Pont ugyanazt állítottam, mint CZ-F is mond hogy : "Az L és J hangok legszorosabb egybeolvadásából alakulván..."
Ez a dolog lényege szerintem is. És a megnevezése így már "el-ipszilonos JÉ", azért gondolom nem véletlen ez a neve, mert az LJ összeolvadva valóságosan is J hangot eredményez. egy CSINÁLJ felszólításnál is a "CSINÁ" elem után egy hangsúlyos JJ amit kiejtünk, mert ezt így lehet normálisan kimondani beszédben...
1: Ezt már rövidre fogom, mert csak ismétlem magam : Az A és E hangnak közelre és távolra mutató szerepe csak 1-2 tucat mutató jellegű szóban igazolható. És van példa mikor más önhangzók tesznek különbséget, például az ITT és OTT esetén , ahol meg épp az I és az O hangok végzik el ezt a szerepet. Az ILYEN és OLYAN esetén is.
Ettől még nem fogja a hang általánosan azt jelenti, mert a többi 99 % szókészletben semmi köze már ehhez az egésznek. De nem is stimmel, mert egy ELMEGY kifejezésben két E is van, közelítő értelműnek kéne lennie a teóriád szerint, mégis éppen ezzel ellentétes, mert távolító értelmű. És a MESSZE szó sem közelre mutat szerintem.)) Példák százaival jöhetnék még, ha gondolod?....
2: LAP gyökszavunknak sincs egyetlen kötött formája, ugyanez a laposságot kifejező értelem lesz például a LEPEDŐ, LEPEL, LEPÉNY vagy épp a LEPCSE szó is, aminek ráadásul LAPCSA párja is létezik. Ezek ugyanazok értelemre: LAP, akkor is ha LEP, vagy ha épp LÁP. mert a LÁP is olyan földrajzi értelemben mocsaras hely, ami síkságokon , LAPos réteken/helyeken alakul ki.
LOP szó is a LAPULÓ---LOPÓDZÓ mozgáshoz köthető, ezekből rövidült meg, és így érthető meg hogy miért is LAP értelmű még akkor is ha LOP-ra van írva. Nem lehet mindent ugyanazon hangsorral mondani, mert lehetetlen volna rendesen beszélni. Ezért kell új és új alakban akár feltüntetni a hasonló gyökerű szavakat is, ha kiterjedt szóbokra van neki.
LÉP ige esetén nem éppen a lábunk (TA-LAP-unk) LAP-ul a talajhoz?... Itt is megvan ez az értelme. Szanszkrit LAIP mondja. Ráadásul a PAL forma is LAP fordítva, a hosszú egyenes LAPOS kard neve gyökérfordítással PALLOS. PALACSINTA is LAPRA CSIN-ált történet ahogyan a LAPCSÁN-KA is. Sőt még a PÓLYA szó is, ami régen PÓLA is volt , ez lehet az alapértelme. Másképp mull-LAPONAK is nevezik ezt.
KAVAR --KEVER ugyanazok. Egyik megvolt előbb, majd elég ugyanezt egy másik akcentussal használni.
De egy halom ilyen szópárunk (vagy több) létezik még, csak párat :
FERGETEG--FORGATAG , FEL--FÖL, VEDER---VÖDÖR, ATTILA---ETELE, CSORGAT---CSURGAT, de ez megfigyelhető egy halom földrajzi nevünkben is, amikor az ERDŐ szó ARDÓ lesz például. Úgyhogy sok esetben nagyon is van mód magánhangzó cseréjének a gyökben, semmit sem változtat meg a gyök fő értelmében, amit sokszor a mássalhangzóváz képvisel...
"Ezt nem szükséges kizárólag kötött LAP kimondani, L_P is elég hozzá."
Nem elég, mert nem mindegy, hogy LAP, LÉP, LOP, LEP, vagy LÁP. Egy gyök (LAP) jelentését nem lehet a többire ráhúzni, mert a LAP gyök a magánhangzóval együtt jelenti a "laposságot".
Az L_P váz csak ennek a két hangnak a jelentését hordozza, az meg nem "laposság" értelmű.
"4: Szerinted van bármi értelme "mutogatásnak" a KEVER---KAVAR szavakban?.)) Ugyanazok kétféleképpen."
Kell, hogy legyen, mivel csaknem kizárható, hogy a magánhangzók érzelmi állapotot fejeznének ki.
Mindkét változat létező gyök,
kever, kevés, keve, kéve
kavar, kavics, káva,
és a többi gyökben nincs lehetőség a magánhangzókat felcserélni, ezért azt gondolom (joggal) hogy ez a két gyök egymástól független jelentésű még akkor is, ha ma a KEVE-KAVAR szavakban azonos a jelentésük.
"az A és E hangzónk, a leggyakoribbak közül valók használatra ezen magánhangzóink."
Teljesen természetes, hiszen az E(z) és A(z) a két legalapvetőbb helyszín a személyhez viszonyítva ahol a tárgy elhelyezkedik, vagy a cselekmény zajlik.
"Most komolyan gondolod hogy minden szóban a közeli és távoli mutogatásra vonatkozna kizárólag?.))"
Komolyan gondolom, mert az elsődleges jelentésük erről szól. Az egy más kérdés, hogy érzelmeket is kifejeznek ezek a hangok, és alkalmasint ilyen jelentéssel i bekerülhettek valamelyik gyökbe. Az átvitt értelmezésű gyökökben meg már nem a hangok jelentése a fontos...
"A többi szóban (másik 99 %) meg semmi köze az A és E hangnak mutogatásokhoz. Amúgy az ITT--OTT szópár viszonylatában meg az I és O hangok tesznek különbséget a közeli és a távoli között. Akkor most mi van ekkor?.))"
Magad is rájöhetnél, ha vennéd a fáradságot, hogy elemnezd egy kicsit ezeket a hangokat. Minél magasabb egy hang annál közelebbre mutat, minél mélyebb, annál távolabbra.
Tehát a sorrend: I » E » O » A
"Akkor ezek alapján szerinted már az I és O hangok is kizárólag mutogató értelműek?.))"
Egyik sem kizárólag egy-értelmű hang ezt már nagyon sokszor leírtam.
"csak 1-2 tucat szó esetén működik így, és csak épp ezeknél. Semmiféle általánosítás nem alkalmazható emiatt,"
Az az 1-2 tucat szó éppen a legrégebbiek közül való, így bizonyítva, hogy valóban mutató hangokról van szó. Minél későbbi egy gyök, annál bizonytalanabb az eredete, mivel szavaink nagy része vagy átvitt értelmű, vagy átvétel.
"Nincs is értelme ezt egy átlagszóra rátukmálni, most tényleg gondolkodjunk már egy kicsit, elég csak a legrövidebb szavakat elővenni : EL szó mondjuk. Már nem működik.)) Vagy a MA szó, ez nincs épp túl távol szerintem, sőt épp itt van közel."
Nem is kell minden szóra rátukmálni, nem is teszem... Főleg nem a kivételekre.
Az EL szó mondjuk éppen rossz példa. Hasonló jelentése van mint az INNEN szónak.
