Van anyanyelvi lektorod? Én már belevágtam egyszer ilyesmibe, magyar szerző kiadatlan (science fiction) regényét fordítottam angolra, de ehhez mindenképpen kell egy "native", aki átnyálazza a végén.
Annyit segíthetek, hogy elmondom, -ról-ra fordítás kb. a duplája az ellenkezőjének. ez átlagban kb. 40-50000 ft-ot jelent ívenként. De persze ha találsz valakit, aki olcsóbban megcsinálja...sok szerencsét.>:-))
Mély tiszteletem a topiknak és benne a legnehezebb műfajt űző irodalmároknak!
Tudom, hogy első hozzászólásban nem illik ilyet, de kérni fogok. Szükségem lenne valakire, aki egy kb 300 oldalas kéziratot (megvan Wordben) lefordítana magyarról angolra (a sajátomat). Elég egy nagyvonalú fordítás, az utolsó simításokat úgyis én végezném el a szövegen, mert én is angol-német fordító vagyok, de egyszerűen nincs rá időm. Elég volt megírni :-) Milyen tarifákkal dolgoztok? Tudtok valakit? Ha innen érdekel valakit, küldhetek neki pár oldalt, hogy eldöntse, érdemes-e belevágni.
A könyvet még nem adták ki otthon, de nem is annyira fontos, mert a tárgya miatt inkább angol nyelvterületen lehet érdekes. Jut is eszembe, ha valaki tudja, hogyan kell egy kéziratből könyvet csinálni, adhatna jótanácsot...
Kösz a felvilágosítást. Ez a program bizonyára hasznos lehet, de én, mint említettem, inkább a sajátomra támaszkodom. Egyébként is a műfordítás valamennyire mindenképpen művészet, távoli rokona a költészetnek, nem tudom, mit segíthet itt egy ilyenfajta memória. De sztem aki hasznát tudja venni, csak használja nyugodtan.
A fordítás-memória csak tárolja a már általad bevitt fordítási adatokat, és ha legközelebb hasonló témában dolgozol, akkor átfuttatod a memóriát az új adatbázison, és az egyezőségeket illetve a hasonlóságokat keresi. Felajánlja a saját előző fordításaid alapján a lehetséges variáció(ka)t. Ezért nem fordító-program, hanem fordítás-memória. Persze csak ott működik kifizetően, ahol sokat és hasonló témában fordítanak.
Csatlakoznek a tudatlan dilettansokhoz annak a kapcsan, hogy elkepzelhetetlennek tartom irodalmi muvek barmilyen szintu forditasat programmal. Igaz, amit en eddig lattam, az teljesen erthetetlen, osszefuggestelen dolgokat "forditott", szo szerint.
Nem sarlatánság, csak épp - legalábbis az én gyakorlatomban - használhatatlan. Ugyanis a szakfordítással ellentétben az irodalmi alkotásokat papírformátumban kapja meg az ember. Szóval a Tradosszal nem sokra mennék:)
Nekem meg nyelvvizsgam sincs, bar a francia kotelezo erettsegi kozepfoku nyelvvizsganak szamitott anno, es epp, hogy csak beszelem, nagyjabol tarsalgasi szinten, rengeteg hibaval...
Akkor ennek a történetnek a pendant-ja az enyém. Nekem csak érettségim van. és éppenséggel nyelvvizsgám is csak spanyolból, abból a nyelvből, amelyből nem fordítok.>:-))
A legszomorubb az ebben a dologban, hogy a munkadnak pont azt a reszet probalja meggyilkolni - lehet, anelkul, hogy fogalma lenne rola, mit csinal, bar ez tulzott johiszemuseg lenne - , ami a forditas valodi erteket adja, vagyis a stilust. A tobbi "csak" rutinmunka. Nagyon frusztralo lehet ilyen emberekkel dolgozni.
