Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
"...Az állítják, hogy a magyar nyelv, amely a világ egyik leggazdagabb szókincsű ősnyelve, több százezer szóval, szóbokorral, eredetileg csak abból a 4-500 (maximum 660) szóból állt volna, amely - úgymond - minden finnugor nyelvben fellelhető. Az a szavunk, amelyik nincs meg egyik rokonnyelvben sem, az eredetileg nem létezett. A biztos vogul megfelelés száma: 319, az osztyáké 287, a zürjéné 221, a votjáké 199, a cseremiszé 153, a mordviné 156, a finné 212, az észté 160, a lapp megfelelés száma pedig 173 szó. A Kr.sz. előtti VI-IV. évezredben, így szól az elmélet, vagyis az un. uráli korban, amikor még valamennyi finnugor elő-ősnép együtt élt valahol Szibériában vagy az Ural nyugati oldalán vagy a keleteurópai hátságon (őshazalánc?!) vagy másutt, beszélték, képzetük szerint, az un. uráli ősnyelvet. Ma is azt vallják a nyelvészek, hogy a rekonstruált alapnyelv a valóságban létezett, sőt az alapnyelvet beszélő népek nyelvszövetségeket (Sprachbund) hoztak létre, s ezek a nyelvek családfa-modellben felrajzolhatók (August Schleier találmánya a nyelvek családfája!). Hóman Bálint szavával élve: uráli ősnép természetesen nem volt, amint uráli ősnyelv sem létezett soha. Ma már sok nyelvész is idejétmúltnak nevezi a keletről nyugatra vándorló népek nyelvi migrációját. De alapjukat vesztették az un. őshaza-meghatározások is. Azért kell a kitalált őshazát az Ural környékére és Szibéria tajgáira és tundrás vidékeire tenni, mivel a rokon kis népek ma is ezen a területen laknak, érvelnek vonalas és mérvadó tudósaink. A finn őstörténészek azonban egyre határozottabban utasítják el a keletről bevándorlás dogmatikus hipotézisét s síkraszállnak amellett, hogy az ő eleik 8-9 ezer éve ugyanott laknak, azaz Skandináviában, mégpedig a lappokkal együtt! Ezzel halálos döfést kapott a finnugrizmus. Amikor a szamojédok kiváltak, így szól a hivatalos elmélet, akkortól már az un. finnugor alapnyelvet beszélők maradtak csak együtt. Ez Kr.sz. előtt 4000-3000 tájékán lehetett. Ezután ismét osztódott a nép: s lett finn-permi és ugor ág. Az ugor ágból 2500 körül vált ki az előmagyarság, de továbbra is gyűjtögetésből, halászatból, vadászatból éldegélt, majd egyszercsak a korábbi sztyeppe félsivataggá vált, amikor is a vogulok és az osztyákok északra a hideg és zord tajgára-tundrára költöztek rénszarvasaikkal és kutyaszánjaikkal, az előmagyarság azonban, valamilyen oknál fogva, helyben maradt, illetve délebbre vándorolt és áttért az állattenyésztésre. Majd valamikor Kr.sz. előtt 500 körül a magyarság a mai Baskiriába költözött, onnan pedig lesodródott a Fekete-tenger vidékére, innen tovább, megveretve és elüldözve, fejveszett meneküléssel bezúdultak a IX. században a Kárpát-medencébe. Annak pedig, hogy délen nem olvadtunk bele a török népek tengerébe, az az oka, egy másik jeles mérvadó akadémikus (Róna-Tas András) szerint, hogy vészhelyzetben eleink egyszerűen visszaszaladtak a rejtekadó erdőkbe s ott vészelték át a nehéz időket. Majd a vész elmúltával újra elbújtak az erdőrengetegekből. Íme, itt a nagy elmélet, pőrére vetkőztetve. S aki ezen teóriát nem fogadja el, amint ezt a közelmúltban elhunyt egyik mérvadó akadémikusunk (Engel Pál) nagy garral kijelentette: az kirekeszti magát a tudományból, mert a finnugor rokonság-elmélet tagadásánál véget ér a tudomány! Nos, milyen új eredmények születtek az elmúlt évtizedekben s ezek az eredmények megerősítik a finnugor-elméletet avagy ellenkezőleg: megcáfolják? Kezdjük a nyelvészettel. A több százezres magyar szókincs-állomány elemzése során a Magyar nyelv etimológiai szótárának készítői arra az „exakt eredményre" jutottak, hogy az alapszókincsen kívül (4-600 szó) a magyar szavak javarésze idegen nyelvekből átvett jövevényszó, közel fele azonban ismeretlen eredetű. Az tehát fel sem vethető, hogy a magyar átadó nyelv is lehetett, csakis és mindig kizárólag átvevő. Átvettünk mindent az iráni nyelvekből, a török nyelvekből, a szláv nyelvekből, a német és latin nyelvből, etc. Azon tényt azonban, hogy ti. az un. magyar- finn típusú nyelvek, nyelvtanilag is és csekély szókészleti egyezés révén is, közel állanak a magyarhoz, nem lehet kétségbe vonni. Mi hát a valós magyarázat? Nyilvánvalóan az, hogy ezredévekkel, vagy az obi ugorok esetében cca. másfélezer évvel ezelőtt a nagy lélekszámú magyarság szállásterületének közelében laktak ezek a kis, nyelvileg és gazdaságilag is fejletlen népcsoportok, akik a kereskedelmi és egyéb kapcsolatok folytán átvették a magyar nyelv szerkezetét és bizonyos mennyiségű alapszavát. Ez a térség Közép-Ázsiában és Nyugat-Belső-Ázsiában volt, ahonnan eleink a VII. század végén nyugatabbra költöztek, mégpedig három irányban. A nép zöme a kazár birodalom része, létrehozója lett a Kaszpi-tenger és a Kaukázus vidékén, egy részük a kaukázusi szavárd magyarok ősei lettek, a harmadik csoport pedig a volgai bolgárokkal felhúzódott a Volga-Káma vidékére, ők Julianus barát baskiriai magyarjai. Az obi-ugor