“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Na jó , de a kritika , meg az egyértelműen rosszindulatú kritika közt azé' van némi árnyaltságra lehetőség .
A te "kritikáid" csöpögnek a negatívumtól . Elhiszem én , hogy neked rosszak a tapasztalataid , de ahogy ti sem vagytok egyformák , a nők se mind boszorkák .
Szintén zenész. A legtöbb esetben az ego védelméről szól ez a nőknél (is), nem pedig praktikus megfontolásokról. Na most ennek fényében persze elég vicces, amikor éppen egy nő okoskodik arról, hogy egy férfi miért nem szólít meg egy nőt.:)
Biztos vagyok benne, hogy minden családban vannak olyan receptek:-), amik egyszerűen azért tünnek el, mert pl a feleség nem kérdezi meg az anyósát, vagy viszont, hpgy ezt hogy kell, vagy szándékosan nem úgy készíti, még ha a férj, gyerek unoka úgy is szerette:-).
Szinte biztos vagyok benne, hha nem volt segítsége / alkalmazottja, akkor, mivel a gyerekeket nem vitték el intézménybe, vagy nem napi 8-10 órára vitték intézménybe (bölcsőde, óvoda, iskola) akkor a gyerekek lehettek nagyon keményen befogva. Vagy volt vmi bolti alkalmazott, segéd, és/vagy mosónő, vagy vmiféle szolgálólány.
Szerencsére jórészt a katonák a mai napig ffiak, meg a politikusok zöme is:-), he nem így lenne, már a nukleáris telet próbálná túlélni a párezer megmaradt ember:-))).
Nünüke88 nagyon értelmes nikk, jó meglátásokkal, csak szólok, hogy a trollkodást - amit néha én is szívesen űzök - nem kedveli, nála a komoly beszéd, szó szerint a téma komoly körbejárását jelenti.
Ha ffiak főznek , akkor mindenki részfeladazot végez. Tehát egyféle étel készül, mondjuk marhapörkölt, egy rakja a tüzet, egy darabolja a húst, a másik a zöldséget pucolja, a bort kostolgatja, stb.
A nők ezt ugy adják elő, hogy készül három külön fogás:-), amit külön külö n kreálnak, de általában még külön is veszik hozza az alapanyagokat.
Ha van munkamegosztás, az nem praktikus elven, hanem klikkesedéssel, valamilyen más érdek mentén történik.
Nagyanyám az 1910-es években egyedül vezetett saját élelmiszer/háztartási boltot, a nagyapám vasutas volt, 3 gyerek mellett, majd jött a negyedik is! Ő szerezte be az árult, ő volt az eladó is!
Nincs meg , de mintha olvastam volna . Feljebb való években én mindent olvastam (sporton kívül) ami nyomtatva volt , de mára már felejtek . Néha még a címe se jut eszembe , nemhogy az írója . :-)
Mindig is dolgoztak a nép egyszerú lányai asszonyai a családjuk mellett.
Inkább a lányok, mint az asszonyok. Az asszonyok akkor tudtak elmenni, ha már volt a családban nagyobbacska gyerek, akire rá tudták bízni a kisebbeket. Vagy vmilyen nőrokon, aki otthon volt az övéivel, vagy együtt lakott a nagycsalád. Tehát mindig volt segítség. Ezen felül közösen mostak pl, a házépítés is inkább kalákában zajlott, volt közösségi munkamegosztás is. Egyedül képtelenek lettek volna mindezt véghez vinni.