“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
A női többletjogról van szó, ami arról szól, hogy milyen lehetősége van arra, hogy megszüljön-e egy gyereket avagy nem illetve ezzel akarata ellenére apává vagy nem apává tegyen valakit.
A férfinak beleszólása sem abban, hogy nem akarja a gyereket, sem abban, hogy akarja, jogilag nincs.
Így jogegyenlőtlenség van, megkülönböztetés van nemek szerint: jogi abortusz lehetőségét kell biztosítania a törvénynek a férfi számára, hogy lemondhasson a terhesség ideje alatt az apaságról, vagy ha a tudta nélkül született gyerek, akkor ezt utólag is érvényesíthesse.
Hadizseninek még nem hívtak . Jó .... hátha nem , akkor nem . Nem voltam ott .
Abból indultam ki , hogy általános elején olyan suliba jártam , aminek egy orosz iskola volt a testvérsulija , és sokszor mehettünk itt szolgáló orosz családokhoz , akiknek gyerekük volt . Összebarátkoztam egy korombeli lánnyal , és jópárszor voltam náluk . Az ő apjától hallottam , amiről nyekergek . Sőt ! A nagyapja is elesett . Hábiztos' nem 18-30 éves lehetett a nagyapó .
. Pl. ha jogot adunk bármely szülőnek arra, hogy arra hivatkozással, miszerint ő nem akarta a gyereket, felmentést kapjon mindenfajta szülői kötelezettség alól, valószínűleg alig akadna olyan, aki tartásdíjat fizet a kapcsolat megszűnte után. Elvégre hogyan bizonyítod be, főleg hosszú évek távlatából, hogy nem tiltakozott ellene?
Mondjuk nagyjából így lehetne kiindulni:
A nőnek kötelezettsége lenne a vélelmezett apával megbeszélni a terhesség 12 hetéig, hogy akarja-e a gyereket, ha nem akkor azzal nem csak a kötelezettséget, hanem a jogokat is elveszíti az apa:
Jogi abortusz.
Ha később mégis szeretné érvényesíteni az apaságát, akkor visszamenőleg a tartásdíjat kamatostul.
De ha meg nem akarja a gyereket, ugyan annyi joga legyen lemondani ilyen formán róla, ahogy a nő ha akarja, akkor például abortuszt csináltat.
A Vörös Hadsereg létszáma a honvédő háború kezdetén meghaladta a 4,8 milliót. A háború alatt összesen több mint 29,5 millió embert mozgósítottak. 1945. július 1-én a szovjet hadseregben több mint 12,8 millióan szolgáltak.
Most egy cirka 200M népességből, akiknek a fele férfi, szerinted hány százaléka a 30M? Nem olyan bonyi matekfeladat:-) És megsúgom, nem a 40-50 korosztály férfiaiból került ki az a 30%.
Egy megszületett gyermek esetében nemcsak a két szülő jogai léteznek, hanem a gyermeké is. Hajlok arra, hogy ez utóbbi a szülők jogai felett áll, akkor is, ha azok ennek következtében esetenként sérülhetnek.
Elolvastam. Nem tudok róla, hogy munkanélküli férfiakat köteleznének manikűrös, óvónő/dada vagy bármi egyéb képzésre, így aztán értelmetlennek tartom az egyenjogúság ilyetén definícióját.😁
40-50? Lol. Láttál te már valaha katonát? Úgy hány évesek szoktak lenni szerinted? 18-24(?) szokták alapjáraton. Aztán ha nagy a gebasz, akkor a harmincasok is. Kábé olyan, mint a rendőrök, tűzoltók, v versenysportolók. Azok közt se találsz 40 felettit a 'terepen', csak az irodában:-)
10 felnőttkorú nagybátyámból és +apámból 4-en voltak a fronton, mind fogságba esett, egy meghalt fogolyként a kórházban! 7-en megúszták a frontszolgálatot, ők tudják hogyan, ki így, ki úgy!
Ismerem ezt a munkát, egyrészt akad benne némi csúsztatás, másrészt olyan témakört feszeget, amiben nehéz maradéktalanul, mindenki számára igazságot tenni, kiskapuk lehetősége nélkül. Pl. ha jogot adunk bármely szülőnek arra, hogy arra hivatkozással, miszerint ő nem akarta a gyereket, felmentést kapjon mindenfajta szülői kötelezettség alól, valószínűleg alig akadna olyan, aki tartásdíjat fizet a kapcsolat megszűnte után. Elvégre hogyan bizonyítod be, főleg hosszú évek távlatából, hogy nem tiltakozott ellene? Egy megszületett gyermek esetében nemcsak a két szülő jogai léteznek, hanem a gyermeké is. Hajlok arra, hogy ez utóbbi a szülők jogai felett áll, akkor is, ha azok ennek következtében esetenként sérülhetnek.
Viszont ha nem vitatod a tartalom tényszerűségét , akkor kekeckedés helyett egészítsd ki , és akkor a tájékozatlanok nem lesznek félretájékoztatva (én meg megköszönöm ) .
Mennyire fiatal a fiatal ? A 40-50 éves még az ? Vagy ők már nem kaptak behívót ?