vogul (manysi) és osztyák (hanti) nyelvben például megvan a magyar ló (lu) szó és több más lótartásra vonatkozó kifejezés, ám lovat sohasem tenyésztettek, nem hátálták, magyarán: nem voltak lovas nép. Vagyis: csak átvették a szavakat és elsősorban az isteneik történeteiben szerepeltették őket, mint „a déli tájak szárnyaslábú szép állatait" vagy az isteneik áldozati állatait, ami azt is jelzi, hogy a magyarok uralmuk alatt tartották ezeket a mongoloid és paleoszibirid népeket. A kengyel szó is megvan a vogulban, de bőrharisnyát jelent! A lovagló ostor alapszava pedig egyszerű vesszőt jelent. Nem arról van tehát szó, hogy az ősmagyarok, úgymond, kiszakadtak az uráli, majd a finnugor őshaza primitív népei közül és valamilyen csoda folytán, egyedül e csoportok közül, dél felé sodródva, a törökök vezetésével, megtanulták az állattartás fortélyait, hanem arról, hogy a magyar nyelvű nép a kultúrájával és az erejével hatott a peremterületeiken élő kis népek nyelvére, mint közlekedő nyelv (lingua franca). Az elmaradott peremterületek izolált nyelveit beszélők ugyanis mindig nyelvileg is és kulturálisan is átvették a fejlettebb szomszédaik nyelvét és műveltségének bizonyos elemeit. A magyar és a finnségi nyelvek keleti és permi csoportjának érintkezési területe azonban nem a szibériai tajga és tundra volt, hanem Közép-Ázsia térségének északi, északkeleti és északnyugati övezetei. Ugyanakkor ma már az is világos, hogy a magyar nyelvhasonlítás eddig követett útja tökéletes zsákutca, hiszen minden nem finnugor típusú nyelvvel való egybevetés fő bűnnek és tudománytalan, gálád tettnek minősül. Holott igenis szükséges és fontos a török, a mongol, a sumer, stb. nyelvvel való egybevetés, aminthogy továbbra is vizsgálni kell a finn, az észt, a lapp, a lív, etc. nyelvvel való rokonság történeti, régészeti és nyelvészeti hátterét. Annál is inkább, mert az elmúlt évtizedekben a finn kutatás alapjaiban döntötte össze a finnugor rokonság dogmáját, kimutatván, hogy a finnek ősei sehonnan sem vándoroltak mai hazájukba, hanem mindig (8-9000 éve!) ott élnek, ahol ma. Lehetséges, hogy az embertanilag a germánsághoz közeli nép nyelvcsere révén jutott a nyelvéhez valahol Közép-Európában vagy annak északkeleti térségében. Még azt sem helyénvaló kategorikusan kizárni, hogy az őskor idejében végbemehetett egy nyugat-keleti irányú népmozgás is, akár a Kárpátmedencéből kiindulóan is. Amint a szkíta-szarmata népek nyelvi hovatartozását is szakadatlanul vizsgálni kell, hiszen hiteles bizonyítékunk máig sincs arra nézvést, hogy a szkíta és a szarmata nyelv iráni nyelv lett volna, aminthogy a finnségi nyelvek közül sincs egyiknek sem, nemhogy többezer éves, archaikus nyelvemléke, de félezer esztendős is csak a finneknek. Az elfogadott tudományos dogmák a tudomány fejlődésének legnagyobb kerékkötői. Ugyanis vitathatatlanul olvasható (tehát két vagy több nyelvű, mint például a világhírű rosette-i kő vagy az Orchon vidéki türk rovásfeliratok!) szkíta, szarmata, hun és avar nyelvemlékünk nincs! Tettek és tesznek ugyan kísérleteket, mint például a magyar nyelvben fellelhető avar szavak összegyűjtése (törő, terem, etc), ám ezek még nagyon a kezdeti stádiumban vannak. Ugyanakkor fellendültek az antropológiai kutatások, amelyek kimutatták, hogy a magyarság embertani alkata még ma is 46%-ban turanid és csak 4,6%-ban kelet-balti (Henkey Gyula adatai), sőt a történeti antrpológiai adatok szerint a IX-XI. századi magyar csontvázak legközelebbi rokonleletei a Kaszpi-tenger melléki szarmata sírokban lelhetők fel (Tóth Tibor). Ma már egyértelműen bizonyított, hogy a finnugristák által az eddig fő érvekként felsorakoztatott adatok és forrásidézetek nem alkalmasak a magyar nyelv- és néprokonság un. finnugor származtatására. Kiderült, hogy a XV. századi adatok nem a vogulokra és az osztyákokra vonatkoznak, kiderült, hogy az un. ugor őshazának vélt Jugriához az Ungariának és a magyarságnak semmi köze sem volt, Jugria nem Szibéria tartománya volt, kiderült, hogy Sigismundus Herberstein XVI. századi királyi követ megjegyzéseinek semmi alapja sincs, kiderült, hogy Philip Johann Strahlenberg 1730-ban kiadott műve nem tartalmaz perdöntő adatokat, csak megerősíti a finnségi nyelvek, kivált az obi ugor nyelvek és a magyar nyelv közötti felszínes nyelvi rokonság tényét. Kiderült, hogy nagyon is igaza volt azoknak a nyelvtudósoknak, akik a magyar nyelvet egy eredeti ősnyelvnek tekintették, így mindenek előtt Sir John Bowringnak, aki a következőket állapította meg: „A magyar nyelv távoli és magányos. Pontos megértéséhez más nyelvek tanulmányozása rendkívül csekély haszonnal jár. Lényegében saját öntőformájából került ki, kialakulása és felépítése bízvást oly korszakra tehető, amikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre." Beigazolódott, hogy a magyar nemzeti történetírás jelesei kezdettől elutasították a finnugor származás-elméletet: Beregszászi Nagy Pál, Körösi Csorna Sándor, Jászay Pál, Fessler Ignác, Wenczel Gusztáv, Szabó