„De akármi is a helyzet, a relativitáselmélet továbbra is jól lesz.”
Amire a teremtő kimondta, hogy jó, az jó. A tudományos elméletek azért jók, mert megengedik, hogy jobbak legyenek, vagyis ráépüljön egy új réteg, mint a cseppköre, amitől az egyre magasabb lesz. Viszont, ha a tudományban is létezik áttörhetetlen üvegplafon, akkor az a szingularitás, ahonnan csak egy út létezik. Mert azon túl már olyan dimenziókba jutunk, ahonnan nincs kiút. Hacsak nem az, az egyedüli megoldás.;-)
Igazából ez csak találgatás, hiszen egyelőre nincs elmélet rá, hogy az idő meghosszabbítható-e visszafelé az ősrobbanáson túl, vagy még fantasztikusabb a helyzet, azaz az idő valami egész más egzotikus dimenzió(k) "jogutódja". De akármi is a helyzet, a relativitáselmélet továbbra is jól lesz. Legalábbis errefelé.
Az a helyzet, hogy az ősrobbanás előttire, már csak filozófiailag lehet gondolni, mert a szingularitásból már matematikailag sem lehet hátrább következtetni a semmibe. A semmiből nem lesz valami, még ott is igaz. 0=0 ;-)
„ sok lesz az olyan gáncsoskodó értetlenkedő, mint te.” Nem gáncsoskodom, hanem az érdemi válaszokat várom tőled. Nem a folytonos ígérgetést. Ez amit művelsz, minden normális embernél „elszakítja a cérnát.” :-(
"A fizika előrehaladását két veszély fenyegeti: az áltudomány térhódítása és a kőbevésett fizikai törvények megtámadhatatlansága. Mindenkinek joga van kételkedni a fizika bármely törvényében, megállapításában, de ez kötelezettséget is jelent: pontosan ismernünk kell azokat az alapfogalmakat, azokat az eredményeket, amit a fizika feltárt. Lehet igaza egy autodidaktának is a tudomány felkent nagyjaival szemben, de ehhez hosszú és nehéz utat kell végigjárnia, pontról pontra bizonyítani kell igazát. Tudomásul kell venni, hogy nincs könnyű út. „
Teljesen egyetértek. Az áltudomány már beférkőzött a tudományba relativitáselmélet képében, aminek a megtámadhatatlanságát hirdetik a hivatásos fizikusok.
Mindenkinek joga van kételkedni, de ezért véget is ér a tudományos pályafutása, mert kicsinálják.
Én végigjártam a hosszú utat, de mivel én soha nem ebből éltem, számomra nem volt nehéz, inkább élvezet.
Az is jogos elvárás, hogy pontról pontra bizonyítani kell az igazamat.
Az én esetemben ez nem is fog elmaradni.
Tudomásul veszem, hogy ez lesz könnyű út.
Eleinte kevés lesz a támogató, és sok lesz az olyan gáncsoskodó értetlenkedő, mint te.
„A fizika előrehaladását két veszély fenyegeti: az áltudomány térhódítása és a kőbevésett fizikai törvények megtámadhatatlansága. Mindenkinek joga van kételkedni a fizika bármely törvényében, megállapításában, de ez kötelezettséget is jelent: pontosan ismernünk kell azokat az alapfogalmakat, azokat az eredményeket, amit a fizika feltárt. Lehet igaza egy autodidaktának is a tudomány felkent nagyjaival szemben, de ehhez hosszú és nehéz utat kell végigjárnia, pontról pontra bizonyítani kell igazát. Tudomásul kell venni, hogy nincs könnyű út. „
A fentieket egy nyugdíjas fizikus írta, akinek vannak saját elképzelései, és meg tudja őket magyarázni a matematika segítségével. Te még nem hoztál ide egy értelmes magyarázatot a fényközegre, amit állítólag ismersz. A fénysebesség meghaladásának módját és mérhetőségét sem igazoltad. Csak a nagyképű dumád van, amivel mindenkit lenézel. Viszont önvizsgálatra képtelen vagy, ami klinikai eset, orvosi kezelésre szorulna. :-(
"De nem ez a lényeg, hanem az, hogy a relativitáselmélet szerint minden irányban, minden rendszerben ugyanannyi. Amelyet soha senki nem mért meg"
A "minden rendszert" nem lehet megmérni mivel az éppen végtelen számú (és ennek nagyrészéhez soha nem férhet hozzá az ember!), ellenben eléggé sok irányban és mozgásállapotban megmérték, hogy nincsen semmiféle változás a fénysebességben, ebből pedig az okos emberek levonták a következtetést: a vákuumbeli fénysebesség egy univerzális konstans kell legyen. Erre az univerzális konstans jellegre alapozva kidolgoztak egy teljes fizika elméletcsokrot, amely olyan előrejelzéseket tett, amik utóbb beigazolódtak és ezzel retrospektíve igazolták a kiinduló feltételezést is: hiába lehetetlenség minden vonatkoztatási rendszerben fénysebességet mérni, biztosak lehetünk benne, hogy valóban minden inerciális vonatkoztatási rendszerben a vákuumbeli fénysebesség egyformának mérhető.
A dolog hasonlít a foton nulla tömegének a megmérésére. Van egy fizikai elmélet, ami ezernyi dolgot számszerűen magyaráz és igazolható előrejelzéseket tesz, pluszban még gyakorlati alkalmazásokat is lehet vele tervezni, és ez az elmélet nulla fotontömeggel számol, mivel teljesen mások lennének a számolt következmények ha a foton tömege eltérne a nullától. Így pedig hiába tény, hogy a mérések hibahatára miatt a nulla értéket lehetetlen megmérni (minden mérés csak annyit állapíthat meg, hogy a foton tömege kisebb kell legyen egy határértéknél) retrospektíve biztosak lehetünk benne, hogy a foton tömege egzaktul nulla. Mivelhogy az erre alapuló fizikai elmélet csodásan bevált.
De legyen. Tfh megtörtént a mérés, és a te jóslatod igazolódott. Ebben az esetben ha az űrállomás is, a Föld is kilő egy fényimpulzust az adott irányba, akkor az űrállomásé fokozatosan lemarad a Földé mögött, ugye?
Most tényleg ezen rugózol, hogy eltereld a figyelmet?
Én tudom, hogy a megállapodott érték: 299 792,458 km/s
De nem ez a lényeg, hanem az, hogy a relativitáselmélet szerint minden irányban, minden rendszerben ugyanannyi. Amelyet soha senki nem mért meg, és szerintem nem is igaz.
Ha megmérnék az űrállomáson, akkor kiderülne, hogy az űrállomás mozgásának irányában 7,66 km/s-al kevesebb. Azonnal padlót is fogna a relativitáselméleted.
Persze te még ezt is megpróbálnád kimagyarázni, amilyen elvakult vagy.
