Nem azt irtam, hogy "lenézem" a franciàkat (és nem csak ôket különben) a gyarmatositàs miatt, hanem, hogy nem lennék büszke gyarmatosito ôseimre, màs népek rabszolgasàgba hajtàsàra, irtàsàra, nyelvük hasznàlatànak megtiltàsàra, természeti kincseik elrablàsàra...stb.
Mikor is volt utoljàra, hogy a mi ôseink màs orszàgokba mentek rabolni, gyilkolni, hàborùzni ? Az utolso amire emlékszem, a tévesen "kalandozàsoknak" nevezett akcio volt (s ennek a hàttere sem teljesen tisztàzott). Ugyanakkor a franciàk még a mult szàzad közepén is beavatkoztak pl. Algéria életébe; vagy pl. az utolso atombomba-kisérletek Chirac elnök alatt voltak a Csendes oceànban - azota beszélnek rola, h az ott élô emberek tömegei betegszenek meg - miért nem robbantgattak a sajàt valaguk alatt ?...stb).
Hàt a jog az fontos. Ezzel azt akartad mondani, h Mo-n manapsàg nincs jog ? Akkor ezek szerint jobb volt a kommunizmusban ? Vagy akkor sem volt jò, de most meg màsképp nem jò ? Akkor viszont oda lyukadunk ki, hogy Mo-on nem (volt)jò soha valamilyen okbol: vagy azért mert nincs szabadsàg, terror van; vagy azért mert tul sok szabadsàg van, lehet lopni, csalni büntetlenül. A politikàval nem szeretek foglalkozni, mert az én filozofiàm szerint a vàltozàst nem fölülrôl kell vàrni; ez egy alulrol (egyénekbôl) kiindulo mozgalomnak a következménye, vagyis mindenkinek "a sajàt hàza tàjàn kellene söprögetnie", s önkritikàt gyakorolnia : vajon helyesen cselekszik-e, megtett-e minden tôle telhetôt ? A vezetôket is van lehetôsége megvàlasztani, vagy levàltani, ha csalodàst okoztak. De mindenki csak hôbörög, miközben arra vàr, hogy majd màs megteszi helyette, amit ô is megtehetne; vagy azt hiszi, hogy a dolgok majd maguktòl megvàltoznak.
A franciàk mentalitàsàbban az az egy dolog tetszik, hogy mindig kiharcoljàk maguknak, amit akarnak. A legkisebb hirre, hogy jogaik megnyirbàlàsàt tervezik, màr kint vannak az utcàn. Egy-két nap alatt mobilizàlni tudnak tömegeket, össze tudnak fogni az érdekeikért. Persze a magyaroknak nincs ebben olyan nagy hagyomànya, s mivel nem olyan régen még meg voltak félemlitve, nehezebb tömegmegmozdulàsokat szervezniük, de a legnagyobb hibàjuk, hogy széthùznak. Itt a forumon is (kicsiben) ugyanaz zajlik, mint az életben: mindenki mondja a magàét, s azt hiszi, h csak neki van igaza, ô jobban tud mindent màsoknàl....
Màs. Allitolag demokràcia van, tehàt a népnek beleszolàsa van (kellene lennie) a sorsàba. Ha ez mégsem igy van, ennek mélyebb okai lehetnek és vilàgszinten. Magyarorszàggal pedig nemcsak most "bànnak mostohàul", igy van ez többé-kevésbé ezer év òta. Bàrmelyik periodust nézzük, a népnek többnyire szenvednie kellett. Aki nem birja tovàbb a szenvedést, az fogja a vàndorbotot. Szàz évvel ezelôtt is "kitàntorgott egy millio parasztunk Amerikàba" (Hogy is irta a költô ? ...Abban az idôben az volt a kivàndorlàs oka, hogy nem adtak földet azoknak, akik megmûvelték). A történelmet tanulmànyozvàn fölmerül az emberben a kérdés: vajon nem készakarva csinàljàk ezt valakik ? Vajon nem célja-e valakiknek, hogy Mo. krémje, a kivàlo szakemberek elhagyjàk az orszàgot ?...
