Ezért fontos a család. Ha fennmaradnak a dokumentumok, a történetek, akkor fennmarad az emlékezet is. Számomra döbbenetes, hogy emberek nem tudják, hogy hol éltek, kik voltak dédszüleik. Pedig az nem volt rég.
Ebben meg nem az a fontos, hogy ki kinek a génjeit örökli, hanem kit tekint családjának. Ilyen szempontból a szalmakazlas történeteknek nincs jelentőségük.
Ebben a török kor jelenti a legfontosabb szakadást, mert ott tényleg elvész minden nyom. Legalábbis azt hisszük.
Pécsett a Nagy Lajosban végeztem. Akkor volt 300 éves. Nem volt nehéz kiszámolni, hogy miért 300 éves. Egy évvel Buda visszafoglalása után. Nem mondta senki, és lehet, hogy sokaknak fel sem tűnt.
Idehaza egyszerübb a helyzet és mint írtam is Zrinyi-ig vissza lehet menni, de mikor az ember az elvándorlások korához ér, elveszik minden nyom. Marad a toponim elnevezéseken alapuló feltételezés. És itt elszakad a film. A közelmúltban láttam egy dokumentumfilmet a Horvát tv-ben , ott is ezzel a témával foglalkoztak. Amikor az öreg kopácsi halászt megkérdezték erről, hogy ő hova sorolja magát, az öreg nemes egyszerüséggel azt találta mondani a riporternek" nem jöttünk mi sehonnan fiam, mindig is itt voltunk".
Nem lehet figyelmen kívül hagyni a legegyszerübb mellékágakat sem, mint pl. a szénakazlakban folytatott kellemes házasságon kívüli és belüli szexuális tevékenység, hogy csak a legegyszerűbb "eltérést" említsem az anyakönyvtől.
Semmi sem biztos egy idő után, ha visszafelé haladunk az időben.
A sok egyforma vezetéknév egy faluban, a szinte megfejthetetlen röviditések és utalások a templomi anyakönyvekben aminek a jelentését csak az tudná aki odaírta, stb.
Nem Ivo Andric Híd a Drinán c könyvéből vettem a történetet, nem emlékszem rá hogy benne lenne, hanem még anno, vettem az antikváriumban jó 30 éve egy érdekes könyvet, az akkori kor szellemében írva /az átkos/ egy művész házaspár könyvéről van szó " Az ismeretlen szomszéd" címmel. De más forrásból is ismerem a mesét.
Két törökökkel kapcsolatos monda,mese ami Mecseket érint.Gyanítom kevesen ismerik.
Szamár-kút: A török uralom idején a törökök kirabolták a várost, de a sok aranyat nem tudták hova eldugni. Megöltek egy szamarat, lefejtették a bőrét, és abba varrták bele a kincseket. A kitömött szamárbőrt elásták a földbe. Később kerestek egy embert, aki elszállítja Törökországba; fáradozásáért egy zacskó aranyat ígértek neki. Amikor a szamarat kiásták a földből, forrás tört elő a helyén, ezért nevezték el Szamár-kútnak.
Abaligeti-barlang és a törökök: Az abaligetiek a törökök elől a falu határában levő barlangba menekültek. Egy falubeli azonban elárulta őket. A törökök nagy tüzet gyújtottak a barlang bejárata előtt, hogy kifüstöljék a magyarokat. Azok azonban a füst vonulását figyelve titkos kijáratra akadtak, melyen át a hegy ellenkező oldalán kibújtak a szabadba. Csendben megkerülték a hegyet, s hirtelen rajtaütöttek a törökökön, akik közül aki kinn maradt, az ott pusztult el, aki pedig idejében befutott a barlangba, azt meg a saját füstjük ölte meg. A magyarokat bátorságuk, leleményességük megszabadította.