MA: Te tudod mi volt az eredeti jelentése? Mert én nerm tudtam, de állítólag helyhatározó volt. Ha ez igaz, senki nem tudja, hol volt ez a hal, itt, vagy ott.
Megint beigazolódott - mint oly sokszor - hogy nem lehet hasra ütéssel véleményt alkotni.
Illetve új szó képzésének a megváltoztatott hangja is lehet még a LY forma. Van egy TÁVOL szavunk és a TÁVOLI évre létrehozott a nyelv egy TAVALY szót. Persze ezt már J-vel kiejtve...
"1: Az LY JÉ hangot nem puszta poénból hívják így, JÉ-nek.. Amúgy régen a FOLYÓ szó is simán csak FOJÓ volt írva így pontossal, ettől még ugyanaz a kiejtése. Írhatnánk FOYÓ is akár, és még így is mindig ugyanúgy ejtenénk ki."
1: Az LY JÉ hangot nem puszta poénból hívják így, JÉ-nek.. Amúgy régen a FOLYÓ szó is simán csak FOJÓ volt írva így pontossal, ettől még ugyanaz a kiejtése. Írhatnánk FOYÓ is akár, és még így is mindig ugyanúgy ejtenénk ki.))
A németeknél az árulkodik egyedül hogy magyar szót írtak át. Angolban ez FOOT ugye, a FUT igénkről van szó. A német ezt Sz végre módosította. Vagy a felszólító módú FUSS használták fel. A kettőből valamelyik, Old English még FOT volt. Igen, a lábunkkal FOOT-unk, vagyis FUT-unk.)) Nem hülyeség ez.
3: Minden említett szónál a LAP-osság kifejezése a kulcs gyökérszó szintjén. Ezt nem szükséges kizárólag kötött LAP kimondani, L_P is elég hozzá. Sőt , fordítva is működik ez a gyök ugyanilyen értelemmel.
4: Szerinted van bármi értelme "mutogatásnak" a KEVER---KAVAR szavakban?.)) Ugyanazok kétféleképpen.
Egyébként 100 hangunkból 42 magánhangzó, és ezek fele az A és E hangzónk, a leggyakoribbak közül valók használatra ezen magánhangzóink. Most komolyan gondolod hogy minden szóban a közeli és távoli mutogatásra vonatkozna kizárólag?.)) Legtöbbször semmi értelme nem is volna az szóban az efféle dolognak.
5: Épp azzal érveltem korábban hogy a az A és E hangok közeli és távolra mutató vonatkozása legfeljebb CSAK 1-2 tucat szóban érvényesül efféle megkülönböztető értelemként. Erre fel meg épp ezekből válogatsz.)) Jó poén.
A többi szóban (másik 99 %) meg semmi köze az A és E hangnak mutogatásokhoz. Amúgy az ITT--OTT szópár viszonylatában meg az I és O hangok tesznek különbséget a közeli és a távoli között. Akkor most mi van ekkor?.))
Akkor ezek alapján szerinted már az I és O hangok is kizárólag mutogató értelműek?.)) Így viszont már szinte minden szóval mutogatnánk. Na ugye hogy... Ez csak egy alkalmi szerepe megkülönböztető jelzésként a hangoknak, és csak 1-2 tucat szó esetén működik így, és csak épp ezeknél. Semmiféle általánosítás nem alkalmazható emiatt, a többi mondjuk 100 Ezer szó esetére .
Nincs is értelme ezt egy átlagszóra rátukmálni, most tényleg gondolkodjunk már egy kicsit, elég csak a legrövidebb szavakat elővenni : EL szó mondjuk. Már nem működik.)) Vagy a MA szó, ez nincs épp túl távol szerintem, sőt épp itt van közel. De szerintem ezt a vonalat hagyjuk , a mutató szavakon kívüli világban szerintem ennek egyszerűen már nincsen ilyen jelentősége...
Lehet, hogy gyökeresen megváltozna az álláspontja, ha a hangok jelentésével is foglalkozna, de egyelőre nem látom, hogy a gyökalkotásban bármilyen jelentést tulajdonítana a hangoknak.
"1: Van ami lépcsőzetesen felépült szó, viszont rengeteg csak egy létező már ragozottból van közvetlenül egy kis módosítással."
Az ilyen kis módosítások nem változtatják meg a szó eredeti jelentését. A ZSURLÓ SÚRLÓ maradt, semmi nem változott, hiszen régen SURLÓ-nak is nevezték a növényt.
"Értelmetlen ezeket letagadni, mivel itt vannak előttünk, és léteznek."
Ezt hinni még nagyobb értelmetlenség, mivel a szóalkotás mechanizmusába nem illik bele az ilyen alaptalan kitaláció.
"3: PARÁZS szónak volt igazolhatóan PARÁS formája."
Ezt nem vitatom, de ebből soha nem lesz PIROS szó.
Vezesd le, hogyan kell ezt elképzelni: hogyan lesz az A-ból I, illetve az Á-ból O hang?
Egyébként a PAR és a PIR gyök jelentésének azonosnak kellene lennie, de nagyon nem az. Utána néztél? Nyilván nem, s megint csak hasraütésszerűen alkottál véleményt.
A PAR gyöknek számos jelentése ismert, aminek semmi köze a tűzhöz.
Jóllehet C-F összeköti a tűzzel, konkrétan a PARÁZS-zsal, PÁRÁ-val, PERZSEL-lel, de úgy gondolom, nem gondolta át.
A PAR gyök a PART, PARlag, PARaj, PARaszt, PARipa, PARány... szavakban tömegesen fordul elő, és semmilyen kapcsolatban nem álla tűzzel. A PÁRA szóban sem...
Ugyanis a jelentése inkább a talajhoz, a talaj közeiéhez kötődik. A PÁRA is a talaj fölött képződik...
Ha ez a gyök alapjelentése, akkor már érthető, miért van a PARázs szóban. A parázs olyan égési termék, amely a föld felszínén van, nem ég, nem lángol, nem pattog, csak simán csendben van és nem csinál semmit.
Persze, a PAR/PÁR szónak van más jelentése is: Két különböző, de hasonló dolgot is jelent...
Bármelyiket is nézzük, a TŰZ szóval nem tudjuk összefésülni egyik jelentését sem.
Illetve a PÖR gyököt a pörgés által a forgás jelensége okán, ami a tűzre (a lángokra) jellemző, de a parázsra egyáltalán nem.
"De ez az F hang sok más dologgal is közösíthető, a folyó hangja is többek közt,"
Sokszor ültem vízitúráim során folyóparton, de ott soha nem hallottam F hangot a víz felől. Hacsak nem fújt a szél.
A folyó F hangja a folyó saját mozgásában a szél közepes mozgását tükrözi, egy olyan mozgást jelenít meg, ami a szél mozgásával hasonlatos.
Ugyan ez igaz a fúrás-faragásra és a többi felsoroltra is.
"Miért kezdődik F-el a FEL?... Jó kérdés, ezt nagyon sok ezer év távlatából fixre bemondani nem egyszerű, könnyen gyárthatnék rá egy hihető történetet, ami talán be is találna, csak ez így akkor is találgatás marad."
A minden alapot nélkülöző találgatást nem szabad összekeverni olyan elképzelésekkel, melyek valamilyen - az egész rendszerbe illeszkedő - logikus következtetésből levont magyarázatot adnak a kérdés megoldására.
