Micsoda jó hír, köszi! Velencére korábban soxor gyorsan leugrottunk kis megújuló energiás vizi közlekedésre :-)
Ráadásul hogy megvettem az éves Pest és Fejér megyét sokkal hamarabb odaérek a korábbi országutas 1 óra helyett.
Elvileg nem rossz ez a megyei matrica nekem, de borzasztó kisstílű, mondhatni komoly logikai hiba hogy még a megyehatár előtt le kell takarodni és a határt keresztező szakaszokat csakis KÉT matricával lehet büntetlenül megjárni. Kettős vám. Ha a határ utáni első kijárat lenne, akkor némi jószándékot felfedezhetnék benne. Veszprém megyeiek különösen! Ha marad ez, akkor Polgárdiig megyek az M7-esen, a nagyja úgyis megvan, tehetnek egy szívességet.
Ma hallottam egy stratégiát, kellő kezdőtőke és erős gyomor megléte esetén biztos működik. Újabb és újabb életjáradéki szerződés. Az ötletgazda úgy magyarázta, ő évtizedek óta csinálja: idős hölgynek életjáradék, havonta egyszer végighallgatni, amit mesélni szeretne, aztán ha eljön az ideje, kasza. Majd következhet az újabb idős hölgy. VEE-nek van igaza: ehhez képest kedvem támadt imádott keresztfiamat leültetni egy hosszú beszélgetésre a várható örökség és a majdan elvárt ház körüli segítség témakörében. :-)
Én két pillérben bízom: az önkéntesemben (az érdekes módon az egyetlen, 2009-es válságév kivételével mindig fialt, mégpedig elég tisztességesen, miközben a manyupból valami aprópénzt kaptam csak vissza), meg abban, hogy addigra lesz olyan "ingatlan vagyonunk", amiből meg lehet majd élni. Magyarán a gyerekeink kirúgása után egy kisebb lakás is elég lesz kettőnknek, a maradékból meg csak megélünk. :-)
Igen, tavaly nyáron végre elkészült (vagy átadták :), minden esetre a szabad-strandon fürdeni lehetett, lángos is volt és ingyenes lett a korábbi évek fizetős parkolása.
Ez jól hangzik, de a sós-sajtos mekkora ötlet... Kidolgozom. Zellerszár lesz benne, esetleg kis juhtúró... Dió pirítva... Na, megyek, eljött az esti torna ideje. :-)
Nagyon kreatív vagyok. Alapból darált dió, valamivel édesítve, most baracklekvárral kevertem el,mertmár fel volt bontva, de méz is lehetne. A fahéjat elfelejtettem, de miután kivettem a sütőből, meghintettem vele.
Nincs benne most mazsola. Van benne két reszelt babapiskóta, dúsításként.
Azon töprengtem közben, hogy valami sós, sajtos tölteléket is elbírna. Minden ötletnek örülök :)
Velencei-tó, keleti széle, az új (átépített) strandon, ahol a parttól 20-25 méterre cca 40 cm víz van a jég alatt. Beljebb fakutyával sem mentem volna.
Eszembe jutottál ma este, kedves manhattani, amikor három darab megrögzött baloldalit fuvaroztam keresztül a Pilisen, akik kórusban szidták egymásnak a Vígszínház Revizor-előadását. Otromba, unalmas, gyenge - mondották egybehangzóan. Hogy is van ez a kisebb rész meg a nagyobb rész bizonyos, persze más és más poénokra garantáltan felcsattanó nevetésével és tapsával? :-)
Erről eszembe jutott Saly Noémi egyik írása, amely egy zűrös életű nőszemélyről szólt, egy afféle kevéssé vagyonos, másik Vay Saroltáról, aki bárhol telepedett is le, azonnal egy irodalmi folyóiratra kezdett gyűjteni előfizetőket, és amikor kellő pénz összejött, rendszerint azonnal továbbállt. És ez a Sramli Mariska (valszeg nem pont így hívták, de lusta vagyok felállni és megnézni a könyvben) ebből évtizedeken át prímán tudott szelet hámozni. Boldog idők.
Oké, csak azért kérdeztem, mert itt a nagy kötelezőzés közepette (nem rátok értem, hanem az egész országra) mintha megfeledkeznénk arról, hogy az állami nyugdíjrendszer pedig az összeomlás határán van.
Huszonhat éve fizetek precízen járulékot nem kifejezetten minimálbér után, de még közelítő sejtésem sincs arról, milyen nyugdíj vár rám húsz év múlva. Olyan, amilyen kijön majd az akkori befizetők járulékaiból: a minimálbéresekéből, a közmunkásokéból, a munkanélküliekéből.