Károly, Toldy Ferenc, Bartal György, Ribáry Ferenc, Vámbéry Ármin, Czuczor Gergely, Mátyás Flórián, Szilády Áron, etc. A hivatalos és a bécsi udvar által elismert és támogatott történeti irányzat az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után mégis döntő fölénybe került, elsősorban Hunfalvy Pál, Budenz József, Pápay József, Munkácsi Bernát révén. A kiegyezés korában a kérdés másodrendűvé vált, a trianoni Magyarország pedig elfogadta a finnugor származás-elméletet, aminthogy teljesen vitathatatlanná és támadhatatlanná tették ezt az elméletet a marxista történettudósok 1945 után, akik és utódaik ma már odáig jutottak el, hogy kijelenthetik: aki a finnugor rokonság és származáselméletet nem fogadja el vagy kritikával illeti, egyszer és mindenkorra kizárja magát a történettudományból. A finnugor-elmélet egyeduralma azonban a XX. század elmúlásával végetért. Új korszak kezdődött, új kutatási módszerekkel és új kutatási szemlélettel. A finnugor származás-elmélet összeomlását előidéző a legnagyobb erejű bomba a legújabb DNS-vizsgálatok egyre bővülő sorozatai, amelyek természettudományos módszerekkel mutatták ki, hogy a magyaroknak semmi közük sincs sem a finnekhez, sem a permi, sem az obi-ugorokhoz. Maradtak persze nyitott kérdések, mint például a finn és a magyar nyelv rokonságának okai és kialakulásának helye és ideje, avagy a török-magyar nyelvi kapcsolatok kora és mélysége, de ezekre a kérdésekre is meg fogjuk találni a helyes és hiteles válaszokat. Törődnünk kell a múltunkkal, mert az a sajátunk, az a mi ősi örökségünk. Hallgassunk Bél Mátyás intelmére: „Az a mi népünk legfőbb baja, hogy a saját dolgaival rút hanyagságig nem törődik és semmibe veszi a sajátját, csak az idegent magasztalja." A magyar nyelvre pedig jobban kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére, mivel - ahogyan a német Eugen Kremserből lett magyar író, Rákosi Jenő mondotta volt - „a magyar nyelvnek rendkívüli ereje van. A magyarság fennmaradásának egyetlen biztosítéka és jövőjének záloga a nyelv. Ez a nyelv csodatévő hatású, titokzatos erő van benne s még fizikailag is átalakítja annak az agyvelejét, aki elsajátítja." Egy negyed évezred óta mozdultak meg hatalmas erők a magyar nyelv és ezen keresztül a magyar nép közvetett kiirtására, mindenek előtt múltjától való megfosztása révén, amelyet kiválóan jelez az, hogy a magyar nyelv használatát már a XV. században meg akarták tiltani, majd II. József, a kalapos király rendeletben tiltotta meg a magyar történelem tanítását az iskolákban! S hogy egy nép kiirtása lehetséges, ezt éppen egy finnségi nyelvű nép, a lív igazolja, akikből ma már csak húsz fő él a világon!..."
(For Finnish verbs, the bare stem has been given, instead of the usual dictionary form (1st infinitive); for Hungarian, I have mostly used the dictionary form (3rd sg), which is either unsuffixed or carries the "reflexive" 3sg ending -ik.)
ala- 'under, down' - al- ete- 'before, in front' - el- myö- (as in myötä 'alongside, with') - mög- 'back, behind' vii(meinen) 'last' - vég 'end'
Relatives and other people
appi 'father-in-law' - (dial.) ipa miniä 'daughter-in-law' - meny ?nainen 'woman', ?neiti 'maiden' - n? 'woman' vävy 'son-in-law' - v? orpo 'orphan' - árva (an old Indo-European loanword in Finno-Ugric, related to Engl. 'orphan' and others) poika 'boy, son' - fi(ú)
Artefacts, cultural items
vyö 'belt' - öv jousi 'bow' - íj nimi 'name' - név ikä 'age' - év 'year' arvo 'value' - ár 'price' nysi (dial.) 'shaft' - nyél nuoli 'arrow' - nyíl vaski 'copper' - vas 'iron' vuode 'bed' - ágy kota 'hut' - ház 'house' kunta 'community' - had 'army' liemi 'broth' - lé 'broth, sap, juice' pato 'dam' - fal 'wall' pata 'pot' - fazék solmu 'knot' - csomó voi 'butter' - vaj
Nature, animals, terrain
joki 'river' - -jó (in the names of some rivers, like Sajó) kuu 'moon' - ho(ld) kala 'fish' - hal pesä 'nest' - fészek puu 'tree' - fa vesi 'water' - víz onsi (ontto, ontelo) 'hollow' - odú yö 'night' - éj jää 'ice' - jég kivi 'stone' - k? koi 'dawn' - haj(nal) kyy 'viper' - kígyó 'snake' mehiläinen 'bee' - méh mesi 'honey' - méz pilvi 'cloud' - felh? pyy 'grouse, partridge' - fogoly sää 'weather' - ég 'sky' säynävä (a kind of fish) - ?n siili 'hedgehog' - sün(disznó) salava 'elm' - szil(fa) sarvi 'horn' - szarv (an ancient Indo-European loanword) syksy 'autumn' - ?sz hiiri 'mouse' - egér tyvi 'stem, base, trunk' - t? täi 'louse' - tet? talvi 'winter' - tél
Body parts
jänne 'sinew, tendon' - ideg 'nerve' kusi 'urine' - húgy kyynel 'tear' - könny maksa 'liver' - máj syli 'lap, fathom' - öl silmä 'eye' - szem aivot 'brain' - agy jalka 'foot, leg' - gyalog 'on foot' kuu (dial.) 'tallow, fat' - háj kyynär(pää) 'elbow' - könyök käsi 'hand' - kéz löyly 'steam (in the sauna)' [originally: 'breath'?] - lélek 'soul' pii (dial.) "tooth" (e.g. of a comb) - fog 'tooth' pää 'head' - f?, fej suoni 'vein' - ín sappi 'gall' - epe sydän 'heart' - szív veri 'blood' - vér olka 'shoulder' - váll ydin 'marrow' - vel?
