A Te felfogàsodat "szerencsésnek" is lehetne nevezni, mert könnyen tul teszed magad mindenen, nem csinàlsz érzelmi problémàt a dolgokbol. A buddhizmus tanitàsa szerint a nyugalom (az emberek birodalma), vagy a feltételes boldogsàg lehet az uralkodo nàlad. Ami azt jelenti, hogy a könnyebbet, a kellemesebbet keresed az életedben, s ha ezt megszerzed az boldoggà tesz Téged. Azonban ez egy feltételektôl függô boldogsàg és ezàltal mulando is. Bàrmelyik pillanatban (ha megszünnek a feltételei) megszakadhat és teljesen az ellenkezôjére fordulhat, a pokoli szenvedések àllapotàba. A tökéletes boldogsàg nem függ anyagi, szociàlis helyzettôl, még a màsok àltali szeretettségtôl sem; a küzdelemmel teli élet és az önmaga gyengeségén aratott gyôzelem sokkal nagyobb örömérzetet tud nyujtani (személyes tapasztalat). :-)))
Persze azt is tudom, hogy az ilyen "papolàs" a fiatalokat ritkàn érinti meg, mert biznak erejükben, kitartàsukban, szerencséjükben és jobbnak tartjàk maguk is kiprobàlni a dolgokat, mint megfogadni az idôsebbek intô tanàcsàt. :(
Természetesen mindnyàjatokat megértelek emberileg. Összeszorul a szivem valahànyszor a katasztrofàlis hireket hallom, olvasom, làtom a tv-ben Mo-ròl: közbiztonsàg (idôsek megkinzàsa, kirablàsa és meggyilkolàsa, erôszak...), nyomor (hajléktalanok, csalàdok utcàra tétele...), munkanélküliség (àllitòlag elsô helyre került Mo az Unioban, az unios belépéskor pedig nagy reményeket fektettek az orszàg boldogulàsàba és fejlôdésébe)...stb. S nemcsak azért mert az én hazai csalàdom is érintett ezekben (unokaöcsém tavaj öngyilkos lett, unokanôvéremnek pedig a kis szàllitàsi vàllalkozàsàt tették tönkre, hogy hùsz év minden belefektetett pénzét, energiàjàt egy tollvonàssal elveszitette és megélhetési gondokkal kelett az idén megküzdenie....
Azonban én màr kitapasztaltam a bevàndoroltak életét is, sok megalàztatàst kellett elviselnem az elsô idôkben, s sajnos nem tudtam 28 év alatt sem azonosulni sem a francia kulturàval, nyelvvel, sem a fr. emberek gondolkodàsmodjàval. Ezért kezdem érezni a gyökértelenséget, bàr ennek is van egy jò oldala, én màr vilàgpolgàr lettem. A gyerekeim közül vannak, akik màr egyàltalàn nem beszélnek magyarul sem (és az otthoni események hallatàra még inkàbb nem talàlnak semmi szimpatikusat a magyarokban), azonban nem ragaszkodik egyik sem igazàn Fr. orszàghoz sem: az egyik Kanadàba, a màsik Ausztràliàba szàndékozik vàndorolni... Félek, hogy ez lesz a sorsuk a Ti unokàitoknak is, akik màr itt születnek. Ha gyerekeitek franciàkkal hàzasodnak akkor az unokàk viszont hajlamosak lesznek soviniszta franciàkkà vàlni, megtagadni magyar ôseiket. A francia oktatàs gondoskodik errôl.
Persze lehetséges,, hogy mindezek bennetek nem okoznak majd semmi hiànyérzetet, szenvedést, mert a mo-i helyzet irànti gyûlöletek erôsebb lesz ezeknél, nem vagyunk egyformàk.
En viszont gyakorlò buddhista is vagyok, tehàt hiszek a karmàban: abban, hogy nem a véletlen eredménye sorsomnak ilyetén alakulàsa, mint ahogy az orszàg mostani helyzete sem...stb; s hogy helyvàltoztatàs, szakitàs àltal nem oldjuk meg gyökeresen a problémànkat, csak felszinesen. Egy ideig azt gondoljuk, hogy jobban érezzük magunkat, kényelmesebben élünk, azonban egy idô utàn a szenvedések ujra elôjönnek, ha nem is anyagi nehézségekben (bàr az is elôfordul: olvastam eseteket, amikor az illetôk kétszer gazdagodtak meg és kétszer mentek ujra tönkre, veszitettek el mindent), de csalàdi megnemértés, sulyos betegségek, szeretett személy elvesztése...stb. formàjàban is elöjöhetnek.
