“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
ha félre akarsz kúrni, csak férjes asszonnyal, mert neki szintúgy van vesztenivalója, mint neked, tehát jóval kisebb eséllyel fog kapálózni, hogy hagyd ott a nejed
Jótanács nőknek:
ha félre akarsz kúrni, csak független pasival, mert bármikor lerázhatod és nem fog a felesége nyomozni utánatok, hogy felnyomhasson a férjednél
A csirkegyári melósnak valszeg kisebbek az igényei, ezért kielégíteni is sokkal könnyebb. Egyébként jó meglátás, vajon ha intéznél egy körkérdést, ki mit vár el az élettől, hányan választanák a szeretetet? (szeretni És szeretve lenni)
Az a hiba, h a boldogság nem ezeken múlik... Lehet egy csirkegyári melós asszony sokkal boldogabb, mint egy agyonművelt luxus fapina...
Az a fontos, h az emberek szeressék egymást. A csirkegyári meló sokadlagos. Persze lehet törekedni szebbre, jobbra, de ha nem szeretik egymást, megette a fene az egészet... Az elégedetlen asszony elégedetlen lesz akkor is, ha mercédesz kerül a csontos segge alá...
"Ha kétely merül fel egy gyermek származását illetően, az apasági vizsgálat általában min. 99,99… %-os bizonyossággal alátámasztja, vagy 100%-os bizonyossággal kizárja az apaság meglétét."
Vagyis a kakukkfiókát biztosan kimutatja, és nagyon kis eséllyel nem mutatja ki. Gyanítom, hogy az a nagyon kis százalék azt az esetet fedi le, mikor a férj közeli rokona a tettes.
Vagyis egyetlen nő sem lenne ártatlanul megbélyegezve, éppen hogy egy kis részük még így is megúszná.
Ha a férj csinál kakukkfiókát, akkor az annyival rövidíti meg a feleséget (és rajta keresztül a gyerekét), amennyit a pasi tartásdíjra az új gyerek után is kiad, plusz a gyereke annyival kevesebbet örököl.
Épp most olvastam egy cikket valami orosz pasiról, akiről azt hitték, hogy meghalt, mivel a DNS-teszt 98 egész valamennyi %-os magabiztossággal azonosította, eltemették, majd négy hónap múlva hazasétált azzal, hogy eddig dolgozott valami farmon, csak otthon elfelejtett szólni róla.
:)))
Na most akkor erre alapozzunk egy apasági tesztet.
Mert milyen szép és erkölcsös egy olyanhoz férjhez menni (sokadik feleségként), aki ki tudja hány válási árvát hagy maga után, lefelezett válási özvegyekkel... Ez aztán nem undorító, mi? Gyerektől elszakítani a szülőjét! Ez a mi nagyon erkölcsös nyugati kultúránk. Hát, ha van ami undorító, akkor ez az!
Igazad van, a feleség elégedjen meg a putrival, az albérlettel, a BKV-val, a csirkegyári melóval a szalag mellett.... nem érzed, hogy már megint süketelsz? :)
Azt hiszem, az csak azokra vonatkozik, akik megcsináltatták az apasági tesztet. De azok nyilván alapos gyanúval tették, annál azért jobb a valós arány.
Mindazonáltal, tanulságos lenne csinálni egy általános apasági tesztet, mondjuk egy faluban, egy kisvárosban meg egy nagyvárosban...
Én is így gondolom. Szerintem a legtöbb nő nem menne férjhez, mert undorodna egy ilyen "házasságtól". Ez csak a parázna nőknek és az erkölcstelen férfiaknak való.
Ehhez tegyük még hozzá, hogy az 5 éves gyerek nagy valószínűséggel saját magát hibáztatja, hogy miatta ment el apu, mert ő rosszul viselkedett, és erre ráerősít az is, hogy a szülők valamelyike mindig mérges és kiabál, mivelhogy a válás miatt amúgy is totál be van feszülve. (vagy akár mindketten)
A tanulást mint válóokot simán el tudom képzelni, ha az anya a korábbi feladatai közül nem tud mindent úgy teljesíteni, mert tanulnia kell, nincs otthon, vizsgázik stb. Amúgy is vannak olyan pasik, akik nem bírják elviselni, ha a párjuk kiteszi a lábát otthonról, a feleség meg meg is részegülhet attól, hogy végre egy kis szabad levegőt szívhat.
Sztem ott van a hiba, h a házastársak nem képesek kompromisszumra. És mivel a válókeresetek jelentős többségét a nők adják be (soxor úgy, h a válás híre, mint derült égből a varjúszar, úgy érkezik szerencsétlen férjnek), feltehetőleg ez a kompromisszumkészség a nőkből hiányzik leginkább...
Elhangzott itt olyasmi is válóoknak, h mi van akkor, ha anyu tanfolyamra (egyetemre) akar menni, és ez apunak nem tetszik, h akár ez is lehet válóok... El tudom képzelni ezt mondjuk egy 5 éves gyerek szemével, h széttrancsírozzák a családját, mert a két felnőtt ember, a szülők nem tudnak megegyezni azon, h hogyan járjon anyu suliba... Ez nagyon szomorú a gyerekekre nézve...
Az a baj, h sztem a nőknek irreális elvárásaik (álmaik) vannak mind magukkal, mind pedig a környezetükkel szemben. Szeretnének szép kecót, saját kocsit, gyereket, diplomát, hűséges, házias, jól kereső, megértő, ámde macsó férjet, nagy csöcsöket, amiket csak engedéllyel lehet bámulni... A lemondást, a kompromisszumot nem ismerik. Ha vmi nem jön össze azt személyes kudarcnak élik meg, és az ebből keletkező frusztrációjuk a válni akarásban csúcsosodik ki...
