A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Egy magyar fizikaprofesszor ücsörög az egyetem lépcsőjén és ezt motyogja: Nem értem, nem értem...
Arra megy egy kollégája és megkérdezi: Mit nem értesz?
Mire a professzor: Hát ezt a relativitást.
A kolléga segíteni akar: Na, majd én elmagyarázom.
A professzor ránéz búsan: Ja, elmagyarázni én is el tudom, hiszen 20 éve tanítom. De nem értem, nem értem...
Egymillió forintos kérdés: Ki volt a magyar professzor, és ki volt a kollégája?
Annyit segítek, hogy volt az Eltén a 60-as években két magyar fizikus, aki tanította a relativitáselméletet. Az egyik később bevallotta, hogy nem érti a relativitást, és volt egy ellenlábasa, aki soha nem vallotta be, de szintén nem értette.
A "modern" fizikusok sajnos nem akarják tudomásul venni, hogy a relativizmus már egy döglött ló.
Ezen nem lehet eljutni a jövő tudományához.
Új lovat kell keresni.
Persze amíg a döglött lovon való ücsörgés kifizetődő, addig nem akarnak leszállni róla. Becsapják az embereket és elhitetik, hogy a ló még él, és sok pénzbe kerül az etetése. De egy döglött ló már nem sok zabot fogyaszt. Sebaj, több pénz marad a lovasoknak.
Ez a lét nemcsak formavilág és életelevenség, hanem mentális és akár etikai centumában-magasában is kollektivum és együttható és egységes.A vaskossági szinteken megtapasztalás,átélés által a rengetegféle lények kitermelik a tanulságaikat és ezek közkinccsé válnak , KOLLEKTIV HASZNOSULNAK és ez az egyetemességi integráltság olyan mint egy objektiv lény amelynek tartalma a Törvény. Az egyes hat a közösre,amaz pedig visszahat rá.
A fizika elkerülhetetlenül eggyütt vizsgálando az "informácio" lélek léttörvény témákkal.
Lám a fekete lyuk témánál a FIZIKUSOK KÖZÖTT mekkora az érdeklődés elvész-e az info vagy mégis valahogy de
Amennyiben az univerzum egy anyaghalmaz a téridőben, akkor igaz mert az anyag magában hordozza a róla szóló összes információt, vagyis a fizika törvényeit.
Abban igazad van, hogy az univerzumban hierarchikus rendszerben léteznek a dolgok. Ez azt jelenti számomra, hogy léteznek nagyok és kicsik, egy legnagyobb, és rengeteg legkisebb. Az ezek közötti eligazodáshoz, meg nekünk kell viszonyítási pontot keresni. A legegyszerűbb nyilván a talpunk alatti Föld, mivel a legtöbben ezen közlekedünk. De az ember már műholdat küldött a Naprendszeren kívülre, és elnézett az univerzum perifériájára is. :)
"A világegyetem végtelenségében nincsen abszolút középpont..."
Egyetlen egy valóban nincs, de van sok helyi középpont, amelyek hierarchikus rendben vannak szervezve, és a saját környezetükben abszolút álló testként működnek. Tudom, hogy ezt egy relativistának elég nehéz megemészteni.
Azok, akik a múltban az abszolút mozgást keresték, éppen azért nem találták meg soha, mert egyetlen egy álló univerzális égitestet kerestek. Ilyen valóban nincs.
Azok, akik valamikor régen abban hittek, hogy a Föld a világ közepe, valójában nem tévedtek nagyot. Mert tényleg a Föld a közepe annak az 1,5 millió kilométeres környezetnek, amely a mi szűkebb világunk. A tévedés csak abban volt, hogy ezt kiterjesztették az egész univerzumra.
Gondolj csak bele!
A Földön a testek a Föld közepe felé esnek, a Hold és a műholdak a Föld körül keringenek, a mágneses mező középpontja a Föld, a gravitációs mező közepe a Föld közepe. Vagyis a mi kis földi világunknak valóban a Föld a középpontja.
