Eredmény nélkül. Aztán a férfiak - persze nem önérdek nélkül - szépen megszavazták az egyenlősítő, majd most már a nőket előnyben részesítő szabályokat is.
De, van szó elvonásról. Lesz adott számú, a jelenleginél kevesebb munkahely. Ha egy csoport "hozzáférését" növeled, akkor a csoporton kívülieké csökken, vagyis jövedelmet vonsz el tőlük. Ez pedig transzfer, mégis, mi más lenne?
Eloszor is olyan ostoba, hogy nem tudja kiszamolni, hogy a ket evig jaro gyed felesben torteno megosztasaba akar az is belefer, hogy az anya egy evig szoptassa a gyereket. Aztan olyan agressziv es szemelyeskedo, hogy a gyerekeim abortalasarol hozong, valamint arrol, hogy biztosan otthagyott mar a ferjem. Az ostobasag es agresszio egyutt csak sardobalast eredmenyez, abban meg nekem nem szukseges reszt venni. Eszem agaban sincs ilyen hulladek reakciokkal foglalkozni, hozzunk mar egy szintet. Boritekolom, hogy elkezdene magyarazni, hogy amit mondtam, logikusan ezt jelenti. Van, akivel nem kell vitazni. Szebben mondtam volna neki, ha abortalast meg elhagyast nem emleget - igy nem ereztem, hogy udvariasabbnak kellene lennem.
És nem vagyok következetlen, mert a bérkiegyenlítést sem úgy gondolom, hogy kvótázzunk, meg a semmire adjunk a nőknek több pénzt, hanem úgy, hogy induljunk onnan, hogy a lányok is erősebb munka-motivációt kapjanak, ne beszéljék le őket a nem annyira nőies szakmákról se, valamint vegyenek jobban részt a fizetett munkában (és kevésbé a nem fizetettben). Gyökeres változtatásban látom a megoldást, olyanban, ami a nőknek is erőfeszítést jelent.
Akkor bocs, hogy a férfiakat érintő kérdésben is olyat várnék az egyenlőséghez, ami a férfiaknak erőfeszítést jelent.
És persze, lehet azt mondani, hogy de hát inkább jöjjön vissza a hagyományos családmodell - nem fog visszajönni. Nincs benne elég megbecsülés a nők iránt. Nem fognak a nők ilyen függőséget vállalni, ha van más lehetőságük.
Azért mondom, hogy rajta, el kell kezdeni a változtatást. Még javasoltam is, hogy a gyed-plafon eltörlése plusz gyed idejének kötelező megosztása kombó vállalható lenne a családoknak és erős változást hozhatna a gyerekelhelyezés terén. Pl. amelyik apa a rá eső gyed-részt otthon töltötte a gyerekével, az alapban váltott elhelyezésre számíthatna, akinek a gyereke meg bölcsibe ment az apa-gyed idején, és tovább dolgozott, az kéthetente egy hétvégére.
Valóban, tegyük fel, hogy 5% bérkülönbség van a nők és férfiak közt, gyerekelhelyezésben meg 675% - csakhogy a nők dolgoznak, úgy van 5% bérkülönbség, az apák meg nem mennek gyedre, nem mennek gyerekkel táppénzre, nem intézik a gyerekekkel kapcsolatos házimunkákat - és úgy van 675% különbség. Majd ha mindebből az apák kiveszik a részüket nagyjából egyenlő mértékben, akkor lehet várni, hogy mondjuk legyen 5% különbség, és ne sírjanak az apák se emiatt, mert ez a különbség szinte semmi. :)
Úgy, hogy a férfiak arra az elvárásra, hogy akkor tessék vállalni is azt, amit egy nő vállal a gyerekezésben, azt válaszolják, hogy hova feminizálódjanak már tovább, és a munkájukat a gyerek nevelése elé helyezik, úgy nincs mire hivatkozva változtatni a joggyakorlaton.
A nők sem először kaptak közel egyenlő bért, aztán kezdtek dolgozni, hanem sokáig dolgoztak jogok nélkül, aztán egyszercsak elkezdtek jogokat követelni.
És több pénz jut a nőkhöz, kevesebb a férfiakhoz, csakhogy ez nem transzfer, mert mindenki megdolgozik azért a pénzért, amit kap.
A transzfer az elvonás lenne, de elvonásról szó sincs. Arról van szó, hogy miért ne juthatnának be a nők a jobban fizető állásokba. Hagyományos családmodell nélkül, minimális gyerekkel ez teljesen reális elképzelés.
Egy kis nemzetközi stat a témában: "PARENTS these days spend a lot more time with their offspring, or at least middle-class parents do. One analysis of 11 rich countries estimates that the average mother spent 54 minutes a day caring for children in 1965 but 104 minutes in 2012. Men do less than women, but far more than men in the past: their child-caring time has jumped from 16 minutes a day to 59."
Ez csupán akarat kérdése volna, hiszen a lehetőségeik egyenlők, sőt, mivel egyetemre a pluszpontok miatt anyák könnyebben juthatnak be, mint bárki más, még jobbak is. Tessék érdeklődőnek és kitartónak lenni, a kvóta helyett picsogás helyett pl. tanulásban.
Írtam már (vagy itt, vagy más topikon), hogy az egyik barátunk a cégébe irodavezetőnek egy öt- v. hatgyerekes anyukát vett fel! Sok év kihagyás után természetesen. De azt gondolta, hogy aki egy nagycsaládot elmenedzsel, az az irodában is félkézzel elvégzi a szervezést, feladatokat. És így is lett! :)
Úgy elnyomtam szegényt, hogy dolgozni se engedtem! Otthon kellett szenvednie abban a nyomorban és elvártam, hogy tartson valami rendet, és amikor hazazuhanok hóttfáradtan, akkor NE egy zacskó mirelit zöldborsó és egy fagyott csirkemáj várjon otthon amiből rittyentsek valami lakomát magamnak!
