Az így rajzolt "kör" több tucat tizedesjegynyi hibával tér el a GEOMETRIAI körtől. Egy gibegurba szemét, ha nagyon alaposan és részletesen belenagyítva megvizsgálod.
Hogy értsed is, nagyonokos: NEM TUDSZ GEOMETRIAI KÖRT készíteni vagy találni, mivelhogy ha más nem is, az atomos anyag attométeres diszkrét elrendeződése a GEOMETRIAI körtől eltérő eredményt fog okozni.
"Ugyanis a kör az vonal, amelynek minden pontja egy központtól ugyanakkora távolságra van."
És miből gondolod, hogy a spárgás megoldásod esetében húzott körvonal a középpontól minden irányban VÉGTELEN TIZEDESJEGYNYI PONTOSSÁGGAL azonos távolságban van?
Nem ott van.
Csak úgy nagyjából van azonos távolságra. Pont mint a csak úgy nagyjából inerciarendszerek esetében.
""Nem ismerünk olyan eljárást, amellyel inerciarendszert találhatnánk." A. Einstein
Vagyis ilyen nem létezik."
"Nem ismerünk olyan eljárást amivel geometriai kört találhatnánk." Elminster
Hogy értsed is a neked megadatott szerény tálentumokkal: attól, hogy valamit idealizált formában sikerül modellezni, nem lesz az így született modell téves. Csak érteni kell, hogy mi a különbség a tökéletes idea és a valós világbeli reprezentációja között.
"ha a Föld keringését a Naphoz rögzített forgó vonatkoztatási rendszerben írjuk fel, akkor a Földre KETTŐ erő hat:"
Valóban. De szerintem, ne bonyolítsuk a dolgokat olyanokkal történő vitában, akik még a kisiskolás fizikával is hadilábon állnak.
A lényegen amúgy nem változtat: a Newtoni mechanika esetében mindig rigorózusan oda kell figyelni, hogy mihez rögzített milyen vonatkoztatási rendszerben írtuk fel a dolgokat, és szigorúan TILOS a különféle vonatkoztatási rendszerekben vett dolgokat összevissza kutyulni.
Mellékesen: az eredeti hozzászólásomban tömegpontokkal dolgoztam, A Nap egy hatalmas tömegpont, a Föld meg egy kisebb, és csupán két tömegpont egymás körüli keringésétől értekeztem. A tömegpontok pedig - mivel nulla a kiterjedésük - nem forognak, nincs olyan kiterjedésük, amin a forgás értelmezhető lenne.
ha a Föld keringését a Naphoz rögzített inerciarendszerben írjuk fel, akkor a Földre egyszem centripetális erő hat,
ha a Föld keringését a Naphoz rögzített forgó vonatkoztatási rendszerben írjuk fel, akkor a Földre KETTŐ erő hat: egy valós (gravitáció) és egy virtuális (centrifugális erő) amik egymást kiegyenlítve azt okozzák, hogy ebben a felírásban a Földre nettó nulla erő hat, azaz nyugalomban van a Naphoz képest.
Hogy egy test önmagához képest nyugalomban van, az nem igényel dinamikai magyarázatot.
"D'Alembert elve értelmében a mozgó testre ható erők a tehetetlenségi erővel együtt egyensúlyban vannak."
Ha, és amennyiben a mozgó testhez rögzített vonatkoztatási rendszerben írjuk fel a mechanikát.
De ezt már @újszuper is leírta: ugyan ez tautológia, de a mozgó test önmagához rögzített vonatkoztatási rendszerben nyugalomban van. Hogy lehet nyugalomban Newton illuminátus nagymester "mechanika" nevű Nagy Varázslata szerint? Hát úgy, hogy amikor egy gyorsuló rendszerben vizsgáljuk a mechanikát, akkor a rendszer rögzítési pontját adó fizikai objektumára ható fizikailag fellépő erőkkel szemben léteznek pontosan egyensúlyt tartó virtuális erők, ún. "inerciaerők". Gyengébbek kedvéért: ha a Föld keringését a Naphoz rögzített vonatkoztatási rendszerben írjuk fel, akkor a Földre egyszem centripetális erő hat, a Nap-Föld gravitációs vonzás. Ha a Földhöz rögzített vonatkoztatási rendszerben írjuk fel pontosan ugyanezt a helyzetet, akkor a Földre KETTŐ erő hat: egy valós (gravitáció) és egy virtuális (centrifugális erő) amik egymást kiegyenlítve azt okozzák, hogy ebben a felírásban a Földre nettó nulla erő hat, azaz nyugalomban van. Mondom: tautológia, amihez rögzítjük a vonatkoztatási rendszert, az a dolog ebben a felírásban nyugalomban lesz.
