Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
El kezdtem az általad javasolt tanulmány olvasását. És a legnagyobb jóindulattal mondom, hogy komoly fenntartásaim támadtak már az első négy oldalon.
Ezek közül van ami csak részlet kérdés, más viszont jelentős. Előzetesként én minimális elvnek találom azt, hogy egy kutatási eredmény akkor tekinthető hitelesnek, ha azt úgy tudom a másiknak átadni, hogy az eredmény egy koherens logikai rendszerbe illik. Ennek a koherenciának alapvető feltétele, hogy átlátható és egzakt legyen. Azaz, nem a "hiszek benne és ezért így kell, hogy legyen" dogma érvényesüljön, hanem az átláthatóság és ezen keresztül a meggyőzhetőség.
Lényeg:
1. o. kőkor kapcsán európai parasztságot említ a szerző. Bár nem lényegi megjegyzés, de kifejezetten rossz a szóhasználat. Feudális parasztság, jobbágyság nem tévesztendő össze a földművesekkel.
1. o. - 1. ábra. Miért nincs más ősi európai népek ábrázolási módszerével összehasonlítás? (pl. baszkok, vagy kelták, stb.) E összehasonlítás hiányában a példa nem meggyőző, önkényes.
2. o. - a kőkori írás a szöveg szerint hirtelen megjelent, nem látom, hogy mikor válik szét az írás a "barlangi rajz" jellegű szimbólikus ábrázolásoktól.
2-3. o. logikai ugrás, vagy legalábbis magyarázat hiányát (hiatus) látom abban, hogy a szerző hirtelen kijelenti, hogy "jelölt nyelv a magyar nyelv őse is lehetett." Az egy odavetett mondat székely rovásírás és a kőkori jelkészet között meglehetősen lakonikus és önkényes.
A. 3. ábra és az ahhoz kapcsolódó magyarázat a "J" és "M" hangok kapcsán kifejezetten önkényes. Aki ezt kitalálta, feltételezem nem ismeri a latin, méginkább a klasszikus latin nyelvet.
Pl.: Fluvius és Folyó kapcsán a J hangot emeli ki. Csak az a baj, hogy a klasszikus latinban a J hangot az I jelölte. Lásd pl. Iulius Caesar. Hogy még inkább érzékeltessem a példa butaságát, a mai spanyolban az hogy folyékony - fluyente. Azaz a latinban és a neolatinban is megvan a második szótagban a J hang, ahogy a magyar folyó szóban. Innentől kezdve nem hiszek a példának.
Hasonló a helyzet az M-el.
"M" Magas, Altus, Mons összehasonlítás nem több, mint egy komolytalan és erőltetett játék a szerző részéről. Én csak egy kérdést teszek fel: Mi a helyzet a latin Magnus szóval? A koncepció már borult.
4. ábra - "Isten által teremtett, rendezett (s ezért kereszt alakú)" - Ez már nem tudomány, hanem hit. A hit pedig lehet dogmatikus és tévedhet. Régen a földte laposnak tartották...
Én - vallásos létemre - úgy tudom, hogy a kereszt a kereszténységben nem kezdeti, eredeti szimbólum volt, hanem Jézus halálának körülményei tették azá. Azaz, a rómaiak által általánosan alkalmazott büntetésről (lásd: Spartacus felkelés) kapta a Christianitatus a nevét. Akkor viszont a negyedik ábra felírata súlyos hibát tartalmaz.
Summa summarum - egyenlőre rendkívül gyengének tűnik a tanulmány és az állításai cseppet sem győztek meg.
Kitaláltam egy szép, rovathoz illő feladatot! Versenyt indítok, ki tudja szebben és ötletesebben leírni rovásbetűkkel a következő szöveget (ezt tomcat honlapjáról vettem):
"Valami nagy dolog kerekedik éppen Erdélyben. Március 15-én, nemzeti ünnepünkön több tízezer székely gyûlik össze Székelyudvarhelyen, hogy kikiáltsák Székelyföld autonómiáját. A magyarországi média nem tartja ezt különösebben fontos eseménynek, ugyan már, csak épp kvázi elszakadni készül Erdély Romániától. No igen, a székelyeknek elegük lett a töketlen Magyarországból, megoldják a dolgokat maguk. Szóval a lényeg, hogy itt most szép csendesen egy történelmi fordulópont közeledik, és ebbõl még akármi lehet. Akár az is, hogy Erdély valóban leszakad Romániáról. Én szeretnék ott lenni ezen a nagygyûlésen, és biztosan vagytok ezzel még így egy páran."
Aki elkészült a feladattal, kérem, tegye fel rovásbetűkkel is, meg latin betűkkel is. Az első három helyezettnek egy-egy virtuális korsó sör az ajándéka.
Sikeres versenyzést és első helyezést kívánok mindenkinek!
Van egy további megfontolandó körülmény is. A körbe zárt kereszt alakú jel esetenként a "jm" ligatúrához kötődik s "Jóma földje" olvasatot (értelmet) ad. Ez a jelmontázs a legkorábbiak közül való, bizonyosa több 10 000 évesnél (amennyiben az indiánok ősei ezt megelőzően mentek át Amerikába).
Azaz a teremtett, rendezett Föld jelképe együtt fordul elő Jóma isten nevével. A körbe zárt kereszt alakú Föld jelképről alább beláttuk (beláthattuk), hogy lehet akár 50 000 éves is s ama terület térképr, ahol az indiánok, magyarok és a pireneusiak ősei utoljára együtt éltek együtt (ezek mind használják a Föld jelet).
Az iráni , a germán és a japán mitológia egybehangzóan azt állítja, hogy Jóma volt az első halandó. Az iráni mitológia arról is tud, hogy Jóma országa az özönvíz előtt létezett. Ha az özönvizet a jégkorszakkal azonosítjuk (mert nem csupán sok vízről, hanem büntetésről is szó van), akkor arra kell rádöbbennünk, hogy Jóma az interglaciális uralkodója (istene) volta. S a jégkorszak leghidegebb időszaka szinték kb. 50 000 évvel ezelőtt kezdődött.
