Kedves újvári, a kivágott fenyőfáknak nem csak úgy mennek neki a hegyoldalon, vagy a tundrán !!! Ezeket erre a célra ültetik! Mint ahogy ültetik a zöldségeket is, és nem gyűjtögetés folytán akadnak a krumplidra ami levesedbe kerül , tooood? :-))))))
Egyik Tanú ismerősöm mondta, hogy a munkatársa azt mondta neki hogy "Milyen jó nektek hogy nem ünnepeltek karácsonyt. Megszabadultatok egy csomó gondtól............"
És igaza is van. Mióta én sem ünneplem, azóta nincs egy rakás teher.............
Ösztönszerűen a veszélytől félünk, ami akár eredményezhet halált is. Az ösztön őriz bennünket a veszélytől, s amíg életünk teljében vagyunk, szaporodásra sarkall bennünket. De ha elértünk a végére, legtöbbünk már nem akar minden áron élni, főleg, ha már hónapokat szenvedett az ágyban. De a jobbik eset, amikor betöltöttük a feladatunkat, megcselekedtük, amit megtehettünk, akkor a halál egyáltalán nem félelmetes. Sokan mennek el igen nagy békében, olyanban, amit még a haldokló mellett virrasztó is megirigyel.
Az állatok is elvonulnak csendben meghalni, nem őrjöngenek, az ösztönük már nem harcoltatja őket a legyőzhetetlen ellen. A halálfélelem egy irracionális félelem, hiszen nem tudjuk, mitől félünk, csak fogalmunk vagy hitünk lehet róla. Talán nem is a haláltól félünk, hanem életünket féltjük, a biztonságot, mindazt amit elértünk, ragaszkodunk azokhoz, akiket, amiket megismertünk - mert mindez elvész.
"AZ egészséges embert jó érzéssel tölti el ha eszik és ha szaporodik. Ugyanakkor borzalommal gondol arra, ha megszűnik az élete. "
Ez a te definíciód az egészségesről. Sok egészséges ember egyáltalán nem irtózik a haláltól, lehet hogy kicsit fél tőle, mint ismeretlentől, de semmi esetre sem irtózik. Inkább kíváncsi rá. Egyébként az apostolok, mártírok sem irtóztak a haláltól, elfogadták, sőt örvendeztek, hogy az Úrral lehetnek. Lapozd fel az Apcselt, a leveleket és vizsgáld meg az első keresztények viszonyulását a halálhoz. Szerintem irtózást nem találsz ott.
De benned nincsen a nagy irtózás mellett némi kíváncsiság, öröm, hogy találkozhatsz Istennel ha meghalsz? Én úgy látom, a haláltól a legjobban azok félnek, akik az élettől is féltek, akik nem találták a helyüket. Akik beteljesítették a sorsukat, feladatukat, megnyugodva, békében és nem irtózva mennek el.
Pascalt idézzgessél, az éppen olxan számító fazon volt, se ilyen, se olyan a lényege abban állt, hogyha van Isten, akkor jó, ha mindenben egyházának útmutatásait követi, avagy szabadakaratű zártláncos kis eligazgatással....., ha nincs, akkor az se baj, mert akkor sem élt általa képzelt világi életet.........
Mond, a halál bánt? A halál rossz? A halál fájdalmas? halotnak lenni milyen? Ja ez az amit nem akarsz megtudni, olyan dermesztő a sötétben, nem tudni, hogy a testedben mi az ami érzékeli még a környezetet? Remegsz a haláltól? A bibliai bölcs azt ajánlja neked is, hogy amitől félsz, az esik meg veled!"...., nem olvastad? Elkerülte a kis agyacskáidnak tekervényes és hosszúra szabatott gondolataidat?
Mi ez a haláltól való természetes félelemkeltés? Gyülidben oktatják a félelmeket? Szerintem jó lenne, ,ha megismernéd magad sürgössen és nem másoktól fogadod el, hogy te milyennek kell, hogy érezd magad....! :))
"A haláltól azért félnek, akik félnek, mert a valláshiedelmi kultusz vezérlői ezt sugallmazzák, presszionálják az emberek tudatába, megfélemlítik...."
Na, azért szerencsére van olyan keresztény felekezet, amelyik nem félemlíti meg az embert a haláltól. Nem ezért félünk. Sok igazság hangzott el arról, hogy akkor miért, de a fenti kijelentés így nem igaz !