Ha valaki émigrál, két eset lehetséges: vagy ideiglenesen, vagy végleg hagyja el a hazáját. Ha csak ideiglenesen, akkor semmi érteme integrálodni. Elég betartani a befogadó ország törvényeit.
Viszont, ha az a cél, hogy egy új hazában probáljon boldogulni, a bevándorlónak minden érdeke, hogy elsajátítsa annak nyelvét, szokásait, mentalitását a legnagyobb mértékben.
A külföldön élő franciák óriási része csak ideiglenesen, érdekből, pénzkeresésből, (nem ők az egyetlenek ebből a szempontból), hadja el az országot. Igy semmi érdeke integrálodni. Más a helyzet azokkal a véglegesen kivándorló magyarokkal, akik sok évi émigráció után is képtelenek beilleszkedni új környezetükbe.
"Sajnos nem értesz. :( Ebben a kiejtési dologban nem azon volt a hangsuly, h neheztelnék a franciàkra, amiért nem tudjàk kiejteni a nevünket, csak azon, h 20-25 év utàn mennyire fàrasztòvà, idegesitôvé vàlik ezt elviselni."
Ajánlom beszélj Magyarországon élő magyar anyanyelvű bevándorlókkal (vannak elegen), és tőlük megtudod, hogy nem a nyelvi különbségek okozzák a problémákat. Nem ismerlek ezért csak tippelek, hogy a nyelv nálad is csak egy tünet, igazából mélyebb problémáid vannak az ottléttel (és ezeket nem is titkolod nagyon).
En még csak 20 éve lakom itt, és nagyon lemaradtam a "rendszervàltàsrol", de szerintem ez nem is hiànyzott nekem....
Itt van egy munkàm, amiben elismernek. Nem azt nézik, hogy honnan jôttem, hanem azt, hogy mit tudok produkàlni....
Nem érdekli ôket, hogy mekkora autom, vagy hàzam van, nincs "farokméregetés", és sokkal jobban értékelik a jo kolbàszt, vagy a jo vôrôsbort az arany Rolex-nél.....
Dolgozom arabokkal, feketékkel, breton-okkal, és az igaz, hogy a mindennapokban megy a "taillardage" egymàs kôzött, de nincs lenézés, nincs hivalkodàs, mindenki teszi a dolgàt, és tudja, hogy hol a helye....
Amiket itt olvasok, hogy "lenézem a franciàkat a gyarmatositàs miatt..." - gyerekek fel kellene ébredni, és nem mindig màs hibàival kéne ecsetelni a mi hûlyeségünket !!!
A magyar történelem talàn annyira patyolat ????????
A "nagy magyar nép" tényleg olyan bûszke a multjàra ?????????????
Nézzetek màr kôrûl egy kicsit magatoknàl : a közel 20 éves franciaorszàgi életem alatt volt màr mindenféle csalàdi baràtom, arabtol a koreai-ig, csak a magyarok (nyilaitol) mentsen meg urunk !!!!!!
A lengyelek itt ugy élnek, mint hal a vizben, segitik egymàst, dolgoznak, példàt mutatnak a szorgalmukkal, a bajtàrsiassàgukkal, és a szerénységûkkel a franciàknak.....
Mi magyarok mit csinàlunk ????? Bàrmerre megfordulunk, egybôl azt nézzûk, hogy hol lehet kibaszni a màsikkal, és ha lehet, akkor egy magyarral..... Lejàratjuk magunkat, lopunk, csalunk, megjàtszuk a menôt......
Bocsànat, hgoy igy kifakadtam, de leég a pofàm, ha a sajàt nemzetem fiairol van szo.....
Erre csakidéznilehetegyhíresmagyart:"Hazacsakottvan,aholjogisvan."
" ...az az érthetetlen, hogy egy magyar ember hogy tudja magàt itthon érezni ebben az orszàgban ? Hogy tudja elfelejteni a magyar nyelvet, ételeket, szokàsokat, mindent, ami Mo-hoz kötötte ? Vagy lehet, hogy az ilyen màr otthon sem volt igazàn magyar identitàsù ?..."