A FEL szó tartalma: olyan jelenségről szól, ami a levegőbe való felemelkedést jeleníti meg (felkapja a szél). Így jogos az F hang léte a gyökben, hiszen ez a fújó szél hangja.
Ha van jobb ötleted, akkor add elő.
"De lehet akár ennek oka a forró víz felfelé jövetele, vagy az ételkészítés FŐ-zés szava, ami valóban egy efféle hangot kiadó jelenség és a forró étel is felfelé közlekedik (idővel kifut) és gőzöl, szóval bármilyen hasonló képzettársítás szülhetett ilyet."
Egyrészt a főzés hangja, másrészt a víz felfelé áramlása is szolgálhat akár egyszerre, akár külön is kellő alapot az F hang bekerülésére ebbe a gyökbe.
"B variáció : Az F hang a felső fogsor képzete részben, akár ez is lehet az oka hogy az EL szó bővebben és irányt szabva már FEL legyen."
Ez kinek juthatott eszébe és főleg miért? Meg egyáltalán... Miért nem az M hang került az EL elé? Ha van egy ötleted, akkor írd le a logikáját, a szóalkotás menetét, persze, úgy, hogy az más szavak képzésével is összhangban legyen.
"A FAL-építmény meg FELÉPÍTMÉNY. Miért FAL ? Hát hogy ne pont a FEL legyen.)"
Minden további nélkül lehetne, hiszen nem ez lenne az egyetlen szavunk, aminek két- vagy több jelentése is van. De nem így történt. Vajon miért? Ennek kell utána járni.:
Kétségtelen, mindkét gyökszó a magasba törekvést jelenti, de van egy nagy különbség köztük.
A FEL jelentésében a levegőben levő, a levegőbe felemelkedő támasz nélküli dolgok jelentése húzódik, ez lehetett a szóalkotás lényege. (felkapta a fújó szél)
A FAL szó esetében mindig a talajon, alapon álló dologról van szó, ez egy AL-ul levő, de felfelé nyúló tárgy. És mindig tárgy, szemben a FEL szóval, amely irányt jelent. Fel a levegőbe.
"A sok építsd FEL-ből , tedd FEL-ből egy manőver és FAL lehet..."
Miért lett volna FAL? Ezt kell megmagyaráznod. n+1 E hangból soha nem lesz A hang.
"Már a puszta megnevezése is árulkodó hiszen : "elipszilonos JÉ " a megnevezése. JÉ-nek nevezik vagy nem?.)"
Ez az elnevezés csupán annyit árul el, hogy ma J-nek ejtjük az LY-t.
Mégis, mit gondolsz, pusztán szórakozásból írjuk ezeket a hangokat LY-nal?
A németeknél használták az ún. 13-as SZ-t pl az alábbi szavakban; Fuẞ ’láb’, weiẞ ’fehér’ Ez is egy árulkodó elnevezés, hiszen a betű formája alapján a 13-as szám jut az eszünkbe...
"Ráadás nem tudom, hogy egy TARTÁLY szót hogyan is lehetne másképp ejteni mint tiszta J-vel hallhatóan,"
Mert eddig nyilván nem figyeltél rá... Azért küldtem az IPA idézetet a hangképzés mikéntjéről, meg a cikket is, hogy amennyiben nem tudod, akkor megismerd a kiejtését. Amúgy egy kis odafigyeléssel simán észrevehető a különbség. A cikkben vannak nem J-s szavak, hanem L, N végű igék felszólító módban. pl. találj, fonj. Ezekben a szavakban a hang kiejtésekor a nyelv jobban "szétterül", az oldala hozzáér a fogakhoz, míg a J hang kiejtésekor ez nem történik meg.
"2: A LAP gyökérszavunk is azon szavunk közé tartozik, aminél a mássalhangzóváz az igazi gyök, az L_P a lényege. Illetve P_L is jó, ez fordítva is működik sokszor."
Minden hangnak van szerepe egy gyökben, az egy téves nézet, hogy a magánhangzóknak nincs. Ugye, nem mindegy, hogy LAP, vagy LOP, vagy LEP, esetleg LÉP,
"A laposság fogalmába semmi értelme közelre vagy távolra mutogatást értelmezni, vagy szerinted minden E és A hang egy szóban csak erről szólhat kizárólag?.))"
Valami oka van annak, hogy egy hang bekerült a gyökbe. Véletlenül, hasraütésre nem történik semmi. Jelen esetben ennél jobb magyarázatot nem találtam.
Az E hang jelentése kétségkívül a közelre mutatás, de ezen felül lehet más jelentése is. Pl figyelemfelhívás: HE, vagy HÉ...
A gyökben található hangok jelentésének összhangban kell lennie a gyök jelentésével, így az E hang figyelemfelhívó jelentése nem jöhet szób. (lehet, hogy van/volt más jelentése is, da arról egyelőre nem tudok, így maradtam a távolságnál)
"Akkor mivel magyarázod a "MESSZE" szót?.))"
Gratulálok!!! Megint jössz a kivételekkel, ahelyett, hogy elfogadnál valami általánost, amire lehet építeni.
Vagy tagadod, hogy az ITT, IDE, EZ, ERRE, EMEZ, AZ, ARRA, AMAZ, OTT , ODA szavakban véletlenül vannak azok a magánhangzók?
" És mégis messze van és nem MASSZA.)) És miért van ez?... Mert semmi köze már a távolságokra mutogatásnak ezen szavakban,"
Persze, mert eszed ágában sincs elgondolkodni az okán, és meg sem próbálsz utána járni...
"csak egy-két tucat mutató jellegű szóban van efféle megkülönböztető jelentősége az "A" és "E" hangoknak, és egyszerűen a többi szóban már nincsen efféle szerepe"
A mutató szavaink (és toldalékaink) a legrégebbiek, s még kiolvasható belőlük a hangok jelentése. Mégis, mit gondolsz, a gyökök alkotói elfelejtették volna a hangok jelentését?
" finoman szólva ez nem alkalmazható mindenre..."
Az idő folyamán számos olyan új jelentés kapcsolódott a meglévő gyökökhöz melyek képzettársítás útján kerültek a köznyelvbe, ezeknél a jelentéseknél nyilván nem érvényesül a hangok jelentése.
1: Van ami lépcsőzetesen felépült szó, viszont rengeteg csak egy létező már ragozottból van közvetlenül egy kis módosítással. De hoztam fel rá példákat, és továbbiakat is hozhatok/hozok majd még.
2: Konkrét példákat hoztam rá mikor egymásból születnek meg a fogalmak, lásd SUROLÓ-----ZSURLÓ és a többiek. Értelmetlen ezeket letagadni, mivel itt vannak előttünk, és léteznek.
3: PARÁZS szónak volt igazolhatóan PARÁS formája. De Cz-F PARÁS (2) is említi + régi írásokban is szerepel. A PARÁS meg a PIROS szó alapértelmét hordozza egy kis módosítással. De különben logikus, hiszen tényleg PIROS a PARÁZS.)) Ugyanaz a gyökérszavuk, már korábban megállapítottuk hogy ez a "tűzértelmű" gyökérszavunk, amit mi PIR nevezünk meg, valójában P_R mássalhangzóvázra épülő szavakat jelent...