Qualities
hupa 'little, soon-to-be-consumed' - sovány 'thin' täysi 'full' - tele uusi 'new' - új
Numbers
kaksi '2' - kett? kolme '3' - három neljä '4' - négy viisi '5' - öt kuusi '6' - hat sata '100' - száz (from Indo-European)
Further reading
Abondolo, Daniel (ed.): The Uralic Languages. London: Routledge, 1998. -- The most up-to-date general survey on our language family (but with relatively little emphasis on etymology!). Benk?, Loránd (Hg.): Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1992-1997. -- The newest etymological dictionary of Hungarian; the treatment of the ancient FU vocabulary relies largely on the UEW. Bereczki Gábor: A magyar nyelv finnugor alapjai. Budapest: Universitas, 1995. -- Revised edition of a popular university coursebook on the prehistory of Hungarian. Campbell, Lyle: Historical linguistics. An introduction. Edinburgh: University Press 1998. -- One of the many existing good introductions to historical linguistics, with some special emphasis on Uralic (especially Finnish). Collinder, Björn: Fenno-Ugric Vocabulary. An Etymological Dictionary of the Uralic Languages. Uppsala, 1955. -- Somewhat outdated and extremely concise, originally intended as an appendix for a comparative grammar. Csepregi Márta: A finn mint rokon nyelv. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, [3rd ed.] 1997. -- Coursebook for Hungarians getting acquainted with Finnish. Csepregi Márta (szerk.): Finnugor kalauz. Budapest: Panoráma, 1998. -- Up-to-date survey of the Finno-Ugrian languages and peoples for modern Hungarian laymen. Häkkinen, Kaisa: Mistä sanat tulevat. Suomalaista etymologiaa. Helsinki: SKS, 1990. -- Principles and examples of etymology for Finnish laymen. Häkkinen, Kaisa : Esisuomalainen pyyntikulttuuri ja maanviljely sanastohistorian kannalta. - In: Paul Fogelberg (ed.), Pohjan poluilla. Suomalaisten juuret nykytutkimuksen mukaan. Bidrag till kännedom av Finlands natur och folk 153. Helsinki: Societas Scientiarum Fennica, 1999. -- A concise analysis of the FU word stock as reflecting the culture of our prehistoric ancestors. Janhunen, Juha: Uralilaisen kantakielen sanastosta. - Journal de la Société Finno-Ougrienne 77. Helsinki 1982. -- A seminal paper on the reconstructions of Proto-Uralic vocabulary. Kulonen, Ulla-Maija: Johdatus unkarin kielen historiaan. Helsinki: SKS, 1993. -- Introduction to the history of the Hungarian language for Finns. Laakso, Johanna: Karhunkieli. Pyyhkäisyjä suomalais-ugrilaisten kielten tutkimukseen. Helsinki: SKS, 1999. -- An "easy introduction" to Finno-Ugristics for Finnish laymen. A magyar szókészlet finnugor elemei. Etimológiai szótár. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967-1978. -- Hungarian etymological dictionary. Rédei, Károly (& al.): Uralisches etymologisches Wörterbuch. Wiesbaden: Harrassowitz, 1988. -- The etymological dictionary of reconstructible Finno-Ugric word stock, with reconstructed protoforms as headwords. Rédei Károly: ?störténetünk kérdései. A nyelvészeti dilettantizmus kritikája. Budapest: Balassi Kiadó, 1998. -- A short survey of the Finno-Ugrian languages and their historical relatedness, with special emphasis on Hungarian, and devastating criticism of the "alternative" views (e.g. "theories" of Hungaro-Sumerian or Hungaro-Turkic relationship). Sammallahti, Pekka: Historical phonology of the Uralic languages. - In: Denis Sinor (ed.), The Uralic languages. Description, history and foreign influences. Leiden - New York - K?benhavn - Köln: Brill, 1988. -- This article includes a concise list of reconstructible Uralic and Finno-Ugrian word stock. Suomen sanojen alkuperä. Etymologinen sanakirja. Helsinki: SKS, 1992-. -- The most up-to-date etymological dictionary of Finnish; the third and last part due to appear soon.
Subj: Turkish-Hungarian vocabulary comparison Date: Fri, 19 Mar 1993 21:08:25 -0800 Sender: Turkish Cultural Program List From: Al Trh To: Suleyman Sadi SEFEROGLU
The following is a list of basic Turkish words (mainly verbs) and similar languages in the Hungarian language.
I compiled the list with assistance from the followers of soc.culture.magyar.
AToprak
Here is the summary
Istanbul American Hungarian Turkish English ------- ---------- ----------- ach open ......... ak flow ......... al take, buy ......... an remember, cite ......... as hang ......... at throw ......... az become furious, mad ......... bak look ......... bas step, press ......... bay make sbdy. pass out ba'j charm, cause faint bich cut (grass, cloth) ......... bIch cut (wood, etc) ......... bil know bir have the power bin mount, ride ......... bit grow (for plants) ......... bit end ......... boz spoil, break down ......... bo"l divide ......... bur wring,twist(helically)......... bu"k bend, twist ......... cay give up ......... chak strike together, nail ......... chal play (an instrument) ......... chal steal csal cheat charp slap, hit, run into csap slap, hit, strike chat fit together; build csat buckle chek pull ......... chel trip (verb) ......... chim bathe ......... cho"k squat; collapse ......... cho"z untie ......... de say ......... del bore (a hole) ......... der collect ......... desh open up(a hole,wound) ......... dik erect; plant ......... dil slice ......... din end ......... diz put in order ......... dogh be born (i.e. child) ......... dogh rise (sun) ......... dol get filled tel fill, full doy get full (stomach) ......... do"gh beat ......... do"k pour ......... dur stop ......... duy hear ......... du"r fold tu"r fold ek plant (plants) ......... em suck emlo" tit, nipple er reach e'r reach es blow (for wind) ......... esne yawn a'shi't yawn esh dig a'sh dig et do ......... ez crush ......... gel come jer, gyer come ger stretch ......... gez walk around; travel ......... git go gyi go [for horses] go"r see ......... ich drink isz drink in ascend; go down ......... it push ......... kal stay ......... kar mix kavar, kever stir kat add ......... kay slide; ski ......... kaz dig ......... kIr break to"r break kIs squeeze;pinch;diminish ......... kIy mince ......... kIz grow hot; get angry tu"z fire (noun & vb. root) kosh run ......... kur erect; wind ......... ogh scrub; polish ......... oku read ......... on get better ......... oy carve ......... o"l die o"l kill o"p kiss ......... o"r weave ......... o"t sing (for a bird) ......... sal let go ......... sar wrap ......... sat sell ......... say count sza'm number (noun) say respect ......... sek skip szo"k skip, jump sil erase ......... sok insert ......... so"gh swear ......... so"k rip open; tear down ......... tak attach ......... tat taste ......... tut hold tart hold tu"t give off smoke ......... yak burn ......... yat lay ......... yaz write ......... yogh condense ......... yoghur knead gyu'r knead, squeeze yont cut, chip .........