" A haláltól minden normális ember fél " Ez azért nem igaz így!
A haláltól azért félnek, akik félnek, mert a valláshiedelmi kultusz vezérlői ezt sugallmazzák, presszionálják az emberek tudatába, megfélemlítik....
" Úgyhogy az, aki azt mondja, hogy nem fél a haláltól, az egyszerűen vagy hazudik, vagy csak úgy elméleti síkon közelít a halálhoz. Ha kést tennék a torkára, akkor biztosan mást mondana."
Nos én nem félek a haláltól, deha kést rántasz a torkomhoz, az más, nem a haláltól való félelmem lesz, hanem a rettegés a szenvedéstől, hogy értelmetlenül és aljas módon kell befejeznem a földi pályafutásomat....és ott kell hagynom gyermekeimet abban a tudatban, hogy az apjukat megőlte a te késed...., gyilkosság áldozata lettem és a gyermekeimbe a félelem nem a haláltól lesz, hanem az ilyen emberektől, aljas tetteiktől és gátlástalan szadista hajlamaitól! A halál nem bánt, nem akar rosszat és a halál a végső megnyugvást ad, békét és biztonságot!
Ez nem reménytelenség amiben élek, mert tök mindegy halandóságomnál fogva! Az életminősége az ami nem mindegy! Hinni sok mindenben lehet, sőt élni a hitért, a hitben és hittel....!....., de ettől még minden marad a régiben, meghal az ember!
Szerintem a legtöbb embernek nem elég nagy a hite.
Van közbülső állomás. Tudni lehet, Isten létezéséről, így a hitért lehet imádkozni, és lehet Isten törvényei szerint élni. Természetesen logikusan hangzik, hogy minél kisebb valakinek a hite, annál jobban fél a haláltól....
Tévedsz és súlyossan félreérted a halált..... Senki nem fél a haláltól, ellenben sajnos a szenvedéssel, a betegségek gyötrelmeivel, fájdalmaival és nyomorúltságával társítják.... A halálnak nincs fullánkja, csak az egészségnek..... A halált nem kell legyőzni, erre rendeltetett a sors, a biológiai szerkezetünk...., főleg olyan jelszavak önbátorító ámításaival, amivel egyféle mesterkélten feltűzelt vágyakat korbácsolva, az örökélet reményében hinni!
Minden vallási nézetet félretéve: Tedd a szívedre a kezed! Te nem félsz a haláltól, Maaancus?
Bármennyire is hiszünk az örök életben, a haláltól szerintem minden ember fél. A haláltól még Jézus is félt, mert emberi természetet is öltött magára. Ha nem félt volna, nem lett volna áldozat, hogy meghalt értünk. Nem véletlenül öltött emberi természetet.
Nélküle nem csak halálában nem mutatott volna példát nekünk, de életében sem mutathatott volna.
Nyilván korlátaid adnak a szádba olyan butaságokat, miszerint marxista gondolkodó lennék. Régeben a Sátánnal való cimborálással vádoltál volna, még régebben pedig idegen isteneknek való szolgálattal....boszorkánysággal, okkultizmussal, bármivel, csak ne kelljen , csak ne kelljen, csak ne kelljen szembenézni hited képtelenségével.
"Marxista, mert: nem az Isten teremtette az embert a maga képére és hasonlatosságéra, hanem az emberek teremtették Istent a saját képükre és hasonlatosságukra. :-) "
Látod nem érted. Világosan irva vagyon:
"A tévedés nem Isten létének feltételezése, hanem a Mindenható teljessége, boldogsága, és megelégedettsége valamilyen módon függene valamitől vagy valakitől. (Mintha teljesség, a Mindenható olyan mindenható volna, aki nem hatna mindenre, nem volna teljes, hanem szüksége volna bármire, ami teljessé, mindenhatóvá teszi. )"
Értelem nélkül vagy e még? - hogy a klasszikusak idézzem. Isten létezését nem tagadom- Isten valóban képére és hasonlatosságára teremtette az embert, ám tévedsz , és hited képvisői is tévednek a kép és a hasonlóság tekintetében. Istent úgy képzelik el, mint egyfajta magasabbrendű emberféle - pedig a valóság sokkal egyszerübb: épp a forditottja!