"Felesleges minden szót hangonként felépíteni mikor már megvan egy alapkészlet."
Erről szól a toldalékolás. A szavak lépcsőzetesen épültek föl, először az egy- kéthangú ősgyökök kaptak jelentéstartalmat, majd ezek összetétele (mint az összetett szavak) eredményezte a háromhangú gyököket, s ezzel együtt a fogalmak számát (a szókészletet) növelve. A háromhangú gyököket tovább bővítették újabb fogalmak létrehozása céljából egy- két- ill háromhangúakkal, ezeket a rendszeresen alkalmazott elemeket nevezzük toldalékoknak.
"Innentől fogva egymásból is születhetnek, és születnek is szavak."
Nem ez a megoldás volt a szóalkotás menete, hanem a fent vázolt szisztéma. A toldalékoló nyelvekben mindenütt a szóösszetétel elve érvényes. Ahol nem így történt az új szavak megalkotása, hanem - ahogy Te mondod és képzeled - a meglévő módosításával, azok a flektáló nyelvek. Ott valóban az történt, amire Te gondolsz.
A fenti szavak végén minden esetben a mozgásra jellemző, utánzó hang van. Ezeknek a hangoknak egy része később újból a gyökök végére került immár mai értelemben vett toldalékként:
Z: lődöz, sároz
L: horkol, püföl,
P: -
G: csattog, pereg
K: piroslik, tanúskodik,
S: rugdos, lökdös,
F: -
J: -
V: -
T: cserélget, választ,
N: illan, rebben,
M: -
"A valóban PIROS (tüzes) egy másik akcentussal PARÁ(Z)S lesz, látszik hogy miből van."
Te úgy látod, de nem abból van.
Az előbbi gyöke a PIR, az utóbbié a PAR.
Továbbá a PAR gyök után nem -ás toldalék van, hanem -ázs. (Lásd még: dar-ázs, var-ázs...) - Ami éppenséggel lehetett valamikor -ás, de ez nem bizonyítható...
1: F hang kismillió dolog hangja, hiba csak egyetlen jelenséget kiragadni a sokból. A fújás gyökérszava a "FÚ", mert ezt halljuk mikor a szél FÚ-J. Tehát nem csak az F hang a gyök itt sem hanem jelen esetben az Ú itt fontos magánhangzó ezúttal. De ez az F hang sok más dologgal is közösíthető, a folyó hangja is többek közt, a fúrás-faragás és mindenféle ebből fakadó forgásértelmű szó is a valóság F_RR hangjaiból táplálkozik, és belőlük jött létre mint önálló gyökérelem a F_R dolog aminek kiterjedt szóbokra a nyelvünkben.
Továbbá lényeges hang lehet ez a feszülés/foszlás esetén, lényeges hang a futásnál, a puffogós hangoknál (pofa,pofon, pöffed, puffad, püföl, pöfögés és stb...), fontos hang még a nyafogásnál, (nyaff) a böfögésnél, röfögésnél (RÖFF-RÖFF), szóval azért ez elég sok mindennek a valóságos(egyik)hangja. Kétség kívül fontos része ennek a fújó hangok is, de észszerűtlen lenne csak erre koncentrálni, mikor még annyiféle egyéb dolognak a tényleges hangja. A FŐ-zésnek is hoppá ! Ez még fontos lehet, kajálni ősi szokás.))
Miért kezdődik F-el a FEL?... Jó kérdés, ezt nagyon sok ezer év távlatából fixre bemondani nem egyszerű, könnyen gyárthatnék rá egy hihető történetet, ami talán be is találna, csak ez így akkor is találgatás marad. De lehet akár ennek oka a forró víz felfelé jövetele, vagy az ételkészítés FŐ-zés szava, ami valóban egy efféle hangot kiadó jelenség és a forró étel is felfelé közlekedik (idővel kifut) és gőzöl, szóval bármilyen hasonló képzettársítás szülhetett ilyet.
B variáció : Az F hang a felső fogsor képzete részben, akár ez is lehet az oka hogy az EL szó bővebben és irányt szabva már FEL legyen. Ki tudja, miért is ne lehetne ez akár mögötte.
Azért jó ezeket a TOLL féle dolgokat leírni hogy ne történjen meg ilyen elfelejtős történet. A FAL szavak meg igeként és főnévként is szerintem a FEL szóval rokoníthatóak. Lefalni nem nagyon lehet, de FEL annál inkább.
A FAL-építmény meg FELÉPÍTMÉNY. Miért FAL ? Hát hogy ne pont a FEL legyen.)) Ez már új szó egy új dologra, önálló név dukál neki. A sok építsd FEL-ből , tedd FEL-ből egy manőver és FAL lehet...
1: Semmit sem változtat a lényegen az a tény, hogy az LY egy másik hang és nem az L hang. Már a puszta megnevezése is árulkodó hiszen : "elipszilonos JÉ " a megnevezése. JÉ-nek nevezik vagy nem?.)) Ráadás nem tudom, hogy egy TARTÁLY szót hogyan is lehetne másképp ejteni mint tiszta J-vel hallhatóan, kifejezetten kellemetlen volna L-ként vagy valami köztes LJ-vel kimondani, színtiszta J-re áll rá az ember nyelve ebben a hangkörnyezetben...
De ezen az LY íráson ne múljon semmi, hozok neked pontos J-vel írt hang és L hang átjárást is bármikor. Mert azért léteznek ilyenek is. Például a TOJ(ik) szó is a TOL képzete, és épp ezt is jelenti lényegében, a TOJÓ-tyúk a tojást TOLÓ tyúk lesz.
2: A LAP gyökérszavunk is azon szavunk közé tartozik, aminél a mássalhangzóváz az igazi gyök, az L_P a lényege. Illetve P_L is jó, ez fordítva is működik sokszor. A laposság fogalmába semmi értelme közelre vagy távolra mutogatást értelmezni, vagy szerinted minden E és A hang egy szóban csak erről szólhat kizárólag?.))
Akkor mivel magyarázod a "MESSZE" szót?.)) Ez 2x is E hangos, amivel nagyon közelre kéne mutatnunk ugye a teóriád szerint.)). És mégis messze van és nem MASSZA.)) És miért van ez?... Mert semmi köze már a távolságokra mutogatásnak ezen szavakban, egyszerűen itt már értelmetlenség ebben gondolkodni, csak egy-két tucat mutató jellegű szóban van efféle megkülönböztető jelentősége az "A" és "E" hangoknak, és egyszerűen a többi szóban már nincsen efféle szerepe. Nem terjeszthető ki efféle értelem a többi kifejezésben, nem is igazolható a mutató szavakon kívüli világban már ez a jelenség, vagyis finoman szólva ez nem alkalmazható mindenre...
Felesleges minden szót hangonként felépíteni mikor már megvan egy alapkészlet. Innentől fogva egymásból is születhetnek, és születnek is szavak. Van egy PIR gyökünk, ami P_R formában más magánhangzókkal is közvetíti az alapértelmet. A P_R vagy tűzzel közösíthető vagy a PÁR fogalmával, mi most az előbbivel foglalkozunk.