Erre csakidéznilehetegyhíresmagyart:"Hazacsakottvan,aholjogisvan."
En visszataszitonak tartom a gyarmatositàsokat is (ha francia, angol, vagy spanyol lennék, szégyenkeznék ôseim miatt). Nem tudom mire olyan büszkék ezek a népek ? Az angol nyelv is, ahhoz képest, h 500 évvez ezelôtt kb. annyian beszélték csak, mint mondjuk a magyart, mostanra màr az egész vilàgon szinte kötelezô nyelvvé vàlt.
Sajnos nem értesz. :( Ebben a kiejtési dologban nem azon volt a hangsuly, h neheztelnék a franciàkra, amiért nem tudjàk kiejteni a nevünket, csak azon, h 20-25 év utàn mennyire fàrasztòvà, idegesitôvé vàlik ezt elviselni. Nem tehetnek ròla; igaz, hogy nem is vesznek egy csöpp erôfeszitést sem, de miért is vennének, ôk itt itthon vannak. En meg nem. Aki a bevàndorlòk keserû kenyerét eszi, az készüljön föl az ilyesmire.
Szàmomra inkàbb az az érthetetlen, hogy egy magyar ember hogy tudja magàt itthon érezni ebben az orszàgban ? Hogy tudja elfelejteni a magyar nyelvet, ételeket, szokàsokat, mindent, ami Mo-hoz kötötte ? Vagy lehet, hogy az ilyen màr otthon sem volt igazàn magyar identitàsù ? Neki a magyarsàga csak egy àllampolgàrsàg volt, amit egy élet soràn le lehet vetni (mint egy ruhàt) s fölvenni helyette egy màsikat, mert ez ùjabb, szebb, olcsòbb, tisztàbb...stb.? - jelképesen szòlva.
Annyi bizonyos, hogy aki képes erre, az kevesebbet szenved majd a honvàgytòl, s ha fr. àllampolgàr lesz, jobb ha még a nevét is franciàsitja (egyik ismerôsöm, akit Fazekas Andràsnak hivtak, André Potier-và vàlt).
Bocs, de itt csak arrol volt szo, hogy mi a zavaro. Még ha érthetô is, hogy nem ismerik a különbséget egy csalàdnév és egy személynév között, egy idô utàn nagyon unalmassà tud vàlni, h az ember mindig magyaràzkodni kénytelen... S a legjobb baràtnôm - aki pedig nem vidéki paraszt, hanem egy középiskolai tanàr - sem képes kiejteni pl. azt hogy "Delény". Hiàba ismételgettem neki, ez neki ugy hallatszik: "deliny".
Beszélgettünk màr az ilyen problémàkrol az Index Alternativ elméletek rovatànak Edes magyar nyelvünk témàjàban is. Nagyon érdekes az, hogy màs népeknek milyen nehéz a magyar nyelv kiejtése, màr hallàsra is, hàt akkor a leiràs utàn. Magyar Adorjàn is leirt egy esetet, ami vele történt meg horvàt emberek körében. [Amikor a horvàtok csak azt hallottàk, hogy "kete, kete", ô a magànhangzok megvàltoztatàsàval 26 vàltozatban ejtette ezt ki: kettô, kôte, kéttô, kétô, köté, kötô...stb. Vicces ez a dolog.]
De egyàltalàn mit értesz azon, hogy integràlodni ? Mit kéne tennem, szerinted ? Francia ételeket enni, fr. szokàsokat fölvenni ? De ha azok nekem nem tetszenek...Egyébként a franciàk büszkék arra, hogy annyiféle szokàs (tàjegységekként màs), étel van itt, s az itt születetteket màr franciàknak tartjàk (bàrkik voltak is a szüleik). A történelmük sem tetszik. Azt tudtad, hogy a forradalom elôtt az orszàgnak csak egynegyede beszélt franciàul ? Azutàn kezdték szisztematikusan irtani a tàjegységek nyelvét, hogy mostanra màr csak a baszk maradt meg, s a brötonbol hirmondoba valami (baràtnôm nagyanyja a mult szàzad elején körmöst kapott az iskolàban, ha brötonul szolalt meg).