De nem az egész univerzumnak.
A Marson ugyanez a helyzet. Az összes marsi jelenségnek a Mars a középpontja.
A Föld, a Mars és a többi bolygó gravitációs központja a Nap. Vagyis a Naprendszerben az abszolút álló pont a Nap középpontja.
Az űrhajózásban ténylegesen így is számolnak. Egy Marsra menő űrhajó pozícióját és sebességét a Földhöz viszonyítva számolják, mindaddig amíg az űrhajó a Föld gravitációs mezejében tartózkodik, amikor ebből kilép, akkor a Naphoz mérik a pályáját, amikor pedig beérkezik a Mars gravitációs mezejébe, akkor már a Mars a mozgás viszonyítási alapja.
A űrhajózás gyakorlatában a sebességeket soha nem a relativizmus alapján számolták, hanem a valóságos (helyi abszolút) sebességek elméletével.
"Ennél fogva minden választás kérdése az ember számára a természet adta pontok közül."
Hát nem. Mert valahogy a gyakorlati szakemberek mindig éppen azt választják (talán nem véletlenül), amelyet a természet jelölt ki. Nem érdekli őket a relativizmus.
Ezt a valóságos és helyes gyakorlatot építettem be a Szuperfizikába, a hibás relativizmus helyett.
A világegyetem végtelenségében nincsen abszolút középpont, vagy álló viszonyítási pont. Ennél fogva minden választás kérdése az ember számára a természet adta pontok közül. A természet nem dönt el semmit, az csak létezik a fizika „törvényei”, az evolúció, meg a revolúció, az entrópia, meg a rend növelés (negentrópia) alapján. :)
Ez is igaz, de ez nem jelenti azt, hogy egy egyébként mozgó helyi központ a saját környezetében ne viselkedhetne abszolút álló testként. Ez nem relativitás kérdése. Ezeket a pontokat a természet kijelölte. Ezek a gravitációs központok. A Föld középpontja, a Mars középpontja, egyel magasabb szinten a Nap középpontja, mégeggyel magasabb szinten a tejút középpontja, stb.
"Akármihez is viszonyítod, az egyik lesz az „álló”, a másik meg a mozgó. "
Nem. A gravitációs hierarchia eldönti, hogy melyik az álló (lokálisan) és melyik a mozgó.
Kering a Föld körül egy űrhajó. Melyik az álló? A Föld vagy az űrhajó? A relativizmus szerint az az álló, amelyiket annak választjuk. Ez a nagy tévedés.
Az űrhajót mi tartja földkörüli keringési pályán? A Föld gravitációs mezeje.
Vajon az űrhajó gravitációs mezeje pályán tudja tartani a Földet maga körül? Nyilván nem. Na ez dönti el, hogy melyik áll. Ez nem szabad választás kérdése. A természet már eldöntötte.
A mihez viszonyítás végett, az univerzumban minden mozgásban van. Ezért az általunk kiválasztott pont is mozog. Akármihez is viszonyítod, az egyik lesz az „álló”, a másik meg a mozgó. Azonban két együtt mozgó pont, egy bot két vége, lehet egymáshoz képest álló. Ez sem lesz abszolút értelmű. :)
A precesszió nem forgást jelent, hanem billegést. (ahogy az ion sem izotóp)
A sarkok nem forognak, éppen attól sarkok, hogy itt megy át a forgástengely.
"A Föld középpontja sem abszolút álló pont..."
Éppen ez az, amit nem vagy képes megérteni. A Föld környezetében a Föld középpontja az abszolút álló pont. A Mars környezetében pedig a Mars középpontja. A Jupiter környezetében pedig a Jupiter középpontja az abszolút álló pont.
Olyan pontot nem ismerünk, amelyik az egész univerzumra nézve abszolút álló lenne. Csak lokális (helyi) álló pontok vannak, mint amilyen a Föld középpontja a Föld környezetében. Ez a környezet kb. 1,5 millió kilométer, a Föld esetében.