A masik temahoz csak annyit, egyszer volt egy ismerosom, kinek az volt a maniaja, hogy diplomakat gyujtott , mindamellett iszonyatos taplo volt. Akkor negynel tartott, de meg jart levelezore. Egyetlen mentsegere szolgaljon, hogy egy bombazo az illeto, igaz, szõke:-)). Valoban, a diplomak szama nem feltetlenul az intelligencia fuggvenye...
A gyerekek nagyon sok szót nem "értenek" úgy, mint mi, viszont remek jó az asszociációs készségük, és a szavak hangzásvilága sokszor többet elárul nekik, mint a szigorúan vett jelentés. Múltkor mesét olvastam az öt éves kisfiamnak, ami egy kertészről szólt, és a mese felénél megkérdeztem, tudja-e, mi fán terem az a kertész. Nem tudta. De a mese így is összeállt. A szövegkörnyezetből, a képekből. Az ízt kivenni egy szövegből (egy fordításból) ezért is bűn. Egy fordítás nem középiskolás irodalmi dolgozat, amit a lektor-tanár néni pirossal kidekorál! A lektornak nem dolga stilisztikai javításokkal felülbírálni a fordítót! Jó, bevallom, még mindig lila a fejem a mostani balhém miatt a kiadómmal. (Egyébként a szerződésemben nem volt benne, hogy meg kell kapjam a szerkesztett verziót. Az én saram!)
De az abszolút kedvencemet megosztom veletek, mert ezt nem lehet sírva-csuklós-röhögés nélkül kibírni: "űzött malacvágtában" helyett a következő javítást eszközölte az a drága jó lélek: "sovány disznó menetben". Szóval most megyek munkát keresni (egy másik kiadóhoz) sovány disznó menetben.
Lehet, hogy ez a fickó egy újkori Kazinczy?
Szerintem nem ártana, ha a lektoroknak a bölcsészdiplomájuk mellé józan paraszti eszük is lenne. Tisztelet a kivételeknek, mert vannak. Nem is kevesen.
Lehet, hogy úgy gondolta, a gyerekek nem értenék azokat a szavakat. Vagy csak azért javított bele, hogy legyen már látszatja az ő munkájának is. :) Elég idegesítő lehet, ha ilyen átjavítások történnek. (Bár ez csak egy szakmán kívüli véleménye.)
Éppen most kaptam kézhez egy korrektúrát. a könyv szar, a fordítás olyan amilyen. Viszont a lektor egy töketlen fasz (bocsi!). látszik, hogy aki nem ért a fordításhoz, az lektorál. az amúgy is vacak szövegből kiirtott minden színt és ízt, amit én beletettem, kiszedte azokat a szavakat amelyek a gyermekmese zamatát, couleur locale-ját megadták. Pl: sihedert kijavította fiúra, a dikót pótágyra(!), a rézsűt, lejtőre, a sonkolyt lépre, a zsanért sarokvasra, hogy ne is folytassam. Összeírtam egy oldalas listát, a korrektúrában ezeket a szavakat visszajavítom, és megmondom a kiadónak, hogy ez mégiscsak az én fordításom, ragaszkodom ezekhez a visszajavításokhoz. Enélkül sztem teljesen eladhatatlan lesz a könyv. kíváncsi vagyok, mit szólnak hozzá. Ha nem méltányolják, dettó nem dolgozom nekik többet.
A korrektúrát ugyan kértem, de nem kaptam meg. Méghozzá azzal a felkiáltással, hogy aszongya "nem volt benne hiba". Az előző munkámnál - amit szintén ez a kiadó jelentetett meg - olyan lelkiismeretes volt a szerkesztő, hogy ezt eleinte furcsállottam egy kicsit, de végül annyiban hagytam a dolgot. Ha nem nyúltak bele, akkor nem nyúltak bele. Gondoltam én, a naiv.
Egyébként a "javítások" - már amennyit megtaláltam - stilisztikai jellegűek voltak: bosszantóan ostoba egyszavas betoldások meg tökéletesen indokolatlan mondat-átszabdalások. (Ráadásul rosszul: a beszúrt tagmondat előtt még kitette a gondolatjelet, de utána elfelejtette. A gyökér.) Szóval ott nyúlt bele, ahol nem kellett volna.
