"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Reálisan nézve, túl sokat nem tehetünk ellene, amíg része a politikai fősodornak.
Mondjuk, a különféle LMBTQstb izék már szépen kikezdték őket, öröm nézni (mi pedig már csak egy kávét kérünk, mert minden pofon jó helyre megy :-)
Előbb-utóbb majd a nők vetnek neki véget, mikor végre rájönnek, hogy rájuk is visszaüt az egyenlőtlenség. Mert kedvezményeket kapni jó dolog, de mikor majd azért nem lesz nyaralás, mert a férje helyett egy kvótanőt léptettek elő, vagy mikor a fiát lecsukják, mert egy nő hamisan vádolta meg, vagy mikor nem láthatja az unokáit, mert az elvált kismeny nem biztosítja a láthatást - akkor már nem lesz olyan vicces ez a nőközpontú világ.
Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás. Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról, női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb., egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás ellenében.
Ez a mi munkánk, és nem is kevés!
Mert sajnos még mindig ezerrel pörögnek a feminista blogok, jelennek meg ezekkel a hazugságokkal teli könyvek...
Az hogy van ..hm.. kezd kialakulni egy olyan társaság amelyik az egyetértést keresi hogy mit lehet tenni a nőhatalom ellen.. hogy mit lehet tenni az egyenjogúságért - nna ezért érdemes az egyetértést keresni.
"Nekem ettől a topiktól hányingerem lett! Gratulálok a nyitójának az új barátaihoz! 🥵"
Na ez a tipikus női módi :) Semmi tartalom, nulla érvelés, csak színtiszta érzelmi alapú nyavalygás meg sértegetés. Feministáéknál ez a vitakultúra, egy fiktív státusz-szamárlétrán próbáltok helyezkedni, és az "győz" aki sikeresen letapossa a másikat. El sem jut az agyatokig, hogy létezik igazság, és talán azt kellene kideríteni, nektek csak a pozíció a lényeg és a másik fél kicsinálása. Részben ettől rohad a társadalom is manapság, hogy általánossá váltak ezek a módszerek és kiszorították a normális férfikommunikációt, ami a tényekre irányul.
Nem tudom ki ő és nem is nagyon befolyásolná a válaszaimat ha tudnám, felőlem lehet a pápa is vagy Michelle Pfeiffer, akkora hétmérföldes marhaságokat mond. Megpróbálja itt másfél kommentből megszakérteni az embereket, de olyan szinten hogy azzal a mónikasóból kirúgnák...
Te, lehet hogy tényleg a pápa.
Egyébként szinte soha nem áll szándékomban senkit megsérteni, most sem, de ha olyanokkal jön hogy szerinte egy nőverő bunkó vagyok, akkor ne csak adni tudja, hanem állni is :) Kissé túl feminin a szentem, tényleg túl lett szelidítve.
Hm-hm.. azok akik férfiellenséget játszanak, azokkal szemben rendben van az övékkel megegyező fegyvertár használata
De Cyrano nem egy arctalan véleménytulajdonos. Ő a túlszelidített alfa őstípusa ..hm.. itt ebben a környezetben.
Amúgy meg személyesen ismerhetem, és jóféle példája a semmiből egy élet munkájával VALAMI -t építő férfinak. (és férfi az, akit irigylek - mert a nőknek jobban kell mint én)
Az hogy feminista módjára látja a világ ezt a részét, az nem teszi ellenségünkké.. hm.. remélem legalábbis. deeee.. ha föltételezed róla hogy valami ÁBÉCÉDÉ fajta, akkor az ellen harcolni kell.
Inkább kérdésekkel vezesd egyik szintről a másikra.. de látod, én se várom hogy a női egyenjogúságról egy szót is írjon többet. Neki szabad megfeledkezni a témáról, én meg úgyse fogom.
..de ebből az következik, hogy azt a témát majd egy utólagos magyarázattal folytatja tovább..
"Te (ugy gondolom) olyan nore vagynal, aki -alapbol, es feltetel nelkul- elfogadna a te akaratodat"
Te megint pszichoanalizálni akarod Endrebát, holott ez már a múltkor se jött be. Ráadásul az egybites sablonvilágképed próbálod rácsavarni az ő nyakára is, hiszen ha a te elmédben csak nőimádó szuperférfiak ill. bunkó nőelnyomók léteznek, és Endrebát te nem szuperférfinak lárod, akkor csak tahó nőgyűlölő lehet, és ennek megfelelően elkezdted ráokádni a kliséket amik közül valójában egy sem passzol rá.