Azon kivül itt is lehet munkanélküliként, létminimumbol tengôdni (pl. egy sulyos betegség utàn, csökkent fizikai képességekkel, vàlàst követôen - amikor az anya több éves munkakihagyàs - gyermeknevelés céljàbol - utàn 40-50 évesen kénytelen visszatérni az aktiv életbe...stb. Az ilyen esetben mennyivel jobb lehet a nagy-csalàd, rokonsàg közelében lenni, akiknek segitségére mindig szàmithat. Egy idegen orszàgban csak az àllami tàmogatàsokra szàmithat, ami azonban csak az éhenhalàstol mentheti meg.
Tudatàban vagyok, hogy mennyire nehéz lehet manapsàg otthon élni, a kis szàmu kivételezett körülmények között élôk kivételével szinte mindenkinek, de az orszàg 70 %-a nem tàvozhat el, küzdeniük el a jobb jövôért - elsôként megtanulva a szolidaritàs, az egymàs megsegitése, az összetartozàs érzetét, mert nem lehet tovàbb folytatni a széthuzàst, a kizàrolagos magànérdek- hajszolàst , màsok becsapàsàt, kifosztàsàt. Amiben sajnos élen jàr a politikai elit, amelynek legkisebb hibàja a nemtörôdömség és fokozhatnànk...Azonban mindezek sem véletlenek. Mo. minden egyes lakosa felelôs azért, hogy idàig jutott az orszàg. S ha ezt nem làtja be, s inkàbb elfut a felelôsség elôl, ujabb rossz okokat ültet, melyeknek csak rossz gyümölcsei érhetnek majd be unokàik, vagy az ô elkövetkezô életük soràn. Mert nem "egy az élet". :-)))
Teljesen egyetertek Earles velemenyevel Mo.-rol ehhez nincs is mit hozzafuzni!de ahozz hogy
"Franciaorszàgban csak immigrék lesztek, ami gyakran lenézéssel is jàr" hat en ezt jo nagy ivben lesz...om es nem hinnem hogy a franciak akik amugy is evtizedek alatt megszoktak a bevandorlokat lenezek a masikat mert idegenorszagbol jott ilyen itt nincs ! En idaig ahol megfordultam a kurtoskalacsal az itt elo emberek a tenyerembol ettek es tudtak honnan jottem!!
hat arra meg egyaltalan nem gondolok hogy "Aldjon vagy verjen a sors keze, itt élned s halnod kell !" inkabb az eletet abbol is a jobb,boldogabb termeszetesen az ujhazamban !!
Kivanom mindenkinek aki teheti jojjonn es ehhez sok kitatast es szerencset!!!!
25 év alatt nyilvan nagyott valtozott a vilag, a nyugati féltekét is beleértve. Ugyan nem élek 25 éve itt, de amit az utobbi idoben ugyintézési sebességben és és kulonbozo hivatalok, sot bankok tisztségviseloinek munkajaban tapasztalok az egyszeruen megdobbent.
Ha csak anyagi nehézségek lennének talán kevesebben mennének el vagy csak ideiglenesen, de most már olyan szemét élet lett itt, hogy olyanok is inkább elmennek akiknek nincsenek anyagi gondjaik. Itt minden nap a fejedre szarnak többször is, bárhol máshol jobb ahol csak néha teszik ezt.
A szülőföld szép eszme, de ha a szülő ismételten eltaszít magától akkor egy idő után már nem tekintesz rá szülőként.
Azért hajlamosak azt hinni az emberek, hogy máshol jobb, mert ez így van. Nem tudom, kellett-e mostanában Mo-n munkabérből boldogulnod, de szerintem nem.
Az igaz, hogy mi már csak bevándorlók maradunk, de a fiam már itt fog felnőni, az unokám meg már itt fog születni... Meg azért annyira nem tré bevándorlónak lenni, minimális, majdhogynem nulla amit "szenvedünk" a külföldiségünk miatt. Pedig ez Korzika, ahol állítólag sokkal nehezebb beilleszkedni (bár a kontinensen nincs tapasztalatunk).
