“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Minden eset egyedi, a statisztika hazudik. Arról nem beszélve, hogy etnikum szempontjából érdekes módon nem vizsgálják a kérdést. Pedig evidens.
Na, EZÉRT kell a lányokat képezni, tanítani, okítani. Járjanak könyvtárba, olvassanak, hogy ráébredjenek térben és időben, hol a helyük és mit tehetnek ma. Hogy képesek legyenek felmérni a helyzetüket, képesek legyenek önállóan élni és eltartani magukat - az önbizalommal együtt nő a bátorság is, és csökken a kiszolgáltatott rabszolga-lét nyűge.
A magyar nyelvben a "megerőszakolni" nem azt jelenti amire használod. Az egy minősített bűncselekmény, kb a szándékos emberöléssel, rablással egy kategória, vagy még erősebb.
Ezt nagyon fontos lenne megtanítani neki, a célbalövésen túl.
"És nem csak a társadalmi gondolkodás volt egészségesebb, hanem az emberek is ebből a szempontból. Ha megfogták az ember seggét, max lekevert egy frászt, viszont ha megtámadták, futott vagy ütött. Mindenki ÖSZTÖNÖSEN le tudta kezelni a konfliktushelyzeteket, nagyságrendjüknek megfelelően."
Látod, ebben például teljesen igazad van.
Akkor még nem okozott egy nőnek egész életre szóló lelki sérülést, ha valaki megjegyezte, hogy de csinos ma.
ÉN, a megtámadott rúgtam tökön 18 évesen egy barmot és ÉN vagyok a sánta, félszemű és fafülű.
Ép családdal, gyerekekkel, unokákkal, lassan dédunokákkal, gazdag szakmai karrierrel és életúttal, nyugodt egzisztenciával, könyvekkel, sporttal, kedvtelésekkel, barátokkal. Ja.
Ha 8 napon túl gyógyult, az súlyos testi sértésnek minősül. Nagyon nem mindegy, hogy konkrétan meg akart erőszakolni téged és így jogos védelmi helyzetben cselekedtél, vagy csak viccesen rápaskolt a fenekedre.
Pontosítsd a körülményeket, mert attól függ a történeted megítélése is
Te tényleg nem vagy normális. Személyeskedésen túl.
Vagy hatvansok éve történt, egy még egészségesebb társadalomban (pedig kádárkor volt, de közel még '56 és a háború). Kutyát-macskát nem érdekeltek a mondvacsinált fészszpészes faszságok, azt se tudták az emberek, eszik-e őket, vagy isszák. Ha laposra vert a rendőr egy tolvaj cigányt, nem súlyos testi sértés volt, hanem a társadalom nagy megelégedésére szolgált. Nem védett meg senki, így meg kellett tanulnod megvédeni magad - de a társadalom, sőt, még a hatalom is támogatott ebben, nem liberális módra gúzsba kötött, mint ma. Akkor a bűnözőket fölakasztották (igaz, a politikai foglyokat is, de ez más tészta).
És nem csak a társadalmi gondolkodás volt egészségesebb, hanem az emberek is ebből a szempontból. Ha megfogták az ember seggét, max lekevert egy frászt, viszont ha megtámadták, futott vagy ütött. Mindenki ÖSZTÖNÖSEN le tudta kezelni a konfliktushelyzeteket, nagyságrendjüknek megfelelően. Képzeld, a tettes is, meg az áldozatok is.
A történetet pedig eléggé pontosítottam, egyéb részletekkel nem fogok szolgálni, hogy kukkolási vágyaidat kielégíthessem. Leszartam, hogy 8 napon belül gyógyult, vagy azon túl a fazon. Ma is leszarom.
ÉN még ma is képes vagyok disztingválni. Én vagyok Börcsök. Te viszont még a nadrágos embernek is hülye vagy, remélem, nem fázol rá az életben.
Talán nem kéne hülyének lenni, és nem hülyéznek le. Ezen még nem gondolkoztál el? :)
