“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Rendezett családi háttér alatt tképpen a házvezetőnői és gyereknevelési teendőket kell ebben a példában érteni. A feleség ebben az esetben erre "szerződött", és most felborítaná a továbbtanulásával.
A férjnek és a gyereknek joga van egy rendezett családi háttérre, amit a feleség biztosít.
A férj azért sipákol, mert csorbul ez a joga (vagy inkább jóléte).
Azzal, hogy a csaj az egyiket érvényesíti, csorbítja a másikat.
Mondok egy másik példát.
Egy jó ismerősöm idegenvezető, ez azt jelenti, hogy heteket (van, hogy egész hónapot) van kinn külföldön egyhuzamban. Joga van hozzá, ez a hivatása. Viszont van egy féléves kisfia.
Ebben az esetben is azt mondanád, hogy az önérvényesítés a fontosabb?
Csak nagy valószínűséggel nem ezért idézte be a neurokortikálisan fejletlen olvtársunk ezt, hanem kötekedésül. Egyébként jó téma lehet, hogy akar-e, vagy nem gyereket valaki.
Lehet, hogy nem hiszed el, de nagyon sokan másképp gondolkodnak. Sokan nem szerelemből házasodnak, hanem mert nem volt más/jobb, és ez már eleve érdeket feltételez.
(amúgy teljesen igazad van, csak a való élet nem mindig így működik)
