Úgy éreztem, szükség van még itt egy új fórumra amely egyik legkedveltebb gyümölcsünkkel a nemes és még nagyobb hírnévre hivatott igazi Magyar csemegeszőlővel foglalkozik.
Konkrétumokra gondoltam. Pl. nem terem, nem lehet megvédeni a gombáktól (Melyiktől?), megeszik a rovarok (Melyik?), túl erőteljesen növekedésű sok a munka vele, gyenge a növekedése, keveset terem, alternál, nem ízlik, stb.
Az a fajta speciel pont nem is rezisztens, sima vitis vinifera. Legalábbis amikor sok éve utánenéztem, hogy mit is vegyek meg, pont azért hagytam ki, mert a források szerint nem rezi. Na de most meg is néztem vivc-n, most se írják másnak.
Na, az költözik a kertből és csak 6 év után derült ki hogy haszontalan. Tavaly sikerül egy smaragd zöldbe fást ráoltani egy alsó hajtásra, szépen megeredt, remélem nagy kiesésem nem lesz!
Nem kell ezen csodálkozni, nem is olyan régen írtam itt arról, hogy terület, évjárat, művelés mód, terhelés, stb. stb. függvénye, hogy mi lesz a vélemény egy fajtáról. Egyébként ez pont melyik fajta?
....hogy élvezhesse a pálinkát az ember! Számomra ilyenkor van az igazi szezonja!
:-)))))
(Este kabátban megborzongok, milyen hideg van, majd lemegyek a pincébe és egy kis poharkával öntök. Nosztalgiázok a múlt nyarrol és már tervezgetem a következőt.)
Akkor senki semmi újjal ne próbálkozzon? A kékfrankoson kívül juliustól a koraiktól a moldováig hány szőlő, hány íz, hány hónap van? Nincs itt semmi kudarcélmény, vannak működő bevált tőkék amikkel tovább lehet menni, amiről kiderült hogy nem jó, lecserélni! És mivel van cserealap, szőlős kollégákkal ez is könnyen minden nagyobb anyagi ráfordítás nélkül lebonyolítható. Lehetőség van új fajták kipróbálására, nincs itt kudarcélmény, ettől érdekes az egész, a beváltak már adnak gyümölcsöt, a többivel meg lehet kisérletezni, szelektálni.
Jónak tartom ezt a kezdeményezést hogy a fajtákról írjunk vélemény.
A te hozzászólásodra kattintottam, de úgy általánosan írtam, amit írtam.
Olyan rövid az élet, olyan gyorsan elrepül és egy idő után a szívünkben őrizzük csak az emlékeket, élményeket. Ne kudarccal legyen tele az a szív, hanem sokminden mással. Legyen az egyenleg plusszos, a jó irányban, a negatívumokkal szemben.
Emiatt sajnálom azokat, akik sokszor olyan fajtákkal kínlódnak, aminek a neve sem tisztázott, nagyon a google sem tud róla semmit, de egyik másik olvtárs már tud róla. Az időm lenne drága, ami elmegy rá haszontalanul, miközben megteremthetném a lehetőségét pl a saját kacsazsírnak!
Valójában nem pont erről van szó. Az még talán nem túldimenzionálás, hogy nem szeretem (én pl) a rágós héjú, nagy magvú vagy labrusca ízű szőlőt. Az még mindenkinek a tudatáig eljut, hogy a régi, jól bevált fajták jó ízűek a kisebb méret és a tradícionális megjelenés ellenére.
Amit ma többen hisznek el mint kellene, hogy ezeket a régi, jól bevált fajtákat kompromisszumok nélkül űberelik az újak, mindegyik, hiszen új, tehát a mai sokkal okosabb ember nyilvánvalóan sokkal jobbat tud már teremteni mint a boomer öregek. Ami részben igaz is, hiszen dőlnek meg a méret rekordok, amit ugyan valójában valószínűleg régen is el tudtak érni, talán el is érték, csak senkit nem érdekelt, nem maradt fenn, mert nem akartak a betegségbombával vagy repedezős fajtákkal foglalkozni, hiszen az ember ideje régen is kincs volt, ha nem nagyobb, mint ma. Mert akkor a megélhetés függött tőle.
Szóval úgy tűnik eleinte, hogy most valakik feltalálják a melegvizet, de végül rá kell jönnünk, hogy főleg a nagyon jó íz, de akár még a kiemelkedő megjelenés is kemény kompromisszumokkal jár.
A kompromisszummal sincs baj, még mindig el lehet fogadni, ha megéri, hiszen a világ tele van kompromisszumokkal. Pl. olcsó tömegtermékek látszólag megfizethető áron=rövidebb élettartam és sorolhatnám. Csak amikor később tudja meg a nép, hogy mi az árnyoldala. Na az nem esik jól. Már csak reménykedni tudok hogy zsorsz zöld szerei helyett a kicsit hatélonyabbakkal jobban kijövök majd, de pl a repedés ellen nem tudok és nem is akarok sokat küzdeni.
A szőlő az csak szőlő. Sokan kicsit túldimenzionálják, sokan ebben próbálják kiélni magukat.
Én gyakran peldalozok kék borszőlőkkel.
Még meleg a kenyér amikor rákenem a kacsazsírt majd meghintem piros paprikával. Ekkor a jéghideg kútvízben megmosok egy fürt frissen szedett érett kékfrankost. Világbajnok!!!!
Na de ehhez kell a fasza kút, egy kemence, egy ügyes csajszi aki jó kenyeret süt és a mindezek mellett lévő tábla kékfrankos.
Ezt az élményt nem biztos hogy elcserélném arra hogy legyen sokszáz különböző fajtájú tőkém, ami sokszor full ismeretlen.
Egyre jobban dühít, hogy a sok átverés után megszerzett fajtáról, amiről a megszerzés pillanatáig mindenki csak szuper jókat mondott arról az első kóstoló után kiderül hogy ugyan finom, szép is de egyben meg is tudom hogy minimum problémás lesz 😞 (Anjuta)
