A kérdésem az, hogy ebben az esetben miért nem állnak sarkukra az apák, miért nem mondják, hogy plafonmentes gyedet akarunk, akkor otthon maradunk egy évig a gyerekünkkel, kibírjuk azt az egy szűkölködősebb évet gyerekenként, mert megéri, meg mert igenis, a gyerekünkkel akarunk lenni mi is.
Végülis a vita csak elkanyarodott a munkaerőpiaci egyenlőtlenséghez. Rendben, nincs egyenlőtlenség, és nem számít a gyerekkel otthonmaradás, a legfelső jövedelmi szegmens kivételével szinte mindre igaz ez, ugyebár. Akkor miért nem vállalnak az apák többet az otthonmaradásból? Amint elválnak, rögtön felesben akarják csinálni a gyerekezést - ami azt is jelenti, hogy ha a gyerek beteg az ő hetükön, akkor nekik kell vele táppénzen vagy szabin otthon maradni -, de addig nem? Amint elválnak, rögtön nem fontos a pénz, mert az exnél a gyerek, onnantól rögtön feláldozzák akár a pénzt, akár a munkahelyi előrejutást a gyerekért, de addig nem?
Azért írom ezt neked, mert tudom, hogy neked a válás előtt is fontos volt, voltál velük otthon kiskorukban, voltál velük otthon, ha betegek voltak, ha valaki, te aztán kiérdemelted a váltott elhelyezést, és maximálisan nem értek egyet azzal, hogy nem kaptál ilyet. DE nem ez a jellemző a férfiak körében. Nem maradnak otthon a picivel, nem maradnak otthon a beteggel, stb. De sokan elviszik őket azért focizni. Ezt aláírom, ez van. Csak erre nem lehet gyerekelhelyezést alapozni. Arra lehet, ha vállalják a gyerekezős kötelezettségeket is.
A nőknek is hosszú időbe telt a fizetett munkához való jog, stb, ez se fog egyik napról a másikra menni. Addig biztosan nem, amíg a férfiak közül kritikus tömeg el nem kezdi ebből kivenni a részét, nem törődve azzal, mit eredményez ez a munkájában, életvitelében.
Érdekes megfigyelni, hogy az eltérés előjele határozza meg, hogy egy témával foglalkoznak-e vagy csak bekerül a nincs itt semmi látnivaló kategóriába. Fordított számarányok esetében már 16 EU-s bizottság foglalkozna a témával és legalább annyi cikk születne ebből a témából is, mint a "nők kevesebbet keresek":
Mire nincs belső motiváció? A stem tanulmányok vagy a stem munkavégzés iránt?
Megkockáztatom, hogy a fiúk nagy részének sincs belső motivációja a stem _tanulmányok_ iránt, voltam én is gimis, nem túl sok fiú volt odáig a matematikáért, fizikáért. Ha van hozzá esze, akkor senkit nem érdekel a belső motiváció a fizikatanulás iránt. :) (Mert a célra kell koncentrálni, hogy ezzel lehet keresni, a stem munkavégzés jó ilyen szempontból.)
A lányoknál ellenben igen. Meg a lányoknál számításba jön az összeegyeztethetőség is - és kibukik első körben, hogy legyél tanár, az jó a nőknek.
És közben csinálnak évi egy stem napot a lányoknak, meg két díjat a nőknek, és el vagyunk ájulva, hogy micsodddddda motivációt kapnak ezek.
Miért, te választanál egy annyira lenézett életcélt, mint a gyereknevelés?
Kérdeztem már férfitól, hogy amúgy ő otthon maradna a gyerekkel, feláldozna gyerekenként egy-másfél évet a munkahelyi előrejutásából? Azt válaszolta, hogy őt nem erre nevelték, az ő szocializációja más.
Egy gyereknél még elmegy a munkahelyi kiesés, kettőnél vállalható, háromnál egy negyed munkásélet. Miért meglepő vagy elítélendő, hogy a nők egyet vállalnak be? A férfiak annyit se. Pedig ha valami, pont a kisgyerekes időszak megoldható lenne egy jól célzott gyed-del. Csak ebbe az irányba senki nem akar mozdulni.
Épp a napokban volt a NATE díjkiosztója, minden évben szerveznek Lányok napját (pont a STEM szakok propagálása céljából), és még egy sor esemény, rendezvény van - a középiskolákban, és általános isk-okban IS!!!!!
