“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Csak nagy valószínűséggel nem ezért idézte be a neurokortikálisan fejletlen olvtársunk ezt, hanem kötekedésül. Egyébként jó téma lehet, hogy akar-e, vagy nem gyereket valaki.
Lehet, hogy nem hiszed el, de nagyon sokan másképp gondolkodnak. Sokan nem szerelemből házasodnak, hanem mert nem volt más/jobb, és ez már eleve érdeket feltételez.
(amúgy teljesen igazad van, csak a való élet nem mindig így működik)
Igen . Nagyon sok esetben nyögvenyelős lesz . Vagy csak utólag jön rá a hátramaradott fél , hogy mit veszített .
Mesélek : volt a családban egy házaspár , akiknek a kölcsönös hülyeségük miatt megromlott a viszonyuk . Anya munkamánis és hajcsár típus volt . Önmagát is , a férjét is kizsigerelte , mert mindig volt valami , amit még meg kellett venni , építeni , szépíteni .
Apu meg szeretett volna néha kicsit lazítani ...színházba/moziba/kirándulni menni . De nem volt rá idő .
A vége felé apu alkoholista , hazudozó , és elcsavargó lett . Másik férfi vagy nő , nem volt a kapcsolatban , hűségesek voltak egymáshoz , de napi szinten ölték egymást . Volt , hogy szó szerint .... összeverekedtek . A család könyörgött , hogy váljanak el , mer' nemnormális' amit csinálnak . Nem váltak el , mert ritka normális napjaikban , mindig kiderült , hogy tulajdonképpen még mindig szeretik egymást . Egy napon apu megivott valami erős növényvédőszert , és mire anyu hazaért , már kihűlve találta . Anyu még akkor is gyászolta , amikor vagy 3-4 év múlva lett élettársa (igen ... van ilyen) .
... és utólag belátta , megbánta , hogy tulajdonképpen nagyrészt ő a hunyó . Csak késő volt .
A boldogsághoz az empátia, a kompromisszumkészség, és a lemondás szükségesek. Ha vkinek tanulási ambíciói vannak, akkor olyan párt kell magának választania, aki mellett ezt kiélheti. Ha a párja nem támogatja a tanulásban, akkor is elmehet tanulni. De a válás igénye egy-egy nem kiélt ambíció miatt ma sokkal hamarabb jelenik meg a felekben, ami nem jó. (Leginkább a gyerekeknek) Meg kell hallgatni aput is, h miért nem támogatja az asszonyát, és megoldást kell találni a problémára. És legeslegelső kötelezettség a gyerek, akit/ akiket bevállaltak.
A kor elvárásainak megfelelni nem kötelező. Ismerek olyan házaspárokat, akiknek tele lett a tökük az egész XXI. sz-dal, és elmentek tanyára nomád életet élni. Nem kell mindent elhinni, amit a kor sugall, h kötelező... Nem kötelező... Az a jó, sztem akkor lehet eredményes vki, ha egy szép hosszú életet leél vki mellett akit szeret, és aki szereti. Ez az ami nagyon fontos a mai világban. A legfontosabb. De ez kompromisszumokkal, és lemondásokkal jár ám.
Miért? Engem mindig is érdekelt, hogy vajon egy nő miért nem akar gyereket, holott a körülményei megengednék. A környezetemben egyre több ilyen nőt látok, akit a víz kiver a gyerek gondolatára, pedig van férje vagy élettársa.
Az egyetem csak egy példa volt, illetve egy kérdés, hogy mi van akkor, ha ez a férjnek nem tetszik, de nem kaptam rá választ. Elvileg ezzel a tudással és egy jobb munkahellyel a család vagyonát kívánja gyarapítani. A tanulás szerintem ma, a XXI. században nem csak természetes, hanem szinte kötelező is, ha nem akar takkernőként vagy csirkegyárban vegetálni.
Ha választani kellene , hogy abszolút luxus érzelem nélkül , vagy közepes színvonalon szeretve és viszont szeretve , én az utóbbira voksolnék .
Nem is tudom , hogy lehet érzelmek nélkül együtt élni ? Az a lángoló marhaság (amit szerelemnek hívunk) , nagyon szép , csak idővel elmúlik . De ha helyette lesz szeretet , megbecsülés , akkor azt gondolom valami nagyon mély átlényegülés történik a két emberfél között . Szerencsések , akiknek ez megadatik .
Ez vhogy nagyon elsikkad itten kérem... Csak arról van szó, h apu hová dugja/ ne dugja a lompost, meg hogy anyu diplomát, meg ki tudja még mit nem akar... A gyerekek le vannak szarva, a szeretet, az együttműködés ismeretlen fogalmak ebben a topicban. Senki sem beszél arról, h hogyan lehetne javítani a kapcsolatokon, senki sem igyexik megérteni a másik felet, csak akövetelőzés megy, h kinek mi jár...
Na tessék! :) Ez mennyivel inkább szextárgyiasítja a nőket, mint a bigámia? Bigámiában nem kell félrelépni, mert az asszonyok mindig készségesek férj urukkal, és a változatosságot is biztosítják. A hűség eskü is sértetlen tud maradni.