Azaz feltehető, hogy ez az írás valamiképpen az interglaciális korából maradt ránk. Elvileg elképzelhető ugyan, hogy Jóma nevét nem korabeli, hanem későbbi jelekkel írták le, ezért csak a Föld jelet ítélhetjük kb. 50 000 évesnek, a többiről nincs határozott bizonyítékunk, csak feltételezni lehet, hogy régen összetartozó jelekről van szó.
Az index szoftvere botrányos. Az alábbi szövegből kihagyta a közepét, ami nélkül érthetetlen.
Szóval az írástörténeti séma szerint a kezdeti képjelek és fogalomjelek száma nagy volt s ezekből alakultak ki a kisebb jelszámú szó, majd szótagoló és betűírások.
Maurice Pope, a fokföldi egyetem tanára felfigyelt valami érdekes jelenségre az írásrendszerek tanulmányozása során. Arra ugyanis, hogy az ismert antik írásrendszerek a zavartalan használatuk évszázadai, vagy évezredei alatt nem úgy viselkedtek, mint ahogy azt az írástörténészek által kidolgozott "fejlődési séma" előírta a számukra.
Ezzel szemben a valóság azt mutatja, hogy a zavartalanul használt rendszerekben a jelek száma folyamatosan növekszik. A kínai írásnak pl. kezdetben mintegy 200-700 jele volt, ma meg van vagy 56 000. Ugyanez tapasztalhat, csak kisebb mértékben az összes antik írásnál: monoton és jelentős jelszámnövekedésre van példa mindegyikben.
Ebből Pope azt a következtetést vonra le, hogy a kezdetek írása (itt az ékírást használó terület környezetében található lineáris írásokat emlegeti) sokkal modernebb volt, mint azt gondolnánk.
Nosztratikus nyelv helyett én inkább őseurázsiai nyelvről beszélnék, hiszen Pedersen 1903-ban megfogalmazott elmélete mégiscsak ezt kerülgeti, mégha új nevet is adott neki. Ugyanakkor kb. 15000 éves távlatban képzelte el annak létezését. Keményen belerondított az indoeurópai elképzelésekbe, de ugyanígy a finnugorba is. Ez részéről nagy hiba volt.
Az egész világ érdeklődve kutatja a nosztratikus nyelveket. Magyarországon még kiejteni is bűn a fogalmat. Miért?
Kérdésben a válasz: ellentmond a finnugrizmus mindent taroló elméletének, illetve kiderül, hogy az indoeurópaiaknál is nagyon sok mindent úgy neveznek, ahogy keletebbre. A nyugatiak már leszakadóban vannak az indoeurópaiság mindenható elméletéről - persze nem mindenben, - de végülis nyitottabbnak látszanak.
Közleményedre térve:
Ha egy szóhalmazzal valamit kezdeni szeretnél, először is valamiféle módszertanra lenne szükség. Tájékoztatásod elején önkényesnek tűnő kikötéseket teszel, amelyek létjogosultsága nem ismeretes, illetve az indoka esetleges. Kutatásod első pillanatában kiszórni az anyag túlnyomó részét, nos ez felveti a nagy tévedés lehetőségét. Ugyanebbe a hibába esett az elmúlt 150 évben sok nyelvész. Fürdővízzel a gyereket, marad két szó, azzal meg mindent megmagyarázok...
Ne érts félre, de így az ún kiszűrt 600 alapszó, amiről említést teszel, lóg a levegőben.
Végeredményben 100 és 150 szó között van a magyar nyelv finnugor öröksége, amely jelen állapotban fennmarad a listán.
És attól, mert fennakadt a te szűrődön, azt kell jelentse, hogy az van amit feltettél? És ők honnét vették? Ezt miért nem vizsgálod meg? Mert ugye ők is vették valahonnét. Vagy nem, és bedőlt az elmélet.
Visszatérve az eurázsiai ősnyelvhez, azt szeretném, ha valaki(k) egyszerre vennék végre kézbe az összes nyelvet, gyökeit, szavait, nyelvtani rendszerét stb, és a teljes anyagból vonnának le következtetéseket. Így elkerülhetnénk egyszer végre a politikai felsőbbrendűek, nyomulók, befolyásoló szándékúak felvetéseit, vagy akár a szűklátókörű "tudomány" továbbterjedését.
Felteszem ugyanakkor, hogy a nyelvek kutatása megengedi 10-20000 éves időkben megfogalmazható elméletek felállítását. Ha nincs régészeti lelet, vagy a kényelmes írott forrás, mégiscsak ehhez kell nyúlni.
Nem akartam nagy számokat mondani, csak a felszínes 4x25 év jutott eszembe. Persze visszamehetünk a XVIII. századig is, de ez már tényleg más vita tárgya.
Még valam a zakamédiáról. Úgy hallom, ott akármilyen szakmában sem rúgnak labdába a nem bandabeliek. Nem kell antifinnugrásznak lenni, elég ha tudják rólad ki vagy, és lehetsz akármilyen fizikus, csillagász stb., garantáltan nem kerülsz be. Ha a régi elvtársak közt nem találsz támogatókat, 10 Nobel díjjal sem kellesz oda. Ha ez igaz, akkor ez a társaság már tényleg szétrohadt erkölcsi értelemben.
Az emberiség legelső ismert (régészek által feltárt) jelkészlete 60-70 ezer éves és Dél-Afrikában került elő. Sajnos, nagyjából ennyit tudok róla, mert ennél nem közölt sokkal többet az Élet- és Tudomány. Jó lenne látni azokat a jeleket, de nem láthat mindent az ember, hiába szeretné.
Itt mindjárt tisztázni kell, hogy egy jelkészlet írásnak számít-e, vagy sem?