Van olyan kollégám, aki negyven éves, de még soha életében nem fizetett egy fillér nyugdíjjárulékot sem. Történelmileg úgy alakult, hogy mindig "számlára" dolgozott, az eü terheket befizette, mert a betegség fenyegetése kézzelfogható. A nyugdíjért annyit kellett volna fizetnie, hogy egyszerűen fel sem merült. És mondom, már negyven...
Szóval csak azt ne mondja nekem senki, hogy ez jól van így. Hogy azzal, hogy az állam besöpörte a háromezer milliárdunkat, minden el lett intézve, és most eljöve a kánaán. Hány éve is, hogy belemondták a képembe, egyéni nyugdíjszámlám lesz, de izibe'? És hol is van?
Ez milyen érdekes... Hogy te "szurkának" érzel valamit, ami a szerző szándéka szerint egyszerű ténymegállapítás. Miközben meg más talán azt érezheti "szurkának", hogy amikor ezt írod: "(a 39-es mutatókat, ha jól emlékszem, csak a hatvanas évekre szárnyaltuk túl).", elegánsan átugrasz a tényen, miszerint közben volt a második világháború... Hát, ilyen ez.
A temetés (vagy szavazás) végén nemre és igenre való tekintet nélkül (tehát leszegett fejjel) mindenkivel kezet ráz és halkan de érthetően mondja: részvétem. :(
"...1928-ban született meg – Európában szinte utolsóként – a magyar nyugdíjtörvény..."
Kár volt ezért a szurkáért... Horthyékkal kapcsolatban mindenki hajlamos elfelejteni, hogy 1920 után egy új Magyarországot kellett építeni egy szétcincált országmaradványból. Ehhez képest az, hogy 28-ra valamilyen nyugdíj-jövőképet nyert a lakosság, nem egy rossz eredmény. Mintahogy a következő évtized gazdasági eredményei sem voltak elhanyagolhatóak (a 39-es mutatókat, ha jól emlékszem, csak a hatvanas évekre szárnyaltuk túl).
~~~~~~~~~~~~~
Érdeklődve olvastam az elmúlt napok vitáit, amibe most sincs szándékomban beleszólni... a karaván halad anélkül is.
Viszont megemlítem, hogy nálunk is van segélyprobléma és fejvakarás. Igen, az indiánokról van szó... Egyezmény biztosítja számukra a segélyt és adómentességet, cserébe nem tudnak mit kezdeni magukkal, egykori büszkeségük 0, isznak, drogoznak, asszonyt vernek (esetleg gyilkolnak), és nem dolgoznak... mert a pénz jár nekik. Mivel nem homogén az a társulat sem, egyrészük felvilágosult indián, igaz, amint kimozdulnak a rezervációból, megszűnnek a juttatások. Muszáj dolgozni, ami szemmel láthatóan nevel is egyben. Azon gondolkodtam, hogy rájuk férne először egy kis közmunka, és amikor belejöttek, akkor már más szemmel néznék a "handout"-ot. Lehet, büszkeségből már el sem fogadnák...
~~~~~~~~~~~~~
A magánnyugdíj intézménye itt nálunk már egy megszokott jelenség, egyenlőre a hozzátartozó adókedvezmények még élnek. Általában, ahogy manhattani is írta, 60% munkavállaló, 40% munkáltatói részesedéssel. Ezt törvényszabályozás miatt függetlenül kell kezelni, hogy csődbe kerülés se fenyegesse a megtakarításokat. Ezenkívül lehet még plusz magánnyugdíjszámla, csak van egy felső adómentes hozzájárulási küszöb, ami fölött már sok értelme nincs az öregkorra való spórolásnak. Itt is volt einstand az állam részéről: az állami alkalmazottak nyugdíjalap hozomány többletét (mai érték CAD61billió) törvényhatározattal az adósságelleni csatába vetették be. Sikerrel: nem került adósságspirálba az ország, mi meg most, 25 évvel az eset után, fejenként jóval kevesebbet kapunk... (de ezt nem kell panasznak tekinteni).
Elnézést a hosszasságért... -19°C van éppen, úgyhogy ráérek. :-)
Az azért nagyon más, nem előzte meg párbeszéd, megvitatás, csak irányított hangulat volt.
Ez pedig nekem illuzórikusnak tűnik, kezdve az olvasható példa átfutási idejét, valamint az egy kevert stratégia volt. Ráadásul a példában ismertetett teszt pedig egy sokkal kiegyensúlyozottabb társadalmi közegben zajlott, legalábbis a maihoz képest.
Nem könnyű, mert igen sokismeretlenes az egyenleg. Gondolatébresztőnek jó lehet.
