“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Ez is kezd manapság megzavarodni. Anyám mesélte, hogy a kolléganője fiát sokkolták az osztálykiránduláson a rámászó lányok...sok nő nem kezdeményez, mert még mindig él benne az, hogy ez a férfi dolga, na meg a női ego-t is sérti az elutasítás, így nem kockáztat, de elsősorban a fiatal korosztályan pont a nemi sztereotípiák ledöntögetésének eredményeképpen terjed, hogy a lányok is kezdeményeznek.
A férfi kezdeményezés sem olyan egyértelmű ma már, főleg, ha kimondottan szexelős célú ismerkedésről van szó, van, hogy a nő már a szándékot szexuális zaklatásként éli meg, ha nem tetszik neki a férfi. Mondjuk, ezért érdemes nem lényegre törni azonnal.
Kedves Szalonnák, ez most egy tényleg nagyon hosszú bejegyzés lesz. Virtuálisan válaszolam a Nemzeti Családi Konzultáció kérdéseire.
1 .Egyetért-e Ön azzal, hogy a népességfogyást nem bevándorlással, hanem a családok erőteljesebb támogatásával kell orvosolni?”
IGEN. Amennyiben a családok erőteljesebb támogatása azt jelenti, hogy a család fenntartóknak van/lesz munkahelyük, elfogadható fizetésük, valamint emberhez méltó lakhatási és közösségi szolgáltatásaik, És függetlenül attól, hogy a család fogalma mit is jelent a regnáló hatalom szerint. 2. „Egyetért-e Ön azzal, hogy az új családtámogatási programokat a továbbiakban is munkavégzéshez kell kötni?”
NEM. Mit jelent a munkavégzés? Van lehetőség adott helyen munkavégzésre? Van lehetőség a mobilitásra, hogy ha adott helyen nincs munkalehetőség, akkor viszonylag könnyen lehessen váltani? A munka lehetőséget ad a támogatás nélküli életre… 3. „Egyetért-e Ön azzal, hogy a fiatal házaspároknak támogatást kell adni az önálló életkezdéshez?”
NEM. A “házaspárok” kitétel miatt. Amennyiben a családi hátterük erre nem ad lehetőséget, a fiatal életkezdőknek esélyt kell adni, akár állami támogatással is ( ösztöndíj a tanulóévei alatt, szociális bérlakás, munkáltatók által adott kedvezményes lakbértámogatás, munkábajárás költségeinek fedezése, lakás előtakarékosság támogatása, stb.), függetlenül attól, hogy egyedülállók, házasok, vagy élettársi kapcsolatban élnek. Mert enélkül jelenleg esélyük sincs. 4. „Egyetért-e Ön azzal, hogy több gyermek vállalása esetén több támogatást kell adni?” „Egyetért-e Ön azzal, hogy a legalább három gyermeket vállaló édesanyáknak kiemelt támogatást kell adni?”
NEM. A gyerekvállalás (ez is milyen kifejezés? hitelt meg munkát szoktunk vállalni) minden ember, emberpár saját döntése. Nem szabad, hogy az befolyásolja, mennyit “nyerhet ezzel”. Ja, ma nem nyer semmit, tekintve a GYES és a családi pótlék összegére, valamint arra, hogy esélye sincs vissztaérni a munka világába. Talán inkább ezt kéne megoldani: részmunkaidős, vagy otthonról végezhető értelmes munkalehetőség támogatásával (TAO/SZOCHO kedvezmény a vállalkozásoknak ilyen céllal? 5. „Támogatja-e Ön azt, hogy az állam ismerje el a valódi főállású anyaság intézményét?”
NEM. Az ok megint az “anyaság” kitétel. A főállású szülőség intézményét támogatnám, függetlenül nemtől, kortól. 6. „Egyetért-e Ön azzal, hogy a kormány támogassa a gyermeküket nevelő nők munkavállalását?”
NEM. Akkor lenne IGEN, ha “ a gyermeküket nevelő emberek” (ismét nemtől függetlenül) szepelne benne. Amennyiben ez azt is jelenti, hogy bárhol, bármilyen településen, régióban megoldott a munkavállalás, lakhatás, megélhetés 7. „Egyetért-e Ön azzal, hogy a beteg gyermeküket otthon ápoló családtagok nagyobb támogatást kapjanak?”
NEM. Az ok a “gyermek. Minden olyan ember, aki azért nem tud munkát vállalni, mert 24 órában a beteg családtagját ápolja (családtag: gyerek, felnőtt, vérszerinti és fogadott), teljes értékú munkát végez. Nem támogtást, hanem fizetést és nyugdíjellátást kellene kapjon. 8. „Egyetért-e Ön azzal, hogy gyermekeink szellemi, lelki és fizikai fejlődése olyan érték, amelyet a magyar államnak is védenie kell?”