Érdeklődve olvasgatom eszmecseréiteket.Megvallom nagyon tetszik.Kicsit kutakodtam a neten és találtam egy oldalt ami átfogóan érinti a témakört. Sokmindenre ráéreztetek a török hódoltsággal kapcsolatban
Nekünk így is szerencsénk vólt a törökökkel, hiszen mint az ismert történet is mondja, legalább nem tették kötelezővé a török nyelvet. A Törökök hozzáálása a lakossághoz való viszonya kapcsán, egy Mostar környéki legenda: A környéken templomot szerettek vólna építeni a keresztény hívők de ehhez a Török előljáróhoz kellett fordúlniuk az engedély miatt. Építhettek, mondta a pasa, de csak akkora területet kaptok, ahol egy birka elfér. Nem estek kétségbe ez miatt , hanem levágták a birkát, lenyúzták a bőrét, csíkokba cérnavékonyra vágták a bőrt és cérnával körbekerített területen engedélyezték nekik az építést, ami bőven elegendő vólt ahhoz amit szerettek vólna elérni. Mondjuk úgy mai szemmel nézve ezt a kis történetet, ez is a Törökök "demokratikus" hozzáállását bizonyitja a lakosság igényei iránt. Mármint az, hogy tartották a szavukat.
Történész én sem vagyok, de azért Nikola Tordinac elmélete és kutatásai alapján, meglepő eredményekre bukkantam őseim eredetét illetően és nem szükséges Sztambulba mennem, hanem elegendő ha csak Hercegovinába kutatok és sikernek fogom tekinteni, ha csak egy pillantásra is engednek a Stolaci mátrikulába. Ugyanis ennek alapján anyai ágról őseim egyértelmüen a nevük alapján Vrancici és Berkovici településen keresendő. Apai ágon más a helyzet, más forrás után kell kutatnom idehaza és nem is kell messze az időben visszamenni, elegendő ha csak Zrinyi Miklósig megyek vissza az időben, hiszen lakóhelyemen az ő idején mindössze 6 ház vólt, mind a hat horvát, neki adózott a község. Lakóhelyem elnevezése is erre utal és nem állja meg a helyét egy kazár legenda. Más a helyzet a ferencesek által szervezett menekűlthullám során itt letelepűlt bosnyákokkal. Ezen a téren tőlem sokkal műveltebb és okosabbak is csődöt jelentettek kutatásaik során az összeolvadás és egyébb események miatt. Nehéz ügy ez az eredetkutatás, sok utánnajárás és arhivumokban való kutakodással jár. Babra munka, de remélem megéri.
Szerintem jókat tudnátok beszélgetni CroaRiva toptárssal, ő is pécsi, talán a topikrandin találkoztatok is.Hazafele kétszer is megálltunk mostanában Pécsett és igazán profi idegenvezetést kaptunk tőle.Igen érdekes kutatásokat folytat a város délszláv szálainak feltérképezésére, sőt, ha jól tudom, családfa-kutatással is foglalkozik.
De nagy érdeklődéssel, mindig ezt a fórumot keresem, ki-mit írt, és igen szívesen olvasom amit írtok!
Irigylésre méltó, ahogy ismeritek azt a vidéket, amit mi talán sosme fogunk ilyen alaposan és részltesen megismerni! Márcsak a nyelvismeret hiány amiatt sem!
Nem az a kérdés Kedves The Rible, hogyan írtad, hanem az a lényeg, hogy mit? Mondhatom számomra nagyon érdekes témát dolgoztál fel ez utóbbi írásodban és ha így folytatjuk remélem Ephedrinnek sem kell majd nógatni bennünket, hogy ne aludjunk.Feltételezem, hogy ezt tovább visszük és lesz téma egész télen itt a boszniai fórumon. Alexanna 71 sem gondolta vólna, hogy ilyen közérdeklődésre tesz szert két kérdésében. No de az vólna a jó, ha nemzetiségi kérdésben nem csak Zpusenje és én nyilvánulnánk meg, hanem csatlakoznának mások is. Nem beszél itt a fórumon, rajtunk kívül senki más horvátúl, vagy szerbűl, illetve bosnyákúl- ahogy tetszik- csak mi ketten Zpusenjével? Egyébként írásodban , nem első ízben hanem több alkalommal találkoztam olyan véleménnyel ami egyezik az enyémmel és hasonlóképpen látunk dolgokat, amiről sokan hallgatnak. De mint írtam is örömmel tőlt el az a tudat, hogy azért vannak fórumosok itt az oldalakon, akik viszik ezt a fáklyát. Utolsó témádhoz még hozzá fogok szólni, de előbb csokorba szedem gondolataimat,mert amit írtál érdekes. Majd holnap. üdv.