PIR kap egy képzőt, megszületik a PIROS szó. Viszont ez a PIROS szó további lehetőségeket jelent, kis módosítással a melléknévből újra főnév gyártható. A valóban PIROS (tüzes) egy másik akcentussal PARÁ(Z)S lesz, látszik hogy miből van. Ez immár új szó és új értelemmel, de amiből létrejött az a PIROS módosulata. Már van PARÁZS is, gyakorlatilag a melléknévképzésünk van a szó végén S helyett ZS-re írva. Pedig ez már főnév lett.)) Főleg hogy régről --ÁS véggel van nem egyszer megírva. Ez meg megint tény.
PARÁZSOL szó nyilván a PARÁZS további képzete. És ebből közvetlenül más akcentussal egyből legyártható
a PORZSOL/PERZSEL/PÖRZSÖL formák is, ez bizony így működik, ezek nem új gyökerű szavak, és vitathatatlanul azonosan toldalékoljuk is őket, ráadásul szinte egyjelentésűek is lényegében.
Azon sincs nagyon mit magyarázni hogy a ZSURLÓ szó a SÚROLÓ (rövidebben SÚRLÓ) szó közvetlen származéka, a főnévben ott az igei előzménynek az igeképzése és a szó végi melléknévképzése is.
Tehát a ZSURLÓ szó semmiféle hangonként való külön felépítést már nem igényelt, elég volt hozzá minimálisan módosítani a már létező és "konyhakész" SÚROLÓ szavunkat, és ez a varázslat szült nekünk egy új főnevet.)) Így megy ez sokszor.
Ezt a "dupla W" dolgot már átrágtuk párszor, ugyanazt tudom mondani, mint azt tettem már korábban is :
Semmit sem jelent semmiféle idióta kora-középkori latin-magyar hibrid írás hibás megjelenítései, mert sokszor csak a számukra értelmezhetetlen hosszú Ú-nak (vagy más hangnak) egy pót-hangos helyettesítő írása volt ez, ugyanígy járt az Ű is sokszor. Tehát hiába írták az ÚT szót WT formában, ez úgy ökörség ahogy van, az akkor is már ÚT volt helyesen. Egy sima KŐKÚT településnév is KWKUTH van leírva, nehogy már a kretén írásnak bármi hitelt is adjunk ! Vagy akkor már az Ő is dupla W?.)) Vicc volna.
Szóval ezt DUPLA VÉ ahogy nevezik (nem csak poénból), és két V hanggal is ábrázolják, VV vagyis W , egyértelmű a képlet.)) Legalább is nekem.
A SEPER meg ugyanúgy színmagyar szó, ahogy a hasonlóan képzett társai, nagyjából ez ugyanaz mint az --AL/EL/OL igeképzésünk, csak itt L helyett R van a szóvégeken. Számos szavunk van ilyen : HABAR, KAVAR, ZAVAR, CSAVAR, HADAR, KEVER, TEKER, TAKAR, KOTOR, SÖPÖR, CSIKAR, ÍGÉR , UGOR, HEVER, FÚR, TÚR, SZÚR, TŰR, SZŰR, GYŰR, GYÚR, SODOR, KAPAR, TEPER, TIPOR, és nem írom végig, semmi idegen nincs benne. Azt már megszoktam hogy a toldalékaink és ragozásaink bizony más nyelvekben is felfedezhetőek.))
Rengeteg ilyen van, nem írom végig, ezekben amúgy mérhetően sem egy hangos jelenségek, de akinek nincs botfüle is hallhatja hogy egy CSOBBANÁS CSOB-ja mögött a valóságban is egy CS+B jelenségek együttesen hallhatóak, nyilván ehhez meg egy mély magánhangzó dukál, hiszen a valóságban is mély hangos a jelenségünk, CSIB formában idétlen is lenne, de a CSIBE esetén viszont már ez a passzos és a helyes.))...
"A FEJ meg FEL-ül található, ember esetén mindenképp."
Néhány élőlénynél... Igaz, lehet köze a FEL gyökhöz, de nem abban az értelemben, hogy a FEJ is fent van.
Amennyiben a FEL szóból indulsz ki, nem tudod levezetni a a FÚJ szót, de még a FEJ szó is erősen sántít, (mivel többnyire elől, s nem fent van) Indokold meg, miért ez a hang van a FEL gyökben. Nem fogod tudni, lefogadom...
A FÚJ szóból viszont lehetséges kiindulni, hiszen a gyorsan áramló levegő hangja az F, s a szél is a magasban fúj, ott adja ki a hangot a fák lombja között, akkor érthető, hogy miért van a FENN/FEL szóban az F hang. Ha pedig elfogadnád azt az egyszerű tényt, hogy az állat a levegőt a fejéből (az orrán keresztül) bocsátja ki, akkor az is érthetővé válna számodra is, hogy miért FEJ a "fej". (Azért, mert FÚJ)
"Az egyalakú de "többjelentésű" szavaink nagyobbrészt voltaképpen ugyanarról szólnak, csak kissé másképp értelmezve és másra alkalmazva."
Nagy valószínűséggel igen, csak nem ismert az "kép" ami alapján hozzákapcsoltunk egy másik jelentést is.
Pl. meg tudod mondani, a JÓ miért ZSÍR a szlengben? - Mert én nem... Ugye, a KIRÁLY is "jó"-t jelent, de a királynak van "jó" jelzője; 'jó királyom', így van kapcsolódási pont a JÓ és a KIRÁLY között, de a ZSÍR csak avas szokott lenni, (vagy disznó, kacsa, liba...)
"TOLL esetén a madár egy részéről beszélünk, régen ezt mártották tintába íráskor, ezáltal megszületett az íróeszköz értelmezés is."
Így van! De itt is van kapcsolódási pont, amiről vannak még ismereteink, de ezer év múlva, ha elfelejtik, hogy valamikor lúdtollal írtak, akkor már értetlenül fognak állni a szó eredete előtt.
"az eltérő gyökérszó eltérő jelentést eredményez..."
Ez igaz a fa-ló és a faló esetében, de nem tudjuk mi a helyzet a FAL-ó igével és a FAL főnévvel.
Talán itt is a FÚJ»FEJ adja a megoldás kulcsát, hiszen az élőlény feje az, ami fal (eszik), s a fal olyan kemény mint egy bivaly/kos feje... Általában az állat legkeményebb testrésze, amikor egymásnak rohannak, olyan, mintha falnak ütköznének. Így indokolt a "fal"-at a "fej"-jel (ami szintén fal, azaz eszik) asszociálni.... Ennél jobb nem jutott eszembe.
"A betűkapcsolat kiejtése eredetileg a lágy (palatalizált) l-nek felelt meg a magyar nyelvben, a palatális, laterális közelítőhang [ʎ] hangjának lj-hez hasonló, lágy [l]) leírására szolgáló betűt jelenítette meg, melyet egyes nyelvjárások még őriznek."
"Azt nem vitatom hogy ezeknél van egy L hangos előzmény jobbára, de akkor is más lett."
Ez nem befolyásolja az előzményeket.