NEM. A gyermekek mindenféle fejlődését az őket nevelő családnak, a körülöttük lévő közösségnek, valamint az iskolában tanító tanároknak kéne biztosítani. A magyar állam (ez mi a búbánatos f@szt jelent?) dolga, hogy biztosítsa ezek feltételeit. Se több, se kevesebb. Mégis, mi a fenétől kellene védeni? Attól, hogy használják az agyukat, arra, amire való, gondolkozásra? 9. „Egyetért-e Ön azzal az alapelvvel, miszerint a gyermeknek joga van anyához és apához?”
NEM. Egy gyereknek szerető közösségre van szüksége, függetlenül attól, hogy ezt a regnáló hatalom családnak nevezi-e. 10. „Egyetért-e Ön azzal, hogy a gyermeket nevelő családoknak járó költségvetési támogatások kétharmados védelmet kapjanak?”
NEM, mert a gyereket nevelő családoknak nem költségvetési támogatásra, hanem értelmes jövőre van szükségük.
Ez csak a szokásos női magyarázgatás. Valójában meg azért nem, mert kényelmesebb szépen ülni, és mindenben a másikra várni. Éshát, lássuk be, a nőkre ez a fajta passzivitás az élet egyéb területein is jellemző, aminek okán aztán persze, lemaradnak a férfiakhoz képest.
Tőlem érettségi előtt 1 hónappal nemes egyszerűséggel elvették a gépet. Vannak dolgok, amikben nem a gyerek/tini dönt, és normális családban ezt még idejében helyre is teszik.
De. Csak azt még nem találták fel, hogy hogyan ne jelentse fel a szülőt a gyerek azért, mert a szülő esetleg határozottabban elparancsolja a monitor elől bizonyos időre, vagy a józan ésszel és programok szervezésével próbálja szocializálni az utódját, amit az erőszaknak él meg.
Pontosabban: a konzervatív társadalmi keretrendszer fellazulása teret engedett a női szellemiség destruktív részének, amit a mitológiában 'lilith'ként személyesítettek meg, azaz, már korábban is találkozhatott a zemberiség ezzel a problémával:-)
Ők a legfelsőbb kategóriás prostik. Speciel nincs ezzel semmi baj, bár úgy tiszta, ha mindenki tisztában van az érintettek közül azzal, hogy hányadán állnak.
A nő azzal, hogy a luxusnak ára van, amit ő ugye kész is megfizetni, a pasi meg azzal, hogy voltaképpen vásárol egy exkluzív szolgáltatást, nincs szó igazi érzelmekről.
Andy Vajnáéknál szerintem le vannak pl. tisztázva ezek a szerepek.
Nem kell hülyének sem lennie ehhez. Ha van egy kis esze, akkor pontosan tudja, hogy miért van vele a csaj, csak éppen úgy véli, megéri megfizetnie a szolgáltatásait.
Ő egy ilyen küllemű lánytól így juthat szexhez, ha a lány eladja neki ezt a szolgáltatást önként, miért ne venné igénybe, ha egyszer vágyik rá? Mindenki azt vesz a pénzén, amit akar. Van, aki szexet. Ha a másik önként árulja...
Mondjuk a nemi élet nélküli házasság már két incelt jelent, akikkel valami nem stimmel. :D
A gyermektelen házasság meg nem feltétlenül nemi élet nélküli, lehet, hogy akármilyen okból nem akarnak/nem lehet gyerekük, de nem élnek egymás mellett kényszerű cölibátusban.
Ennek talán elejét lehet venni egy semleges témaindítással, valami közös érdeklődés, egy tanóra, ilyesmi kapcsán. Aztán, ha beindult egy tök hétköznapi csevej, a helyzet már alakul magától is.
Nem kell rögtön a tárgyra térni, úgymond. Ha túl vannak már pár kellemes beszélgetésen, de a lány részéről csak friend zone, akkor sem lesz ez megalázóan elmondva.
Ha valaki azt vitatná, hogy a nőknek nincs szerepe, kvázi semmi köze (úgy általában) a változásokhoz, legyenek azok mikroközösségbeli vagy társadalmi méretűek, az egész egyszerűen nem ismeri a nőket - az életet.:-)
Mondjuk jó kérdés: lehetséges-e megismerni egy jellemzően (de nem kizárólagosan) tökéletesen kiszámíthatatlan, érzelmei-és érdekei által vezérelt, folyamatosan kulmináló egyedet; megengedve azt a könnyítést, hogy törekvéseik mindig helyzet-és környezetfüggők – tehát valamelyest, azért mégis csak kiszámíthatóak.
Ugyanakkor tegyük hozzá, ez csak a náluk jóval kevésbé összetetten motivált férfiak számára jelent kihívást.