"...ha csak nem annak tekinted relatívan."
Éppen erről van szó, hogy ez nem relatív. Benneteket sajnos sikerült megfertőzni a relativitással, és már nem tudtok másban gondolkodni.
Idős korában Einstein is majdnem eljutott ehhez a következtetéshez, Jánossy Lajos pedig el is jutott.
Ha nem értesz valamit, akkor inkább kérdezz. Az jobb, mintha butaságot beszélsz.
Fogadni mernék, hogy a repülős példát sem értetted meg.
"Mivel a középpont ne forog, így ehhez képest forog maga a Föld. És persze minden forog a Földdel együtt, a rajta lévő síkságok, hegyek, folyók, a légkör. "
A Földbek van precessziója, ezért még a sarkok is forognak, bár lassabban. A Föld középpontja sem abszolút álló pont, ha csak nem annak tekinted relatívan. Úgy hogy innenől bukik a mutatvány. :(
Korábban már említettem, hogy az új fizikában lesz abszolút sebesség, vagy más néven valóságos sebesség. Persze a relatív értelmezése a sebességnek ezután is lehetséges lesz, de az új fizikában a sebességet alapból valóságos (abszolút) sebességnek tekintjük.
Hogyan lehet ezt könnyen megérteni?
Mint mondtam, a Földön a valóságos sebesség viszonyítási bázisa a Föld középpontja. Mivel a középpont ne forog, így ehhez képest forog maga a Föld. És persze minden forog a Földdel együtt, a rajta lévő síkságok, hegyek, folyók, a légkör. De vele forognak az autók a repülőgépek, az emberek, vagyis minden ami a földfelszínen található. Ebből a forgási sebességből (szögsebességből) adódik, a felszín kerületi sebessége, amely a sarkokon nulla, az egyenlítőn pedig kb. 1800 km/óra.
Tehát minden, ami az egyenlítőn helyezkedik el, 1800 km/óra valóságos sebességgel száguld. Nagy ez a sebesség, vagy kicsi? Nagynak tűnik, de ahhoz kicsi, hogy ezt közvetlenül érzékelhetnénk. A kerületi sebesség hatása kimutatható pl. egyszerű súlyméréssel. Egy 100 kg tömegű ember a sarkokon 100 kp, az egyenlítőn csak 99,5 kp. Az eltérés mindössze 0,5%, amelyet saját érzékszerveinkkel nem vagyunk képesek érzékelni. (Ettől nagyobb a súlycsökkenés egy kiadós vécézés után.)
Vegyünk most egy szuperszonikus repülőgépet, amelyik az egyenlítőn repül Kenyából Ecuadorba, vagyis keletről nyugatra éppen 1800 km/óra sebességgel. Mivel a Föld nyugatról keletre forog, így a repülőnk valóságos sebessége éppen nulla lesz. Gyakorlatilag a repülőgép áll, miközben elforog alatta a Föld.
Felmerül a kérdés, hogy ha áll, akkor miért nem pottyan le?
Hát azért, mert a forgó Föld magával forgatja a légkört is, tehát az álló repülőgép egy 1800 km/óra sebességgel mozgó levegőben lebeg, ami biztosítja a fennmaradásához szükséges felhajtóerőt.
Hogyan győződhetünk meg arról, hogy a repülőnk tényleg áll? Úgy, hogy ha az ablakból folyamatosan figyeljük a Napot, akkor az mindig ugyanabban a magasságban marad. Így ha déli 12 órakor indultunk Kenyából, akkor szintén déli 12 órakor fogunk megérkezni Ecuadorba, az időzónák miatt.
De van mégegy furcsasága az utazásnak. Tegyük fel, hogy a repülőnk 100 tonna terhet szállít. Ennek a súlya az odautazáskor (Kenyából Ecuadorba) 100,5 tonna, de visszautazáskor csak 99,5 tonna. Vagyis odafelé 1 tonnával kevesebb terhet szabad a repülőre pakolni, mint visszafelé, Ecuadorból, Kenya felé. De magának a repülőgépnek a saját súlya is kisebb visszafelé. És a rajta ülő embereké is.