Minek maradjunk Mo-n??? Hogy azért gürcölhessek napi 9-10 órát (és persze a nejem is ennyit), hogy luxusautókkal járhassanak egyesek, akiknek a gyerekei az enyémet terrorizálnák az iskolában? Feketén dolgozzak valahol, hogy az adóhatóság megbüntessen azért, mert feketén szereztem pénzt kajára meg rezsire? Esetleg azért, hogy munkanélküliként azon aggódjak hogy lesz-e nyugdíjam idős koromban, és ha esetleg lesz, akkor majd agyonvernek-e érte a saját lakásomban? Lehetne még sorolni a végtelenségig... Beteg az egész magyar társadalom és ebben a világban az, aki tisztességesen és nyugodtan szeretne élni, az egyszerűen nem tud boldogulni. Köszi, de ebből én nem kérek és nem teszem ki ennek a családomat sem! Egy életünk van és ezt nem fogjuk feláldozni mindenféle "itt születtem, ez a hazám" elvekért egy olyan országban, ami semmit nem adott, csak elvett. Én is büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, nehéz döntést kellett hozni amikor belevágtunk és biztos hogy senkinek sem könnyű, aki elhagyja a szülőföldjét, de aki felelősséget érez maga és családja életéért, az jelen helyzetben nemigen tehet mást.
Soha többet nem költözünk vissza, mert itt igenis jobb. Egy fizetésből élünk, amit napi 8 órai munkáért kapok, futja belőle (drága) albérletre, 2 autó fenntartására, tudok valamicskét költeni a hobbimra... és ez csak az anyagi része. Nyugodt szívvel nyitvahagyom az ajtót éjszakára, a nejem is bátran mehet bárhová sötétedés után mert nem tépik ki a táskát a kezéből vagy erőszakolják meg, bennhagyhatom a kulcsot az autóban, stb stb... ezek a feltételek az én életemben még megközelítőleg sem fognak fennállni Mo-n. Biztos lesz majd jobb is, lehet, hogy 200 év múlva a nyugateurópai bevándorlók elözönlik a magyar ígéretföldjét...
PS: Sch Billy! Ha annyira nem fain a móka neki az őshazában, akkor itt az idő elsütni az "Anyukám csomagolj, indulunk!" felszólítást :)
Az a baj, hogy sajnos annyira lehetetlen a helyzet.Itthon nincsen munka, ha meg van, akkor annyit lehet vele keresni, hogy nem tudunk belőle megélni.És már arra, hogy nyaralni menjünk, vagy jó ruhákat vegyünk, nem is gondolok.Engem most rúgtak ki, mert nem feküdtem le a főnökömmel.Albérletünket fizetni kell, de sajnos egyre nehezebben bírjuk.Nem szeretnénk, ha a gyerekeink, ha egyáltalán majd a jövőben lesz olyan, hogy be merjük vállalni.
Tudom, hogy külföldön sem lesz könnyű, de én több, mint fél éve költöztem el Pécsről, mert képtelenség elhelyezkedni.Azt hittem, hogy majd Pesten jó lesz, de még milyen jó, aztán szomorúan vallottam be magamnak is és másoknak is, hogy borzalmas.Itt az emberek nem olyanok, mint 250 km-rel arébb.Eszembe sem jutott az, hogy ennyire nem találjuk majd meg(barátommal) a helyünket.Szerencsére a szüleim azt mondták, ha el is megyünk, bármikor visszajöhetünk, van hova mennünk.
Jó dolog, hogy külföldön ennyire összetartanak a magyarok, nagyon tetszik, csak rossz, hogy ehhez külföldre kell menni, mert itt Pesten mindenki inkább tesz keresztbe a másiknak, mint segítse.
Ikertesóm barátnője Bristolba ment most, mert nem vették fel az egyetemre és annyira tetszik Neki az élet.A magyarok közös bulikat tartanak, ismerik egymást és segítik is:).Nekem ez nagyon szimpatikus :)
Nagyon jó lenne,ha valaki esetleg tudna olyan oldalt modnani, ahol utána tudok nézni állásoknak.Már sok helyen kerestem, de nem találtam.
