“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Én is így gondolom. Szerintem a legtöbb nő nem menne férjhez, mert undorodna egy ilyen "házasságtól". Ez csak a parázna nőknek és az erkölcstelen férfiaknak való.
Ehhez tegyük még hozzá, hogy az 5 éves gyerek nagy valószínűséggel saját magát hibáztatja, hogy miatta ment el apu, mert ő rosszul viselkedett, és erre ráerősít az is, hogy a szülők valamelyike mindig mérges és kiabál, mivelhogy a válás miatt amúgy is totál be van feszülve. (vagy akár mindketten)
A tanulást mint válóokot simán el tudom képzelni, ha az anya a korábbi feladatai közül nem tud mindent úgy teljesíteni, mert tanulnia kell, nincs otthon, vizsgázik stb. Amúgy is vannak olyan pasik, akik nem bírják elviselni, ha a párjuk kiteszi a lábát otthonról, a feleség meg meg is részegülhet attól, hogy végre egy kis szabad levegőt szívhat.
Sztem ott van a hiba, h a házastársak nem képesek kompromisszumra. És mivel a válókeresetek jelentős többségét a nők adják be (soxor úgy, h a válás híre, mint derült égből a varjúszar, úgy érkezik szerencsétlen férjnek), feltehetőleg ez a kompromisszumkészség a nőkből hiányzik leginkább...
Elhangzott itt olyasmi is válóoknak, h mi van akkor, ha anyu tanfolyamra (egyetemre) akar menni, és ez apunak nem tetszik, h akár ez is lehet válóok... El tudom képzelni ezt mondjuk egy 5 éves gyerek szemével, h széttrancsírozzák a családját, mert a két felnőtt ember, a szülők nem tudnak megegyezni azon, h hogyan járjon anyu suliba... Ez nagyon szomorú a gyerekekre nézve...
Az a baj, h sztem a nőknek irreális elvárásaik (álmaik) vannak mind magukkal, mind pedig a környezetükkel szemben. Szeretnének szép kecót, saját kocsit, gyereket, diplomát, hűséges, házias, jól kereső, megértő, ámde macsó férjet, nagy csöcsöket, amiket csak engedéllyel lehet bámulni... A lemondást, a kompromisszumot nem ismerik. Ha vmi nem jön össze azt személyes kudarcnak élik meg, és az ebből keletkező frusztrációjuk a válni akarásban csúcsosodik ki...
Ólomsúlyt köt anyu lábára apu, h az ne tudjon egyetemre járni?
Am ismertem olyat, h anyu megszerezte a másoddiplomáját, majd utána beadta a válópert. Apu fizette a másoddiplomát, alkalmazkodott a tanulmányi idő alatt a feleséghez, stb...
Én amúgy szorgalmaznám azt, hogy minden gyerek születésekor államilag és kötelezően készüljön apasági vizsgálat is, úgy lenne fair. Egyből hűségesebbek lennének az asszonyok! Vagy legalább is védekeznének és nem szülnének annyi kakukkfiókát.
Dehát általában nem, mert az apasági vélelem miatt azé lesz a gyerek jogilag, akivel a 'megáldott' asszonka él. Kivéve, ha apuci elkezd gyanakodni, hogy valami nem stimmel a teherbeesés időpontjával:-)
Dehogynem érinti a feleséget a 'kakukkfióka" ! Sőt az egész családot . Mentálisan a cirkusz , anyagilag meg majd a gyerektartás . Kivéve ha nem derül ki .
Nem, nem más súlyú. Ugyanis nem minden esetben készül kakukkfióka, sőt, viszont minden esetben megtörténik a másik fél átvágása. Ami semmiképpen nem szép dolog.
Ostobaságokat beszélsz mindig, ez a baj veled. Ganajos csizmákkal példálózol, ez pedig nem vall intelligens, felnőtt emberre. Már várom tőled a kulcs és a lakat példáját is, pontosan a szintedhez illene ez is. :)
"Az nem válóok, hogy anyuci egyszer csak úgy érzi, hogy neki ennél több is járna az élettől,"
Ezt kifejtenéd bővebben?
Például, ha anyuci el szeretne végezni egy jogi egyetemet, de az apucinak nem tetszik, akkor mi a teendő? Ha anyucinak lehetősége van magasabb beosztásba kerülni, de ez apucinak nem tetszik... vagy mire gondolsz?