Vagyis Istentöl függetlenül az emberek mindig kitaláltak isteneket maguknak : A Napisten, A Kigyóisten, Viharisten, Allah, MAni, JHVH , Zeusz stb mind ezt igazolja.
Cáfolnád-e, hogy ezeket az isteneket az ember találta ki, illetve teremtette magának?
Dehogy. Csak Te az egyik kitaláció mellett kardoskodsz, és a többit tartod mitosznak.
most, hogy idáig eljutottunk, elárulom Neked, hogy a Te Istenképed sem különb a többinél.
Mese.
Kitaláció.
Mitosz.
Ám ez nem jelenti azt, hogy Isten ne lenne Létező..Isten ne lenne az Élet maga és az Élet része...
Figyelj. Tisztán és világosan irtam, mondhatni, ihletetten...:))
Ellentmondást keresel? No, nézd csak meg a Bibliát...
Ám amit irtam, ott igazán nincs, de lássuk csak:
"Miért kevered a dolgokat?? Hogy vannak benne ihletett részek?? "
Bizony. Butaság, és dogma azt hinni, hogy a Biblia minden szava Istené. A legszebb, amikor Pál önjelölt apostol téveszméit felovassáka templomban, és ájtatos hangon hozzáteszik: Ez az Isten igéje....
Ám ez nem Isten igéje. Pál saját korlátolt gondolatait vetette pairra, Te meg Isteni szövegnek tartod?
Ember, ébredj!
"Ezek szerint Isten csak azért Isten, mert valamiféle fogalmi evolúciós folyamat során az emberek kialakították az "élő Isten" fogalmát, amely lényegében az Élet része?"
Igen. Isten maga az Élet, és az Élet része.
"Az ÉLet Van. Az Élet az, ami van. Az Életnek nincs alakja, nincs formája, nincs neme. Nincs szine, illete, és nincs mérete. A létezés Minden alak, forma, szín, illat, és méret.Az Élet nemtelen, ugyanakkor magában foglalja mindkét nemet.
Az Élet minden: az Élet semmi, amelyből a minden megszületik.
Minden, amit az Élet teremt, része magának az Életnek.Bárhová nézel, mindenütt a megnyilvánult Életet látod. Az Élet minden. Az Élet ott áramlik mindenben, és keresztülárad mindenen. Te magad is az Élet megnyilvánulása vagy- az Élet pedig általad nyilvánitja meg önmagát.
A többi ember is az Élet különböző megnyilvánulását képviseli.Egyetlen ember , egyetlen élőlény sincs, aki ne az Élet megnyilvánulása lenne. Még a legrosszaban tartott emberek is az Élet megnyilvánulásai...Akárcsak a Biblia, Mani, Zeusz, Jahve, Isten , Allah,,..."
Erről az jutott az eszembe, hogy biztosan lehetne amellett is logikusnak tűnően érvelni, hogy az alvás természetellenes.
Nem tudhatjuk, hogy Isten alszik-e egyáltalán. A tökéletessége érv lehetne arra, hogy soha nem alszik. Akkor pedig talán nekünk sem kellene, hiszen a képmásai vagyunk.
Alvásra pocsékoljuk életünk egyharmadát. Ez idő alatt rengeteg hasznos dolgot tehetnénk ahelyett, hogy furcsa - talán időnként bűnös - dolgokról álmodunk. Ez az életünk elpocsékolása.
Egy tökéletes agynak ugyan mi szüksége lenne alvásra? Pl. egy számítógépet sem kell kikapcsolni, nyugodtan működhet folyamatosan, csak az energiaellátásról kell gondoskodni.
Azaz kitalációnak. Olyan magyarázatnak, amelyik egy ugyan a sok közül - ám nem más , mint egy kisérlet a nyilvánvaló ellentmondás, és orditó valótlanság elkendözésének.
Mivé is lenne a HIT, ha már az alapoknál megbukna? Muszály valamiféle magyarázatot találni, nemigaz? Ám külső figyelő szemében az összes tévút valamiféle magyarázkodással kezdődik - mert a gyenge alap rendszerint ingó felépitményt jelent.
"Tehát tegyük fel hogy ez nem így van."
Jó.