Nem kellene egy kicsit szélesíteni a világlátásodat, mielőtt megpróbálsz másokat azon keresztül magyarázni? Tevéket akarsz átpasszírozni a tű lyukán.
És most persze azt gondolod hogy veled nincs semmi baj, inkább én vagyok hülye, hiszen engem sem szuperférfinak látsz, tehát elkönyvelted hogy bunkó vagyok és a véleményem alapból ignorálható :D
"Nevezetesen, hogy te tkp. -a kulturalt fogalmazasod ellenere- totalisan himsoviniszta vagy."
Sajnálom, hogy csak mások által legyártott áporodott klisékben vagy képes gondolkodni, és semmi igényed nincs a dolgok mögé látni, esetleg meg is érteni azokat. Unalmas amikor valaki csak billogokat sütöget, hogy te ilyenista vagy, te meg olyanista, én olyanokkal szeretek beszélgetni akiknek ennél többre telik szellemileg.
Ha valaki azt mondja, hogy a felnőtt bizonyos értelemben a gyerek fölött áll, az felnőttsoviniszta? Hmmmmm.
Spirituálisan ill. emberileg a férfi és nő egyenlő, ez magától értetődik. Viszont az életben bizonyos területeken a férfi kompetensebb, más területeken a nő. A dolgok nagy rendjében úgy alakult, hogy vagy a jóisten vagy az evolúció azt látta jónak, ha a nő passzív és elfogadó, a férfi meg aktív és cselekvő természetű. Ennek köszönhető az, hogy bár amúgy a hétköznapokban ill. a törvény előtt lehet(ne) egyenlőség, azért végső soron mégiscsak a férfi a főnök, és amelyik nő nem hülye, az megérti és elfogadja ezt. Sajnos a feministák elhülyítették a nők többségét, és most mindenki az egyenlőségről ordibál miközben az emberek boldogtalanabbak és neurotikusabbak mint valaha. Hurrá, kurvára megérte áthangszerelni a párkapcsolatokat, most aztán sokkal jobbak. LoL
A politikai hatalom nagyjából mindig a nőket szolgálta, még a rettegett patriarchátusban is, amit amúgy legalább 50 (de inkább 100) éve beszántottak, azóta meg aztán teljesen a nők felé dől a pálya, nincs olyan törvénykönyv a nyugati világban ami ne lenne tele a nők többletjogaival a férfiakhoz képest, de férfiakat a nőkkel szemben előnyben részesítő törvény nincs egyetlen egy sem a teljes nyugati világban. De persze ez teljesen rendben van, csak én vagyok soviniszta :)
"Ugyanugy, mint az a tanyasi bunko, aki ugy veli, hogy o teljes joggal "nevelheti"az asszonyt!"
Igen, te csak klisékben vagy képes gondolkodni, és még azon belül is csak egybites módon. A te világodban valami vagy fekete mint a lyuk, vagy vakítóan fehér. Majd egyszer keresd meg a nüansz szó jelentését egy szótárban, csak előtte készíts ki egy nyugtatót...
"Mert az csak akkor lenne vele "egyenjogu", ha ugyanakkorat tudna utni, mint o..."
Na jó, ez már akkora hülyeség volt hogy hangosan röhögtem rajta, az asszony kérdezte is hogy mi van :D
Hát persze hogy a te agyadban olyan világkép fészkel, hogy aki nem tartja egyformának a nemeket az nyilván agresszív nőverő bunkó, mer' csak :D
"Szoval, mi ketten nagyon mashogyan velekedunk errol a temarol, ugy gondolom. Sajnos.:-("
Meg tudom mondani hogy Engels "A család, a magántulajdon és az állam eredete" című könyvében hanyadik oldalon van leírva ahogyan te "vélekedsz". Nincs saját elképzelésed semmiről. Ennek fényében számomra egyáltalán nem "sajnos", hogy másként gondolkodunk. Mellesleg még mindig fogalmad sincs arról hogy mit gondolok, egyrészt mert egy százalékát sem írtam le, csak nagy vonalakban a zanzásított változat egy rövid kivonatát, másrészt képtelen vagy értelmezni amiről beszélek, mert csak sablonokban tudsz gondolkodni ezért amit mondok arról azonnal levágsz minden részletet és finomságot, és beletaposod egy sablonba ami megfelel a te világlátásodnak. Amit te arról képzelsz, hogy én mit gondolok, az köszönő viszonyban sincs azzal amit leírtam.