"4: LAP szó a laposságot kifejező gyökszavunk, ennek távolsági vonatkozása nincs, a magánhangzók az L_P közt nem ezt jelzik, nincs is így ennek értelme."
A gyökök kialakításában a magánhangzóknak is van jelentőségük. Nem lehet ex katedra kijelenteni, hogy értelmetlenség. Ha pedig kijelented, akkor igazold is az állításod, különben súlytalanná válik. Indokolt meg, miért van szerinted az egyikben A hang, a másikban pedig E.
"5 és a többire: Nem csak a CS szerepe a fontos egy hangutánzó szóban, a "többi" is vagy legalább egy hangpárja"
A hang párja (magánhangzó) már módosítja a hang jelentését, mivel egy szűkebb tartományra vonatkozik: ZIzeg, ZÜmmög, ZÖrög, ZAvar, ZÚg.
Ezekben a szavakban pontosítva látjuk, milyen hangot utánoznak az első tagok, de az alaphang minden esetben a Z, amellyel mindegyik gyök azonosítható, tehát ha azt mondom Z, akkor ez alatt az összes gyök jelentését értem. Más szóval: Ez a Z hang volt az első "szó", ami az összes gyök jelentését magába foglalta, mindarra értették, amit az összes gyök külön-külön jelent. De mivel a dolgok közt különbséget akartak tenni, hozzáragasztottak egy, a konkrét jelenség hangjára másodlagosan jellemző magánhangzót, így már egy szűkebb kört tudtak általa megnevezni.
"A ZSURLÓ ma egy növény megnevezése és egy átlagembernek már rég eszébe sem jut hogy ez a SÚROLÓ szavunknak a közvetlen képzete."
Teljesen logikus, azonban itt nem egy új szó alkotásáról van szó, hanem csupán arról, hogy a növény az egyik felhasználási mód megnevezését kapta meg. Lásd mágorló, daráló, seprő...
A cselekvést kifejező ige egyszerűen főnév lett, annak a dolognak a neve, amivel a műveletet elvégzik.
A S » ZS változás pedig nem igazolható, mivel vannak olyan szavaink hasonló jelentéssel, melyek ZS hanggal készültek: Zsugor, (ráncos érdes felületté válik), ZSÖRtölődik (érdes, bosszantó, kicsinyes viselkedés) ZSURmol= morzsol, ZSIZSIK.
Minden további nélkül eleve lehetett két változata a SÚRol szónak, az egyik S, a másik ZS hanggal.
Ugyanis mindkét hang hasonló természetes hangot utánoz:
A hangutánzó szavaink, ahol a ZS hang a hangutánzó bennük: ZSONG, ZSIbog, ZSIZSeg
A fenti elgondolást támasztja alá, hogy a növénynek időben egyszerre volt mindkét hanggal megnevezése.
Tehát a ZSURLÓ egy másik hanggal alkotott, a SÚRLÓval azonos értelmű szó.
"Ugyanez a figura a PARÁZSOL és a PERZSEL+ a társai esetén is."
Igen, itt is egy hang az eltérés, de az sem lehet a véletlen műve, de itt már a jelentésük is eltér egymástól.
Lásd még a PIR-t és PURgál-t is.
"Sőt ha megnézzük jobban már a PARÁZS és a PIROS szó is igen közeliek nem csak hangalakban,"
Már többször kitárgyaltuk, hogy a PIRos szó A PIR (tűz) gyökből képzett, és azt jelenti: TÜZ-es (színű)
"5: A GÖR és KÖR elemek bizonyára nem csak úgy "véletlenül" hasonló alakúak szerintem"
Annyiban nem véletlen, hogy mindkét gyökbe bekerült egy közös hang (R) egy olyan mozgást jelenítve meg, amely lendületes, ciklikus, "pergő", s ennek jelentése markánsan meg is maradt a gyökben függetlenül attól, milyen hang került elé. Ide tartozik a TÖR, PÖR, és még sok más rokon jelentésű gyök.
"6: A magyar nyelvben tiszta hangokat használunk fel magánhangzó ejtésre, ebből hagyjuk ki a tájszólásokat"
Ma nagyjából igaz, de pár éve még nem így volt.
A tájjellegű szavaik pedig ékes bizonyítékai annak a kiejtésbeli hagyománynak, mely mára már elveszett, s csak nyomai vannak, mint az LY hangnál: Még írásban jelöljük, hogy itt egy másfajta hang szerepelt eredetileg, de kiejtésénél erre már kevesen, vagy senki nem figyel, pedig nem esne le a karikagyűrű az ujjunkról, ha ma is használnánk ezt a hangot. (A spanyolok még használják!)
"W meg nincs a nyelvünkben,"
Igen, ez is már a múlté, de ez a hangunk is volt.
"Például a SWEEPER szó egyértelműen megállapítható hogy a magyar nyelvnek már egy ragozott szava."
Erre nem fogadnék nagyobb tételben...
Az -er toldalék nem jellemzője a magyar nyelvnek, ellenben a germán és angol(szász) szavak százai végződnek így.
Tulajdonképpen alig van egy-két szavunk -er végződéssel: megy-er, sep-er, tep-er, tek-er... s ezzel gyakorlatilag vége is a sornak.
A német nyelvtan további két változatával (-ler, -ner) főnévképzőként kezeli.
A magyarban az -ar, -or, -ör változatai gyakoribb: tudor, sodor, pödör, dudor, bodor, hadar, bugyor...
Az R hang jelentéséréből - és az itteni példák is azt sugallják (sep-er, tep-er, tek-er, hadar, pödör, sodor) - hogy ez a végződés nem főnévképző, hanem igeképző, s ezek az igék a német nyelvben - és néhány a magyarban is - főnévvé lett.
Ugye, a Fisher = halász, de úgy is fordíthatjuk, hogy hallal foglalkozó... Mint a daráló, aki megőrli a kukoricát, ill. az az eszköz, amivel meg lehet őrölni.
"Tehát ez a W mint oly sokszor, egy különösebb funkció nélküli betéthang csak úgy benne."
Ha a hasadra ütsz, akkor igen, ha viszont elemzed a szót, akkor rájöhetsz, hogy itt a SU-rol szó első tagja olvasható: SW. Ahol a W inkább az U hangnak felel meg.
(A SÚrol és a SEper szavak jelentése és kezdő eleme kvázi azonos)
"8: De a legtöbb természeti hangot nem 1 hang fejezi ki jól, legalább kettő kell hozzá többnyire. Mert a valóságban sem csak egy hangúak általában. CS ezekben csak az egyik része."
A természetes hangokat EGY mássalhangzóval lehet utánozni. Ahol csurog, csepeg a víz, ott nincs R (vagy P) hang. Az utolsó hangok az esemény folyamatosságára, vagy pillanatszerűségére utalnak; a csurgás folyamatos, ezért van ott az R hang, ami lecseppen az egy pillanatig tartó esemény, ezért van ott a P hang.
Ha egy légy zümmög, ott is csak Z hang van, M nincs. Ha valamit leejtesz a földre ott is csak egy T hangot hallani. Ha valami koppan, ott is csak egy K hang hallható.