Sajnos sok ember hajlamos azt képzelni, h màshol mindig jobb. En is igy voltam ezzel nagyon sokàig. Amig nem mehettem haza, addig meg evett a fene a honvàgytol; amikor meg végre hazajutottam, a màsodik, harmadik alkalommal màr alig vàrtam, hogy visszajöhessek. Közben meg itt sem éreztem jol magam, mindenben a hibàt kerestem. Franciaorszàgon belül pedig visszavàgytam elôször Pàrizsba, majd pedig Seine-et-Marne-ba, ahol màr kezdtem gyökeret ereszteni.
Ez egy szerencsétlen felfogàs, vàltoztatni kell rajta. A bölcs bàrhol, bàrmilyen körülmények között jol érzi magàt, s nem néz hàtra, mindig csak elôre. :)
Szeretném segítségeteket kérni!Ki szeretnénk költözni Franciaországba, de sajnos senkit nem ismerünk kint.Nem tudom, hol tudnék munkát keresni (barátomnak és magamnak), van-e valami iroda Magyarországon, akik ilyennel foglalkoznak.Neten próbáltam keresni, de nem nagyon találtam.
Olvastam, hogy többen elindultatok francia tudás nélkül!Nektek bejött ott az élet?
Ps : hazakôltöztünk (én még nem annyira) màr vagy 6 éve az Ö nyomàsàra..... és mostanàban csak azt hallgatom Töle, hogy jobban éltünk Korzikàn, mint otthon !
Mindenek elott a moderatoroktol szeretnem megkerdezni, hogy kulso hivatkozast l(pld. http://stb.stb.stb) lehet-e a hozzaszolasba beirni, mert megtalaltam azt a jogi passzust, ami segitseget nyujthat Earles-nek (meg mindenki masnak, aki hasonlo cipoben jar), hogy a magyar rendszamat le tudja cserelni Franciaorszagban.
Addig is elmeselem, hogy a gepjarmu biztositast hogyan sikerult "atiratni". Mar irtam, hogy egy magyar rendszamu Skodaval jartam itt, a kotelezo biztositas atutalasrol ment, a nemzetkozi igazolast (u.n. zold kartya) pedig 3-4 havonta utanamkuldtek, vagy ha Magyarorszagon voltam, szemelyesen mentem erte. Amikor itt vettem egy kocsit, a biztositast - na ezt leirom, hatha nem minosul reklamnak - a Credit Agricole-nal kotottem. Elmondtam nekik, hogy eddig magyar rendszamu kocsim volt, es nem tortent meg soha vele karesemeny, megkerdeztem, hogy atkerulhetnek-e ugyanabba a bonus/malus kategoriaba, mint Magyarorszagon. Egy-ket telefon ment a kozpontba, ahonnan azt a valaszt kaptuk, hogy persze, ha tudok prezentalni valamilyen nemzetkozi nyelven irt igazolast. Ugyhogy telefonaltam az A betuvel kezdodo, Z-re vegzodo, nemet kozpontu biztositonak, amelyiknek a neve kb. "Szovetseg"-et jelent, es a budapesti nyilvantartobol fel oran belul elfaxoltak a kis videki, francia bankfiokba az angol nyelvu kartorteneti igazolasomat, ami hiaba volt angolul, a franciak megis elfogadtak:))), ugyhogy sokkal elonyosebben tudtam szerzodest kotni, mintha total tiszta lappal indultam volna.
Nem tudom, hogy minden biztosito (francia es magyar reszrol is) hajlando-e igy intezni a dolgokat, lehet, hogy nekem csak veletlenul volt szerencsem a CA-val, meg a "Szovetseg"-gel. Mindenesetre erdemes probalkozni!
Nekem sajnos elvettek a magyar jogsimat, vagyis ki kellett cserelni az o rozsaszin Wc-papirjukra, egy piros lampa 165€-ba , ket het jogsibevonasba es 4 pontba kerult.
( mivel a magyar jogsirol nincs modjukban levonni a pontokat)
Nekem is van egy matrica a kocsi hatso ablakan: Bébé au bord, de ez egyaltalan nem erdekelte a seggfej rendort, pedig mind a ket lanyom uvoltott a kocsiban....
Ez jó nagy prosztóság, egy 18 éves autóról (ami nemtudomhány éve az enyém) honnan varázsoljak elő számlát vagy adásvételit? Az a szomorú, hogy nekem még addig sem sikerült eljutni, hogy közöljék mi kell az átrendszámozáshoz, mert lövésük sincs az ügyintézőknek.
