Szóljon ez a topic csak a MANDOLINról. Nem igaz, hogy az egész országban 3 év alatt nem sikerül 2-3 embernél többel találkoznom, akinek van ilyen hangszere. Úgyhogy írjatok bármiről, a mandolinotokról, kedvenc zenéről, példaképekről, itthoni koncertekről, tapasztalatokról.
na itt vagyok bekk Veszprémben, egy Furch gityóval a hátam megett... hát ez Communication Breakdown volt, viszont épp akkor jött Benkő Zsolti, úgyhogy vele blúzoltunk egy kevéskét a legméregdrágább gitárokkal.
Még 1x megyek ám fel, mert most elhoztam egy G21-CR cutaway-t, és Ernő visszahozza magához a Vintage-ből a nem-cutaway-t, amivel szeretném ezt összevetni, s lehet hogy inkább azt viszem el. Szombat reggel, vagy hétfő-kedd-szerda délután fél 6 felé fordulok elő, előtte majd szólok neked!
ON: kipróbáltam a mandolinokat, és hát tökjók meg minden, de ennyiért... Inkább a gitárokra koncentráltam.
:-D hát ez a lényege, ezért nem tudtam arra menni, most meg végre van indok a bossznál. Ha munkaidőn kívül akarnék menni, elindulnék 4kor, odaérnék fél 6kor, akkor meg már csak max. kézrázásra és szemrevételezésre lenne idő. Nem érsz rá egy félórára? Én 11 felé leszek ott.
Hi Levi, Better is end of june because I am for 8 - 22 june out of home. Hardware - maybe , I must think about it thank you. Kindly Pavel P.S. I am going to send the pictures soon.
Bár a hangszer árát nem ismerem, de hidd el, hogy a rétegelt lemezért is pofátlanul nagy árat képesek elkérni. Amegoldás csak helyben, csak kézbe véve, saját füllel, és saját szemmel.
A Sigmákról én sem találtam sok mindent, igaz ugyan, hogy behatóbban nem is kerestem.
á, az Eastman tutira full fa (legalábbis ezért az árért elég alap, hogy az legyen...) A Fender-re feltettem a vékony húrt, és most kényelmesebb lett. Egyáltalán nem érzem vékonynak, vlszleg maradok is ennél. Nálam az számít vékonynak, amit könnyen lehet nyújtani, akár a G húrokat is, de ez még így is áll mint a cövek, szóval nem vészes, nem csörög.
A nem oktávos buzukihúrt még nem tettem fel, mert a múltkor végre nekiveselkedtem és jól beállítottam a hidat, úgyhogy klasszul oktávpontos az egész, egészen használható instrumentum lette egyszeriben...
Logoa, a Sigma hangszerekről hol találok valamit a neten?
Egyértelmű, hogy a hangszer korának előrehaladtával, egyre simább, kifinomultabb, (ha kell) lágyabb lesz a hangja. Természetesen egy 100 évet megért hangszeren nem meglepő javítás nyomait találni, (pálda rá a saját brácsám is), de ez szakszerűen téve nem a hangszer rovására megy. Amikor az ember fia összerak egy dolgot, amiből azt szeretné, ha idővel hangszer lenne, sokat kell rajta játszani. A fának, ami előtte alaposan, nagyon lassan és szakszerűen van kiszárítva, innentől meg kell szoknia, hogy hangszer lett. Át kell vennie a húrok rezgését, ami egészen a fa rostjaiba hatol, és módosítja azokat. Ezt nagyjából ahhoz hasonlítanám, mint mikor finoman rázunk egy befőttes üvegben lévő homokot, és az lassan-lassan összeáll. Na ez egy kicsit gyorsabb folyamat, mint egy hangszernél. Az a tény, hogy a régi hangszerek ragsztása néha elenged is ennek a folyamatnak az eredménye. Egyébként egy jó hangszernél nem csak ragasztás, hanem az illesztés is tart! Javítottam már olyan hangszert, aminek én sem adtam volna a hangjáért egy garast sem, aztán én is meglepődtem. Na igen, de az fából volt. Jó hétvégét!
Szerintem is tetszetős. Innen úgy tűnik, a fedlap lucfenyő, a hát pedig habos jávor. (Mónikának úgy tűnik - mert éppen itt kotnyeleskedik mellettem - , hogy furnérlemez.) Viccet félretéve ezt csak a kép alapján vakon mondom. Volt már számos meglepetés, mikor fényképet követően élőben kezembe került. Döbbenetes, hogy mi módon képesek álcázni a rétegelt lemezt.
Amúgy megállapítottam, hogy egy felső kategóriás Taylor-t is képesek elrontani, és a gitárom szól úgy mint bármelyik többezer eurós (sőt). De a Bredlove CS20-as (vagy 25? a cutaway modell) mini-gitárba beleszerettem. Baromi jó kis cucc.
A 16. századig követhető vissza a története. Mandora, Mandörgen, Mandorlaute neveken emlegetik. Az még dupla húrozású volt kötözött bundokkal, de a reneszánsz lanttól különbözött a test laposabb formájával és a hangolókulcsszekrény hosszanti ívelt formájával. Kisebb formájú változata lett a mandolin, amely a 17. században észak-itáliában egy szinte ugyanilyen formájú hangszer volt (lombard mandolin, milánói mandolin). Vivaldi mandolinversenyei ilyen hangszerre íródtak. A 18. században a lant kissé túlfejlődött, a profi zenészek hangszerévé vált, és felmerült az igény egy egyszerűbb, olcsóbb hangszerre, amatőröknek. Elővették hát a mandorát, és alkalmazták rá a spanyol gitárnak akkor már szimpla húrozatát. A 19. század elején annyit fejlesztettek rajta, hogy ellátták áttételes hangolószerkezettel és a kötözött bundokat lecserélték a fogólapba épített fémekkel. Ezt az olasz-spanyol keverék gitárlantot elnevezték német lantnak. A 19. század végén kezdődő német ifjúsági mozgalom (Wandervogel-Bewegung) elővette az akkor már közel 100 éves múltú "német" hangszert, és akkoriban sokat gyártottak tömegipari módszerekkel, az én példányom is akkoriban keletkezhetett. Akkor ragadt rá a Wandervogellaute (vándormadárlant) elnevezés.
