"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
A tábornok 1919. október 5-én írta be magát a magyar történelembe, amikor is a bizottság napi elnökeként, csupán lovaglópálcájával felszerelkezve (melyet később Huszár Károly akkori miniszterelnök kérésére a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott) megakadályozta, hogy egy csapatnyi román katona a Nemzeti Múzeumból kiállítási tárgyakat raboljon.
A Nemzeti Múzeum elé már felvonultak a megrakásra váró román teherautók; csakis az mentette meg a kifosztástól a múzeumot, hogy onnan Bandholtz a román katonákat kizavarta, a múzeum ajtóit pedig a szövetségesek nevében lepecsételtette.
Az amerikaiak sokmindent nem tudtak akkor sem és nem tudnak ma sem a világ e szegletéről, mégis lelkesen működtek közre a régió szétbarmolásában pl. a két világháború során, illetve azokat követően. És gyanítom, napjainkra sem változott ez az "oszd meg és uralkodj" hozzáállás.
Azt hiszem eléggé világosan leírtam, hogy mi a módszered, és miért helytelen ez.
Amiket pedig Bocskai Istvánról és Zrínyi Ilonáról összehordtál, az enyhén szólva is a mellébeszélés. És, mivel ez már nem az első eseted, nem látom további értelmét a veled való "vitának"...
Ha rajtam múlna, akkor az USA meg a többi nagyhatalom már rég a múlté lenne. Bárcsak a mi 1848/49-es szabadságharcunkat segítették volna oly nagy erőbedobással, mint a környező országokat, többek között ellenünk.
"Tény, hogy az ország központi területeinek és Erdély magyar népességének a legnagyobb arányú pusztulása a 17. században következett be, először a tizenötéves háború és a Bocskai felkelés következtében, majd az erdélyi fejedelmek hadjáratai nyomán, végül a török alóli felszabadító háború tette fel az i-re a pontot."
Azt nem tudom, hogy tény-e, amit állítasz, mindenesetre nekem az a tény, amiről konkrét adatok (még akkor is, ha ezek becslések) állnak a rendelkezésünkre. Ilyen volt a 18.szd. eleji népszámlálás – mégpedig Habsburg részről -, ami alapján megállapították, hogy Erdély legnépesebb nemzetisége a magyar, pont.
"Egyébként te szoktál mindig a Kádár-kori agymosott történelemszemlélet ellen (helyesen) a legjobban tiltakozni. Nos a Habsburg- és németellenes gyűlölet ennek nagyon is része volt visszavetítve a 16-17. századra."
Szerintem ezt a propagandahatást egy kicsit eltúlzod, mivel személyes tapasztalatból tudom, hogy annak idején kb. 13-14 éves koromig, még én is elhittem azoknak a propagandafilmeknek az "igazságát", ahol a "jóságos" és "emberséges" szovjet katonák, vagy partizánok küzdenek a "gonosz" és kegyetlen" németek ellen, és a végén "természetesen" mindig ők győznek. De -mint írtam –, ez a hit elolvadt mint a tavalyi hó, és így volt ezzel korosztályom zöme is...
"Hiába voltak egyénileg tehetséges államférfiak a 17. századi erdélyi fejedelmek, az a koncepció, amelyet képviseltek, egyértelműen zsákutcának és kudarcnak bizonyult. Nem volt Magyarország érdeke, hogy teljes egészében török vazallus állammá váljon".
Természetesen napjainkban, már így utólag, könnyű „okosnak” lenni, de persze még ez sem biztos, mert fogalmunk sincs arról, hogy a mi utólagos „okosságunk” milyen reakciókat váltottak volna ki azok részéről, akiknek ez esetleg nem tetszett volna, és milyen következményei lettek volna. Szóval ezzel csak azt akarnám mondani, hogy még uitólag sem könnyű „okosnak” lenni...
Fontosnak tartom még azt is megjegyezni, hogy ellentétben a te véleményeddel, az erdélyi fejedelmek nem egy Habsburg-, vagy egy török-vazallus Magyarországért küzdöttek, hanem a régi erős, és független Magyarországért. Ez vezérelte minden lépésüket. És hogy a céljaik megvalósítása érdekében esetenként helytelenül mérték fel a lehetőségeiket, és így hibákat követtek el. De erre csak egy bibliai idézettel tudnék válaszolni, hogy az vesse rájuk az első követ, aki még nem hibázott...