"Ezután tedd fel a saját kérdéseidet, pl. hogy Isten minek telepítette oda a fákat, meg hogy minek büntetett, meg stb. stb. stb. és nem fogsz tudni rá felelni csak úgy, hogy mindegyik megoldásod végeredménye az lesz, hogy Isten valamit rosszul tett. Viszont ez ellentmondás."
Semmilyen ellentmondás nincs akkor, ha elfogadod, hogy a történet az ami: mitosz. Monda.
"Mert a Biblia ugyanúgy Isten szava, mint ahogy a Természet Isten műve. "
Ez a Hit. Ám a Természet lehet Isten műve, a Biblia viszont az evangelistáké. Vannak benne ihletett részek, de nem több, mint mondjuk a Korán.
"
"
„Az egykori emberek - miként a maiak is - képtelenek voltak a boldogság lényegét megragadni. S mert úgy érezték, hogy a boldogsághoz szükségük van bizonyos dolgokra, feltételezték, hogy ez az Élet egészére is érvényes. Ebbe a feltételezésbe az Élet azon részét is belefoglalták, amelyet Magasabb Erőként kezdtek felismerni - ezt az egymást követő nemzedékek élőlényként fogalmasították, és sokféle néven - többek között Allah, Jahve, Jehova, Manu, és Isten- hivatkoztak rá.
A korai embereknek nem esett nehezükre elképzelni egy náluknál nagyobb erőt. Szükségszerűen jártak így el. Valamilyen magyarázatot igényelt a körülöttük és a tökéletesen befolyásukon kívül álló jelenségek.
A tévedés nem Isten létének feltételezése, hanem a Mindenható teljessége, boldogsága, és megelégedettsége valamilyen módon függene valamitől vagy valakitől. (Mintha teljesség, a Mindenható olyan mindenható volna, aki nem hatna mindenre, nem volna teljes, hanem szüksége volna bármire, ami teljessé, mindenhatóvá teszi. )
A függő Isten mítosza azt az elképzelést szülte, hogy Istennek van valamilyen akarata. Az egykori emberek csiszolgatták az elképzeléseiket, és megpróbáltak rájönni, hogy mi is lehet Isten akarata. Rövid időn belül.- néhány ezer év alatt - megjelentek azok, akik határozottan állították, hogy ők Isten akaratának letéteményesei. Ők voltak azok, akik azt hirdették, hogy kizárólagos ismerői az Istenség szándékának, és Isten kedvére csak az ő közbenjárásukkal lehetséges tenni. Megjelent a vallás. Mivel az emberek el sem tudták képzelni, hogy miféle feltételeknek kell megfelelniük, hogy hazajuthassanak Istenhez, jobb híján kitaláltak néhányat. Ezeket azután a vallásnak nevezett gondolatépítmények magyarázták meg. A vallások nem csak a követelményeket magyarázták, hanem azt is, hogy hogyan lehet újra kiérdemelni Isten szeretetét, amennyiben valaki nem felel meg a követelményeknek. Így született meg többek között a megbocsátás, és üdvözülés fogalma, mint a szeretet feltételei.
Ha az emberek tárgyilagosan szemlélik a dolgokat, abból a tényből, hogy minden vallás másként magyarázza a dolgokat, a megbocsátást és az üdvözülést és más feltételeket, kiviláglik, hogy ezeket – finoman is szólva – nem Isten követeli meg. Leginkább az emberi képzelet műve. A vallások képviselői továbbra is hirdetik, hogy mindez nem kitaláció. Isten az, aki felállította a visszatérésnek feltételeit. Több száz vallás és felekezet, szekta és hit, melyek pontosan ugyanannyi különböző feltételt sorolnak fel! Állításuk szerint a különbözőségnek nem az az oka, hogy Isten esetleg zagyva üzenetet küldött, hanem hogy az emberi nem egyszerűen nem fogta azt fel helyesen. Minden hit képviselője meg van győződve saját igazáról, csak a más vallásúak élnek tévhitben. Idővel e nézetkülönbség a kezdeti vitákat megbélyegzés követte: a más vallásúak pogányok, gyaúrok, gojok, eretnekek, hitetlenek, bálványimádók, tévelygők stb. lettek. Bár a legtöbb vallás megőrzött valamit az isteni elgondolás lényegéből, a szeretetből, napjainkig sem ritka a vallási alapon folyó háborúk jelenléte bolygónkon.”