Valószínűleg jobb lenne a társadalomnak, ha nem lehetne bármi apróság 'válóok', hanem komoly indok kellene hozzá.
"A házasság rózsaszín ködben köttetik általában. Hogy a köd eloszlása után mi marad és ki marad olyan "szép", mint a ködben, azt csak akkor lehet majd látni."
Érdekes véleményt olvastam valahol egy távol-keleti nőtől: szerinte itt nyugaton az a baj, hogy a szépség-szexiség-szerelem csúcspontján házasodnak össze az emberek, aztán onnan már csak lefelé vezet az út... Ellentétben vele, akinek a szülei és a házasságközvetítők alapos megfontolással kiválasztották a férjét, és eleinte volt sok súrlódás, és az idő múlásával mindig csak jobb lett a kapcsolatuk, mert az öregek jobban tudták, hogy kivel fognak összeilleni.
"És itt fontos, hogy kik kötötték össze az életüket."
Bizony. Ezért fontos, hogy hasonló társadalmi, kulturáltsági és értelmi szinten legyenek a házasfelek, akkor jó eséllyel hasonlóan is gondolkodnak arról, hogy kinek mi a dolga a házasságban, vannak jól körülhatárolt és a másik által értékelt nemi szerepek, és akkor működnek a dolgok.
Ezt írtad, nem azt, hogy arról kérdez, hogy a partnernek mivel okozhat örömet.
Én továbbra is úgy gondolom, hogy az alap az, hogy olyan az apja, vagy egy felnőtt férfibarát/rokon, akivel igazán őszintén tud beszélgetni erről.
Ha nincs, akkor marad persze anya.
Kérdés, hogy miért anyát választja férfiak helyett, illetve a női partnerei helyett.
Mert bár anya is tudja, hogy mi hol van van, azért az, hogy a helyileg ugyanott cikázó erogénzónák közül melyik mennyire és kinek és hogyan lesz örömet adó, azt maga az illető tudja.
Nekem részletesen soha nem "kellett" elmondanom ezt, furcsának is tartanám, ha leülnénk az asztalhoz és el kezdeném mondani neki, hogy a csiklót kisfiam úgy tudod izgatni a nyelveddel, hogy ...
De ettől függetlenül, a legfontosabb, hogy meg tudja valakivel beszélni, ha anyával, akkor anyával.
Valójában nem is fontos, hogy elhiszi-e az ilyen, hogy nő az illető, vagy pedig egy kilépés a beszélgetésből úgy, hogy arra vagy a ráhagyás, vagy a bizonygatás a válasz, én ráhagyok,
egyébként is a parttalan vitát hamar meg szoktam unni. :))
Talán a nőknek lesz elegük előbb az említettek miatt, míg a férfiaknál ez elmegy, a válást inkább akkor kezdeményezik (a többség), ha a másodiknő szeretne elsőnő lenni. :)
Persze vannak kivételek.
Válóok lehet a jobb nélküle is, mint vele érzés, bár ezt ugye nem lehet előtte kipróbálni, de talán ezt az érzést azért nem 5 perc alatt hozzák a nők.
Az is lehet válóok, amikor már nagyjából nem veszi észre a férj a nejét. Ez nagyon fájdalmas érzés, főleg, ha még dereng valami érzés a nő részéről a férj felé.
És a megcsalás észrevétele.
Na, erre mindenki reagál. Megbocsájtás, elnézés, vagy asztalbontás.
Szerintem ezek nem válóok nélküli válások, vagyis komolynak mondanám, a mérlegelés, hogy jobb egyedül, mint ilyen mértékű kompromisszumokkal,
főleg, ha még a feleség olyan korban van, hogy reménykedik, hogy összejöhet még a második házasság is akár.
Azt gondolnám, hogy a több válás ebben a korban van, nem az idősebbeknél. Perszet lehet, hogy nincs igazam. :)
Együttélés az együtt élés. Kis lakásban nehéz, ha konfliktusok, vagy elhidegülés van.
Nagy házban simán megy, mindenki éli az életét szabadabban (nem nyitott házasságra gondolok, hanem arra, hogy együtt vannak, de már nem olyan szorosan, viszont ez így jó mindkettőnek).
Amíg a férjnek és a feleségnek is jó a lazább kapcsolat, addig nincs gond.
"Utána én mindent úgy csinálok, arra számítok, hogy ez a társulás valós" - Na, itt ez egy fontos mondat.