Komolyan mondom, te itt olyan orbitális hülyeségeket zagyválsz össze, hogy az ember nem tudja, sírjon-e, vagy nevessen (sajnos, inkább sírni lenne kedve)! Te azt csinálod, hogy kiragadsz bizonyos történelmi eseményeket, de az okokat, összefüggéseket, hogy mit miért tettek az emberek, egyszerűen elhallgatod, majd a saját szád íze szerint dicséred, vagy ostorozod a kiválasztott történelmi személyt.
Bakkerkám, így nem lehet történelemről se beszélni, se vitatkozni. Az ugyanis, amit te csinálsz, kevés választja el a kocsmai szintű vagdalkozástól, és bizonyos értelemben történelemhamisítás is! Mert az előadásodben egy tény létezik, hogy Bocskai fényes győzelmet aratott a törökön. De azt valahogy "elfelejted" megemlíteni, hogy az általad nagyon favorizált Habsburgok átverték, mivel a Rudi gyerek nem küldött neki segítséget, mint ahogy azt megígérte, így Erdély egymaga nem tudott ellenállni a töröknek. Későbbb pedig a Basta rémuralma elleni tiltakozása miatt koholt vádak alapján perbe fogták Bocskait, sőt le is sittelték a Habsburg barátaid. Mert ugye, ha az ember az okokat is ismeri, és nem csak az okozatokat, akkor már egészen más megvilágításba kerülnek a dolgok, de te ilyen "apróságokra" láthatólag nem nagyon adsz.
Még úgy mellesleg megjegyezném, hogy a frontvonal sem ott húzódott, ahogy te állítod, ezzel ugyanis azt a hamis látszatot kelted, mintha a fronvonal Magyarországtól és Erdélytől még nagyon távol lett volna, ez pedig nem igaz, mivel az ország már korábban három részre szakadt, így a frontvonal Magyarország közepén is húzódott...
Zrínyi Ilonával kapcsolatban szintén hazudsz, vagy csak szokásodhoz híven, megint össze-vissza beszélsz, mivel ő nem égetettetett föl egyetlen falut sem! Ellentétben a Habsburg barátaiddal, akik Munkács sikertelen ostroma után (1686), bosszúból kifosztották Munkácsot, majd 1711-ben, amikor a vár védői feladták a várat, duhaj jókedvükben egy csomó vár körüli falvat fosztottak ki és romboltak le.
Szóval nem nagyon értem, hogy mi a célod ezekkel a handabandázásaiddal, ahol magyar történelmi személyeket próbálsz besározni (azt természetesen senki sem állítja, hogy makulátlan személy volt mindegyik, ők is csak emberek voltak), de számomra nagyon igazságtalan, és visszataszító tevékenységet folytatsz. Egy történelmi kort ugyanis mindig a maga valóságában kell vizsgálni és értékelni, amin te nemes egyszerűséggel átsiklasz, jóllehet már föllhívtam rá a figyeled, hogy történelmünknek ez a kora volt az egyik legzavarosabb, legzaklatottabb, leganarchikusabb, és sajnos legtragikusabb kora, amiről utólag – ha az a szándék - könnyű hetet-havat összehordani, események, politikai tettek valós szándékait, céljait kiforgatni, meghamisítani, stb., ki-ki a maga szájíze szerint...
Tény, hogy az ország központi területeinek és Erdély magyar népességének a legnagyobb arányú pusztulása a 17. században következett be, először a tizenötéves háború és a Bocskai felkelés következtében, majd az erdélyi fejedelmek hadjáratai nyomán, végül a török alóli felszabadító háború tette fel az i-re a pontot. Ennyi.
Egyébként te szoktál mindig a Kádár-kori agymosott történelemszemlélet ellen (helyesen) a legjobban tiltakozni. Nos a Habsburg- és németellenes gyűlölet ennek nagyon is része volt visszavetítve a 16-17. századra.
Hiába voltak egyénileg tehetséges államférfiak a 17. századi erdélyi fejedelmek, az a koncepció, amelyet képviseltek, egyértelműen zsákutcának és kudarcnak bizonyult. Nem volt Magyarország érdeke, hogy teljes egészében török vazallus állammá váljon. Más végeredménye pedig sem Bocskai, sem Bethlen vagy Rákóczi György hadjáratainak nem lehetett.
