“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
kérdezd csak meg tőle, hogy Opi konkrétan miért tette a tiszteletét a topikban, oksa?
a többit meg magadnak köszönheted, hogy a figyelmeztetése után is ott ugráltál - de ha a kanadai haverod nem bombázza mindenféle levelekkel, akkor esze ágába nem lett volna benézni, teccikérteni?
Én nem erről beszéltem. Egy igazi nő nem nézi szexgépnek a ffit, hanem emberi mivoltában szereti. Abba pedig beletartozik, h néha meg lehet engedni neki, h csak úgy szexeljen egyet a saját örömére... Közben lehet szeretgetni, puszilgatni, csókolgatni, adni vmit csak úgy, h nem várunk viszonzást. Ha a szexet elüzletesítjük, nekünk mi marad? Miért kellene viszonozni egy-egy ajándékot. Azt nem a viszonzásért adja az ember, hanem csak úgy... Ez olyan, mint amikor karácsonykor mindeki azt nézi, h kb egálban legyen az ajándék egymással. Minek ilyesmit? Én szeretek adni, mert az nagyon jó érzés.
Miért? Te úgy szerelmeskedsz, hha nem jutsz el a csúcsra, mikor már a párod eljutott, és látod rajta, h szívesen befordulna aludni elégedetten, jóllakottan, akkor te lerántod róla a takarót, seggberúgod, és ráüvöltesz, hogyaszondja : "Nyajjá' geci! Én még nem érkeztem meg!"
Én erre képtelen lennék. Csucsukáljon csak nyugodtan. Így legalább nem megy el más, követelőző nőkhöz, mert mellettem nem muszáj, a muszáj. Az arányokon van a hangsúly. Azt mondtam, tízből 2-3szor ha ez előfordul nem baj. Ha nagyobb az arány, akkor azt már meg kell beszélni persze.
Am magaddal szemben is ennyire követelőző vagy? Pl. micsinálsz, ha nem sikerül az ebéd? Vagy joga van a párodnak ezért vmire? Pl, hogy elvidd vacsorázni saját költségen, vagy mittomén... Neked sincs jogod hibázni, lustálkodni egy kapcsolatban, mindig teljesíteni kell a normát?
Muszáj volt. Nem azért hallgattam rá, mert szerettem, vagy, h az ő egója nőjön, hanem azért, mert nagyon kifizetődő volt rá hallgatni.
Mondok egy példát. A fiatal felnőtt lányomnak el kellett volna végeznie egy tanfolyamot, h továbbjusson. A tanfolyamra megvolt a lóvé, minden. De a lányom járt egy fickóval (egy nagyon lumpen, link trógerrel, aki hol dolgozott, hol nem, na szóval tényleg egy igazi stricivel), aki ugyanabban a szakmában mozgott (ha mozgott éppen). Ez a fickó mindenféle időtöltésre vette rá a lányomat, buli buli hátán, héderezés a tévé előtt, stb. Annyira a hatalmába kerítette a lányomat, h félő volt, h hiába fizeti be a tanfolyamot, el fogja linkelni, mert a fickó el fogja terelni onnan. Én azon voltam, h hogyan lehetne lepattintani a fickót a lányom mellől. Erre a párom mit csinált? Meghitelezte a fickónak is ugyanazt a tanfolyamot, h járjanak oda együtt. Ezt az ötletét random módon adta elő egy bográcsozás alkalmával a lányoméknak. Nem akartam a lányomék előtt elővenni, h ezt hogy képzeli, de amikor elmentek tőlünk a lányomék, nagyon kifakadtam, h hogy képzeli, h még ezt a semmirekellő stricit támogatja, mikor éppenhogy le kéne vakarni a lányomról a fickót. Azt felelte, h a lányom szerelmes a fickóba, ha akarom én ezt, ha nem, és úgyis csak azt fogja megcsinálni, amit együtt csinálhat vele. Ma a lányomék több, mint tíz éves kapcsiban élnek, és mindketten üzletvezetők! Hát ezért volt nagyon hasznos a páromra hallgatni, mert mindig tudta a tutit.
Nem tudom érted-e, amit ki akarok fejezni. Szóval hasznos volt hallgatni rá.