Az írás meghatározása szerintem a következő: Az írás a gondolat rögzítése jelekkel. Az írás fogalmán belül megkülönböztethetünk fonetikus (szó-, szótagoló és betűírást), valamint nem fonetikus (szimbólumokat, preírást, fogalomjeleket) gondolatrögzítést is.
Ha pedig jelkészletet ástak ki a régészek Dél-Afrikában, akkor az valamilyen szinten írásnak minősül, mert a jel alkalmas a gondolat rögzítésére.
A homo sapiens sapiensről tudjuk, hogy ugyanolyan testi és szellemi képességekkel rendelkezett, mint a mai ember, azaz nincs okunk arra, hogy kétségbe vonjuk az elvont gondolkozásra való képességét. Írást is tudott alkotni, amint ezt ez a fenti (sajnos közelebbről nem ismert) jelkészlet is bizonyítja (ha a régészek helyesen határozták meg jelkészletnek - de ez több más ok miatt elképzelhető).
Volt pl. egy Karl Faulmann nevű írástörténész, aki létező kőkori jelekből arra következtetett, hogy az emberiség által használt írások többsége egyetlen ősi (kb. 30 000 éves) írásből sarjadt ki. A jeleket elemezve olyanokat állapított meg, hogy az írást megalkotó kőkori emberek rendelkeztek a világközépről szóló elméletekkel.
Hozzátehetjük: a világközép az ősvallások központi gondolata, pl. a magyar ősvallásé is. S a legkorábbi jelrendszerekben (pl. a 10-20 ezer éves, pireneusi Mas d' Azil-i kavicsokon) valóban megtaláljuk a világközép ábrázolásait: felülnézeti és szembőlnézeti világmodellek formájában. De ugyanezek a jelek megtalálhatók az amerikai indiánoknál is, akik a kőkorban mentek át az Újvilágba indiánnak.
S vajon mikor cserélhették ki a jeleiket az indiánok, meg a pireneusiak? A genetikusokm szerint (ha jól emlékszem, kb 45 ezer évvel ezelőtt váltak el egymástól.
Mindezek az említett jelek megtalálhatók a székely rovásírásban. A székely "f" (Föld) annak a területnek a térképe, ahol az indiánok és a pireneusiak utoljára együtt éltek. Ez a jel a világ (az Isten által teremtett, rendezett Föld) térképe. Ezt a térképet az indiánok is, meg más népek is az elválás óta folyamatosan magukkal vitték mindenhová, mert az aranykorra, a boldog őshazára emlékeztette őket. S az isteni tanítóra, aki a rendezetlen csürhéből szervezett társadalommá formálta őket. S mivel ez a jel folyamatosan rögzítette ezt a gondolatrendszert kb. 50 000 éven át, ennyi idős az írás is (legalább).
a címben az szerepel, hogy 50.000 éve a kardfogú tigrisre vadászó emberek magyarul írtak és gondolkoztak a barlangi ábrázolások során...
A címben nincs említve a kardfogú tigris, meg a barlangi ábrázolások sem. A barlangi ábrázolások vagy 20 000 évvel későbbiek (amikor a jégkorszak idején hidegre fordult az idő, akkor mentek barlangba az emberek), a kardfogú tigrisre való vadászás pedig szerintem nem zárja ki az írni olvasni tudást.
Ellenben, ha topikcímben azt írjátok, hogy a magyar írásbeliség ősi születése és eredete, az már nem tűnik nekem szenzációhajhász és érzelmileg elkötelezett dilettánsok gyülekeztének.
Igen, a cím valóban szándékosan lett figyelemfelkeltőre, vagy inkább liberálispukkasztóra fogalmazva. De ebből a címből nem feltétlenül kell érzelmileg elkötelezett dillettánsokra következtetni, ez csak az egyik lehetőség a sok közül, amit te nyilván azért választottál, mert ez van nálad beprogramozva.
A lágyabb fogalmazás (amit pl. te javasoltál) nincs ellenemre, de hosszú lett volna rovatcímnek s talán nem is adja vissza igazán a felfedezéseink lényegét. Mert itt felfedezésről van szó s nem holmi ábrándról.
Mellesleg érzelmileg teljesen hidegen hagy, hogy hány éves a magyar írásbeliség és nyelv - az előadásaimon is csak mellékesen (majdnem azt mondtam, hogy félénken) ejtem ki ugyanezeket a következtetéseket. De sajnos, ki kell mondani s ezzel elég sok hülye kritikát vonok magamra olyanoktól, akik a tanulmány elolvasására sem vették még a fáradságot (s ez sem akar személyes lenni). Tehát ez nem érzelmi kérdés nálam, ezzel szemben a kíváncsiságomat kielégítik az így elért eredmények. S ha egyszer rájöttünk valamire, akkor azt miért ne fogalmaznánk meg s osztanánk meg másokkal?
Szóval ez a cím elég pontosan kifejezi a felismerés lényegét, ezért nincs vele különösebb bajom. Természetesen sok megjegyzés kívánkozik alá: például az, hogy nincs 50 000 éves magyar nyelvű írásemlékünk, csak megfontolások vannak és egyetlen jel, amit kb. azóta folyamatosan használunk. De ez több, mint amit eddig bárki fel tud mutatni, aki az írás eredetéről értekezett. S nem csupán az évek számát illetően több, hanem mint gondolati konstrukció is. Ha nincs kőbe vésett írásemléked, értsd meg az összefüggéseket, amelyek levilágítanak az idő kútjának fenekére!
Azaz örülök a kérdésfelvetésednek, mert végre az ügy érdemére is sor kerülhet a minősítgetések helyett, vagy mellett.
Mielőtt folytatnánk, kérlek, olvasd el az alábbiakat: Az Éden írása
Kíváncsian várom az eredményeket és igyekszem nyitott szemmel olvasni és megérteni. De továbbra is félek attól, hogy - a te erős kritikai hajlamod ellenére - sokan futnak bele olyan jól hangzó, de megalapozatlan állításokba, amelyeket elfogadni inkább érzelem, mint ráció alapján lehet.
