“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Rendezett családi háttér alatt tképpen a házvezetőnői és gyereknevelési teendőket kell ebben a példában érteni. A feleség ebben az esetben erre "szerződött", és most felborítaná a továbbtanulásával.
A férjnek és a gyereknek joga van egy rendezett családi háttérre, amit a feleség biztosít.
A férj azért sipákol, mert csorbul ez a joga (vagy inkább jóléte).
Azzal, hogy a csaj az egyiket érvényesíti, csorbítja a másikat.
Mondok egy másik példát.
Egy jó ismerősöm idegenvezető, ez azt jelenti, hogy heteket (van, hogy egész hónapot) van kinn külföldön egyhuzamban. Joga van hozzá, ez a hivatása. Viszont van egy féléves kisfia.
Ebben az esetben is azt mondanád, hogy az önérvényesítés a fontosabb?
Csak nagy valószínűséggel nem ezért idézte be a neurokortikálisan fejletlen olvtársunk ezt, hanem kötekedésül. Egyébként jó téma lehet, hogy akar-e, vagy nem gyereket valaki.
Lehet, hogy nem hiszed el, de nagyon sokan másképp gondolkodnak. Sokan nem szerelemből házasodnak, hanem mert nem volt más/jobb, és ez már eleve érdeket feltételez.
(amúgy teljesen igazad van, csak a való élet nem mindig így működik)
Igen . Nagyon sok esetben nyögvenyelős lesz . Vagy csak utólag jön rá a hátramaradott fél , hogy mit veszített .
Mesélek : volt a családban egy házaspár , akiknek a kölcsönös hülyeségük miatt megromlott a viszonyuk . Anya munkamánis és hajcsár típus volt . Önmagát is , a férjét is kizsigerelte , mert mindig volt valami , amit még meg kellett venni , építeni , szépíteni .
Apu meg szeretett volna néha kicsit lazítani ...színházba/moziba/kirándulni menni . De nem volt rá idő .
A vége felé apu alkoholista , hazudozó , és elcsavargó lett . Másik férfi vagy nő , nem volt a kapcsolatban , hűségesek voltak egymáshoz , de napi szinten ölték egymást . Volt , hogy szó szerint .... összeverekedtek . A család könyörgött , hogy váljanak el , mer' nemnormális' amit csinálnak . Nem váltak el , mert ritka normális napjaikban , mindig kiderült , hogy tulajdonképpen még mindig szeretik egymást . Egy napon apu megivott valami erős növényvédőszert , és mire anyu hazaért , már kihűlve találta . Anyu még akkor is gyászolta , amikor vagy 3-4 év múlva lett élettársa (igen ... van ilyen) .
... és utólag belátta , megbánta , hogy tulajdonképpen nagyrészt ő a hunyó . Csak késő volt .
A boldogsághoz az empátia, a kompromisszumkészség, és a lemondás szükségesek. Ha vkinek tanulási ambíciói vannak, akkor olyan párt kell magának választania, aki mellett ezt kiélheti. Ha a párja nem támogatja a tanulásban, akkor is elmehet tanulni. De a válás igénye egy-egy nem kiélt ambíció miatt ma sokkal hamarabb jelenik meg a felekben, ami nem jó. (Leginkább a gyerekeknek) Meg kell hallgatni aput is, h miért nem támogatja az asszonyát, és megoldást kell találni a problémára. És legeslegelső kötelezettség a gyerek, akit/ akiket bevállaltak.
A kor elvárásainak megfelelni nem kötelező. Ismerek olyan házaspárokat, akiknek tele lett a tökük az egész XXI. sz-dal, és elmentek tanyára nomád életet élni. Nem kell mindent elhinni, amit a kor sugall, h kötelező... Nem kötelező... Az a jó, sztem akkor lehet eredményes vki, ha egy szép hosszú életet leél vki mellett akit szeret, és aki szereti. Ez az ami nagyon fontos a mai világban. A legfontosabb. De ez kompromisszumokkal, és lemondásokkal jár ám.
Miért? Engem mindig is érdekelt, hogy vajon egy nő miért nem akar gyereket, holott a körülményei megengednék. A környezetemben egyre több ilyen nőt látok, akit a víz kiver a gyerek gondolatára, pedig van férje vagy élettársa.