Másfél éve járok magyar rendszámú autóval, ha jól számolom ötször állítottak meg rutinellenőrzésre, ebből 2 alkalommal közölték, hogy ideje lenne rendszámot cserélni... És mivel sem visszaköltözni, sem az autót eladni nem szándékozom, ezért le akarom cserélni a rendszámot. Nem azért mert kell, hanem azért mert akarom. Azt értem, hogy mindenki halogatja, mert drágább a biztosítás, de aztán ennyi. Semmi más előnyöm nincs belőle, csak a nyűglődés. Folyamatosan kalkulálni, hogy melyik autóval és mikor kell mo-ra menni mert különben lejár a műszaki, kuncsorogni valamelyik családtagnak, hogy intézze a súlyadót... Arról nem is beszélve, hogy állandóan utánfutózok, tehát ugyanez a tortúra állandóan az utánfutóval... meg hát még motorozok is, amit szintén cipeljek mo-ra állandóan műszakiztatni, ami itteni rendszámmal nem kéne (az utánfutót sem). Meg még súlyadót fizetni sem kéne. Mindent összevetve bukok havonta úgy 40-50 eurot, de nekem megér ennyit, hogy megszűnjön a nyűglődés.
Igaz, hogy nem kocsi, hanem élettàrs Korzika szigetén.....
A kisfeleségem (akkor még "csak" élettàrsam) papirjait (carte de séjour) szerettem volna intézni....
Bemegy rendörség, kérdez miota van itt hôlgy ?
En mondom 2 napja (màr vagy 2 éve is volt....) a csendör azt mondja : - Ezt ö csak ugy tudja elfogadni, ha van pecsét az utlevélben (francia orszàgi belépés)....
Mondjuk neki, hogy mostanàban senki sem pecsétel, mert nincs hatàr.....
Erre Ô : A hôlgy fogjon meg egy baràtnöt, ûljôn föl a kompra, ami Livorno-ba (olasz o.) megy, igyanak egy kàvét, vàsàroljanak be, és jôjjenek vissza még aznap este ! Ja, és a hatàron ne felejtsenek pecsétet kérni !!!!
Szoval igy "hitelesitettûk" asszonykàm francia orszàgba valo belépését.........
Pár hete egy ismerősöm mondta,hogy le kellene cserélnem a magyar jogsimat franciára,mert már elég rég óta itt esz a fene.Ha igaz is,én akkor se fogom megcsinálni.Nekem nem kell az a hatalma rózsaszínű papír.:)Magyar sokkal praktikusabb.Engem már állítottak meg párszor gyorshajtásért,vámosok is elég sokszor,de a kocsim hátulján lévő matrica miatt mindig elengedtek.:)
Magyar rendszamu kocsi regisztraciojaval kapcsolatban en is elmentem a megyei prefekturara annak idejen, kepben is voltak, pontosan tudtak mit akarok, es adtak egy hosszu listat arrol, hogy mit kell beszerezzek. Kellett (volna) nekik AFA-s szamla, adasveteli szerzodes, biztositasi igazolas, stb. De a leglehetetlenebb az volt, hogy a kocsi franciaorszagi markakepviseletetol kellett volna beszerezni egy igazolast, miszerint az adott gepjarmu megfelel mind az EU, mind a francia jogszabalyainak. Mindegy, ha tobb tizezer ugyanolyan kocsi fut az utakon francia rendszammal, ez a papir akkor is szukseges az atiratashoz. Egy kedves francia ismerosom (aki nem mellesleg az autoiparban dolgozik) felvilagositott, hogy ezt a papirt tobb honap utan esetleg meg is kapja az ember, ha megigenyli. A markakepviseleteknek ugyanis kotelezo kiallitani ezt a tanusitvanyt, viszont semmi hasznuk nem szarmazik ebbol, ugyhogy jo gall szokas szerint egyik dossziebol a masikba, majd a fiokba kerul az irat, majd miutan az ugyfel huszadjara is erdeklodik, nagy kegyesen elkuldik a papirt tobb honap mulva.
