Politikusi öngyilkosság vagy ügyes taktikai húzás lenne, ha Lázár János visszatérne a politika első vonalába? A kérdés annak nyomán merül fel, hogy több forrás szerint a volt kancelláriaminiszter lehet Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter utóda.
Ezt követően Fodor Gábor biológia-kémia szakos tanár járult megilletődve a mikrofonhoz. Azzal kezdte, hogy oroszlánügyben, sőt abortuszügyben és általában mindenben egyetért a miniszterrel, csak annyit szeretne mondani, hogy Pest megyében „iskoláink leromlott állapotban vannak, napi gondokkal küzdünk, elromlott fűtés, leesett ablak vagy vakolat”, és nincsenek forrásaik ezek kezelésére, majd mély tisztelettel felvetette azt is, hogy a kormányzatnak volna-e módja odafigyelni a tanárok lelki egészségére, a kiégésre, a fáradtságra, az agresszió kezelésére?
Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a valóság egy apró résen beszökik a farmosi művelődési házba. Azt gondolhattuk volna, hogy a miniszter a kenetteljes hangot tárgyilagosra cseréli, és előbúik a sámánból a szakember. Nem így történt.
Az elég konkrét felvetésre a professzor úgy reagált, hogy érti a kérdést, aminek középpontjában szerinte az emberi lélek áll. Majd a professzor különös fejtegetésbe kezdett arról, hogy a Btk.-ból és Ptk.-ból is sajnálatosan hiányzik a lélek elleni bűncselekmények, a másik megalázásának szankcionálása. Amivel elsőként állt ki valaki kormányzati szinten az intézményesített safe space mellett. Majd felvetette, hogy Freud és Jung helyett Szondi Lipóttal kéne foglalkozni, mert Freud csupán a saját betegségét vetítette ki a világra. Vele szemben Szondi az ösztönök helyére az állatiasságból kiemelkedő humánumra irányította a figyelmet.
A plusz bérkorrekció az egészségügyben nem szokatlan, már évtizedek óta ezzel próbálták meg kompenzálni a kevés altatóorvos hálapénzmentes munkáját. Ugyanis az aneszteziológusok a manuális szakmákkal szemben nem vagy csak ritkán kaptak hálapénzt, és ha nincs altatóorvos, akkor nincs hálapénzes műtét sem, így a mutyi eddig mindenkinek érdeke lehetett.
Mára azonban változott a helyzet, és úgy tűnik, hogy a baleseti sebészek is sokkal inkább a tisztességes bérből kívánnak megélni, mint hálapénzből. Ráadásul információim szerint ebben az intézetben sokan nem is fogadnak el hálapénzt, így ez a hallgatólagos megoldás itt a jelek szerint nem működik.
Éppen ezért 84 orvos aláírásával egy levelet küldtek a főigazgatónak, amelyben kérték a bérfeszültség rendezését, azaz a baleseti sebészi bér altatóorvosi szintre emelését, valamint a kórházban uralkodó áldatlan állapotok felszámolását is.Az igazgatóság azonban ebbe nem ment bele, hivatkozva a komoly adósságállományra - amely már márciusban elérte a csaknem 2,5 milliárd forintot, ezzel a kórházi adósságlista elejére repítve az intézményt -, sőt takarékoskodásra és a műtétek számának növelésére hívta fel a figyelmet.
A baleseti sebészek erre a válaszra válaszul felmondták az önként vállalt túlmunkát. Így pedig sokkal nehezebb lesz az ügyeleteket tervezni és kiadni is. Egy orvos heti 48 óra munkavégzésre kötelezhető, ezenfelül még 12 órát vállalhat önként. Ez utóbbit mondták most fel az aláíró orvosok.
Az óvodásoknak komoly szerepet szán a kormány az új egészségkultúrában, érzékeltette Kásler. Nem csak az egészséges életmódot, táplálkozást, és mozgást ismertetik meg a korosztállyal, hanem egyfajta jelzőrendszerként is támaszkodna rájuk a kormány.
"Óvodáskorban megismerkednek bizonyos jelekkel, tünetekkel, panaszokkal, és észreveszik a szülőn, nagyszülőn, akkor felhívhatják rájuk a figyelmet."
Arra a megjegyzésünkre, hogy az áthatoló szemsérülések esetén mindenkor az intézményük az ellátásra kijelölt szolgáltató, azt válaszolták: azt a Bajcsynak kellett volna megállapítania, hogy a gyereknek valóban ilyen sérülése van, s nekik kellett volna tovább utalniuk a klinikára. Csakhogy a beteg el sem jutott a Bajcsy kórházig, hiszen a diagnózishoz szükséges altatáshoz ott nem voltak eszközök. A szülőtől, és mentőstől pedig nyilván nem elvárható, hogy egy görcsösen összezáródó szemhéj mögé látva diagnosztizáljon. Nyilvánvalóan a rendszerben van a hiba. A most napvilágra került eset egyáltalán nem egyedi. A mentőknél dolgozó forrásainktól tudjuk, hogy naponta keringenek hosszasan a kórházak között, mert valamilyen hivatkozással nem akarják átvenni a betegüket. A történet műtéttel ért véget, azt azonban az anya szerint még nem tudni, hogy a szaruhártya tényleg hibátlanul gyógyul-e.