"Valójában Bocskai, Bethlen, majd I. és II. Rákóczi György is veszélyes kalandorpolititikát folytatott (...) Bocskai és Bethlen lényegében rablóhadjáratokat vezettek a királyi Magyarország ellen..."
Sőt mi több, nyugodtan mondd ki - nem kell itt lacafacázni - ezek tkp. közönséges rablóvezérek voltak, akik együtt rabolták, fosztogatták az országot és népét a törökkel!...
Utólag könnyű okosnak lenni, de ők még nem ismerték a jövőt. Önálló Magyarországot akartak, de ez egy nehezen megvalósítható cél volt két nagyhatalom szorításában.
Valójában Bocskai, Bethlen, majd I. és II. Rákóczi György is veszélyes kalandorpolititikát folytatott, az pusztán az Oszmán Birodalom pillanatnyi erején és lekötöttségén múlt, hogy ebből korábban nem lett olyan katasztrófa Erdélyre nézve, mint 1660-ban.
Bocskai és Bethlen lényegében rablóhadjáratokat vezettek a királyi Magyarország ellen, amely egyfajta állandósuló polgárháborút jelentett, egyetlen eredménye valóban a lakosság fokozatos és módszeres pusztulásában mérhető le. Az erdélyi fejedelmek egyetlen komolyan vehető célja az volt, hogy egy-egy adott hadjárattal minél több vármegyét Erdélyhez tudjanak csatolni, ennél tovább egyikük sem ment.
Semmiféle önálló erőből megvalósított független Magyarországnak esélye sem volt ekkor, max. a királyi Magyarországból is egy oszmán vazallus fejedelemség válhatott volna. A török fennhatóságnál pedig minden jobb volt Magyarország maradékára nézve. A legrémesebb és legeszetlenebb fellépés Thököly Imréé volt 1681-ben, amikor szerencsére csak rövid időre valóban megvalósult az, amit a korábbi erdélyi fejedelmek is elérhettek volna: egész Magyarország török vazallussá vált.
Báthory volt az, aki a lengyel trón megszerzésével valóban egy idegen koronára támaszkodva úgy gondolta, hogy esélye lehet Magyarország egységét és önállóságát helyreállítani. Az is illúzió volt, de ez mondjuk valóban nem az ő hibája.
"A román relatív többség valószínűleg már korábban is megvolt Erdélyben, csak ugye akkor még nem tartottak népszámlálásokat."
Az már csak "természetes" nálad, hogy mindig a magyarok ellen dolgozol, így ilyenek a "valószínűsítgetéseid" is. Tehát te nyugodtan valószínűsítgess továbbra is, a tények meg azt bizonyítják, hogy a 18. szd. első felében, sőt a második felében is még egy darabig (most én is valószínűsítek) Erdély lakosságának többsége magyar nemzetiségű volt. A nagyarányú betelepítések következtében ez változott meg valamikor a 18.szd. vége felé a románság javára...
Erre mondják azt, utólag könnyű okosnak lenni, hogy mit kellett vona tenni.
II. Rákóczi György, Báthory István nyomdokaiba akart lépni (aki alatt egyébként az Erdélyi Fejedelemség első virágkorát élte), és úgy gondolta, hogy a lengyel trón megszerzésével egyesítheti Lengyelországot Magyarországgal és Erdéllyel a török- és a Habsburgok elleni küzdelemben. Ez a terve sajnos neki sem sikerült, és így a lengyelországi hadjárata a kezdeti sikerei ellenére teljes kudarc volt.
Bocskaival kapcsolatban, meg teljesen hülyeséget állítasz, ugyanis Bocskai célja az volt, hogy újra egyesíti Erdélyt Magyarországgal. De persze ő nem egy Habsburg uralta Magyarországot akart, hanem egy független Magyarországot. És ha ez sikerült volna neki, akkor valószínűleg ő lett volna Magyarország királya, ugyanis őt nem csak Erdély-, hanem Magyarország fejedelmévé is választotta az 1605-ös szerencsi országgyűlés.
Mindenesetre, mielőtt összehordasz hetet-havat a magyar történelmi eseményekről, tényleg nem ártana, ha előtte tájékozódnál is. Pl. itt van egy írás, ami jól összefoglalja Boccskai István életét...
