"Nem szándékozom egyáltalán kiforgatni a szavadat. Viszont már bocs, de te magad érveltél kivastagított szópárként a MÉN és MAG(MOG) duóra, azt sugallván ezzel hogy itt rokon értelmű szókapcsolódással állunk szemben. Pedig mindössze csak egy közös kezdő M hangjuk van mindössze, ez még ebből a szempontból semmit sem jelent."
"Dentumoger vagy Dentü-Mogyer, a magyarok legendás őshazája... írja." Nem ezt írja!!! Olvasd el az eredeti latin szöveget, ott dentumoger szerepel, s nem a magyarok, hanem a szkíták területe...
"viszont Magyarokról beszél a krónikai szövegfolyam többi részében."
Nem beszél magyarokról, hanem a szkítákat nevezi MOGER-nek.
"A szcítiaiak ugyanis jó régi népek, s van hatalma Szcítiának keleten, mint fentebb mondottuk. Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet."
Ez is egy fordításkori csúsztatás, mert az eredeti latin szövegben itt is MOGER szerepel és nem magyar... Ja, és a szkítákra vonatkozik...
Az viszont tény, a Bibliában is szerepel Magog neve. A Vulgatában: terrae Gog et Magog (Gog és Magog földje)
"Nem érdemes veled kommunikálni, ha a körít és a kerít között nem találod a rokon értelmet."
Félreértetted a leírtakat.
- Senki nem mondta, hogy nincs rokoni kapcsolat a KÖRÍTÉS és a KERÍTÉS között.
- A következő mondatodra reagáltam: "a magánhangzó megváltozik különböző rokonértelmű szóképzés esetén "
A mondatodból azt olvasom ki (szólj, ha én értettelek félre), hogy szerinted úgy keletkeznek új gyökök, hogy a benne levő magánhangzót kicseréljük egy másikra és ezzel megváltoztatjuk a gyök jelentését, miközben a két gyök jelentése közt keletkezik valamilyen rokon értelem.
Amit kifogásoltam a mondatodban, az a szóalkotás ilyen formája. Ezért írtam, hogy a körítésből nem lesz kerítés és fordítva.
Nem szándékozom egyáltalán kiforgatni a szavadat. Viszont már bocs, de te magad érveltél kivastagított szópárként a MÉN és MAG(MOG) duóra, azt sugallván ezzel hogy itt rokon értelmű szókapcsolódással állunk szemben. Pedig mindössze csak egy közös kezdő M hangjuk van mindössze, ez még ebből a szempontból semmit sem jelent.
Meg korábban már szóba került ez is, hogy a GY (G) és N hangok egyáltalán nem felcserélhetőek általánosságban csak azért mert itt egy speciális kivétel fennáll a MEN(mén) és a MEGY kapcsán.
Inkább ennek okát kéne feltárni, mert valami oka biztosan van neki. Simán lehet rövidülés is a MEN forma, jól ismerünk a nyelvünkben összehúzott szavakat. A lényeg : A GY (G) és N hangok csereberéje ezt a speciális kivételt leszámítva máshol más szavak esetén nem tehető meg, mert akkor a KAGYLÓ KANLÓ lesz, az ÍGY ÍN lesz, FONOTT kalács még nem elFOGYOTT kalács, FONÁS az nem FOGÁS és lehetne ezeket sorolni.
Tehát egy speciális kivételes eset okán nem általánosíthatunk, és épp ezért indokolatlan a MAG szót bármilyen MAN/MON/MEN/MONY dologgal összepárosítani, mivel MAG-értelmű szó így egészen egyszerűen nem kezdődik el...
Szerintem a ma = föld jelentés félrevezető, mert magyar nyelvben a ma - sosem jelenthetett földet (Nagy Géza elgondolása).
Magyar nyelvben ma-g-am és mag - mint központi testnek, tömeg is a jelentése, a latin materia így rokon vele, hiszen anyagot jelent.
Az utótagot pedig nagy hiba összetett szóként kezelni és belelátni önálló jelentést.
Az -ar, -er, -gar, -ger népnévvégződéseknek szeintem simán főnévképző szerepe van csupán, amely egy térségben nemzetközi főnévképzővé lett, mert oly korban keletkeztek, amire ez jellemző volt. Ezt bizonyítja, hogy egy rakat különböző nyelvű nép is használja. Érdekesnek találom, hogy az alternatív és a fősodratú szófejtések is mindenképpen külön jelentésből induknak ki.
Mongol, mandzsu párhuzamok a mongyer - mogyer elmélet kapcsánán:
"Se a „mongol” se a „mandzsu” szó etimológiája, jelentése nem tisztázott megnyugtatóan."
"Másrészt, ahogyan a „mongol” és a „mandzsu” szavak etimológiája bizonytalan, ugyanúgy a „magyar” szóé is az. A probléma, hogy nem lehet tudni, hogy milyen nyelvi és kulturális környezetben keletkezett, ami elengedhetetlen lenne a biztos megfejtéshez."
