Nem baj. Van itt olyan is:1721.mindszent havából való-"Mint hogy Kún István, az ellene tet Magistrualis Causában spécificált Szarvas marhákat, nevezet szerint Rósa Gergelynek egy üszőjét Tizen három forintokon el atta, ugy Szintén Nemet Istvánnak tavaly borjat Thót György Mihálynak hat forinton el atta, mellyet meg ismervén Nemet István, mint Sajáttyát el vette. Kinek ismét Rósa Gergely más tinaját atta..." (és így tovább) Majd a vége:"Hogy azért efféle gonosz Tolvajságok Istentelen cselekedetek meg Zaboláztassanak, és Nemes Városunk Határj minden veszedelmettül békességessek legyenek, a Köz nép Kár nélkül csendességben élhessen, ezen Kún István, mint nyílvánvaló Tolvaj másoknak rettentő példájára, Országunk élő Törvénnyej Szerint, hogy fel akasztassék Közönséges voxal talaltatot és az ítéletet Anno 1721 Die 14.Mensis Aprilis in Comuni Domo Civica Sessio publica Liberae, ac Regiae Civitasis Szegediensis modo et ordine Sequentibus celebratur."
Mivel a Bandi gyerök nem volt bűnös, nem valószínű, hogy élete végéig börtönben lett volna, előbb-utóbb kiengedték volna. Azonban betyár sem akart lenni, se úgy, mint szökött rab, se úgy, mint elengedett rab, akin azért némi flekk maradt volna, ezért így tett pontot a kérdésre. Van ilyen...
A betyárságból egyébként nagyon kevesen, szinte senki sem tudott visszatérni a becsületes polgári életbe.
Az egyetlen ismertebb kivétel a börzsönyi Benkó István (betyárnevén Sisa Pista), aki - miután a váci püspök közbenjárására - kiszabadult a váci börtönből, egy uradalomban lett kocsis, majd uradalmi erdész.
Első országos hírű betyárunk, Szentmártonyi Ónody András (Angyal Bandi 1760-1806) élete vége felé szintén fontolgatta a betyárélettel való szakítást, elsősorban a két gyermeke miatt, de már elkésett ezzel a nemes elhatározással: 1804-ben országos körözést adtak ki ellene, 1806-ban pedig meghalt viszonylag fiatalon.
Ő volt az első alföldi lovas betyár, akiről a nép énekeket, balladákat költött.
Az Alföldre menendő Angyal Bandi nótája töredékesen ma is ismert:
"Ha a Sándor kivitte volna a börtönből, ami a szegedi vár vagy akár a Városháza pincéje is volt, akkor Bandi sorsa egyenesen vitt volna a betyárságba. Ő ezt nem akarta, más természetű lévén, inkább a halált választotta, mint a bűnt. "
Tiszteletre méltó felfogás, bár nem túl sokan választanának ezt.
Te például, kedves Zabfaló, mit választanál:
- elevenen elrohadni a szegedi Várbörtönben vagy
- tüzes pej lovon kószálni a nagy magyar rónaságban, ellopott gulyát terelni át a Tiszán, szép magyar menyecskéket ölelgetni a csárdákban?
Annyi bűntettért, amennyit a Rózsa Sándor az 1840-es és 1850-es években elkövetett, abban a korban simán akasztófát lehetett kapni.
Az 1857-es elfogása után állítólag csak azért nem merték halálra ítélni, mert az osztrák önkényuralom alatt a nép egyfajta szabadsághősként tekintett Rózsa Sándorra, Kossuth Lajos harcostársának (!) tartották, az osztrák hatóságok pedig felkeléstől tartottak.
Nyolc évvel a szabadságharc leverése után azért még elég elevenen izzott az ellenállás parazsa a hamu alatt...
Ennyiért felakasztották volna, de ezt mindig megúszta. Azaz nem volt ez még akkor sem egyértelmű. Persze, tudom, hogy volt egy szabadcsapata, ők egy darabig birták is a félkatonai viselkedést. Majd kitört rajtuk a rablókedv és már hátráltatták a rendes katonaságot is, mivel a saját fejük után inkább rablásra törekedtek, mint a harcra...(kutyából nem lett szalonna)
Mivel az egész Alföldön a Sándor volt a leghírhedtebb, legrettegettebb betyár, ezért az igazságszolgáltatás valószínűleg megpróbált olyan tetteket is a nyakába varrni, amiket nem is ő követett el...
