“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Ez is a hasznos hozadéka, a férfiak házimunkájának, hogy nem mászmak rá a kipihent bikák minden nap a holtfáradt nejúkre, akiknek már ellenállni sincs erejük. Kellemesen kifáradnak a férfiak és nem jár mindig a farkuk az eszükbe.
Ja összedőlt . Meraza' fas.fej Márió odajött megmutatni , hogy hogyan kell csinálni .... mer' ő mindent jobban tudott . De ráfázott , mert épp a hídon csücsült a dugóban ..... szép temetése volt .