A PDF-ben található harang-görbe eredete ebben az esetben ismeretlen. De a probléma szemszögéből most lényegtelen. A radír visszaállítja az interferencia mintát, de csak akkor, ha ez a sor működik:
Ezzel elérhető, hogy a Ds oldali QWP-re határozott polarizálságú fény jusson, így nem fog kialakulni cirkuláris polarizáltság, így lesz interferencia.
Nyilván ha csak egyféle polarizáltságú lenne a QWP előtt a fény, akkor ez kimérhető lenne. A valóságban ez nem kimutatható, de ez a probléma egyszerűen megoldható azzal, hogy egyszer az egyik foton jön erre, másszor meg az erre merőleges polaritású. így már nem észrevehető fix polarizáltság, mégis helyes az eredmény.
Az interferencia-zaj kiesett a +dphase segítségével. Ez eltolja a hullámot, hogy ne mindig ugyan olyan fázisban induljon a QWP-ről. Ez okozta a képeken a zajt.
A quarterwaveplate függvény részletesebben. Adott két tengely, a gyors és a lassú. A lassú irányú komponense a hullámnak el fog tolódni 90 fokkal. (a fázisa). Ekkor a hullám forogni fog, ha addig polarizált volt. Ha a fény polarizációs iránya egybe esik a gyors tengellyel, akkor nincs lassú komponens, így nincs ami eltolódjon.
A gyors tengely:
add_amp(&axis_fast,qwp,1.0,1.0);
A lassú: add_amp(&axis_slow,qwp+90.0/radian,1.0,1.0);
A bejövő fény, phase a polari add_amp(&input_wave,phase,1.0,1.0);
Ennek a két tengelyre eső komponense: double amp_fast=dot(&axis_fast,&input_wave); double amp_slow=dot(&axis_slow,&input_wave);
A két tengely irányú új hullám: amp_fast=cos(dist+dphase)*amp_fast; amp_slow=sin(dist+dphase)*amp_slow;//-+90 phase shift
A sin() hullám az ugyan az mint a cos(), de 90 fokkal el van tolva a fázisa.
És ezek összege: v->x += (axis_fast.x*amp_fast + axis_slow.x*amp_slow)*ax; v->y += (axis_fast.y*amp_fast + axis_slow.y*amp_slow)*ay;
Namost a lambda 4-es lemez mostmár helyesen működik, de az ábráról hiányzik az 1/3 zaj búrkológőrbéje, amire ráül az interferencia. Ezen még dolgozom.
De igy már van értelme az időbeli visszahatásnak, hiszen nem mindegy, hogy milyen az iránya a lineárisan polarizált fénynek, ami ráesik a QWP-re. Ha betesszük a radírt a Dp ágba, akkor a Ds ágban (néha?) a QWP-re a radir polarizátornak megfelelő irányú fény esik, vagy arra merőleges felváltva.
"Ezt a mondatot nem értem: "A fénysugarak ugyanis csak akkor görbülhetnek el, ha a fényterjedés sebessége más és más a különböző helyeken." "
Én viszont "értem" - kisiskolás koromban hallottakra támaszkodva.
Nevezetesen: Ha a fénysugarak olyan helyeken vonulnak át vákuumban, amely helyeken a törésmutató értéke helyről-helyre változó - úgy terjedésük irányát legpontosabban meghatározni az általános relativitáselmélet ismeretében lehet.
Ellenben még mindig problémás a megoldás. De nyilván helyes az út, hiszen a a Dp oldalon egy fél foton visszafele halad, akkor ismeri a másik oldali történéseket (a kialakult fázist). Márpedig ez a kulcs.
De mégis van. Hol? Pont itt ebben az 1006-os megoldásban.
Ugyanis lehet, hogy az időben "visszafele" induló fél foton nem számít a detektáláskor. Ebben az esetben a 4 félfoton egyenlete pont ilyen, mint ezé a kettőe.
Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy értem, hogy mit akarsz kihozni ebből a félfoton elméletből. Csupán van egy olyan gyanúm, hogy ezzel bizonyos kétrés kísérleteket ha meg is lehet magyarázni, akkor is problémák adódnak a háromrés, vagy többrés kísérletekkel. Innen kezdve bukta az egész. Nem?
Mit jelent az, hogy "Einstein könyve"? A spec és ált rel?
Ezt a mondatot nem értem: "A fénysugarak ugyanis csak akkor görbülhetnek el, ha a fényterjedés sebessége más és más a különböző helyeken."
Csak mert mintha nem erről szólna az áltrel, hanem pont arról, hogy elgörbülhetnek. Na persze most mit értünk elgörbülés alatt? Úgy veszem, hogy a gravitáció okozta "fényelhajlást", ami valójában egy geodetikus...
Tulajdonképpen teljesen mindegy. Viszont ami nem mindegy: ez az idézet Einsteintől nem mond semmi olyasmit, hogy a fénynél gyorsabb hatást bármilyen módon elfogadhatónak tartott volna Einstein. Csak annyit jelent, hogy nem állandó (lehet mondjuk lassabb). Novobátzky megjegyzését sem gondolom hogy rá lehetne húzni a "titokzatos távolhatásra", egész más jellegű ez a fajta c-nél nagyobb sebesség. Mert ugyebár onnan indultunk, hogy mit gondolhatott Einstein a fénysebességről, de persze a kvantumfizikai távolhatás kontextusában...
Őszintén be kell vallanom, hogy nem vagyok meggyőzve ;-)
* ... az általános relativitáselmélet szerint a vákuumban terjedő fény sebességének állandóságáról szóló már annyiszor említett törvény, amely egyike a speciális relativitáselmélet két alapvető feltevésének, nem tarthat igényt korlátlan érvényességre. (33) A fénysugarak ugyanis csak akkor görbülhetnek el, ha a fényterjedés sebessége más és más a különböző helyeken. ...*
Ez értelmezhető volna úgy is, hogy bár az általános relativitásban c-nél kisebb sebességű EM hullámok is megjelennek, de c továbbra is felső sebességhatárnak minősül - ám Dr. Novobátzky Károly Einstein fenti első mondatához e megjegyzést fűzte:
* 33. Az általános relativitáselméletben, ahol bármilyen koordinátarendszert felhasználhatunk, az sem érvényes, hogy a testek nem mozoghatnak c-nél nagyobb sebességgel. Pl. a Földet használva vonatkoztatási rendszerül, azt tapasztaljuk, hogy a legtávolabbi ködök is egy nap alatt megkerülik a Földet. Ezt az óriási kört pedig csak úgy írhatják le 24 óra alatt, ha a c fénysebességnél gyorsabban mozognak. Csak inerciarendszerben nem észlelhetünk c-nél nagyobb sebességet. *
Az első "hiba" azt mutatja, hogy itt egyetlen úton haladó fotonról vagy félfotonról van szó. Ugye ha dist1 akkor a másik dist1b, a fázis a radírtól függ előre és hátra az időben.
Eldönthető hogy fél vagy egész a foton?
Igen, fél.
Egész fotonokkal számolva ismét teljesen rossz az interferencia kép.
Nos ez nem a fluxus kondenzátor, hanem a BBO kristályon kettéváló foton két subquarkjának a téridő ábrája. Ebben az esetben a forrásból csak az egyik félfoton indul ki, a másik visszaverődit az időben.
Az egyik az hogy betettem a radír polarizátort mindkét ágba. Érdekes módon nem okozott nagy hibát.
Ellenben marad két probléma.
Az egyik egy hiba, de csak így jó az eredmény.
hole_side==0 esetben ha az Dp ágban dist1b van akkor Ds oldalon dist2-nek kellene lennie, hiszen úgy szólt a feladat, hogy a két foton ellenkező résen halat át. De a program azonos réssel helyes. Innek kezdve már az is érthetetlen, hogy miért van interferencia.
A masik a ds_distance2=420.0+980.0; sor.
Ennek nincs értelme.
Ki lehetne találni dolgokat, mondjuk hogy a fél foton a réseltől visszamegy a forrásik, majd visszaverődve az időben elmegy a radírig. Erre utalna a +M_PI, ami 180 fokos fáziseltolódást jelent, ami tükröződéseknél lép fel.
for(int ds_x=0;ds_x<400;ds_x++)//Ds position -+4mm { int photon_counter=0; int maxphoton=550; int maxwide=20;
for(int p=0;p<maxphoton;p++)// max number of photon { double phase_a=M_PI*2*doublerand(); double ds_distance=1250.0-420.0;//mm 125-42 cm double ds_distance2=420.0+980.0;//mm visszafele a restol BBO-ig double dp_distance=980.0; //98 cm double wavelength=702.2e-6;//mm e-9m double k=2.0*M_PI/wavelength; vec2d amp_dp,amp_ds; amp_dp.x=0; amp_dp.y=0; amp_ds.x=0; amp_ds.y=0;
ds_distance+=0.0; double hole_dist=0.2;//0.2 double hole_wide=0.2;//200 micrometer wide int hole_side=(rand()%1000)/500;//vagy a) vagy b) mert a masik Dp fele megy
double ds_pos=4.0*(double)(ds_x-200)/200.0;//+-4mm Ds position