Pl. én ellentmondást vélek már felfedezni az általad leírtak és a topik címe között. Nagyon sarkítva, laikusként sokáig kellene engem győzködni az olyan topik szakmai minőségéről, ahol a címben az szerepel, hogy 50.000 éve a kardfogú tigrisre vadászó emberek magyarul írtak és gondolkoztak a barlangi ábrázolások során... Ez számomra kb. annyira hiteles, mint mondjuk a siriusi 9 csavar a DNS-ben. Ellenben, ha topikcímben azt írjátok, hogy a magyar írásbeliség ősi születése és eredete, az már nem tűnik nekem szenzációhajhász és érzelmileg elkötelezett dilettánsok gyülekeztének. (Nem személyes ez a megjegyzésem, nem szándékom Téged, vagy a többi hozzászólot megbántani, csak szeretnék egy másik tükröt eléd tárni.)
Bízom benne, hogy az általatok szervezett konferenciák azért tudományosabb igényűek, mint a topik cím. Esetleg kaphatnék értesítőt róluk?
"Én a ti kutatási területekről outsiderként és laikusként azt látom, hogy rendkívül sok gyenge minőségű alternatív munka jelenik meg, ezek között a komoly kutatási eredmények, amelyeket fel tudtok mutatni sajnos elvesznek. Talán célravezetőbb lenne, ha tényleg kiforrott eredményeknek próbálnátok nagyobb teret adni és a fantazmagóriával könnyen megbélyegezhető gondolatokat megnyirbálnátok."
Ez OK, teljesen igaz, csak bizonyos kapacitás alatt hiába próbálod ezt elmagyarázni. A komolyabb eredményeket pedig nem ebben a topicban célszerű vadászni...
"erősebb (forrás)kritikai szemlélet kell, hogy minőségi eredményeket mutathassatok fel"
Nálam kritikusabb szemléletet ne keress, mert olyan nehezen akad. A kritika a forrásokra is vonatkozik.
Ami pedig az írástörténeti eredményket illeti, ezek az Írástörténeti Kutatóintézetben születnek, több, mint egy évtizede. A "nagyok" tanácstalanságára jó példa lesz a most 28-án 10 órakor a Ludovika I emeletén tartandó írástörténeti konferencia is. Bármibe mernék fogadni, hogy két értelmes szót nem lesznek képesek kimondani a székely írás eredetéről.
A régebben emlegetett türk eredeztetés ugyanis sohasem volt bizonyítva s az 1993-ban megjelent kötetünk (Bronzkori magyar írásbeliség) után vagy 6 "neves" kutató mondta ki, hogy nem tudja, honnan ered a székely írás, köztük Róna-Tas András. Azóta semmit sem csináltak semmit (vagy az nem hagyott nyomot az irodalomban), ezért most vagy azt ismétlik meg, hogy "nem tudjuk", vagy a sohasem bizonyított, de többször megcáfolt "türk eredetet" próbálják visszacsempészni. Ez utóbbira is csak azért vállalkozhatnak, ha vállalkoznak, mert sohasem voltak képesek összehasonlítani a két jelsort.
Az írásrendszerek összehasonlításának ugyanis két módja lehetséges, a "modern" és az "antik".
A "modern" módszer betűket hasonlít össze s azt kell feltételeznie, hogy a jelek által jelölt hang csak akkor tér el, ha a két nyelv hangkészlete is eltér. A székely írás rokonsága azonban korábbi a betűírásoknál, ezért ezzel a módszerrel semmire sem juthatnak.
Az "antik" módszer szójeleket hasonlít össze, amelyhez előbb rekonstruálni kell a székely jelnevek egy részét (a betűből kell következtetni a szóra). Azt követően a szóértékeket lehet összehasonlítani (meg a jelsorrendet, a jelformákat stb). A szavakat gyakran lefordították a különböző nyelvekre, ezért az egymásra hasonlító jeleknek sem kell ugyanazt a hangot jelölniük. Mivel a jelek ősvallási fogalmakat jelöltek s "nagyjainknak" fogalma sincs az ősvallásról, sőt a szójelek feltételezését is "tudománytalannak" tartják, itt sem tehetnek egyetlen lépést sem előbbre.
Amint látod, a két módszer homlokegyenes ellenkező követelményeket támaszt az összehasonlítandó írásrendszerekkel szemben. Mivel ezzel az egyszerű helyzettel sincsenek tisztában, ezért előre jókat lehet röhögni a nagyképű, ám az írástörténet alapfogalmaival tisztában nem lévő megélhetési tudósok következtetésein.
Marad számukra a gyermeteg ötletek ragozása (különféle szerzetesek feltételezése, akik egyik, vagy másik jelre megtanították őseinket). Amihez persze eleve "tudománytalannak" kell nyilvánítaniuk a távoli írások hasonló jeleinek összevetését. Hogy ez hihetőbb legyen, fel kell fújni magukat és komor pillantásokat kell vetni minden "dilettánsra", aki holni szójelekre hivatkozik és egzotikus írásokat emleget. Azaz színészi teljesítményre is számíthatunk.
Tudományra azonban aligha.
Visszatérve az idézett szövegedre: fogalmad sincs, hol születnek a minőségi eredmények s ahhoz mire van szükség. De sebaj. Ezzel sem állsz egyedül.
Ez egy extrém példa volt részemről. A lényeg és ez úgy látom hozzászólásodban, hogy átment, hogy erősebb (forrás)kritikai szemlélet kell, hogy minőségi eredményeket mutathassatok fel. Nem könnyű a dolog, mert olyanról korról beszélünk, ahol írásos és tárgyi emlékek egyre kisebb számban találhatók és az egzakt meghatározás egyre nehezebb. Azaz a "hit" (nem egyenlő vallás!) alapú megközelítés egyre nagyobb teret nyer, hiszen az objektív eszközök lehetősége véges.
