabba az inerciarendszerben, mert A gyorsul, és előbb-utóbb már ez a rendszer nem jól közelíti az ő saját rendszerét - mozog benne.
Ezért időnként új inerciarendszerre térünk át, ami jobban hasonlít A rendszeréhez, amiben éppen jobb közelítéssel áll A. Na most, a régi rendszerből az újba a kiindulási adatokat Lorentz trafóval konvertáljuk át. Az új rendszerben az új idő koordináta minden további nélkül lehet nagyobb érték, mint a korábbi volt.
Vagis az inerciarendszeren belül a B lassabban jár, de a váltásnál meg kicsit ugrik, és ez az ugrás a térbeli koordinátáktól függően előre is lehet. Így összességében minden további nélkül lehet nagyobb az előre ugrás mint a lemaradás az inerciarendszeren belül. Vagyis A azt is tapasztalhatja, hogy B órája gyorsabb.
(megjegyzem hogy az ugrás csak azért van, mert véges darabokkal közelítünk valami folyamatosat, differenciálszámítással természetesen folyamatos az egész)
"Integrálni még csak tudok, és egyrészt érteni vélem azokat, amikről irsz, de talán mégiscsak hagyjuk."
Nem kell elvégezni az integrálást ahhoz hogy meg lehessen érteni. (Ha kellene, számítógéppel csinálnám...)
A lényeget próbáltam meg leírni. Kiemelem belőle a leglényegesebbet: - a gyorsuló megfigyelőhöz kötött rendszer nem inerciális - ezért nem érvényesek rá az inerciarendszerekben érvényes szabályok, pl. hogy minden más óra csak lassabban járhat - mutattam egy módszert, amivel a specrel formalizmusán belül, egyszerű (középisikolás szintű) matematikai módszerekkel, inerciarendszerek sorozatával lehet közelíteni azt, hogy mit tapasztal az egy ilyen körpályán mozgó megfigyelő - hol lassabban, hol gyorsabban jár hozá képest a másik keringő óra - a szimmetria miatt a találkozásoknál pont egyformát mutatnak az órák - a másik keringő megfigyelő is pont ugyanezt tapasztalja
Ha nem látod át annyira, hogy beugorjon a "heuréka, megértettem" élmény, akkor annak valószínű oka, hogy az egyszerűbb eseteket sem érted még eléggé, csak szavakra, hasonlatokra támaszkodsz a valódi megértés helyett.
Persze, hogy konstans. A vákuumbeli fénysebesség konstans, ha nem lenne az, akkor rengeteg egyenletet el kéne vetnünk. Közegben viszont előfordulhat, hogy valamely részecske sebessége meghaladja a fény adott KÖZEGBELI sebességét, ez okozza a Cserenkov-sugárzásnak nevezett jelenséget....
Ismét idézem a kérdéses szövegedet, hogy ne sikkadjon el a téma tárgya:
"Nem "egy fickó" hanem az SI nevű világszabvány rögzítette Feynmann és társainak a jóváhagyásával, hogy kizárólag annak a fénynek a sebessége c=299 792 458 m/s amelyiket a forrásához nyugvó detektorral mértek."
Az általad linkelt wikipedia cikkben egyetlen szó sem esik arról, hogy a detektornak nyugvónak kell lennie a fényforráshoz viszonyítva. Sőt! Az SI szabványban közölt méter deffiníciója, mint hosszúság, éppen arra mutat rá, hogy a fény sebessége konstans, és semmitől sem függ, beleértve az általad idézett detektor mozgási állapotát.