A vézer és a foton között a legfontosabb különbség, hogy vézer létezik, foton pedig nem létezik.
"A te hullámdarabodnak hogyan mérik meg az elejét és a végét, mint egy botnak?"
Már leírtam néhányszor, de mégegyszer megismétlem, mert ismétlés a tudás anyja.
Az én hullámdarabom, amit vézernek nevezek, nem hasonlít a botra. A bot a nagyjából egy kiterjedésű (1D-s), vagyis csak a hosszát vesszük figyelembe.
Ezzel szemben a vézer 3 dimenziós, mert a hullámok az atomból minden irányban terjednek. Képzeld el a következőt! Engedjél vizet a fürdőkádba. Várd meg, amíg a vízfelület kisimul. Ezután vegyél a kezedbe egy pálcikát, dugd a végét a vízbe, és mozgasd meg a pálcikát.
Mi fog történni?
A pálcikától kiindulva, kör alakban hullámok indulnak el a víz felszínén, amelyek egyre táguló köröket alkotnak. Ha csak 3 másodpercig mozgatod a pálcikát, akkor kb. 10 elemi hullám keletkezik, majd amikor a pálca mozgatása megszűnik, akkor már nem indul több hullám. Tehát lesz egy 10 elmei hullámból álló hullámvonulatod. A hullámvonulat időbeli hossza (időtartama) 3 másodperc, a térbeli hossza mondjuk 30 centiméter.
A vízhullám azonban csak 2D-s hullám. Most képzeld el mindezt 3 D-ben. Az elemi hullámok alkotta hullámsorozat egy gömbhéjat alkot, amelynek vastagsága 30 centiméter. A gömbhéj egyre nagyobb átmérőjű lesz, de a vastagsága mindig 30 centiméter marad.
Ez a folyamatosan táguló gömbhéj alakú 10 hullámból álló hullámsorozat alkot egy darab vézert.
A fény esetében a göbhéj vastagsága kb. 3 méter, és a benne lévő elemi hullámok száma kb. 7 millió.
A fényforrások általában milliárdnyi atomból állnak. Így vézerek milliárdjai indulnak ki egy fényforrásból. Ha a gerjesztés folyamatosan fennáll (pl. egy bekapcsolt izzólámpa esetében), akkor minden atom újra és újra bizonyos időközönként vézereket kelt, vagyis szakaszosan hullámsorokat bocsát ki minden irányba, azáltal hogy megrezgeti maga körül a fényközeget.
Ezért szerintem a vézer semmiben sem hasonlít a fotonnak nevezett fényrészecskére.
Azt a fotont nevezik virtuálisnak, amelyik úton van a „felfúvódó gömb” belsejében. Az a valós foton, amelyik detektorba, a szemedben fényvillanást „produkál”. Megmutatja vele a mérhető tulajdonságait.
A te hullámdarabodnak hogyan mérik meg az elejét és a végét, mint egy botnak? Ha meg valóban olyan, mint a bot, akkor egy kvantumot, hullámcsomagot képvisel. Ennél fogva, mitől különbözik a fotontól?
Nem egy jól sikerült hozzászólás, de szódával elmegy.
A vézer nem szómágia, hanem éppen a lényeget fejezi ki. Azt hogy ez egy véges hosszúságú, több millió elemi hullámból álló hullámsorozat.
A foton pedig azt jelenti, hogy a "fény részecskéje". Ez pedig nem létezik, mert a fény hullámokból áll.
Másrészt senki nem tudja, hogy hogyan is nézne ki ez a fényrészecske.
A "virtuális foton" még nagyobb butaság. Ugyanis a "virtuális" szó azt jelenti, hogy látszólagos, vagyis látsz valamit, de az valójában nem létezik. Éppen fordítva, mint ahogyan leírtad.