Iligről ugyanaz a véleményem és persze azokról sem tudok sok jót mondani, akiket ezzel meg lehetett etetni. De ez és a hasonlók a számomra is befolyásolhatatlanok. Az én lehetőségeim nem terjednek addig, hogy mások könyveit ellenőrízzem, vagy az eladható példányszámot befolyásoljam. Erre a sokkal jobb adottságokkal rendelkező kulturpolitika sem képes. Sajnos, a közönség vevő a bóvlira. Én is elolvastam a kötetet, mert kíváncsi voltam az érveire s ezek egy része (a frank kultúra jelenségeire vonatkozók) érdekesek is. Ezekből azonban nem következik a 300 év hiánya.
Ami pedig az írástörténetet illeti, itt mindenki outsider, ezért nem kell mentegetőznöd. Elég, ha odafigyelsz a témára és mindent, vagy majdnem mindent elolvasva saját véleményt alkotsz.
Amilyen kritikusok vagytok a magyar hivatásos őstörténészekkel, kérlek legalább ennyire legyetek kritikusok azzal a vadhajtással, amelyik már magyart vél felfedezni a föld összes lakosának őseiben
Nincs ilyen álláspont. Ha te a saját kijelentéseire valamit is adó ember vagy, akkor be kell látnod, hogy senki sem állította, hogy a Föld összes lakója magyar eredetű lenne. Joggal várjuk el, hogy ilyesmivel ne érvelj, s ne vádolj hamisan, ne mondj valótlant. S persze, ha lett volna olyan szerencsétlen, aki azt állítaná, mint amit a szemünkre vetsz, akkor is mi közünk lenne nekünk ehhez? A mi esetünkben lehet általánosítani, csak a megélhetési tudomány esetében nem?
Az azonban tény, hogy a régiségben, de a mai nyelvek és írások között is, nagyon sok magyar vonatkozás akad. A finnugrizmus által a nyelvek közé mesterségesen felállított korlátok a valóságban nem léteznek s különösen nem léteztek a régmúltban, amit a finnugrizmus a saját bevallása szerint sem ismer. Ezeknek a párhuzamoknak a feltárása és megvitatása a feladataink közé tartozik, mert különben nem lehet eldönteni pl. a székely írás, vagy a magyar nyelv eredetének kérdését sem - nem lehet új írástörténetet és nyelvtörténetet alkotni.
A finnugrizmus természetesen nem érdekelt az ilyen irányú kutatásokbnan, mert azok cáfolják a magyargyűlölő Budenzék által kitalált és Haynau által a nyakunkba tett fantazmagóriát a finnugor ősnépről, ősnyelvről és őshazáról. Azonban a finnugrizmus a tévtanait cáfoló adatokkal szemben nem tud tudományos igényű érveket szembeszegezni, csupán a dilletáns és hasonló jelzőket osztogatja és mellébeszél. Ez természetesen tudományon kívüli eljárás, amit nem érdemes követned. Nem vezet sehova sem.
Valóban, lehet abban valami, hogy egyes korszakokhoz kapcsolódó publikációs lehetőségek jelentősen eltérnek és abban is igazat kell, hogy adjak, hogy a kora újkor ilyen szempontból szerencsésebb helyzetben van, mint a középkor, vagy őstörténet. Az is hozzá tartozik, hogy a kora újkor történetírását meghatározó személyek jelentős részben már fiatal generációkhoz tartoznak és ezért szellemiségében nyitottabb és modernebb. Ráadásul jó pár olyan kutatónk van e korszakban, akik nemzetközi hírnévre is szert tettek.
Én a ti kutatási területekről outsiderként és laikusként azt látom, hogy rendkívül sok gyenge minőségű alternatív munka jelenik meg, ezek között a komoly kutatási eredmények, amelyeket fel tudtok mutatni sajnos elvesznek. Talán célravezetőbb lenne, ha tényleg kiforrott eredményeknek próbálnátok nagyobb teret adni és a fantazmagóriával könnyen megbélyegezhető gondolatokat megnyirbálnátok. Lehet, hogy kisebb a tanulmánykötet, vagy nem akkora nagy durranás a cím, de mindenképpen tartalmasabb lenne. Biztos vagyok benne, hogy megvan hozzá a szakmai ismeretek, de több önkontrollra, önkritikára lenne szükség.
Ha Magyarországon egy Illig kötet nagyobb példányszámban kell el, mint egy jó szakmai munka, akkor nem hiszem, hogy nem lenne megoldható nektek a minőségi publikáció. Ráadásul az Illig kötetről elmondható, hogy hihetetlen nagy átverés és manipuláció.
Látom, nem figyelted eléggé a politikáról írtakat.
"Egészen addig, amíg az alternatív történetírásban tömkelegével születik az elfogult és politikai kitételeket tartalmazó publikáció és nem a szakmai szemlélet az uralkodó, addig valóban lehet nehézség publikációs fórumok keresése során."
A rovásírás hekyzetét és irodalmát nem az alternatívok politizálták át, hanem az a kultúrpolitika, amely máig eredményesen akadályozza, vagy nehezíti a székely írás hivatásosak általi kutatását. A hatalom által teremtett torz "rend" is egyfajta politika. Nézz csak utána a szótárakban, mit is jelent a politika szó!
Ezért ha adsz magadra, többet ne vádaskodj azzal, hogy az alternatívok telítik politikával az írástörténetet, vagy az őstörténetet, mert ez Hunfalviék és a finnugristák bűne volt és maradt.
Teljesen természetes, hogy a hivatalos politika rangjára emelt téveszmék ellen nem csak szakmai, hanem politikai érveket is hangoztatnak a bírálói - mivel a hatalom részéről eleve politikai eszmerendszerről, intézményrendszerről és gyakorlatról van szó. A medence adott, abban kell úszni.
Ami pedig a publikációs szabadságot illeti, nekem is vannak tapasztalataim, de azok ellentétesek azzal, amit te írtál.