"Senki nem tiltja el a lányokat a stem pályától, de kevesebb motivációt is kapnak abban az irányban, mint a fiúk és több akadály is van előttük, mint a fiúk előtt (hagyományos szerepek terhe, sztereotipikus teher, közeg által generált beilleszkedési problémák)"
Igen, a kutatások azt mutatják, hogy a női egyenjogúság zászlóshajói országokban pl.: Egyesült Arab Emirátusokban, Tunéziában vagy Algériában a nők nagy része választhatja a műszaki pályát, szemben a nőket elnyomó patriarchális Belgiumban, Norvégoknál, Finneknél vagy Svédeknél viszont ki vannak szorítva a nők ezekről a területekről:
Arra például mindig kínosan ügyelt, hogy apámnak gyönyörűen vasalt ruhája legyen minden reggel, sőt a cipőjét is képes volt fényesre suvickolni csak azért, mert azt képzelte, hogy egy feleséget aszerint ítélnek meg mások, hogyan néz ki a férje. Szóval apám megjelenése mindig makulátlan volt.
Aztán az egyik nyáron apám vett egy műanyag légycsapót. Először azzal csapott anyám a hátára egy monológ végén, de akkor még viccnek szánta ezt. Nem sokkal később viszont már állandóan a kezében volt, és mindenért apura vágott vele.
Nem lehet egy légycsapóval túl nagyon ütni, de azért fáj, és különben is megalázó. Egyszer apám kicsavarta a kezéből, összetörte, és kidobta. Anyám hisztérikus nevetésben tört ki, mondván, szerinte apám fél tőle, és onnantól kezdve kézzel ütötte, amikor olyan kedve volt.
Nem nevezném ezt verésnek, de az ütések gyakoriak voltak.
Reggel munkába menet lesöpört egy hajszálat apám hátáról, majd jól hátba is vágta. De olyan is megesett, hogy a szedőkanállal ütött a vállára ebéd közben, mert felidegesítette magát valami apróságon. Ilyet velem és a testvéremmel soha nem csinált, ezt csak apámnak tartogatta.
Egyszer, amikor apunak elfogyott a türelme, és lefogta a kezét, elkezdett ordítani, hogy ha nem tetszik apámnak, akkor üssön vissza, de apám csak elmebetegnek nevezte, és elment otthonról.
Ezzel lehetett anyámat a legjobban felbosszantani. Teljesen kiborította, ha faképnél hagytuk, és nem cirkuszolhatott nekünk. Ilyenkor kisírt szemekkel fogadott minket, amikor hazaértünk pár óra múlva, és úgy csinált, mintha megbántottuk volna.
Bakker, tipikus hatásvadász női műsor... :-s Aminek töredékére is KÉPTELEN lennék (lettem volna bármikor is!)
KK pepitában.... Mindenért a férfiak a hibásak... :-s
Egyszer azért csinált jelenetet és szidta apámat hetekig, mert szerinte apu miatt vesztette el a csodálatos lányos alakját. Mintha mi csak apám miatt születtünk volna, és ő nem is akart volna minket.
Nem igaz, hogy egy ilyen tehetséges hülye, mint amilyen te vagy, csak ennyit képes keresni! Szerintem még a beosztottad is kétszer annyit visz haza, mint te! Rajtad röhögnek mind a hátad mögött!
hat klemi, ha szerinted ez pl. nem rombolobb, mint par pofon
Nem állítottam ok-okozati összefüggésbe, egy együttmozgásra hívtam fel a figyelmet.
Utálom az ok-okozati összefüggést, olyan ritkán használom, amennyire csak lehet. :)
De azért az együttmozgásokon jó elgondolkozni. Mi lehet az oka, pl.
Senki nem tiltja el a lányokat a stem pályától, de
kevesebb motivációt is kapnak abban az irányban, mint a fiúk
és több akadály is van előttük, mint a fiúk előtt (hagyományos szerepek terhe, sztereotipikus teher, közeg által generált beilleszkedési problémák)
Önmagában a nem tiltás kevés, azért gondolom, te is érzed, hogy mondjuk az, hogy mindenki benevezhet egy futóversenyre, nem jelenti azt, hogy az előzetes biztatásban, felkészülésben részesülők ugyanúgy fognak futóversenyezni, mint azok, akiket ehelyett inkább kétkedéssel bombáznak....