Régóta foglalkoztat a dolog, hogy milyen keveset tudunk a török hódoltsági időkről. Nagyjából a végvári harcokat tanítják az oskolában, de szinte semmi mást. Pedig 150 évről van szó!
- hogyan változott a népesség összetétele?
- hogyan változott a népesség vallása? A magyarok valyon felvették az iszlám hitet? Milyen százalékban? Milyen nyelvet használtak? Mi volt a lingua Franca?
- hogyan hívták a településeinket? Mi volt a törökkori nevük? (azt látjuk, hogy a románok, környező szláv népek átnevezték a magyar településeket. így volt ez a törökidőkben is?)
Azt tudjuk, hogy Mohácsnál javarészt már megtérített bosnyákok harcoltak a magyar csapatok ellen.
Nemrég német kollégákat elvittük a Nemzeti Múzeumba, rendeltem nekik idegenvezetést. Ha már ott voltunk, gondoltam a történész végzettségű idegenvezetőtől, hogy valyon mi volt Pécs törökkori neve. Vagy bármi másé. Pl. Siófok, Dunaföldvár, hogyan hívták ezeket a törökök. Nem tudta!
Azóta egy kicsit utánanéztem és pl. Pécs az Pécs volt. Pécsett születetett az oszmán-török kor egyik legnagyobb történésze! Ibrahim Pecsevi (Pécsi Ibrahim).
Aztán azt is megtudtam, hogy a hódoltsági területen élő keresztények vallási szolgálatát nyilvánvalóan a magyar egyház nem tudta ellátni, viszont a hercegovinia és a ragusai rendek igen (ha jól emlékszem ferencesek)! Ők működtek Pécsett a török időkben is.
És hogy miért lehet ez érdekes? Pl. a családfáinkat végig tudjuk vezetni az 1700-as évek elejéig. De korábbi időpontra már nehéz lesz (Buda visszafoglalása 1686). Lehet, hogy el kell menni Dubrovnikba vagy Sztanbulba, hogy meg tudjuk kik voltak az őseink? Esetleg ottani egyházi iratokban vannak még adatok. Persze, ha valakinek felvidékiek az ősei, az könnyebben tud információt szerezni, ott megvan a folytonosság.
Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a magyar lakosság jelentős része áttért az iszlám hitre, és amikor a keresztény csapatok visszafoglalták az országot, akkor a magyar muszlimoknak is menekülniük kellett, illetve a magyar muszlimokat is lemészárolták. Nem csoda, ha idegen ajkú lakossággal kellett betelepíteni a kihalt területeket. Persze erről hallgattak az iskolában, szinte semmit nem tanultunk róla. Történész meg nem vagyok.
Ma jelentették, hogy elkezdték építeni a autópályát a déli bosnyák (illetve hercegovinai)-horvát határon Bijacánál, a Boszniai oldalon. Ez egy kb. 4 km-es szakasz, de az első amit Hercegovinában építenek.