"9: Ezt már sokszor vettük hogy az úgymond "tűzértelmű" és kapcsolatú általunk PIR gyökként megnevezett vélhetően hangutánzó eredetű gyökszavából van a PARÁZS szó is, szerintem ezt már megállapítottuk helyesen."
Nem ezt állapítottuk meg, hanem azt, hogy a PIR gyök hangjai hangutánzók, és a TŰZ jelentése ezen hangok jelentéséből állt össze»; A P pillanatnyi eseményeket jelent, mint pattogást, az I a z éles fájdalom hangja, az R pedig folyamatosságot, erőteljességet jelent, s ezek mind a tűzre jellemző dolgok, s ezekből a jelentéstartalmakból azonosíthatunk a tűzre.
A PARázs esetében az I hang helyett az A távolabbra mutató hang került, így hiányzik belőle a tűzre jellemző éles fájdalom jelentés. (A parázs már nem veszélyes, nem égeti a távolabb állót)
"Viszont a PERZSEL és a társait már nem kellett elölről felépíteni, mert elég volt a már készen meglévő PARÁZSOL formát felhasználni és elővenni csak ezekhez..."
De igen, előről kellett felépíteni, ahogy az összetett szavakat sem úgy alkotjuk, hogy egy meglévőben kicseréljük az egyiket, hanem két-három szóból rakjuk össze. Az viszont természetes, ha két új összetett szóban azonos elemek (szavak) kerülnek be, akkor a jelentésük is rokonítható lesz.
Pl fakalapács, fatányér, fakanál... Nehogy valaki azt állítsa, hogy a fakalapács szó úgy készült, hogy a fakanál szó lett átalakítva, mert rögtön kirúgom a széket magam alól...
A FÚJ szó egy tisztán hangutánzó szó, a FEJ az nem fúj, legfeljebb a szájával tud fújni az ember, ami meg nem a feje.)) Leginkább ez viszont a szél hangja lehetett kezdetben. Az ami fújni szokott időnként.
A FEJ meg FEL-ül található, ember esetén mindenképp. A saját testrészét már a legősibb időben is megnevezte az ember. De még ennek írásos nyoma is van, hogy a FEL szó származéka lehet, mert régen gyakori leírása a szó birtokos módjának az hogy például "félrekapta a FEL-JÉT" valaki , tehát még meg is találhatjuk ezt gyakran még az ismert emlékeink között is mikor ezt a FEL szóból vezetik le.
Az egyalakú de "többjelentésű" szavaink nagyobbrészt voltaképpen ugyanarról szólnak, csak kissé másképp értelmezve és másra alkalmazva.
TOLL esetén a madár egy részéről beszélünk, régen ezt mártották tintába íráskor, ezáltal megszületett az íróeszköz értelmezés is. A mai toll ugye megjelenésben sem hasonló már a madártollhoz, ettől még megtartotta a nyelvünk a hangalakot az íróeszközre. Két dolog de valójában mégis egy.
Nyilván más a helyzet már a FALÓ és a másik FALÓ viszonylatában. Itt már két úton felépített hangalakról beszélünk, az egyik szónak köze nincs lovakhoz, a főnévnek meg nagyon is van, az eltérő gyökérszó eltérő jelentést eredményez...
1 és 2 : Egy hangnak normálisan egyféle kiejtése van. LY hang ejtésre mindig a J-vel azonos. Persze az írás jelzi nekünk hogy L-hez is van köze. De kiejtéskor vagy LUK mond valaki, vagy LYUK mond valaki, ez pedig markáns különbség. Ez is egy olyan fogalom, amiből közvetlenül másik szó is született, hiszen például a LÉK szó is a LUK fogalom szava, és voltaképpen a jelentése is egyező lényegét tekintve.
3: A LY az J csak másképpen megírva. Kiejtésre és hallásra nem tudsz különbséget tenni közte. De talán nem véletlen hívják ezt LY-os JÉ-nek. Azt nem vitatom hogy ezeknél van egy L hangos előzmény jobbára, de akkor is más lett.
4: LAP szó a laposságot kifejező gyökszavunk, ennek távolsági vonatkozása nincs, a magánhangzók az L_P közt nem ezt jelzik, nincs is így ennek értelme. Már eleve az hogy az "A" hang és az "E" hang a közeli és távoli dolgokra történő mutatás hangja lenne, ez csak néhány tucat mutató jellegű szóban érvényesül, a többiben meg nincs efféle funkciója. Ennek semmi értelme nem lenne már teszem azt egy KEFE szóban.))
Tehát csak a mutató jellegű szavakban van efféle megkülönböztető szerepe. De egy KAVAR és KEVER esetén teljesen rossz nyom ilyesmiben gondolkodni, ugyanazon szavaink, nem keveri messzebbről a tésztát aki ezt KAVARJA.))
5 és a többire: Nem csak a CS szerepe a fontos egy hangutánzó szóban, a "többi" is vagy legalább egy hangpárja. CSITT-CSATT, CSOB/CSOP/CSEP/CSÖP,/CSAP/CSUP és a többi jellemzően hanghármasokkal fejezik ki a hangutánzást. Mert ezek nem egyhangúak, ahogyan a legtöbb hangjelenségünk már eleve összetett.
CS az egy fontos része, de korántsem az egésze a történetnek. Az egyik fele még csak a képletnek ha úgy tetszik. A "csúcsosság" esetleg a CSECS-ből még levezethető is volna hangutánzó alapon. Az alapfogalom ahogy mondod nyilván már képzettársítás. De ez a CSÚCS fogalom is a CS+CS hangkapcsolaton (írtam már ezeket) más szavakban is egyértelműn kimutatható történet...
Ez 9 pont/bekezdés, az első hármat nagyjából le is okézom, így a 4-től haladok :
4: Idézek : "Egy létező szóból CSAK toldalékolással hozunk létre más jelentésű szavakat." illetve : "Úgy nem alkotunk szavakat, hogy egy már meglévőben kicserélünk egy, vagy két hangot."
Épp erre hoztam fel példákat hogy de nagyon is alkotunk így új szavakat. De 100 számra írom ezeket ha szükséges, mert annyi ilyen van. A ZSURLÓ ma egy növény megnevezése és egy átlagembernek már rég eszébe sem jut hogy ez a SÚROLÓ szavunknak a közvetlen képzete. Tehát a ZSURLÓ szót egyáltalán nem kellett elejétől felépíteni, de még csak ragozni sem már, mivel az egész a SÚROLÓ-ból van egy kis módosítással.
Ugyanez a figura a PARÁZSOL és a PERZSEL+ a társai esetén is. Sőt ha megnézzük jobban már a PARÁZS és a PIROS szó is igen közeliek nem csak hangalakban, jelentés okán is hiszen mily véletlen épp a PARÁZS színe lesz ez. Ezek tudatos kapcsolódások a nyelvünkben...
5: A GÖR és KÖR elemek bizonyára nem csak úgy "véletlenül" hasonló alakúak szerintem.
6: A magyar nyelvben tiszta hangokat használunk fel magánhangzó ejtésre, ebből hagyjuk ki a tájszólásokat. A CSORGAT---CSURGAT esetén két hangalakunk van egy dologra. És mindegy voltaképpen melyiket használjuk belőle. W meg nincs a nyelvünkben, ahol meg van ott is összevissza ejtik ki, mikor épp hogy dobja a gép, az angol szavak vizsgálatánál meg arra jutottam hogy gyakran csak töltelék a szóban és valójában nem is kéne bele igazából sokszor.