A MAGYAR EREDETMONDA SZERKEZETÉNEK MONGOL ÉS MANDZSU PÁRHUZAMAI Kápolnás olivér*
------------
A ,-gar, -ger, -gor, -gur végződésű népnevek előző korokban ilyen végződések nélkül szerepeltek:
"Nagy Géza a magyar szóban előtagként egy föld jelentésű ősugor szót gondol. Mint mondja, tényeket, nem hipotéziseket nyújt: akkád: mea, mada, mongol: modsi – föld, ország, tartomány, terület. A föld finnugor elnevezése: má, mo, mu vagy moda szó. Mordvin: moda, finn: maa, vogul: má, mo, osztják: má, mo, züljén-votják: mu, permjak: mu, ma Az akkád "mada", föld szó utótagját ugyane nyelv "bir", ember jelentésű szavában véli felismerni. A kifejlett összetételt adja vissza a közép-ázsiai törökségnél még a XVI. század elején is megvolt madsar nevű törzs, ill. a Sejbán kán seregében- valószínűleg baskíriai maradvány harcolt madsar elnevezésű üzbég törzs neve is. Elgondolását erősítő összefüggést lát Nagy Géza abban is, hogy: „a szkíták által lakott területen találhatók a legsűrűbben a ,-gar, -ger, -gor, -gur végződésű népnevek (szaragur, bittugur, szatagur stb.), s e név utórésze így lehet nép, ember jelentésű. mint például az akkád »kbarra« is ember jelentésű"
A magyar vagy a hozzá hasonló jelzésű népnév előfordulására kiterjedt nyomozást végzett Padányi Viktor (77). Azt találta, hogy „a Kr. e. XVII. századtól a Kr. u. X. századig a legkülönfélébb nyelveken és különböző írásrendszerekkel, módokon, tudósítások vannak egy népről, 131 amelynek neve határozottan és egységesen m hanggal kezdődik, és van a belsejében egy lágy mássalhangzó, amelynek pontos visszaadására a tudósító nyelvek fonetikai rendszere képtelen. E rejtélyes mássalhangzót megpróbálják jelölni d, dz, t, th, ts, s, k sőt x betűjeggyel is, sőt az arabok d, dzs, az örmények gh hangokkal is. Ez a név így a Kr. e. V. századig mitha (többes számban mittani), mada, méd, médj, médz, manni, mandu, maza, matia (többesben matiani), matsi (többesben matsien), musk, max, mag torzulásokkal jelenik meg, illetőlega különböző írásrendszerekből latin betűs írásra ilyen formában tette át ezeket a neveket az írástudomány."
Nagy Géza felismeréséhez kapcsolható Padányi következő állítása: „Feltünő, hogy a Kr. e. V. sz.-tól kezdve a Káspividéki és kaukázusi individuális népnevek felbukkanása során ugyanezek a nevek az -ar, -or,-er, -ir, -irra népnév végződéssel ellátva jelennek meg a következő formákban: mad-irra (a madából), max-era (a muskból), match-ar (a matsi-ból), mezori (többes), mezorani (többes), mazori (többes), megari és maghiori (mind a kettő többes), mazar, madzar, madjyr, matchar, magior, maghiar, mogher, makar, madar, végül madzsar írásmódon,"
„Mindezek alapján apodiktikus érvénnyel ki lehet mondani, hogy ilyen nevű nép vagy népek a Kr. e. XVII. és a Kr. u. X. századok közti korban ElőÁzsiában létezett vagy léteztek. Ezzel szemben a délkaukázusi térben és a Káspi környékén ma semmi m hanggal kezdődő nevű nép nem található, de az egész Eurázsia területén is csak három van, KeletÁzsiában a mandzsuk, Indiában a mundák és Közép- Európában a magyarok... E különböző torzulású formákból kiszublimálható fon etikai bázis feltűnően hasonlít a magyar népnévre, amelynek 1100 év alatt magának is voltak Magor, Mogyer, Megyer torzulásai.""
---
A magyar népnév tehát származhatott a mag gyökből, de származhatott a ma/mo gyök egy képzett formájából is.
Egyrészt : a MÉN és a MAG hanghármas kizárólag csak a kezdő M hangban egyező. Vagy szerinted akkor minden M hanggal kezdődő hanghármasunk összemosható?)) Ugye ezt te sem gondolod komolyan remélem.
---
Ilyet sosem állítottam és eléggé nem fer kiforgatni a szavaimat így, amikor be lett mutatva a "mén-megy" analógia alkalmazása a vegyes hangrendű magyar szó lehetséges kialakulására.
""… azt a népet, amely Magyarországnak a nevet adta, ugornak hívták. Az arab, a török és a perzsa művekben említés tétetik egy közép-ázsiai népről, amely sok tekintetben hasonló a kelet felől Magyarországra jött néphez. Európának a szláv, saxon és germán nyelveiben azt, amelytől a mai Hungária veszi eredetét, hungarnak vagy jugarnak nevezték. E művekből kikövetkeztethető, hogy a jugarok országa a fentemlített vidéken terül el.""
Egyrészt : a MÉN és a MAG hanghármas kizárólag csak a kezdő M hangban egyező. Vagy szerinted akkor minden M hanggal kezdődő hanghármasunk összemosható?)) Ugye ezt te sem gondolod komolyan remélem.
Mert akkor ennyi erővel egyet jelentene a MAG, MAR, MÁR, MÁS, MÁSZ(ik), MELY, MER, MÁZ , MÉCS, MÉLY, MÉR, MÉZ, MIK, MÓD, MOLY, MOS is, egy közös kezdőhang még nem egyesíti ezen szavakat, szóval ne ilyennel jöjjünk már ,mint "bizonyíték" elő.
Másrészt : Az sem biztos hogy Ménrót volt a fater, másik verzió szerint MAGóg lehetett. Na ez viszont tényleg egybevágó a fentivel ellentétben a MAGOR névvel, itt már valóban van egy közös alap amire ezen nevek épülnek, és az nem más mint a MAG kezdet...
Menróth óriásra, ki a nyelvek megkezdődött összezavarodása után Eviláth földére[* 3] méne, mellyet ez időben Persia tartományának neveznek, és ott nejétől Eneth-től két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort.