Also compare sayI number sza'm number sayIm counting, poll, census .....
Possible borrowings from Turkish:
Turkish American Hungarian English (mainly English Istanbul) -------- --------------------- ---------- --------
bas press, step basz sex act bIchak knife bicsak,bicska folding knife (bIchkI saw ....... ....... csa'ka'ny pickaxe chalan striking csala'n nettle chalI bush, shrub; thicket (IsIrgan nettle .......) betik (1) book betu" letter, character eke let him sow eke plough kechi goat kecske she-goat koch ram kos he-goat teke he-goat ....... koy sheep (asiatic Tr.) koyun sheep arpa barley a'rpa oats yulaf oats ..... gyu'mo'lcs fruit meyve fruit ...... yemish fruit ...... ...... szo"lo" vine, grapes u"zu"m grapes ....... asma grape vine ....... to"re (2) custom to"rve'ny law tu"zu"k by-law ...... yasa (2) law yas (3) mourning gya'sz mourning batur (4) brave ba'tor brave
1- The Turkish word may be from Chinese " piet " =brush. "pitimek", "betimek" was to write in old Turkish
2- To"re is thought to be from Mongolian " to"ru "=law, rule, custom. Yasa is also through Mongolian.
3- Thought to be from Arabic " ye's " = grief.
4- Old Turkish, used only as a last name these days. May exist in Asiatic Turkish dialects. Varients: batIr, padIr
Subj: Macarca'daki TUrkCe Kelimeler Date: Mon, 22 Mar 1993 13:11:45 PST Sender: Turkish Cultural Program List From: "hq.ggg" To: Suleyman Sadi SEFEROGLU
A. Toprak'In soc.culture.magyar'dan derlediGi Macarca'daki TUrkCe sOzcukler listesine a$aGIdakileri de girebiliriz:
arIk > arok arpa > arpa balta > balta bitik > betU buGday > buza burCak > borso buzaGI > borju dana > tino deniz > tenger deve > teve dingil > tengely elma > alma erdem > erdem es (us) > esz gObek > kOldOk ikiz > iker kapI > kapu kepenek > kOpOnyeg koCan > kocsany kurum > korom Odh (zaman) > idO oGlak > ollo OkUz > OkOr sakal > szakal sarI > sarga saz (Camur) > sar sIrt > szirt sirke (bit yumurtasI) > serke tanIk > tanu tarla > tarlo tekne > teknO yaka (boyun) > nyak yapaGI > gyapju yel > szel yUksUk > gyUszU
Macarca'nIn TUrkCe ile ilk etkile$imi OsmanlIlar'dan yUzyIllar Oncesine Hunlar zamanIna rastlIyor. Bu dilde o zamanlardan kalan tabakalarI incelediGimizde birkaC yUz sOzcUk verdiGimiz gOrUlUyor. Buna kar$IlIK Macarca'dan OdUnC aldIGImIz ve bugUn kullanIlan yalnIzca 5 sOzcUk var:
Macarca'daki TUrkCe alIntIlar konusunda bu yUzyIlIn ba$larIndan itibaren O. Abel, O. AsbOth, G. Barczi, J. Budenz, L. Fekete, Z. Kakuk, I. Kunos, R. N. Laszlo, L. Ligeti, M. Munkacsi, G. Nemeth, N. L. Rasony, G. Zoltan gibi Macar bilim adamlarI bilhassa, hepsi Budape$te'de yayImlanan, Acta Linguistica Hungarica, Acta Orientalia Hungarica, Keleti Szemle, Magyar Nyelv gibi Ce$itli dergilerde birCok bildiriler yayImlamI$lardIr.
Ha már germán meg francia hatást említettetek, nézzük meg, mit kapott az angol nyelv a magyarból (valószínűleg a keltákon keresztül) - néhány saját gyűjtésű szó: "field" - "föld", "buck" - "bak", "house" - "ház", "bowel" - "bél", "wild" - "vad", "coat" - "kabát", "cup" - "kupa", "cupola" - "kupola", "rob" - "rabol", "men" - "mén" (ma már csak lóra, régen férfire is!), "wall" - "fal", "crown"/"corona" - "korona", "leg" - "láb", "friend" - "barát", "salt" - "só", "sound" - "zene", "home" - "hon"
Az ilyen szavak, mint ház, föld elég régiek, nem út közben szedett-vedett, vagy átvett szavak. Már nem emlékszem a kutató nevére, de valaki 1400-nál több közös eredetű régi szót talált az angol nyelvben. Az ősi K-P gyökről (kupa, koponya, kupola stb.) már írtam egy másik táma kapcsán, de érdemes szót ejteni pl. a mén szavunkról is. Mára nálunk már csak a hím lóra mondják, hogy mén, de több ókori nyelvben is, illetve a régi magyarban a férfi jelentése volt a meghatározó. Csupán összehasonlítva a szavakat, nem lehet eldönteni, ki vette át a másiktól, vagy egyáltalán átvételről van-e szó, vagy közös ősről. Ezért az összehasonlító nyelvészet számos módszert alkalmaz, amivel kimutatható, hogy mi a szavak eredete. Egy jó példa lehet erre a láb illetve lábas szavak közti összefüggés. Miért hívjuk lábasnak a lábast? A legelső megjelenési formája (a Kárpát-medencében is találtak párat) úgy nézett ki, hogy 2 vagy több lábon álló üst volt (több esetben konkrét emberi láb alakban végződött), s csak később "veszítette el" lábait. Európában a láb és lábas közötti kapcsolatot egyedül a magyar nyelv tartotta meg, más nyelvekben teljesen eltérő szavakkal fejezik ki ezeket. Ez arra is következtetni enged, melyik nép használta először az adott edényt, s melyik vette át később. Millió ilyen példa van, a mai magyar nyelv ilyen kapcsolatokban hihetetlenül gazdag...
"Az önálló belső rovásírás-kialakulás lehetőségét természetesen kizárva, egyértelmű a következtetés: az átvevő székelyek nem lehettek kizárólag olyan székelyek, akik a honfoglalás után csak a Kárpát-medence nyugati és délnyugati peremein éltek, ... Nem lehettek törökök sem, hiszen ismerték az f hangot.