Ebben nyilván az is közrejátszik, hogy a te általad kutatott korról többeknek vannak pontos ismeretei; míg a rovásírásról ezt nem lehet elmondani. Az írástörténet terén teljes a káosz s az egyszerű halandó (meg az állítólagos szakértők) egyaránt hülyeségeket beszélnek (keress rá ebben a rovatban az "Így írtok ti" szavakra!). S nincs olyan kultúrája a kérdésnek (a közönség és a szakma nem ismeri az alapfogalmakat sem), ami a szerkesztőknek segítene.
Ez pedig a kultúrpolitika és a finnugrista Akadémia (meg az általa szimbolizált tudományos világ évszázados tevékenységének az eredménye. Ha mostanában a te tudományterületeden van némi változás, akkor az a napi politikai változásokkal jól magyarázható. A székely írás esetében azonban a rendszerváltozás csak a mellőzés, sőt az üldözés fokozódását hozta.
Én kívánom, hogy "missziótok" sikerrel járjon, amennyiben tényleg valós ismeretekre és nem hitbéli kérdésekre épül. Amilyen kritikusok vagytok a magyar hivatásos őstörténészekkel, kérlek legalább ennyire legyetek kritikusok azzal a vadhajtással, amelyik már magyart vél felfedezni a föld összes lakosának őseiben. Ha ti is képesek vagytok megtisztulni a szélsőséges nézetektől, akkor lehet előrelépni.
Az Akadémiénak ezenkívül van kismillió egyéb testülete. Nektek nem az Akadémiával van alapvető bajotok,hanem azokkal az emberekkel, akik az Akadémia tekintélyével a hátuk mögött pozícióba kerültek. Nem irigyelem a helyzeteteket, de kifejezetten rossz reakciónak tartom a komplett magyar hivatásos történetírás megbélyegzését finnugrizmussal csak azért, mert intézményes keretek között foglalkoznak vele. ÉS ráadásul ez a bélyegzés bumeráng effektusként hullik vissza arra, aki ezt szajkózza, mert kapásból védekezésbe kerül azzal, ha valaki azt mondja, hogy kérem a politikai terminológiát kihagyni, maradjunk tisztán szakmai alapon.
Nem tudok rá választ adni és nem szándékozom felületes lenni. Ha nyomon követted a hozzászólásom, akkor láthatod, hogy én egy konkrét megjegyzést kritizáltam és nem a tematikához szóltam hozzá.
"Áttekintésed nagyon tanulságos, azt sugallja, hogy a "menőkkel" is nagy bajok vannak, bár ez a történelmi tudat alakulásában kevéssé vehető észre."
A történelmi tudat a kutatási szférában pár év alatt, a nagyközönségben több évtized alatt változik meg. Ma már a "menő" kategóriát nem évszámok alapján osztják. És csak a kevésbé tájékozott gondolja azt, hogy a menő koponyák ma nyugdíj korhatár és politikai prekoncepciók környékén találhatók.
Pl. az én kutatási koromban - kora újkor - a legnagyobb koponyák 30-50 év között vannak és túlnyomó részük - kutatási módszertan szempontjából - a 80-as, 90-es években szocializálodott.
"Visszacsengenek Róna-Tas szavai, amikor mások illetéktelenségéről beszél - úgy persze, hogy ő egyedül maradjon illetékes (elvtárs) (bocs, ez jó poén lett így). Legyen véleményed, ha az idődbe belefér, mert lemaradsz a nagyobb egész alakításából - mondanám. Mivel azt tanították neked, hogy semmi máshoz nem érthetsz, mint a mi a szűken vett szakmád - Szemléltetés: tiéd a kasza lendítése, a búzát majd a következő szakértő vágja, markot meg a következő szakember vág, kévét meg a kéveszakértő, stb. - Róna Tas szerint jól vizsgáztál. Kutatóként azonban nem. Függetlenként még kevésbé."
Egyrészt mint már említettem volt én több száz évvel későbbi korral foglalkozom. Másrészt, szemlélet kérdése de én igencsak kritikusan nézem azokat, akik azt mondják, hogy ők mindenhez értenek. A történetírásban nem "komennyista" találmány a korszakok és/vagy témák szerinti specializáció, és azok akik azt gondolják, hogy ők pl. az egész magyar történelemhez értenek és jogot formálnak arra, hogy olyan sorokat írjanak le szakértőkkről, mint amiket te, azok csúnyán beéghetnek, ha egy adott korszakot mélyebben ismerő szakemberrel kerülnek vitába. Engem te ne hasonlítgassál, vagy ne vonjál párhuzamba Róna Tassal, végképp mivel semmit sem tudsz rólam, kutatási témámról, státuszomról.
A Róna Tas mondatod jó demagógra sikerült. Szerintem gondolkozz el rajta, mekkora butaságot írtál.
Publikációs lehetőség:
Ma már azt jelentetsz meg, amit akarsz. Elég sok olyan publikációs fórum van, ahol minőségi munkák megjelenhetnek és nem a szerkesztői politikai álláspontja dönti el, hogy mit publikálsz. Ahhoz csak egy kritérium kell: minőség! Egészen addig, amíg az alternatív történetírásban tömkelegével születik az elfogult és politikai kitételeket tartalmazó publikáció és nem a szakmai szemlélet az uralkodó, addig valóban lehet nehézség publikációs fórumok keresése során. De ezt nehogy már a szerkesztőkre kend. Egy példát mondanék neked: Mesterházy Zsolt egyik egekbe magasztalt munkájában pl. az egyik többszörös hivatkozási alap egy itáliai utikalauz. A szerző úgy foglal állást ókori és középkori egyetemes történelmi emlékekről, mint a magyar történelem része, hogy közben nem beszél latin, görög nyelven és olasz utikönyvre hivatkozik. Ilyen hiányoságokkal inkább szembe kellene nézni és nem azt mondani, hogy a lap felelős szerkesztője elfogult. Ezek egyszere nevetséges és égbekiáltó hiányosságok. Ha már kontraszelekciót említettél: ez a valódi kontraszelekció, amikor ilyen komoly ismerethiányosságok mellett, a tudást hittel helyettesítve és összekverve próbál valaki eredményt elérni. És amikor ez nem talál vevőre, akkor politikai elfogultságáról kiabál a szerző.