"A tizenöt éves háború az 1600-as évek elejére teljesen kimerítette a Habsburgokat. A külföldről érkező segélyek egyre apadtak. A birodalom pénzügyeiért felelős Hofkammer a magyar nemesség szempontjából végzetes lépésre szánta magát. A kincstári jövedelemforrások visszaszerzése érdekében pereket indított a magyar nemesség ellen. Aki pedig ellenszegült, azt felségsértés címén perbe fogták, elítélték, birtokait pedig elkobozták. Ez a lépés elsősorban a vállalkozó típusú magyar főurakat érintette, akik között ott volt Illésházy István országbíró, Rákóczi Zsigmond felső-magyarországi főkapitány, de erre a sorsra jutott Homonnai Drugeth Bálint és Széchy György is. Mind olyanok voltak, akik korábban az udvar leghűségesebb támaszai voltak.
Bocskai Istvánnal is ugyan ez volt a helyzet. Néhány évvel korábban még a bécsi udvar egyik legodaadóbb híve volt. Sokat fáradozott azon, hogy a két magyar állam (Erdély és a Magyar Királyság) között az egység helyre álljon. Fiatal éveit Prágában töltötte, udvari környezetben, majd Várad főkapitánya lett. Báthori Zsigmond fejedelmi székbe kerülésével pedig tanácsadóként irányította az erdélyi politikát. Ennek ellenére megkérdőjelezve hűségét gyanúba keverték. Prágába ment, hogy személyesen tisztázza az ellene felhozott vádakat, de erre már nem kerülhetett sor, mert fogságra vetették. Két évig raboskodott, és amikor elhagyta Prágát, már az udvari politikából teljesen kiábrándult ember képét mutatta. Mélységesen felháborította, hogy az udvar koholt vádak alapján, felségsértéssel vádolva egész uradalmakat kobozott el magyar főuraktól. Protestáns vallásában is megalázva érezte magát. Ekkor döntött úgy a „magyarok Mózese” díszítőjelzővel is illetett kálvinista főúr, hogy a Habsburgok helyett a török földön bujdosó magyarokkal keresett kapcsolatot. Bocskai a kálvini tanítás parancsát követve magát isteni küldöttnek tekintette, aki fellázadt „az isteni törvényt semmibe vevő zsarnokkal szemben”. Bethlen Gáborral és a portával kötött titkos szövetséget. 1604-ben a szultáni udvar hozzájárulását kérte az erdélyi fejedelmi szék megszerzéséhez. Bocskai ténykedését gyanakodva figyelte Felső-Magyarország katonai főparancsnoka, Giacomo Barbiano Belgiojoso, ezért az ősz folyamán magához hívatta a bihari főurat. Nem véletlenül, hiszen Bethlen Gábor jóvoltából a kezébe került Bocskainak a Portával történt levélváltása, valamint a bujdosók által megválasztott fejedelemnek adott, nevet nem tartalmazó szultáni kinevező okirat. Bocskai Illésházy István példájából okulva azonban nem ment el a főparancsnok táborába. Válaszul Belgiojoso a király, Rudolf nevében megtámadta Bocskai birtokait. Szentjobbot sikerült is elfoglalnia, de Kereki várának ostromakor Bocskai oldalán már ott hadakoztak mellette a császári seregtől átcsábított hajdúk. A Kerekinél aratott győzelmet követően hamar megszületett a katonai, majd politikai szövetség Bocskai és a hajdúk között. (...)
(...) A fejedelem ekkor érte el hatalma csúcsát. Elérkezettnek látta az időt Magyarország és Erdély egyesítésére." (...)
"ha most elkezdenénk növekedni, és a magyar többlet nem Londonba, hanem Kolozsvárra menne, lehet, hogy 2100-ra megfordítanánk az etnikai arányt, és olyan magyar többség lenne, ami 300 éve nem volt. Történelmi lehetőség előtt állunk, kár, hogy nem fogunk élni vele."
Érdekes elgondolás és végül is van alapja, az EU-s lehetőségeket (szabad költözés, ingatlanvásárlás) kihasználva meg is lehetne valósítani, de ehhez komoly áttelepítési program kellene a kormány részéről, anyagilag támogatva az odatelepülőket, megvédve őket fizikailag is és szellemileg is (az ellehetetlenítéstől és az asszimilációtól). Még csak tartósan áttelepülni sem kéne mindenkinek, elég lenne, ha földeket, ingatlanokat, stb. venne ott a magyarság.
Erre kellene áldozni némi pénzt, nem stadionokra és hasonlókra. Lehet, ez még sokkal olcsóbb is lenne, hiszen nem túl magasak a megszállt területeink fogyatkozó népességű régióinak ingatlanárai.
A román relatív többség valószínűleg már korábban is megvolt Erdélyben, csak ugye akkor még nem tartottak népszámlálásokat. Különben is akkoriban nem a nemzetiség, hanem a társadalmi osztály és a vallás volt fontos. Senkit sem érdekelt, hogy a parasztok, pásztorok milyen nyelven beszélnek.
Ez csak azt bizonyítja, hogy az utódállamok a magyargyűlölő, és soviniszta politikájukkal éppen azt valósították meg, amivel korábban a nemzetiségeikkel toleráns politikát folytató magyar államot folyamatosan vádolták. A "baloldali" politika természetesen csak külcsín volt, ugyanis aki olyanokra hajlandó, mint pl. Benes, vagy Ceausecu, az egyértelműen rasszista, sovén, náci dög... :(
"Nem a Habsburgok telepítették be a románokat Erdélybe, hanem a magyar nemesek, a Bánffyak, Bethlenek. Egyébként pedig a román migráció a XIII. század óta folyamatos. Akkor pedig még Árpád-ház volt."
Mint már írtam: "...1712–1713-ban a Verwaltungsgericht – az osztrák közigazgatási hatóság – által végzett becslés szerint Erdély lakóinak nemzetiségi megoszlása: 47% magyar, 34% román, 19% szász (német). A Rákóczi-szabadságharc bukása után Erdélyben is állandósult a Habsburg uralom."
Tehát ez azt bizonyítja, hogy a "folyamatos" román bevándorlás ellenére (ami egyébként nem volt tömeges), Erdély magyar többségű maradt egészen addig, amíg a Habsburgok el nem kezdték azt a tömeges betelepítési politikájukat, aminek következtében, valmikor a 18. szd. második felében megváltoztak az etnikai viszonyok a románság javára. Ez a tény azt is bizonyítja egyúttal, hogy Erdély elrománosításáért nem az általad vádolt erdélyi fejedelmek és nemesek a hibásak. Ha te ezt képtelen vagy felfogni, és kötöd magad a rögeszédhez, az csakis a te bajod, amivel én nem tudok mit kezdeni...
A XIX. század végére pedig többségbe kerültek, amikor már durva nemzetiségi elnyomást kellett elszenvedniük az akkori magyar elittől.
Ez temészetesen annak a hazug, és rosszindulatú pánszláv propaganda hatásának a szívós utóélete, amiben sajnos egyértelműen a magyar történelemoktatás a hibás. A korral kapcsolatos történelemórákon ugyanis szinte ezt verik bele a tanulók fejébe először, hogy mennyire "elnyomtuk" a "szegény" magyarországi nemzetiségeket, és ha később mást nem is tudnak a korról sokat, az "erőszakos" és "szörnyű" magyarosítás szinte mindenkinek eszébe jut, aminek elrettentő példája az 1907-es oktatási törvény (Lex Apponyi).
Mindenesetre ennek az oktatási törvénynek az a minimum volt a célja, hogy "... a nem magyar anyanyelvű gyermek a negyedik évfolyam bevégeztével gondolatait magyarul élőszóval és írásban érthetően ki tudja fejezni". Ráadásul a törvény a magyar nyelv tanítását idegennyelvként határozta meg a magyarországi nemzetiségek számára, és úgy is tanították, ahol erre lehetőség volt.
Ha most ezt összevetjük a szomszédainknál folytatott oktatáspolitikával, ahol az államnyelvet kötelezően és "anyanyelvként"(!) tanítják az országaikban élő magyar nemzetiségű tanulók számára, akkor önként és logikusan vetődik fel a kérdés, hogy az egykori magyar nyelv oktatása miért volt olyan nagy bűn, és "erőszakos" magyarosítás, és szomszédaink nyilvánvalóan erőszakos szlovákosító, románosító, ukránosító, szerbesítő, horvátosító, stb., politikája miért nem az?!...