Így tehát azok a székelyek voltak, akik mint a késő avar kori ősmagyar nyelvű lakosság része voltak kapcsolatban a 7-9. században a balkáni szlávsággal. ... Éppen ezért történt meg az, hogy ezeket a jeleket nem a rovásírás okkal eredendően kapcsolatban lévő török nyelvű rendszerekből örökölték, hanem a görögből kellett bolgár közvetítéssel pótlásként kölcsönözniük."
A fenti tétel egyik legnagyobb hibája az, hogy a belső fejlődés lehetőségét egy "természetesen"-nel kizárja. Jó lett volna pedig valami érvelés, ami ezt a kizárást alátámasztaná, mert így komolytalanná válik az egész gondolati hipotézis.
Ugyan miért lenne ez természetes?
Hiszen már évek óta közismert (elsősorban Szekeres István, Varga Géza, Simon Péter tanulmányaiból, de tett ilyen értelmű javaslatot Vékony Gábor is), hogy a székely jelek egy része szójel. Mivel tudjuk, hogy az említett szláv, bolgár, ótürk és görög írásokban egyetlen szójel sincs - ezért a székely írás ezekhez képest kifejezetten archaikus.
A székely írás természetének és az írástörténeti folyamatoknak a tökéletes meg nem értésével egyenértékű ama feltevés, hogy egy szójeleket alkalmazó írás létrejöhet betűírásból is. Ha ilyesmi történne, akkor az nagyon ritka dolog lenne (esetleg ahhoz hasonlóan képzelhetnénk el, ahogy a ma használt latin betűs írógépeken is van paragrafusjel) s ezt alaposan dokumentálni kellene.
A székely írás esetében azonban nem arról van szó, hogy egy korábbi betűírűst kiegészítettek néhány szójellel (mint a latint a paragrafusjellel). A latin betűk és a székely betűk között ugyanis van egy lényeges különbség. A latin betűk esetében nem lehet rekonstruálni az eredeti szóértéket (a szójel jelentését), a székely betűk esetében azonban ez lehetséges. Sőt, kifejezetten kimutatható egy hieroglifikus (szójelekkel történő) jelhasználat a székely jelek esetében.
Azaz a székely írás egy antik írás, az egyiptomi hieroglif írás, a kínai írás, a hettita hieroglif írás stb. rokonságába (típusába) tartozik. Komolytalan minden olyan feltevés, miszerint betű- vagy szótagírásokból keletkezhetett volna.
Olyan jelei vannak (pl. az "us"), amelyek hiányoznak a szláv, görög, bolgár és ótürk írásokból, de megtalálhatók a hettita hieroglif írásban, az indiánok jelkészletében és az ősvallási jelképek között. S ha ezek közvetlenül az ókor (sőt a kőkor) mélyével tartanak kapcsolatot, akkor hogyan lehet elképzelni a székely írás kései átvételét a mondott írásokból? (A véletlen egyezés lehetősége kizárható ez esetekben.)
Más jelek esetében (pl. az "f") a kínai és egyéb párhuzamok alapján kitűnően rekonstruálható az eredeti szójel hangértéke (Föld). Ez is jóval a görög és a sémi írások keletkezése elé teszi a székely jelkészlet korát.
Miondezeket egy "természetesen"-nek nem lehet elintézni. Nyílván arról van szó, hogy Makkay János és társai mindezekről semmit sem tudnak, vagy akarnak mondani.
Tehát a kőkori idol Szarvasról, aminek a képét a 2864-ben bemutattam, neolitikus, Tiszai kultúra, Kr. e. IV-V ée. (Ezt a visszakereshetőség érdekében ismétlem meg.)
Meg lehet számolni a hegyeket s mivel a koronán eltérő számú elemi hegyből áll egy egy nagyobb ívvel összefogott "hegység", ezért akár számként is lehet rá hivatkozni egy hipotézisben. Az azonban nehezen bizonyítható, hogy a hunok is számnak tekintették ezeket a hegyeket.
Ismét egy kelet-európai eget tartó fa, Pletnyeva nyomán. A fa elolvasható, azt jelenti: "us" + "nt/tn" = Isten.
Az olvasatot a mítoszok megerősítik, mert a teremtéselképzelésekben rendre szerepel a Föld és az Ég elválasztásakor az első ember, vagy isten, aki az eget alátámasztja.
Ez a jelképes tárgy tehát a Föld és az Ég elválasztását (a világ fennmaradását, a végítélet késleltetését) szolgáló/biztosító isteni ős tiszteletére készült.
Az alább bemutatott hun jel megfelelője (az elforgatás a rovástechnológia miatt szükséges, ugyanis vízszintes vonalat nem lehet fába róni); a székely "o" és "e" feltehető rokona.
Ez az a hun jel, ami a székely "o"-nak megfelel, de egyúttal az "e" rokona is lehet. Amennyiben ugyanis ezt az alakot róni akarjuk, akkor a jel két végén könnyen átvághatjuk az ív belső részét - s máris készen áll az "e". Hasonló folyamatot illusztráló jeleket találtam a hettita hieroglif írásról írt kötetekben is az MTA Keleti Könyvtárában (a címre nem emlékszem).
Ennek a jelnek az eredeti szóértéke lehetett az Ószövetségben is szereplő Óg király neve, akinek a nevéből keletkezhetett az ég szavunk is. Ennek megfelelően a jel is kettéhasadt két külön alakra.
Azaz kezdetben az "o" és az "e" hangot (az Óg és az ég szót) ugyanaz a jel jelölte (amint az ugariti ékírásban is egy jele volt az "e" és "i" hangoknak, amely egy helyi, feltehetően hurrita lineáris írásból alakult ki), s ez csak később hasadt volna két külön jellé.
Ez persze csak egy gondolatkísérlet, amit a jelek és a szavak rokonsága enged meg, de amit egyelőre nem lehet bizonyítani.
Az, hogy nem ért a rovásíráshoz, nem jelent semmit, hiszen deklarálva vagyon, hogy senki sincs tisztában az alapfogalmakkal sem. Publikálni azért szoktak a népek, ennek ellenére is.
Valamilyen újabb rovásírásos leletről van szó, amit ő tett közzé állítólag. Lehet, hogy nem okozott nagy feltűnést, ami elő szokott fordulni rovásleletekkel is, meg publikációkkal is.