Hihetetlen, írja a Demokrata 2003/29. számában Koricsánszky Atilla, a Magyar Rovók és Rovásírók Szövetségének alelnöke, hogy ezzel a szembeszökő ténnyel – mármint az Anonymus Gesta Hunga(ro)rumában található „rovásfelirattal” – mindeddig senki sem foglalkozott.
Szerencsésebb lett volna, ha úgy fogalmaz, hogy tudomása szerint nem foglalkozott vele senki. Hiszen az eredeti gesztát köztudottan sok kutató átnézte s nehéz arra gondolni, hogy nem tűnt a szemükbe. Az a hasonmás kiadás is több példányban jelent meg, amiben Koricsánszky Atilla felfedezni vélte a „rovásfeliratot”, és állíthatom, hogy nem ő volt az egyetlen, akinek szemet szúrtak a különös „jelsorok”.
Jómagam még a hetvenes évek végén tisztáztam magamban, hogy ezek nem írásjelek, hanem a pergamen repedését áthidaló cérnaszálak nyomai. Bárki megteheti, amit én tettem, hogy fóliára másolja a pergamenlap két oldalát és egymásra helyezi a fóliákon lévő „rovásfeliratokat”. Azonnal szembeszökik, hogy a „rovásjelek” vonalainak végpontjai a két lapon kínosan egybeesnek: az egyik oldalon végződő „rovásvonal” a túloldalon folytatódik – ahogy az cérnaöltés esetén a cérnától elvárható. A hasonmás kiadáson egyébként látszik is a pergamen repedése, amit a varrással át kellett hidalni.
A közelmúltban elhunyt Laczkovics András mérnök 1982-ben írt egy mindmáig közöletlen cikket a cérnával varrt „feliratról”. Ebben a következőket olvashatjuk: „Dr. Erdélyi István … információja szerint a vonalak erősítő varrások a pergamenen, ez ténykérdés. Csak az benne az érdekes, hogy … rovásjeleket követ és így olvasható feliratokat képez.” Az általa adott olvasat közlése azonban – természetesen – csak a rováskutatás lejáratására lett volna alkalmas.
Azaz Koricsánszky Atillát megelőzően legalább hárman foglalkoztunk már e cérnajelekkel. Az ilyesfajta figyelem nem fölösleges, de a következtetések levonásakor és főleg közzétételekor hasznos a körültekintés és az ellenőrzés.
Koricsánszky Atilla „A legősibb magyar írás?” címet adta a cikkének, pedig más feliratok is pályázhatnak e címre. Itt van mindjárt a bodrog-alsóbűi fúvóka felirata a honfoglalás korából.
Az ennél korábbi sopronkőhidai avar sótartón, a budapesti hun jelvényen és a tolnai hun kori súlyon is székely betűs magyar nyelvű feliratok vannak.
Ám még ezekkel sem jutottunk el a legkorábbi magyar írásig, mert pl. az 1998-ban megjelent kötetem címlapján bemutatott prekolumbián anaszazi indián edény felirata is a székely írás és a magyar nyelv segítségével olvasható el – ami több tízezer éves magyar írásra enged következtetni.
A legújabb írástörténeti felismeréseknek köszönhetően tisztázódott, hogy a magyar ősvallás gyökerei meglepően távoli korokig követhetők. Ez a magyar ősvallás már a kőkorban jelképeket alkalmazott, s ezekből alakultak ki a székely rovásírás ma ismert jelei. Tudjuk azt is, hogy e jelekkel már a kőkorszakban rövid, magyar nyelvű vallásos szövegeket rögzítettek . E szövegek a legfontosabb vallásos mondanivalót kifejező szavakból, vagy tőmondatokból álltak: pl. istenek, hősök és ünnepek nevét tartalmazták. A „feliratok” külső megjelenését is ez határozhatta meg: úgy nézhettek ki, mint egy képszerű (pl. virág alakú) jelmontázs, amelyet azonban el lehetett olvasni. Jó képet alkothatunk ezekről az énlakai ligatúra alapján.
A jelmontázsok az évkör ünnepeihez (pl. napfordulókhoz), vagy más ünnepi eseményekhez (pl. uralkodóválasztásokhoz) kötődtek s egy részüket a táltosok egymást váltó nemzedékei évezredeken át megőrizték. A szent körzetekben elhelyezett jelmontázsok sora a közösség számára felidézte a múló idő eseményeit s jelezte az eljövendőket, azaz évkönyvként és naptárként szolgált. Idővel ezek a jelképsorok átadták helyüket a valódi évkönyveknek és a mai szentírásokhoz jobban hasonlító, nagyobb lélegzetű iratoknak.
A magyar ősvallás kutatója e kőkori kezdetek alapján némi joggal teszi fel a kérdést, hogy részt vettünk-e a ma ismert szentírások valamelyikének alkotásában? Nos, halvány, ám ismétlődően felbukkanó nyoma van annak, hogy a magyarságnak nincs oka kívülállóként szemlélni a szent iratok születésének és megőrzésének folyamatát.
Ilyen nyom például Taautosznak, a bölcsesség istenének képzete, amely a Thot-mítoszok hatására alakult ki a nyugati sémi népeknél. Taautosz az írásbeliség megteremtője, akit kései föníciai hagyományokból ismerünk. Úgy hitték, ő írta a világ teremtéséről szóló könyvet, amelyet valószínűleg Jevo beriti templomában őriztek, és feltehetően bübloszi pszeudohieroglifákkal írtak. Elképzelhető, hogy ez a könyv azonos az „ammoniták szent iratával”, amelyeket Philón Bübliosz szerint Szankhuniathón felhasznált teremtéstörténetének megírásához (Mitológiai Enciklopédia/I/521).
