Szerintem semmi okod, hogy rossz érzésed legyen.
Igazán jó antiverset írni a legnehezebb feladat, és Te ebben nem vagy kispályás.
Olvasva téged és a többieket középiskolás éveim 'kulturális' összejöveteleinek (kocsma) hangulata kezd felderengeni bennem, a végtelen agyament röhögések.
De szeretnék én is antiköltõ lenni, Szárnyas pegazusként kutyába lemenni, Fényes zseniségem közszemlére tenni, Uhrin Benedekkel egy tányérból enni.
Hej, de ha lelkemet önteném a dalba, Az úri közönség csak röhögne rajta. Végül a fejemet verhetném a falba, Magafia majmász hogy mekkora marha.
Így hát szót a szóba többé nem is öltök, Antiversírással egy percet se töltök, Faragjátok csak a fûzfát, kandi kölkök, Leshetitek, hogy majd nektek antiköltök.
Annyira jó verseket írtál, olyan nagyokat derültem! :-)
De sajnos azt kell mondjam, hogy a legtöbb túl jó ide... műveid egész jó írások, szóval még gyakorolj, és írj ilyeneket is, amilyenet most követek majd itt el. Ha már a méltán káprázatos thaleanhoz írtak verset, akkor neked is legyen... :-)
Múzsám, ihletőm: a Danczi
Nagy nap volt a tegnapi nap!
Végre írt a Danczi, hah!
Ezek a versek már-már oly' jók,
hogy méltatni őket nincs szóm.
Ismeri ő a rímfaragás minden csínját-bínját,
S kik műveit elolvasni nem lusták,
Azok tanulhatnak sok kedves humort,
És még rímeket is, hú... mert
Azokat is rakott bele - igen sokat,
De még milyen jókat! Jókat! Jókat!
Jókat, mondom, és nem Jókaist,
Gondolom, közben evett sok jó kaját is,
S teli hassal könnyű ám írni,
Ahogy alább olvashattuk, így ni!
Dancziban még az is kellemes,
Hogy mindig festeni sem rest!
Fest ő üvegre, fára,
De néha abbahagyja. Mint mongyuk' máma.
Olyankor olvas egy Fodor Ákost,
Mi megérinti szívét, már most
is fújja kívülről verseit,
De aztán meg papírt is merít.
Mer' azt is szokott, ki ne felejtsem,
Meg még sok-sok ilyen eredet-
i dolgot csinál...
Ezért azt mondom: Vivát!
Ihless csak, Danczi, sok rossz versre engem,
És akkor még írok ide. Te nem?