Például a SWEEPER szó egyértelműen megállapítható hogy a magyar nyelvnek már egy ragozott szava , egészen pontosan a SEPER szavunkról van itt szó. Tehát ez a W mint oly sokszor, egy különösebb funkció nélküli betéthang csak úgy benne. Maximum csak az eredeti külalaktól való eltérést szolgálhatja, más értelmes magyarázata nincs neki különösebben. Ja és a W hangot bizonyára nem véletlen nevezzük DUPLA VÉ-nek.)) De még úgy is van megrajzolva ha megfigyeled hogy V+V egymás mellett W hoppá.)) Akkor ez nem lehet U, ami meg főleg tök más mivel magánhangzó ráadásul.
7: CS+R együtt számít egy CSOR-og szóban, itt nem csak egy hangot hallunk, hanem mindkettőt váltakozva.
8: De a legtöbb természeti hangot nem 1 hang fejezi ki jól, legalább kettő kell hozzá többnyire. Mert a valóságban sem csak egy hangúak általában. CS ezekben csak az egyik része.
9: Ezt már sokszor vettük hogy az úgymond "tűzértelmű" és kapcsolatú általunk PIR gyökként megnevezett vélhetően hangutánzó eredetű gyökszavából van a PARÁZS szó is, szerintem ezt már megállapítottuk helyesen. Viszont a PERZSEL és a társait már nem kellett elölről felépíteni, mert elég volt a már készen meglévő PARÁZSOL formát felhasználni és elővenni csak ezekhez...
"És folytatva a gondolatot, bizony olykor a mássalhangzók közt is előfordul átjárás."
Igen, előfordulnak ilyenek, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy itt nem új szavakról van szó, hanem egy hang különböző kiejtésbeli változatairól.
"LYUK és LUK gondolom nem vitás hogy ugyanazok. Elsőnél J-vel ejtjük ki és ezt eszerint is írjuk."
A helyesírási szabály szerint nem J-vel írjuk, hanem LY-nal.
Ez nem J hang, hanem a J és az L között foglal helyet és a jele: LY. A magyar anyanyelvű még érzi is, hogy ez nem J hang, és nem is L..
"Hivatalosan" ejtünk ma LY hangot? Nem. Akkor valamit kell helyette ejteni, s nyilván a hozzá közeli hangot fogjuk választani, amiből az egyik el fog terjedni.
Azokat a szavakat írjuk LY-nal, melyek L-lel is kiejthetők az értelmük megmaradása mellett. Ezeket a szavakat J-vel is és L-lel is ki tudjuk ejteni.
"Másodiknál az L a hangunk. Mást kéne jelentenie nekik, ha a hang volna a gyök. De ezek ugyanazok."
Nem jelenthet mást akár J-vel, akár L-lel ejtjük, mert az eredeti hang LY volt.
"LAP szavunk tökéletesen jól érzi magát LEP formában is a LEPÉNY szóban. KŐ is egy KA a KAVICS szavunkban Nincsen kőbe vésett alakja neki.))"
Mint mondottam, a szóalkotó szabadsága, hogy milyen hangokból építi föl a gyököt. Ez különösen magánhangzóknál igaz, amelyek nem hangutánzóak, így nem is lehet egy konkrét természetes hanggal azonosítani őket. Ettől függetlenül mégis kiderül a jelentésük, lásd az érzelmeket kifejezőeket, vagy a távolságot meghatározókat.
Itt is valami hasonló dologra gondolhatunk, hiszen az A hang távolra mutat, az E hang közelre. A LAP (LÁP) egy távoli hely, a LEPényt pedig mi készítjük (itt, ezen a helyen)
A két gyököt nem lehet felcserélni, ami arra utal, hogy a magánhangzó jelentése fontos a gyökben.
"De amúgy sem stimmel, mert a CSÚCS még jó oda, na de akkor ezek? : CSÚSZ(ik) , CSUK, CSUR(og), CSUMA és sorolhatnám, máris semmi köze a megadott fogalmakhoz,"
A CSU C-F féle értelmezése nyilván zsákutca.
Helyette a CS hang jelentését kell vizsgálni, ami a felsorolt szavakban is érezhető. Lásd még: CSEPeg, CSAP, CSATTan...
Persze a CSUMA, CSŐ, CSÍK, CSÚCS, CSÖCS, CSEMETE, CSUKA, kilógnak ebből a sorból... Ezekben a gyökökben valóban az elkeskenyedés (csúcsosság) értelem húzódik, de itt is csak a CS hang a közös, tehát ez a hang hordozza ezt a jelentést (is).
Miután a csúcsosságnak nincs természetes hangja (hogyan is lehetne?) így arra gondolok, hogy itt valamilyen képzettársítás lehet a háttérben.
"Ugyanilyen a DÖRREN--DURRAN esete is. Nincs DÖ meg DU önállóan, hanem D_RR van."
Tényleg nincs DÖ, vagy DU, viszont van D hang. Ilyen hangot adnak a nagyobb bogarak is: dongó, döngicsél. A belül üreges, vagy nem teljesen tömör tárgy (is) hasonló hangot adnak. (a hordó is, a korhadt fatörzs is dong) A gyök végi R hang szerepe már tisztázott.
"FEL szó, ez egy nagyon alapvető szavunk ugye. És ebből megszületik a FEJ "
Nem, nem ebből, hanem a FEJ gyököt alkotó hangokból illetve azok jelentéséből.
Az F hang jelentése a Fúj gyökből érthető meg, hiszen ezt a hangot utánozza. Így a FÚJ-FEJ rokonsága sokkal szorosabb,, mint a FEL-FEJ kapcsolata.
Ugye, a fej az, ami kiadja a fújó hangot... pl. támadásnál. Ja, és többnyire elől van, ritkábbann felül.
"Aki sokat és gyorsan eszik az egy FALÓ ember, a fából készült kis hinta paripa az udvaron a gyereknek meg lehet egy FALÓ , ugyanaz a hangalak és ugyanaz a hangok sorrendje, mégis teljesen másról beszélünk. A hangok szerint egy dologról kéne szólnia ezeknek, de a szóbontása ugye a meghatározó , ami meg teljesen másképpen alakul ezekben, vagyis a gyökérszavaink és a szavak felépítése eltérő, és így a jelentés is az egészen..."
A bontás különbözősége nem indokolja, hogy a hangok jelentését ne vegyük figyelembe a gyökök esetében.
Amúgy van még néhány hasonló, ugyanazon hangsorrendű, mégis teljesen más jelentésű szavunk mint pl: a fog, csavar, menet, nyelv, szög, ahol a két jelentés közt mégis csak van valamilyen jelentésbeli kapcsolat, többnyire átvitt értelmű. De vannak olyanok is, ahol semmilyen kapcsolatot nem találtam, ilyen a fal, ér, csap, dob, nő...
Nem ezek a szavak határozzák meg egy nyelv fejlődését, sajátosságait, ráérek velük foglalkozni, ha minden más fontosabb dolgot körbejártam.
