“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Ha 8 napon túl gyógyult, az súlyos testi sértésnek minősül. Nagyon nem mindegy, hogy konkrétan meg akart erőszakolni téged és így jogos védelmi helyzetben cselekedtél, vagy csak viccesen rápaskolt a fenekedre.
Pontosítsd a körülményeket, mert attól függ a történeted megítélése is
Te tényleg nem vagy normális. Személyeskedésen túl.
Vagy hatvansok éve történt, egy még egészségesebb társadalomban (pedig kádárkor volt, de közel még '56 és a háború). Kutyát-macskát nem érdekeltek a mondvacsinált fészszpészes faszságok, azt se tudták az emberek, eszik-e őket, vagy isszák. Ha laposra vert a rendőr egy tolvaj cigányt, nem súlyos testi sértés volt, hanem a társadalom nagy megelégedésére szolgált. Nem védett meg senki, így meg kellett tanulnod megvédeni magad - de a társadalom, sőt, még a hatalom is támogatott ebben, nem liberális módra gúzsba kötött, mint ma. Akkor a bűnözőket fölakasztották (igaz, a politikai foglyokat is, de ez más tészta).
És nem csak a társadalmi gondolkodás volt egészségesebb, hanem az emberek is ebből a szempontból. Ha megfogták az ember seggét, max lekevert egy frászt, viszont ha megtámadták, futott vagy ütött. Mindenki ÖSZTÖNÖSEN le tudta kezelni a konfliktushelyzeteket, nagyságrendjüknek megfelelően. Képzeld, a tettes is, meg az áldozatok is.
A történetet pedig eléggé pontosítottam, egyéb részletekkel nem fogok szolgálni, hogy kukkolási vágyaidat kielégíthessem. Leszartam, hogy 8 napon belül gyógyult, vagy azon túl a fazon. Ma is leszarom.
ÉN még ma is képes vagyok disztingválni. Én vagyok Börcsök. Te viszont még a nadrágos embernek is hülye vagy, remélem, nem fázol rá az életben.
Talán nem kéne hülyének lenni, és nem hülyéznek le. Ezen még nem gondolkoztál el? :)
:) Itt is van pár hímsovi kretén akikre ráférne egy tökönrugás
Mint ahogy az idióta feministákra is egy hasonló testtájon.
De ebbe most nem megyek bele, nem érdekelnek a hülye nőstények és a szteroidos vagy a gyíkvállú hímek, oldják meg a lelkifájdalmaikat egyedül. Normális nő és normális férfi egymásba szeret, összeházasodik, felépíti a jövőjét, gyerekeket nemz és szül fájdalommal, felneveli őket legjobb képességei szerint, alázatosan, türelemmel, szeretetben, egyengeti az útjukat, amíg mozdulni képes, közben dolgozik, szakmája van, otthona, teremt és alkot - és boldogan él.
Akik pedig erre képtelenek, rejszoljanak a sarokban.
Ha 8 napon túl gyógyult, az súlyos testi sértésnek minősül. Nagyon nem mindegy, hogy konkrétan meg akart erőszakolni téged és így jogos védelmi helyzetben cselekedtél, vagy csak viccesen rápaskolt a fenekedre.
Pontosítsd a körülményeket, mert attól függ a történeted megítélése is.
A franc mérlegelte. Ez a ti bajotok, seggfejek. És ezért van annyi megerőszakolt nő a világon, mert még akkor is mérlegelnek szerencsétlenek, amikor elvágják a torkukat.
Én inkább előbb ütök, aztán beszélgetek. Ma is.
Egyébként ha valaki egy lány után megy a klotyóba és a falhoz szorítva próbálja megerőszakolni, szerinted mérlegelést igényel?
A civilizáció úgy kezdődött, hogy az apaság számontartásával új távlatok nyíltak a férfiak előtt: már nem csak tengtek-lengtek, egy jó numerára várva, hanem volt saját családjuk, nagy valószínűséggel saját gyerekeik, akikért érdemes volt dolgozniuk, és ezzel hatalmas, addig jobbára kihasználatlan erőforrás állt a társadalom szolgálatába. Így épült fel a jelenlegi civilizáció.
Most ennek az ellenkezője figyelhető meg: a játékokba és mamahotelbe menekülő, magányos fiatal férfiak és az egyedül erőlködő anyukák egyfajta modern visszalépés a patriarchátus előtti időkbe, csak még a civilizációnk megy pár évtizedet lendületből. Na de mi lesz utána?
Kirúgták a zaklatót, utána mindenki a nőt utálta, hogy oda a népszerű kolléga
Hánemtom.
Én annak idején, 18 éves koromban (pedig az már télleg nagyon régen volt), nem mítúztam fölöslegesen, hanem úgy tökönrúgtam a "zaklató" kollégát, hogy két hétig betegállományba került, aztán magától ette el a fene, mert mindenki rajta röhögött. Igaz, vízilabdázóktól tanultam el a fogásokat az egyesületben. :)
Aztán felvettek az egyetemre és egy mérnöknővel már nem voltak olyan bátrak az erre vetemedők, hanem inkább udvaroltak.
A gyönyörű, hamvas unokám pedig önvédelmi sportokat gyakorol és lőni tanul. Az is jó.
Érdekes, ha egy tipikus női feladatot kell végrehajtania egy ffinek, azt nem ideologizálja meg, míg fordítva még mindig valami roppant nagy dolognak van elkönyvelve.
Szal a femcsizmus az nem egy cél, hanem egy szükségszerűség gatalmi kommunikácioja.