Bübloszi Székely
Bübloszi Székely
Bübloszi Székely
1. ábra. Bübloszi szótagjelek Ernst Doblhofer nyomán, a székely formai párhuzamokkal
E példa azért érdekes a számunkra, mert Thot, Taautosz és Jevo nevének pontos magyar párhuzamai vannak: a tud, a tátos és a javas. Az is elgondolkoztató, hogy az 1. ábrán is láthatóan, a Mitológiai Enciklopédia által említett bübloszi pszeudohieroglifák és a székely rovásírás rokon írásrendszerek (vö. Varga/1998/48).
Mivel a székely írás elődjét már 30-50 000 évvel ezelőtt is vallásos szövegek rögzítésére használták, némi joggal gondoljuk azt, hogy ezzel a magyar ősírással, vagy ennek valamilyen leszármazottjával jegyezhették fel az első teremtéstörténetet s ennek egy változata került Bübloszba és a Bibliába is. Ebből az ősvallási szentírás-folyamból egy tartalmi töredék napjainkig fennmaradt Kézai Simon krónikájában. Olyan – Nimród ősapánkra vonatkozó – adatokról van szó, amelyek megfelelője megtalálható Berosszosz káld történetírónál, de nincs benne a Bibliában.
Tehát nem valamiféle biblikus hatásról van szó, hanem egy anatóliai-mezopotámiai pogány hagyományról, amelynek kezdeteihez több közünk lehet, mint azt eddig feltételeztük.
Kézai szerint ugyanis „az özönvíz után a kétszázegyedik esztendőben a Jáfet magvából eredt Menroth óriás, Thana fia, minden atyafiával a múlt veszedelemre gondolva tornyot kezde építeni, hogy ha az özönvíz ismét találna jönni, a toronyba menekülve a bosszuló ítéletet elkerülhessék.” Krausz Sámuel (1898) feltételezése szerint Kézai babiloni pogány mítoszokból merített, ez az adat ugyanis nem származhat a Bibliából, mert a Biblia szerint Nimród nem lehet Jáfet fia, a pogány hagyományban azonban igenis az. Hieronymus egyházatyánál nincs is meg az a részlet, hogy a bábeli torony építését Nimród kezdte volna meg, de a pogány forrásokban ez hitelesen fellelhető.
A fenti történetet Berosszosz a következőképpen adja elő: „Midőn Belas, Jupiter fia meghalt, Nemrót a népével Senaár mezejére jött, ahol kijelölt egy várost és fölötte nagy tornyot alapított a víztől való megmenekülésnek százharmincegyedik esztendejében és uralkodott 56 évig, és a tornyot fölépítette hegyek magasságáig és nagyságáig.”
Az összefüggés Berosszosz és Kézai tudósítása között nyilvánvaló, mert mindkettő Nimródot tünteti fel toronyépítőként, ráadásul mindketten megadják a toronyépítés évszámát is a vízözönhöz képest. Berosszosz Nimróddal kapcsolatban sokat beszél a szkítákról és említi a Tanais folyónevet is. (Sebestyén/1975/24)
Ezek az összefüggések megengednek néhány ősvallásunkra vonatkozó következtetést. A magyar ősvallás Jóistenének tudós Tátos állhatott a rendelkezésére az égben, aki az égi szent könyveket rovásírással vezette, s aki az írásra is megtanította az emberiséget. Az adatok némi joggal összefoglalhatók akként is, hogy az egyiptomi és sémi hagyomány tanúsága szerint a teremtés történetét végső soron magyar tudósok, tátosok és javasok feljegyzéseiből ismerte meg az ókor.
Az Interneten létezik egy finnugor elektronikus etimológiai szótár, 1898 szavat tartalmaz.
Mivel valamelyest értek a számítógépprogramozáshoz, írtam egy programot, és kigyűjtöttem ebből a kaotikus adathalmazból azokat a szavakat, amelyek csak úgynevezett finnugor nyelvekben fordulnak elő. Magyar vonatkozásban ez 206 szót eredményezett, amely 206 elemet azonban én (és mások, például Sára Péter) tovább és hevesen vitatni kezdenek.
Ha nem nézzük a nosztratikus örökséget, 721 szó volna. Ez szép... lenne.
De én például kivonom azokat a szavakat, amelyek a szanszkrittól az eszkimóig számtalan nyelvben léteznek, mert ha ott megvan, akkor már miért lenne finnugor örökség? Vagy a szanszkrit is finnugor?
Végeredményben 100 és 150 szó között van a magyar nyelv finnugor öröksége, amely jelen állapotban fennmarad a listán. Ez kicsit kevés, ennél jóval több a finnugrista akadémikus. Vagy nem?
A végén megadom a találati listát is, ha valaki szavamon akar fogni, hadd próbálja meg. :-)
Összes szó: 1898 Nosztratikus: 1320
Statisztika az összes szó vizsgálatával: Magyar: 721 Khanty (Ostyak): 803 Mansi (Vogul): 742 Finnish: 927 Estonian: 750 Mari (Cheremis): 647 Saam (Lapp): 764 Enets (Yen): 262 Nenets (Yurak) 405 Selkup: 357 Kamass: 259 Nganasan (Tawgi): 247 Udmurt (Votyak): 718
Statisztika a nem nosztratikus szavak vizsgálatával: Magyar: 206 Khanty (Ostyak): 212 Mansi (Vogul): 196 Finnish: 242 Estonian: 194 Mari (Cheremis): 177 Saam (Lapp): 189 Enets (Yen): 38 Nenets (Yurak) 74 Selkup: 56 Kamass: 35 Nganasan (Tawgi): 35 Udmurt (Votyak): 192
A következő táblázat azt mutatja, hogy a teljes adatbázisban (nosztratikus eredetet félretéve) hány szópár létezik. (Értsd: pl. a ház [*kota] hipotetikus szó származéka létezik egyaránt az első és második mai élő nyelvben is.)
A nikolsburgi ábécé fényképének második részlete.