Hol érhetem őt el? Nyilván a szegedi múzeumban. Megpróbálom telefonon felhívni.
"A kérdésben kiemelkedően fontos, hogy az 1980-ban ismert magyar (azaz székely) rovásírás e és o (illetve a) hangokra vonatkozó jeleit a glagolitából a bolgároktól, illetve a török nyelvből hiányzó két különleges magyar hang, az f és a h jelét a görög ábécéből valóban a Fekete-tenger vidékén vették-e át a székely rovásírásba. Király Péter ugyanis rámutatott, hogy " ... a glagolita írásnak a keleti szlávok közötti elterjedésére nincsenek megbízható adatok. Valószínűbbnek látszik az a feltevés, hogy e két betűjel vagy a glagolita írást használó bolgároktól [tehát a Balkánról] került át vagy belső fejlődés eredményeképp alakult ki."
Tiszteletes úr: Az egész fejtegetés azért marhaság, mert a hun jelek között szerepel az "o" jele, ami egyébként az "e" rokona is lehet (a két jel hasonló).
The texts of Fig.'s 1. and 2. are principally hieroglyphic, but there are a few exceptions. In Fig. 1. the quill-feather of the "bird" should be read as
? 4 ? | | | | | = (HA)BU.HUR.HAS.SSEE =
= (HA)BU.HUR.HAG.HU.HUR.REED.DU.HUN.HA.SSEE
Here the underlined text stands for HAS = [ENG] (EE).DEEG.(EE) > DIG, but actually this word was: EDGE = [HUN] EEL, the name of the ancient "Motherland". The word: SSEE = [ENG] BAR(A).LEE.EE > BARLEY, but it is an "abbreviation" for BA.HAR.HA + LEE + EE = WOOD + GREEN + BELL.EEB(EE).LEE + EE =
i.e. the English expression contains in addition an adjective (BELL.EEB(EE)) to "LEE", which is a short for "people" expressed (after J. J. White) in Earth Mother's Sacred language, or rather in EEM.HUL = SSEEG.EEL.I-MAGAR, the Eurasian "lingua franca" (short: [LF]) of Homo sapiens sapiens.
The word EE.EEN means "sentinel", "ward". The structure: LEE.EE stands for the accusative. Now, comes the: "bird" + 2 + "head":
BEEREE.HA.HAR.EED + DEE.EE + HAD =
FIRE.FLOOD.HIT + TU HUN.EEG.HAD + HAD
because EE.EE > [LF] EE.J = [ENG] NIGHT < N.EEG.HAD.
Though disputable whether there are two "wings" (previously we considered two "heads"), or only one? I take two. The ancient English structure of number 2 is: D.HABA.BU > [ENG] TWO, but, here I use rather the Sumerian synonym: MEEN > MIN = "two".
Zavarta a tisztánlátást, hogy a tűtartó megtalálásakor a kutatók többsége a nagyszentmiklósi kincset (illetve a földbe rejtését) még a korai Arpádi korszakhoz kapcsolta, nem pedig a kései avar időkhöz, mint manapság. Ráadásul a szarvasi felirat megfejtése körül is vita támadt. Készült török, magyar és török-magyar megfejtése egyaránt. 85 Ekkor még nem tudtuk, hogy már 1952. májusában előkerült Árpád népének a legelső rovásírásos emléke! Nem is akárho1. Kalocsa mellett azon a Halom nevű helyen, ahol magának az Árpád-családnak a királyi udvarháza állott. Ezt a királyi birtokot I. Béla adományozta oda 1061-ben az általa alapított szekszárdi apátságnak. A sír leletei a Nemzeti Múzeumba kerültek, ott azonban 1956. őszén elkeveredtek. A forradalmat vérbe fojtó Vörös Hadsereg és magyar segédpufajkásai november elején ellenforradalmárokat keresve feldúlták a múzeumot, és közben a fotóműhely összes fényképezőgépét ellopták. 1964-ben ugyan összekaparták a leletek egy részét, de a lelőhelyet jelző iratok nélkül. Végül 1989. decemberében minden kiderült. A múzeumban őrzött, csontból készült tegezveretek az 1952-ben a Halom nevű szálláson talált 7. sír leletei. A veretek 10. századi csontművesek műhelyéből kerültek ki, és a 895. esztendő előtt nem kerülhettek a földbe. Magyarul a tegez Arpád honfoglaló népének egyik katonájáé volt.
Van tehát már rovásírásos leletünk Arpád népének hagyatékából is! Megdőlt a székelység magyar volta ellen szóló egyik legfontosabb, sokat hangoztatott érv. Más kérdés, hogy vannak, akik a rövid kalocsai feliratot török nyelven olvassák: kagánomnak. Tehát Arpádnak! Alighanem helyesen.
Az újonnan talált rovásfeliratok tehát furcsa helyzetet teremtettek: egyesek a szarvasi késő avar kori 8. századi tűtartó szövegét ősmagyar nyelvűnek fejtik meg, míg a halomi rövid honfoglaláskori írást (köz)török nyelvűnek tartják. 86 Ez teljes ellentétben van azzal, amit a magyar őstörténet mai hivatalos felfogását követve várhatnánk: a kései avarok talán török nyelvűek voltak, az Árpádi magyarok viszont biztosan a magyart beszélték. Tudtommal a hivatalos történetírás eddig még nem vállalkozott ennek a napnál világosabb önellentmondásnak a bármilyen irányú feloldására (kivéve talán a butuska és idejét múlt türk toposzt).
A jelenlegi, ellentmondásosnak is ítélhető helyzet viszont kiváló összhangban van az általam követett modell követelményeivel. Szeretném kiemelni Dienes István véleményéből, hogy " ... a Kalocsa környéki tegez kizárólag magyar műhely terméke lehet, ... Semmi okunk feltételezni, ... hogy épp e jelen esetben egy helybeli avar vitéz szegődött volna a magyar fejedelmi ház szolgálatába, ...,, 87 Sőt, a " ... 30-35 éves harcos ... koponyáján felismerhetőek a turanid vonások, ... tehát semmiképpen nem lehetett az ugyanezen halom másik oldalára temetkező, továbbra is helyben élő avar közösség leszármazottja; következésképp írástudományát sem örökölhette tőlük." A felirat-töredék török nyelvű olvasata az óvatos megfejtés szerint: kagánomnak ... és ez az egyetlen kiböngészhető szó az Árpádi kündü-nek, majd az egyeduralkodóvá lett Árpádnak a megszólítása volt.
A lényeg ebből az, hogy a halomi felirattöredék – a székely rovásírással való szoros kapcsolatai ellenére – nem a kárpátmedencei szarvasi-nagyszentmiklósi (hajdani türkből sajátosan késő avar korivá alakult) íráskörhöz kapcsolódik, hanem az eredeti türk-kazárhoz, tehát még ázsiaihoz.
A székelyek eredetével és rovásírásával kapcsolatban tudományunkban tehát nincs minden rendben. Csak a minap derült fény a történettudomány egy másik tévedésére is: a székely rovásírás ősi volta nem a 15. századi humanisták által kigondolt legenda, hanem rideg valóság, majdnem azt írtam, rögvalóság. Sajnos, még több székelyföldi ásatás híján késő avar kori és korai Árpád-kori temetőkben mindmáig nem tudjuk pontosan, hogy a székelyek mikor kezdték használni a mindig magyar nyelven rótt rovásírásukat. Mikor íródtak vele a legelső írásművek? A szótagokat, illetve a mássalhangzókat jelölő rovásbetűk jórészt türk eredetűek. Ezek lehetnének a már említett, rejtélyes blakoktól átvett betűk is: a székelyek Árpádtól nem a pannóniai síkságon, hanem, a határ menti hegyekben, a blakokkal kapták meg osztályrészüket. Így hát elkeveredtek a blakokkal, és amint mondják, azoknak betűit használják.
Másik és jobb megoldásnak kínálkozik, hogy a türk eredetű rovásírást a székelyek magyar elődei ősi soron nem a blakoktól, hanem az onogur avaroktól ismerték meg a Kárpát-medencében. A székely rovásírás tehát olyan írás, amelyet a kései avar korszak magyar népe használt a Kárpát-medencében. Legjobb példa rá a szarvasi tűtartó, kevésbé hiteles példák a Harmatta János által sorra megfejtett és sorozatban közölt avar 'feliratok'. Ezek a korai székelyek avarhun és onogur uraik türk nyelvű rovásírását vették át és használták, de az avarok-onogurok türk nyelvében nem létező hangok – az f és a h – jeleit a bizánci görög írásjelek alapján kénytelenek voltak maguk megalkotni. Az archaizmusok alább még megtárgyalandó peremjelensége miatt ez az írás főleg olyan, a királyi központoktól távoli területeken maradt meg, mint a Székelyföld. Ott, ahol a blakok bolgár-török rovásírásával való 9-10. századi találkozás segített életben tartani még akkor is, amikor Gyulafehérvárott a 10. század közepétől már bizánci görög írástudók is szolgáltak a fejedelmi udvarban. Valahol a Maros völgyében még korábban, talán 860 körül görög betűkkel róttak be (görög és nemgörög nyelvű) feliratokat a nagy szentmiklósi kincs egyes edényeire. Más darabokra viszont onogur-türk rovásírással írtak titokzatos, máig megfejtetlen szövegeket. Amely rovás szövegek írásrendszere természetesen csaknem azonos a székely rovásíráséval. A kérdés minden részlete nagyszerűen összevág. Nem kétséges, hogy a Mezőségen és a Székelyföldön szükségszerűen elvégzendő elfogulatlan régészeti ásatások rendre meg fogják találni a kései avarok rovásírásos emlékeit. Tehát a 896 előtti magyar-székely rovásírás régészeti bizonyítékait. Nem kevésbé a 896 és a tatárjárás közötti székely-magyar rovásírásos emlékeket.
A legutóbbi években máris korszakos felfedezések születtek a székely rovásírás kutatásában, amelyek ebbe az irányba mutatnak. A székelydályai református templom falának külső oldalán 1993-1995 között kilenc méter hosszú feliratra bukkantak, amely 1400 előtt készült. Megfejtése még nem készült el. Vargyas községben nemrégiben találtak egy 13-14. századi keresztelőmedencét. Rajta a rövid, rovásírásos szöveggel: Mihály írta e követ.
A kutatók előbb-utóbb fel kell, hogy ismerjék: a székely rovásírás mindkét közeli és kizárólagos párhuzamának, a nagyszentmiklósi és szarvasi rovásfeliratoknak a keltezése 896 előtti, még pontosabban 800 előtti késői avar. Nem 896 utáni Árpádi türk! A jelenleg még meglévő 500 évnyi hiátus sokféleképpen magyarázható. Azzal nem, hogy ebben a fél évezredben nem volt semmiféle átmenet közöttük. Azzal sem, hogy a székely rovásírást ugyan nem a 15. században találták fel a humanisták, csak a 12.-ben az Erdélybe telepített székelyek. Hogyan lehetne a hagyományok folyamatos követése nélkül 1200 körül ismét feltalálni egy 800 előtt széltében használt, majd elfelejtett rovásírást? Megjegyzem, hogy betű szavunk említett hun [hun kori türk] eredete így akár újabb értelmet is kaphat. Pusztán csak a már jól ismert modell értelmében az avar kori hunokat (várkonyokat) és onogurokat kell behelyettesíteni az 5. századi hunok helyébe. Vagy: azok folytatójának kell tekinteni őket.
Ugyanez a szimbolika jelenik meg a jogar nyelén is.
Ismét egy kelet-európai eget tartó fa, Pletnyeva nyomán. A fa elolvasható, azt jelenti: "us" + "nt/tn" = Isten. 
A hettita "égbolt" szójel Gelb nyomán. 
Ez egy kelet-európai lelet, talán IX. századi, az eget tartó fa ábrázolásával. A fa fölött lévő ív az égbolt jele. 
Ez az a hun jel, ami a székely "o"-nak megfelel, de egyúttal az "e" rokona is lehet. Amennyiben ugyanis ezt az alakot róni akarjuk, akkor a jel két végén könnyen átvághatjuk az ív belső részét - s máris készen áll az "e". Hasonló folyamatot illusztráló jeleket találtam a hettita hieroglif írásról írt kötetekben is az MTA Keleti Könyvtárában (a címre nem emlékszem). 
Keleti ezüsttál a Szent Korona pártáján található halmok párhuzamaival Marsak nyomán.
