“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
A házasság intézménye degradálódott sajnos. Miért nem házasodik össze, akinek van már gyereke? Ehh, am mindegy. Igazad van, stabil élettársi kapcsiban is jó a gyereknek. De ilyet még nem láttam. Persze attól még létezhet. De azért jobb összeházasodni. Egy haláleset nagyon csúnyán alá tud vágni egy ilyen kapcsolatban élő örökösödésének. Kivéve, ha van végrendelet.
Juj! Én is szeretek három férfit, a főztjüket, az illatukat, a mosolyukat, a szemük színét. Egy nőnek több férfire van szüksége, meg is kérem holnap a kezüket. :)
Az uraság tekergeti Nagy hevesen a leányt, A kereskedõ bedugja Ecetes korsó gyanánt. A kanonok gyûgyõlgeti Vén szotykáját pamlagon, A káplán meg cicerészni Tanul kinn a falvakon. Hivatalnok feleségét Frütyõgteti rendesen, De befirkant az írnok úr A szajhának, - csak legyen! Doktor urak hersentenek Szép taktusra csendesen, A poéta meg befütyöl Kedvesének ékesen. A mészáros megdolgozza, Ha megáll neki a lány, Diákember keceficél Nagy sietve szaporán. Ács a kurvát jól megmássza, Parasztlegény kamatyol, Úgy van írva krónikában: A napszámos kubikol. Bakancsosnak sok az esze, Éjjel-nappal toszni jár, S habár keményen teszi, De csak tökõl a huszár. Csizmadia jól beszurkol, Besuvickol a cipész, A takács meg mityolgatni Éjjel-nappal mindig kész. Vasutas befüttyent hetykén, S benyom a nyomdászlegény, Brûgöl a cigány, és kupiz a nyaviga hevenyén. Besavanyít a szakács, S a harangöntõ bekólint, Csesz a varga jókedvében, Ősrégi szokás szerint. A vadász lõ - úgy, ahogy kell, Ha a töltés jó kemény, Bemázol a szobafestõ, Pettyent a vándorlegény. Molnárember csak bugyizgat, Besrófol a lakatos, Kádárlegény beverni tud, Becsavar az obsitos. Becserez a tímárlegény, Kéményseprõ meg bejt. A markõrök belökdösnek Ahol lehet, mindenütt. A gombkötõ vígan pitykéz, Kefekötõ bekefél, A tudós csak cicizni tud, Újságíró meg petél. Stibicel a szobalánnyal A vigéc a hotelben, Kanol a bakonyi kanász, De sohase fotelben. Búgat a bús disznóhajcsár, Ökörhajtó besuhint, Beheppent a fürge pincér, A szakácsné ha kacsint. Benyes a szorgalmas kertész, Becserrent a laboráns, Bojtár gûtyöl, s a frajlának Behagyint a praktikáns. A tornász meghúzza hölgyét, És befúr az asztalos. Megélvez a szolgabíró, Ha a leány takaros. A rézöntõ meg becsörrent, Patikárius meg beád, Közõsül a polgármester - Lassan mozgatva farát. Befreccsent a tûzoltó, ha Csõre kapja a leányt, A dinnyecsõsz meglékeli, Ha a nõ hagyja magát. A konduktor sorba likaszt, És szurkol a zordfinánc, Szakácsnõt a kapu alatt Megböki az orrfinánc. Zsandárkáplár tíz körmérõl Lekapja a menyecskét, Furvézernek megdönteni a lotyóját - gyerekség. Koslat a falusi kántor, És betol a péklegény. Párzik a búsfilozopter, Minden hónap elsején. Háziúr lakbérnegyedkor Csinál két s több numerát, Aki steigerolni szokott, Annak semmi meg nem árt. Azt mondja a nóta, hogy nincs Se mennyország, se pokol, Ennélfogva érrheta, hogy Még a pap is kupakol. Szabósegéd megugorja, Mint a kecske, ringyóját, A kovács meg bever neki, Szikrázik - az áldóját! Az inas csak bagzani tud, Hágni pedig a kocsis, Vén baroneszt jól megcékel Könyv nélkül a hajdú is. Libapásztor zsákon tömi A leánykát - hogy csak nyel, A miniszteri tanácsos Rendszerint már csak - ...figyel. A széplélek csak kettyintget, Szemlesütve, sötétben, A nagy kujon megprütyköli a legyet is röptében.
Hanem:
Szart sem ér a mesterségük, Alhatnak õk afelül, A hatökrös gazda baszik a világon egyedül!
Nem. A cikkben szereplő ffi minden feleségét szereti. Ha a puncijuk kellett volna neki, akkor nem élne velük együtt. Mert szereti a főztjüket, az illatukat, a mosolyukat, a szemük színét.
Ajánlom figyelmedbe Örkény István Hárem c. egypercesét. Sajnos nem tom belinkelni, mert egyelőre gugliban nem találom, de nagyon jó írás.
Gyereket házasságon kívül is lehet nemzeni . Ma már társadalmilag is elfogadottan .
Perszehogy. Csak a gyerekek hülyülnek meg az önmegvalósító anyukáktól, meg az elhagyott / váltott apukáktól, mozaik anyutól ilyen-olyan tesóktól... Nem érzik biztonságban magukat. Márpedig a gyermeknek elsődleges szempont a biztonság. Össze-vissza szexelő elhagyós, összejövős kapcsikban nemlesz normális a gyerek. Szted miért van annyi autista, sajátos nevelési igényű hülyegyerek? Mert a szülők ilyeneket készítenek...
Akinek nem lehet gyereke, annak nem lehet... Nincs mit tenni... Majd örökbe fogad, vagy lesz boldog nagynéni, nagybácsi... Neki ez jutott...
Hogyne férne Hány kliens jár a prosti egy punciájaban? És a férfiajk nem féltékenyek egymásra. Amúgy a többnejű férfi egyik nejét sem szereti igazán. Nem az ember kell neki, hanem amit kap tőle. Ugyanez van a prostiknál is.
"Gyereket házasságon kívül is lehet nemzeni . Ma már társadalmilag is elfogadottan ."
Lehet, csak nem maximális.
Persze mindig vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy ők egyedül is képesek rá - és valóban: fizikailag nem lehetetlen egyedül is nemzeni és csonka családban is lehet gyereket nevelni - csakhogy az sosem lesz "olyan, mint". Szükség-, és félmegoldások napi szintű halmaza.
Hogy egyszerűbben fogalmazzak: fél lábbal úgy lehet "teljes életet élni", ha eleve lemondasz az összes, két lábbal űzött tevékenységről. Ami lássuk be... egy egyszerű önátverés.
"A házasság érzelmi és gazdasági közösség , ahol gyereket is nevelhetnek."
Gyerek nélkül a házasságnak - mint külön megjelölésnek - semmi értelme: az érzelmi/gazdasági közösség anyakönyvvezető&pap nélkül is működhet.
"Vagy akinek nincs , vagy nem vállal/nem lehet gyereke az ne is házasodjon ?"
