Szóljon ez a topic csak a MANDOLINról. Nem igaz, hogy az egész országban 3 év alatt nem sikerül 2-3 embernél többel találkoznom, akinek van ilyen hangszere. Úgyhogy írjatok bármiről, a mandolinotokról, kedvenc zenéről, példaképekről, itthoni koncertekről, tapasztalatokról.
Hi Levi, Better is end of june because I am for 8 - 22 june out of home. Hardware - maybe , I must think about it thank you. Kindly Pavel P.S. I am going to send the pictures soon.
Bár a hangszer árát nem ismerem, de hidd el, hogy a rétegelt lemezért is pofátlanul nagy árat képesek elkérni. Amegoldás csak helyben, csak kézbe véve, saját füllel, és saját szemmel.
A Sigmákról én sem találtam sok mindent, igaz ugyan, hogy behatóbban nem is kerestem.
á, az Eastman tutira full fa (legalábbis ezért az árért elég alap, hogy az legyen...) A Fender-re feltettem a vékony húrt, és most kényelmesebb lett. Egyáltalán nem érzem vékonynak, vlszleg maradok is ennél. Nálam az számít vékonynak, amit könnyen lehet nyújtani, akár a G húrokat is, de ez még így is áll mint a cövek, szóval nem vészes, nem csörög.
A nem oktávos buzukihúrt még nem tettem fel, mert a múltkor végre nekiveselkedtem és jól beállítottam a hidat, úgyhogy klasszul oktávpontos az egész, egészen használható instrumentum lette egyszeriben...
Logoa, a Sigma hangszerekről hol találok valamit a neten?
Egyértelmű, hogy a hangszer korának előrehaladtával, egyre simább, kifinomultabb, (ha kell) lágyabb lesz a hangja. Természetesen egy 100 évet megért hangszeren nem meglepő javítás nyomait találni, (pálda rá a saját brácsám is), de ez szakszerűen téve nem a hangszer rovására megy. Amikor az ember fia összerak egy dolgot, amiből azt szeretné, ha idővel hangszer lenne, sokat kell rajta játszani. A fának, ami előtte alaposan, nagyon lassan és szakszerűen van kiszárítva, innentől meg kell szoknia, hogy hangszer lett. Át kell vennie a húrok rezgését, ami egészen a fa rostjaiba hatol, és módosítja azokat. Ezt nagyjából ahhoz hasonlítanám, mint mikor finoman rázunk egy befőttes üvegben lévő homokot, és az lassan-lassan összeáll. Na ez egy kicsit gyorsabb folyamat, mint egy hangszernél. Az a tény, hogy a régi hangszerek ragsztása néha elenged is ennek a folyamatnak az eredménye. Egyébként egy jó hangszernél nem csak ragasztás, hanem az illesztés is tart! Javítottam már olyan hangszert, aminek én sem adtam volna a hangjáért egy garast sem, aztán én is meglepődtem. Na igen, de az fából volt. Jó hétvégét!
Szerintem is tetszetős. Innen úgy tűnik, a fedlap lucfenyő, a hát pedig habos jávor. (Mónikának úgy tűnik - mert éppen itt kotnyeleskedik mellettem - , hogy furnérlemez.) Viccet félretéve ezt csak a kép alapján vakon mondom. Volt már számos meglepetés, mikor fényképet követően élőben kezembe került. Döbbenetes, hogy mi módon képesek álcázni a rétegelt lemezt.
Amúgy megállapítottam, hogy egy felső kategóriás Taylor-t is képesek elrontani, és a gitárom szól úgy mint bármelyik többezer eurós (sőt). De a Bredlove CS20-as (vagy 25? a cutaway modell) mini-gitárba beleszerettem. Baromi jó kis cucc.
A 16. századig követhető vissza a története. Mandora, Mandörgen, Mandorlaute neveken emlegetik. Az még dupla húrozású volt kötözött bundokkal, de a reneszánsz lanttól különbözött a test laposabb formájával és a hangolókulcsszekrény hosszanti ívelt formájával. Kisebb formájú változata lett a mandolin, amely a 17. században észak-itáliában egy szinte ugyanilyen formájú hangszer volt (lombard mandolin, milánói mandolin). Vivaldi mandolinversenyei ilyen hangszerre íródtak. A 18. században a lant kissé túlfejlődött, a profi zenészek hangszerévé vált, és felmerült az igény egy egyszerűbb, olcsóbb hangszerre, amatőröknek. Elővették hát a mandorát, és alkalmazták rá a spanyol gitárnak akkor már szimpla húrozatát. A 19. század elején annyit fejlesztettek rajta, hogy ellátták áttételes hangolószerkezettel és a kötözött bundokat lecserélték a fogólapba épített fémekkel. Ezt az olasz-spanyol keverék gitárlantot elnevezték német lantnak. A 19. század végén kezdődő német ifjúsági mozgalom (Wandervogel-Bewegung) elővette az akkor már közel 100 éves múltú "német" hangszert, és akkoriban sokat gyártottak tömegipari módszerekkel, az én példányom is akkoriban keletkezhetett. Akkor ragadt rá a Wandervogellaute (vándormadárlant) elnevezés.
Jóreggelt, megjöttem.