A hivatalnokok akkor utàlatosak, amikor az ügyfél nem tud jol beszélni franciàul. Biztos azt gondoljàk magukban: "Mit akar ez a hottentotta is itt nàlunk, még beszélni sem tud kulturàlt nyelven..." :-)))
Az biztos, hogy megszenvedtünk mire elôször hazamehettünk. Nekem 12 év utàn sikerült elôször s az valami felemelô volt ! Mindenki nagy szeretettel fogadott, s akkor még az emberek is boldogabbak voltak, épp a rendszer vàltàs utàn pàr évvel: mindenki reménykedett, tervei voltak; azt hitték az emberek, h most màr minden csak jobb lehet. Szörnyû lehetett a hideg zuhany, amikor kiderült, hogy semmi sem ugy történt, ahogy kellett volna; hogy a politikusok kiforgattàk az egész orszàgot, nyomorba döntöttek sokakat (most olvastam a neten, h màr 40-en haltak meg a hidegtôl; - felhàborito, h az ilyesmi megtörténhet !). Ilyen körülmények között érthetô, ha mindenki rosszkedvû (a hivatalnokokrol volt szo lejjebb), csalodott és mogorvàn vàlaszol, vagy nincs türelme. Aki àllandoan stresszben él, nem tud baràtsàgos, segitôkész lenni. (Egyébként Fr.o-ban is rettegnek sokan, h vajon meddig lesz munkahelyük...stb.)
" ...a nevemet nem tudjàk kiejteni rendesen, àllandoan kifogatjàk. Fogalmuk sincs arrol, hogy melyik a keresztnevem és melyik a csalàd,..."
Logikus. Gondolod, hogy a Duna-Tisza közi parasztok, vagy a pesti polgárok jól ki tudják ejteni a francia neveket? :-))
" Semmi közöm hozzàjuk. Nem célom integràlodni, én màr igy halok meg: gyökértelenül, de magyarként.:-)... "
Látszólag itt nem érzed a legjobban magad. Ha nem integrálódsz, az a te dolgod, de akkor ne panaszkodj, hogy itt csak immigráns maradsz. Viszont, ha magyarként akarod befejezni a pályafutásod, meg van rá a lehetőség: vissza magyar földre !
"...Az adminisztràcios hivatalnokok elég utàlatosak, sértôek tudtak lenni a multban,... "
Ezen a téren, a magyar kollégáiknak sincs sok irigyelni való, sőt...Főleg a vastapsolók idejében !!!
De ez már egy másik történet, mint mondaná Kipling.
Minél jobban elsajatitasz egy idegen nyelvet annal jobban fogod érezni, hogy tudasod soha nem lesz tokéletes. Ezt a legmagasabb szinten dolgozo szinkron tolmacsok is készséggel elismerik, mig sokan masok 2-3 honap utan képesek "perfekt" nyelvtudasrol beszélni....
Hosszu évek, évtizedek tapasztalatai kellenek ahhoz, h megértsenek bennünket a fiatalok. Könnyen itélkeznek, amikor még nem probàltàk ki, vagy màs helyzetben vannak.
Abban igazad van, h sokan vannak, akiknek sehol sem jò. Mert nem boldogok, s azt hiszik, h ha màshovà mennek, ott majd jobb lesz. En is sokàig ilyen voltam. Amikor itt voltam, hazavàgytam, amikor otthon voltam, akkor meg ide vissza (a szokàs hatalma nagy ur).
Volt egy idô, amikor tovàbb akartam menni USA-ba. Ma màr örülök, h nem tettem. Az amerikaiak fölfogàsa még visszataszitobbnak tûnik. Azonban nem utàlom a franciàkat, s ôk sem engem, akik ismernek. Vannak nagyon jò baràtaim, akiket szeretek. Az adminisztràcios hivatalnokok elég utàlatosak, sértôek tudtak lenni a multban, Pàrizsban és környékén, itt vidéken inkàbb jo tapasztalataim vannak etéren. De mint màr irtam, nem tudok azonosulni a kulturàjukkal, sem az àtlag francia mentalitàsàval. Semmi közöm hozzàjuk. Nem célom integràlodni, én màr igy halok meg: gyökértelenül, de magyarként.:-)
Mindezeket leszàmitva betartom a törvényeiket, vannak dolgok amiért hàlàs is vagyok ennek a szisztem-nek, s ha van modom rà, igyekszem leroni tartozàsomat. Tiszteletbe tartom ôket, de nem szeretem. Ilyen is van, làtod ?
Egyszer hazaköltöztem, 99-ben. De otthon sem ugyanaz volt màr mint régen. S voltak magyarok akik ellenségesen, idegenként kezeltek, nem értették miért jöttem vissza (mintha féltettek volna tôlem valamit; szememre vetették, hogy én nem küzdöttem, éltem àt a vàltozàsokat...stb. De én még visszaszoktam volna, viszont a gyerekeknek nehezebb volt, ugyhogy végül is az ô érdekükben visszajöttünk.
Tudod, ami a szavakat illeti, az ember megtanulja a hétköznapi élet szavait (sôt egy idô utàn màr igy is gondolkodik, a fr. szavak jönnek elô hamarabb), azonban ha komolyabb témàkrol akar tàrsalogni, nem biztos, h tudja az ennek megfelelô szavakat. S közben pedig fokozatosan elfelejti a magyar szavakat is, ami azt jelenti, hogy magyarul is lassabban beszél, magyarul sem jut eszébe minden, amikor kellene. Aldatlan àllapot.
Sok van olyan, akinek sehol nem jó. Utálják a franciákat, és csodálkoznak, hogy a franciák is utálják őket. Képtelenek integrálódni. Van több nyugati-ország, ahol magasabb az életszínvonal. Nem tudni, miért ragaszkodnak Fr.o.-hoz. ?!
Olvasom a hozzászólásaidat és nem értelek. Eddig visszafotam magam, de már nem bírom tovább! Magyarázd már meg mi a francért nem jöttél haza (esetleg másik országba is költözhettél volna) a 28 év alatt ha ilyen borzasztó Franciaországban? Az utolsó 20 évben már nem lett volna gond visszajönni! Ennyi idő után még keresgélni kell a szavakat?
Engem màr az is zavar, hogy a nevemet nem tudjàk kiejteni rendesen, àllandoan kifogatjàk. Fogalmuk sincs arrol, hogy melyik a keresztnevem és melyik a csalàd, s levélben szolitottak màr Monsieur-nek is. A fiaimat pedig kis korukban csufoltàk az iskolàban nevük miatt.
A màsik nagyon zavaro dolog, h a franciàk azt hiszik, h mindenki aki idejön (az angolok kivételével) azért teszi, mert a hazàjàban nyomorgott. Még a baràtnômmel is éreztetik ezt, pedig neki fr. a férje. En amikor idejöttem, az életszinvonalam esett és azota is csak egyre süllyed. (Jo lehet, h otthon is ugyanez történt volna velem, mert hiàba a helyvàltoztatàs, az nem vàltoztatja meg a karmàt.)
Az is zavaro - ahogy irod -, h semmit nem tudnak Mo-rol - rendszeresen összetévesztik Budapestet Bukaresttel -, történelmünkrôl; a fr. gyerekeknek csak fr. és a környezô orszàgok történelmét tanitjàk (részletesen, hogy Louis XIV. hogy élt, hàny centis cipôsarka volt...; nem véletlen, h a fr. gyerekek nagy része utàlja és nem tanulja a történelmet). Miota Sarko az elnök, ha mondom, h magyar vagyok, akkor azt vàlaszoljàk: ja, mint Sarkozy. Erdekes, h nekik Sarko magyar, pedig semmi magyarsagtudata sincs neki és szàrmazàsilag is csak fél-magyar.
Sokszor mar az is öröm, ha az ember az anyanyelvén beszélhet, s nem kell mindig keresgetnie a fr. szavakat, h gondolatait kifejezhesse. Hosszu tàvon nagyon fàraszto ez is.