Hivatalosan csak 6 honapig jarhatsz magyar rendszammal Fr.o.-ban, de ezt hogy tudja barki is bebizonyitani, plane Schengen ota??! Egy nemet (!) rendor allitotta meg egyszer egy ismerosomet, aki magyar rendszamu kocsival kozlekedett, majd mikor megkerdezte, hogy miota tartozkodik Nemetorszagban, a valaszt meg sem varva legyintett egyet es azt mondta: "Tudja mit, ugysem tudnam cafolni, barmit is mond!" azzal el is engedte.
Senkit nem akarok jogsertesre buzditani, mert az buncselekmeny, de ha valaki nem egy francia rendorors mellett parkol ejjel-nappal, tobb honapon keresztul, es a kocsi papirjai amugy rendben vannak, ne tartson retorzioktol, mert:
1., a francia rendort/csendort nem erdekli, amig nem kovetek el kozuti szabalysertest (gyorshajtas pld.)
2., nem tudja bizonyitani, hogy miota vagyok francia teruleten a kocsival, mert barmit mondhatok, nem tudja az ellenkezojet igazolni
3., nem all erdekeben egy bonyolult, valami kulfoldi hatosagot is erinto, cirkalmas eljarasba kezdenie, mert csak az adminisztracios munka van vele
En 2 evig jartam egy magyar rendszamu Skoda-val, soha, de soha nem allitott meg se rendor, se csendor, a kutyat nem erdekelte, aztan a kocsit eladtam Magyarorszagon.
A biztositorol is tudnek meselni, de az mar nagyon hosszu hozzaszolas lenne... :)
köszi, ha esetleg én előbb intézkedek akkor majd beszámolok. a cg collectiont 20 év feletti vasakra lehet kérni, de semmi közelebbit nem tudok róla. az autó biztosításához ki milyen papírt szerzett be magyarországon? a biztosítónál azt mondták, hogy az utóbbi 13 évről hozzak balesetmentességi igazolást, és akkor megkapom a legmagasabb bónuszt. ki tud valami okosat?
Jo ez a megtiltottam egy kicsit erösre sikeredett....
Szoval ez ugy volt, hogy én nagyon ellene vagyok az ôsszes ilyen experimentàlis oltoanyagnak, föleg otthon kishazànkban, ahol az egész csak a pénzrôl szol....
Szinte minden nap errol szolt az ujsàg, a tv, ràdio.... kisfeleségem minden nap megkérdezte, hogy biztos nem oltatjuk be gyermekeinket ?
Megmondtam, hogy én nagyon ellene vagyok és végül Ö is belenyugodot...
"...Megtiltottam kisfeleségemnek a gyermekeim beoltàsàt...."
- ezen azért fennakadtam egy kicsit. Mi az h "megtiltottad" ? Nem közösen szoktàtok megbeszélni a kérdéseket, majd közösen dönteni ? Különben nem ismeretlen szàmomra az ilyen kijelentés. Ugy husz évvel ezelôtt biztos, hogy én is vitàban lettem volna férjemmel (ô mindig oltàs-ellenes volt), s ô is "megtiltotta" volna. Az ilyen "megtiltàsok"-bol (nem megbeszélés, önkényuralom) azonban ha kezd sok lenni, az a csalàd felbomlàsàhoz is vezethet; ugye tudod mire célzok ?
Tavaj viszont én sem olttattam be magam az H1N1 influenza ellen, pedig az én egészségügyi helyzetemben orvosaim szerint ajànlatos lett volna.
En személy szerint ingadozom annak eldöntésében, hogy mi a jobb: oltani vagy nem oltani. Mert tény h mi ugy tanultuk, h az oltàsokkal sok halàlos betegségtôl megmentették màr az emberiséget. Viszont hallottam olyasmit is, h meg kéne adni a szervezetnek a lehetôséget, h maga leküzdje a betegséget. Viszont mi van ha mégsem sikerül a betegnek leküzdeni egyedül a korokozot ? Akkor hagyjuk meghalni ? Ugyanakkor az is igaz, hogy minél több gyogyszert szed az ember (pl. antibiotikumot), s be van oltva minden ellen; annàl kevésbé lesz képes a szevezete önàlloan fölvenni a harcot a korokozok ellen. A virusok és baktériumok pedig nagyon alkalmazkodok, hamar hozzàszoknak egy gyogyszerhez, ezért mindig erôsebb és ujabb gyogymodokat kell kitalàlni, hogy sikerüljön leküzdeni ezeket...Nem egyszerû okosnak lenni ebben a kérdésben. :(