Persze a pereskedés meg sem járta az agyamat, kis hazánk nem igazán híres a jogi utak járhatóságáról. Abban igazatok van, hogy az egyetlen dolog, amit az ember tehet, az az, hogy ilyen kiadóval nem szerződik többet - ha egyszer már így megszívta. Ez az egész egy jó lecke a jövőre nézve.
Azért nekem az a tapasztalatom, hogy legalábbis könyves körökben rendszerint tiszteletben tartják (néhány gazember kivételével) a copyrigthot. Tőlem mindig (egy esetben nem) megkérték eddig az engedélyt és fizettek is tisztességesen az utánnyomások után is.
beezernek van igaza, ki kell deriteni, mi van a hatterben. Igy elso hallasra mondjuk minden mas orszagban be kene perelni a seggét, de Magyarorszagon semmi esetre nem javasolnam. Csak neked lenne karod belole.
Ami a masodik reszt illeti, a copyright, az egy szent dolog, nem szabad vele szorakozni, illetve nem szabadna...
Én csak a magam nevében beszélhetek. először is nem kaptál korrektúrát? mert ott még rendszerint lehet javítani, és rendesebb kiadónál ezt figyelembe veszik. Másodszor kérdezz rá, hogy mi ez az egész. Valamit csak kell mondaniuk. lehet, hogy nem volt jó a megoldásod, és a lektor jobbat talált. Vagy félrefordítottál valamit (bár nem ez a jellemző). Aztán meg jogaid is vannak. Szerzőiek. ötven évig. A pereskedést nem javasolnám, mert bonyi, és úgyse keresnél rajta semmit. Ha pedig látod hogy nem törődnek veled, ne dolgozz nekik többet. Persze mindez akkor igaz, ha úgy döntesz, hogy profi leszel. annak ugyanis adnia kell a saját nevére, hiszen abból él. Számos kiadót tudnék megnevezni (ismerteket!) akiknek különböző okokból nem dolgozom többé. Szerencsére ha az ember elér egy bizonyos szintet, mindig akad egy újabb, amelyik munkát ad neki.
Örülök a topiknak, mert kell ez, na. Rögtön lenne is egy sztorim (egész friss): az ember több hónapi munka után lead egy kéziratot, a könyvet kiadják - happy end. A kezedbe fogod, érzed a súlyát, majd' elszállsz a boldogságtól. Aztán persze belelapoz
ol, és azt látod, hogy szarvas hibák vannak benne. Ez elõfordul az ember fiával, de valami azért piszkálja a csõrödet, belenézel a saját otthoni végleges verziódba - és nem találod az elõbb említett hibákat. Vagyis arra a következtetésre jutsz, hogy a szerkesztõ alkotta bele magát a mûbe, csak úgy spontán, és persze konzultáció nélkül.
Néha azon tûnõdöm, mennyire hobbi ez, amit mi mûfordítók csinálunk, és mennyire szakma (esetleg mûvészet, szerzõi jogvédelem alatt álló alkotó tevékenység, stb stb). Persze ez amolyan költõi kérdés volt. A konkrét kérdés: ti mit tesztek hasonló helyzetben?
valoban szep forditas es hu is az eredetihez, ellenben az nem arrol szol, en mit mondok, hanem, hogy lehetetlen szoba onteni.
Hevenyeszve en valami ilyesmit mondanek:
Lehetetlen elmondani, mire gondolok!
De mintha bűvös lámpa idegszálakból szőne mintát egy hálóra.
Amit Burns-re vonatkozoan irtal, igaz, de ez all meg sok mas koltovel kapcsolatban is. Illletve lehet, de akkor mar nem Burns:-)
Ami a magyar koltoket illeti, sajnos, nem ismerek angol forditast. Ha te igen, orommel vennem. Olvastam egyszer Adyt franciaul viszont es nagyon korrekt volt, bar az egyetlen dolog, amire emlekszem igy harminc ev tavlatabol, ez:
