Nem engedtem el nagyon soha, de könyvek szerint azért se az élesztőnek, se az íznek nem tesz jót. Lehet, hogy egyes fajtáknak még jót is tehet a melegebb, ezt nem tudom. És igen, van a melegítéses technológia a színkioldásra, de maradjunk most a házi körülményeknél.
Köszi a választ a többieknek is. Kis tétel, kb. 150 kg, kékfrankos. Pillanatnyilag a tőkén van. Bevállalnám a spontán erjedést, de attól tartok, ha kénezek az nem fog menni. Vagy igen? A ként viszont minden könyv ajánlja. Enzimes, tápsós kezelést nem terveztem, élesztőm az van, amit a fehérhez használtam Unikén, keresztneve nincs. Gondolom mezei saccharomyces cerevisiae, bár nincs rajta feltüntetve. Ez komolytalan cucc?
Ha nem a spontán megoldásban gondolkodsz, akkor a teljes technológiát gondold végig, mit szeretnél. Legjobb lenne egy minimális laborral indítani, cukor, pH, sav (almasav külön), esetleg nitrogén, bár azt úgyis adsz majd élesztőtáp formájában az előírt adagot leginkább 2-3 részletben.
Szóval: akarsz-e enzimkezelést, mert azt kénezés után szokták, de mindig el kell olvasni a vásárolt anyag leírását is. Pár órára rá lehet beoltani, leginkább egy nagyobb adag leeresztett mustba indítva (a szokásos rehidratáció, egyenlő hőmérséklet elérése után persze). Itt jön az, hogy milyen élesztőt választasz, mert vannak olyanok, amik már tartalmazzák az almasavbontó kultúrát is, de erjedés közben hozzáadható is létezik). Ja, és hogy mennyi ként is tettél bele, mert a túl sok az mondjuk károsan hathat az almasavbontásra. A beoltás egy gyorsabb folyamatot fog adni, nagy adagnál ez igen komoly melegedéssel járhat, ami nem feltétlen hasznos, rossz íze lehet a bornak, így a hűtésére fel kell készülj - leginkább max. 25°C körül kell tartani. Na kb. ennyi a lényeg ;-)
Eső :) van úgy 150mm hiány az 1m-es szelvényben. Az a 4-6mm épp a port fogja elverni, talán ad egy kis esélyt a további túlélésre... Egyébként a savat érdemes nézni, magas lehet még sok helyen, főleg almasav túltengés, és szerintem leginkább a kevés lé miatti koncentráció.
A pénteki esővel vacillálok. Most még a szüret elléggé savra menne, de aztán még lesznek hűvösebb napos napok. Talán a jövő hetet még érdemes lenne kivárni, meg az eső is egy kis levet visszahozna?
Kb. 2 hete beszéltem Mihállyal amikor még semmi árat/szerződést nem kaptak az átvevőtől.
Nálam még átlag 16 MM° és Tállyán ahol "szakmai továbbképzésen" voltam a hétvégén ott is durvák még a savak, viszont rendesen veszitettek már folyadékot a bogyók.
Ha nem üt be a menykő akkor október eleje a lehetséges szüreti időpont de hétvége már az előkészületek jegyében telik.
Amikor apám javittatta az ászokhordóinkat, elküldette az ajtókat egy öreg kádárhoz, hogy csináljon olyanokat, majd hozza el és fenekelje meg öket. Eljött az öreg, belenézett az elsö hordóba, azt mondta, ejha, ebben nem volt micsurin (csiger/csinált bor). Ment a következöhöz, azt mondta, ebben se volt micsurin. Apám a harmadik után megkérdezte, hogy miért mondja ezt, mire az öreg, hogy az ajtók annyira elhasználtak voltak, hogy azt hitte, azokban a hordókban, ahonné ezek az ajtók származnak, micsurin volt, de nem, ezekben kizárólag bor volt.
Persze van olyan ahol mindig van, csak ráfelejtettem.
Az idei kézi szüret eddigi új tapasztalata: ha valaki ládába szedi a szőlőt, kezdéskor pontosan számolja meg, mennyi ládát visz ki, mert ugyanannyinak kell lennie a végén is.
Este ládák, bogyozó minden elmosasa után derült ki, nem passzolnak a számok és "találtunk" még 2teli ládát kb 1hektárt átsétáltva.
A zoligyöngyét szedte a csapat. Nekem ez a darab a szívem csücske, de idén olyan semmilyen. Semmi íz. 17-18fokos, de se nem édes, se nem savas. A cserszegi jobb.
Valami rémlik - talán Bajnárral - korábban beszéltetek erről.
Lehet ez is az oka, hogy Mészáros a 2018 tétele után már nem jelentkezett fajta borként vele.
Most rendeltem pár üveggel az Illéséktől akik reduktívan készítenek bort belőle.
"Adottságaim" révén (ültetvény, pince, technológia, korom stb.) nem biztos hogy szerencsés lenne "ismert" szőlőkből készült nagy tudású tapasztalt borászok termékeit fényévekről követni (azt inkább megveszem) hanem inkább kísérletezgetni újabb fajtáknak a nálam legjobban működő "technológia" megtalálására. (nem ebből van a betevő csak simán imádom)
Most még csak elméletileg "szexelek" ;-) de a Pannon Frankos is szem előtt van ...
meg sok más is...
Milyen igazságtalan az élet, hogy ha valami különleges palacsintát akarok csinálni, akár 10-12 receptet is tudok kipróbálni naponta de szőlő/bor csak 1x adatik meg 1 évben.
A Házler 12-13-as pinot-k nagyjából 2-2,5 év palackos érlelés után gyűrték le a hordó vaníliáját, pedig 11-12 éves volt a legfiatalabb 225-ös. Saját tapasztalatom szerint - az általunk használt hordókkal - kb. 1,5x -es idő kellett ahhoz képest amennyit a bor a hordóban töltött.
A hőmérséklettől szerintem nem, a pörköléstől viszont igen, a kutatós hordókísérleteknél (számomra) meglepő módon rövid távon a light-os pörkölés adta a legintenzívebb aromákat, aztán nagyjából 6 hónap után kezdték utolérni a médium és heavy pörkölésű dongák.
Többen mondták, több helyen olvastam, hogy a hordóban kell hagyni a bort, ha éppen túl hordós. Ebből az következik, hogy lesz olyan ciklusa, amikor belesimul. Gyakorlati tapasztalat konkrét időkkel van? Esetleg függ a hőmérséklettől is?
Én végeztem ilyen tesztet, de inkább az erjedés nyugodt folyamata miatt mondom, hogy szerintem jobb kis (1 hekto körüli) fahordóban erjeszteni, mint nagy tartályban. Ha ugyanakkora űrmértékű mind2, akkor is jobb a hordó.