És ez egy pár napig így fog menni, amig le nem zajlik Magyarországon is a számlálás. Ezt én a vallási kérdéssel kapcsolatos kategoriának tartom. Teljesen magánügy ki kinek vallja magát. Régebben ez nem vólt ilyen éles vitákat generáló téma / nem e forumra gondolok/ és napjainkra napvilágra kerűlt, köszönhetően a balkáni háborút közvetlen megelőző és kiváltó okaira. Én még anno annak idején a világirodalom remekei közűl kiolvastam Ivo Anric Hid a drinán c. könyvét és eszem ágába sem jutott, hogy ideológiai tartalommal tőltsem meg. Aztán jött a balkáni ámokfutás amikor egy Írás kapcsán újra végigolvastam és láss csodát. Megtaláltam a könyvben a Szláv Török /mozlim/ ellentét burkolt magyarázatát. Eszembe sem jutott, hogy keressem de az említett írás felhívta rá a figyelmemet és mint írtam is, ott le van írva világosan a sorok között. No de ezek alapján mi Magyarok miért nem tartjuk ellenségnek a Törököket.? Hja !...mondják Ők, lettek vólna nálatok is több mint 300 évig ti is másként beszélnétek. Na most akkor ennek alapján örülnünk kéne, hogy nálunk csak 150 évig vóltak. / Na Drini cuprija/
Persze, mint a bolgárok, akik aztán elszlávosodtak nyelvükben, vagy a románok, akik először cirill betűt használtak.Nem is lenne logikus mindenben a hódoltsági befolyást keresni a magyar nyelvnél, hiszen már jóval korábban alakíthattuk egymás nyelvét( ahogy írod, a honfoglalás előtti "együttéléskor".Mondjuk, pont a bab neve a törökben latinizmus, mint tulipan, sofa).Nem is a magyar nyelvre gyakorolt hatás miatt hoztam ezeket, hanem az "ex-yu" és + területek miatt, hogy milyen érdekesen alakul beépülésük, felhasználásuk területek szerint.Pl. a horvátban van a pirinačnak saját szava(ria), a szerb nem használja.
Sok olyan török eredetű szó van, amelyeknek semmi közük az oszmán-török hódoltsághoz. Sokkal, de sokkal régebben kerültek a magyar nyelvbe (honfoglalás előtt), nem beszélve arról az esetleges feltevésről, hogy a magyar eredetileg egy török nyelvű nép lett volna.
Ha ezt olvasná Evlia Celebi, örömébe főldhözvagdosná magát. Mondok egy hasonlatot. Azt mondja az iskolába a tanár, " gyerekek, mint tudjátok, az angolban ugy írják, hogy Schekaspeare és az mondják, hogy Sekszpir. Tudtok ilyent a Magyarban? Hogyne , mondja az egyik gyerek, mi úgy írjuk, hogy sertés és azt mondjuk, hogy disznó."
Pedig én azt hittem, hogy a kutyát sem fogja érdekelni rajtunk kívűl a téma, aztán láss csodát, kiderűl, hog mennyire fogékony a nemzet az ilyen dolgokra. Megvallom örülök neki, annak ellenére, hogy nem beszélitek a nyelvet. Ezt jó szokást folytassátok, annak ellenére, hogy mint olvasom a Hr sajtóban éppen most folyik Szerbiában a bunyevác-horvát nyelvvita, mivelhogy a szerbek és bunyevácok azzal vádolják a horvátokat, hogy a teljes beolvasztásra törekednek. Mint írtam is, nem kivánok részese lenni ennek a politikai hajcihőnek, mert idehaza is vannak ilyen hangok, de lekopogom, hogy engem egyetlen egy horvát nem próbált meg meggyőzni arról, hogy bunyevác létemre , mégiscsak valljam magam horvátnak. Annak is vallom magam. De büszke vagyok magyarságomra is és jól esik ez a tudat, hogy igyekszem az embert nézni és nem azt ki hova tartozik.
A Mostar esti fényben képeddel? Hú, de klassz! Gratulálok!
Olvaslak ám titeket szorgalmasan, teszett a nyelvészkedés, ilyenkor mindig nagyon sajnálom, hogy nem beszélem a szláv nyelvek egyikét sem. Mindenesetre a sárgarépa meglepett. Mi tavaly Brac szigeten a demizson szóra bukkantunk, ami ugyanaz, mint a miénk :) (Egy bácsi éppen a fonatot készítette egy hatalmas üvegre).
Sarajevo még ismeretlen terület nekem is, de látom már, 1 napra betervezni értelmetlen lenne...
A zenei klip is nagyon tetszett, amiben 1KM-et cipelt a muki :) Szóval köszönöm nektek a tartalmas eszmecseréket, csak így tovább.