Ha te úgy csinálsz, ahogy te gondolod, hogy ez egy társulás. De mi van, ha a másiknak ez az úgy csinálás nem megfelelő?
Egy szerződésben leírjátok. Egy házasságban mi van leírva? Jobbanrosszbanbetegségbenegészségben. De ez nem szokott sikerülni.
Ha megvan az összhang, hogy mindenki úgy csinál, hogy az egy valós társulás és nem térnek el, akkor igaz, amit írsz.
De ha nem? Ha az nincs "leírva", hogyha már nem kívánsz, ha nem jössz haza, ha inni kezdesz, ha hízni kezdesz, ha folyton fáj a fejed, ha szegények leszünk, ha te többet keresel,
ha szinte nem is beszélgetünk, ha szép nőket nézegetsz, ha én a Sanyival táncolok összebújva a bulin, ha te azt mondod a gyereknek, hogy nem mehet el, én meg azt, hogy elmehet,
ha te anyád beteg lesz és ide kell költöztetni, ha elveszíted a munkát és egy kereset marad, stb.
Ezeket mind meg kéne oldani, és hogy ki hogyan, az nincs leírva a "szerződésbe" és most találkozunk vele először, és máshogy csinálod, mint ahogy én szeretném. :)
A házasság rózsaszín ködben köttetik általában. Hogy a köd eloszlása után mi marad és ki marad olyan "szép", mint a ködben, azt csak akkor lehet majd látni.
És itt fontos, hogy kik kötötték össze az életüket. Itt derül ki. Hogy átlépnek ezen és megoldják, vagy kezdődik az elhidegülés...
Ha egy nő tárgyilagosan gondolkodik és nem elfogultan nőpárti, akkor hamar megkapja a feministáktól, hogy valójában férfi :-))) Rendszeres, visszatérő tapasztalat ez...
Az tény, hogy a válások több mint kétharmadát a nők kezdeményezik.
Ami az okokat illeti, érdemes elgondolkodni azon, hogy a 'no fault divorce', azaz a válóok nélküli válás viszonylag újkeletű dolog. Amíg pontosan meghatározott és komoly okkal lehetett csak elválni, addig messze nem ennyi volt a válások száma. Az általad felsoroltak közül egyedül csak a félrelépés lett volna legitim válóok. Azért ez elgondolkodtató, nem?
Persze, én nyilván elfogult vagyok, mert csupa olyan 'unalmas' példákat láttam az egész családi és rokoni körben, hogy mindenki fiatalon összeházasodott és szépen békében-szeretetben együtt maradt haláláig. Szóval így is lehet, nem pedig az első problémánál rohanni válni. Ugyanakkor azt is megértem, hogy ha tényleg nem működik a dolog, akkor nincs értelme erőltetni, szóval az sem lenne jó, ha nem is lehetne elválni egyáltalán.
Említettem ezt a szerződés dolgot. Mondjuk, hogy van egy kis cégem, társulok valakivel. Utána én mindent úgy csinálok, arra számítok, hogy ez a társulás valós és ha mindent a szerződés szerint csinálok, akkor fenn is marad. Nem örülnék, ha a partnerem bármikor kiléphetne, csak mert unalmas neki velem bizniszelni... Azt meg főleg rühellném, ha a szerződést felrúgó partner vihetné a cég nagy részét!
És ez csak egy üzleti kapcsolat, ami nem élethosszig szólt, nem az élet minden területére, nincsenek benne közös gyerekek.
Én mindössze igyekszem nem szemellenzős nőként létezni, még így sem sikerül teljesen, sajnos.
Én imádom az aha érzést, amikor egy férfi az általam gondoltat megvilágítja az ő oldaláról és kitisztul egy csak önmagam által teremtett kép.
Amióta pedig fiam van, kiskorától látom, hogy mennyire mások, és bár biztosan próbáltam kicsit nőként alakítgatni, ez nem sikerült, erősen állta a sarat,
később pedig már nem is akartam, elfogadtam. Jó leckének tartom.
Az én fiam nem beszélné meg velem a szexuális kudarcait, bár a szexről beszéltünk, nem volt tabutéma, és ha igényelte akkor ott voltam, de ezt a kudarcos részt egészen biztos, hogy nem
mondaná el nekem, és bevallom őszintén nem is bánom.
Ahogy én sem állnék le vele arról beszélgetni, hogyha nekem lenne ilyen és én nem érzem ennek hiányától kevesebbnek, vagy hiányosnak a kapcsolatunkat.