Meg hát a Sándor nem egyedül követte el a tetteit, hanem egy 10-15, néha akár több fős banda élén.
Azt tudtad, hogy az ő vezetésével 150 lovas betyár harcolt az 1848-1849-es szabadságharcban a bácskai fronton, Damjanich János tábornok hadtestében?
Jó sok lovas betyár lehetett az 1840-es években az Alföldön, ha egy 150 fős szabadcsapatot ki tudtak állítani belőlük...
A Sándorról azt is tartja a néphagyomány, hogy valamelyik csatában a karikás ostorával vert szét egy orosz csapatot, de hát ez valószínűleg nem igaz...
Nono! Ebben van pár tévedés. Nem 1857-ben fogták el először, hanem jóval előbb és akkor is némi tehénlopás gyanújával. Talán egész életében nem ölt meg 30 személyt. De egy párat bizonyosan, néha önvédelemből, néha a maga feje szerinti igazság szolgáltatás okán.
A mi betyárjaink nagy része nem volt "ocsmány rablógyilkos", jó részüknek nem is tapadt vér a kezéhez. Vagy ha igen, akkor az önvédelem volt:-)
A már említett Angyal Bandiról sem a korabeli okmányok, sem a néphagyomány nem tudja pl. hogy embert ölt volna.
Zöld Marciékról is azt tartja a néphagyomány, hogy csak akkor fogtak fegyvert, amikor a pandúrok a fegyverneki pusztán bekerítették őket.
Sobri és Rózsa Sándor már nem ilyen egyszerű esetek:
pl. amikor a Sándort 1857-ben első ízben fogták el, több mint harminc emberöléssel vádolták, jóllehet ezeknek csak egy részéről lehetett bizonyítani, hogy valóban ő tette.
Mindenesetre én azt olvastam a Sándorról, hogy sohasem bántott senkit ok nélkül, ezt persze manapság már nagyon nehéz bizonyítani.
Nos, Rózsa Sándornak szerintem is szép magyar feje volt, de a koponyaalkat és jellem között úgy általában nem túl szoros az összefüggés. Legalábbis azt hiszem.
"A népies felfogás a sikeres betyárkodás iránt nyilatkozik Rózsa Sándorról is, aki kiváló anatómusunk, Lenhossék Mihály tanár, a koponyaalkat és külső benyomás alapján úgy ítélt, hogy nincs bennük semmi aljasságra valló elem.... A lovasbetyár cselekedetei csak a büntető Codex szerint bűnök, ellenben a nép felfogása szerint virtus számba mennek, akárcsak a portyázó türkmén vagy a barantázó kirgiz felfogása szerint a kirándulások." (Herman Ottó:Halászélet, pásztorkodás)
Egyébként a legtöbb népnek vannak ilyen rabló hősie. Az angol lovas útonálló, a higwayman is jó hírű volt, pedig ő nem segítette a szegényeket, már az is elégtételül szolgált, hogy kirabolta a gazdagokat. Molnár Gábor írt a braziliai Lampaio-ról. Ritka ocsmány rablógyilkos volt, de őt is a szegények oltalmazójának tartották.
Valamelyik ismeretterjesztő filmcsatornán próbálták rekonstruálni ezt a rácskitépő trükköt. Felépítetteki egy falat, benne ablakkal, ráccsal, vasúti talpfákból, ugyanúgy, mint Dodge City-ben. Aztán jöhetett a derék paci, a nyergéhez erősített lasszóval. Húzta is böcsülettel, míg a lovasa azt nem mondta, hogy ez már sok a négylábúnak, ő ugyan nem kockáztatja a lova egészséget. További sikertelen próbálkozás két lóval. Végül is csak egy kistraktorral tudták a rácsot kitépni, ami akkoriban még nem nagyon volt.
Egyszóval az amerikai filmeknek nem a történeti hűség a legerősebb oldaluk...
Én szó szerint idéztem Herman Ottót, aki 1835-1914 közt élt és nagyjából a betyárvilág végnapjait élőben láthatta a K.u.K. területén. A magyar néprajz sokkal szegényebb lenne az ő munkálkodása nélkül sok szempontból.
"A ló a lovasbetyárt megnemesíti. A gyalogbetyár az "kapcabetyár", a lovasvilágban megvetés tárgya..." Hej! egy se betyár, ki gyalog jár. Hej! ki bodor lovon nem jár! Lám az enyém bodor-deres:Egész világ engem keres. (szatmári nóta)"
Szia Zabfaló!
Ez csak részigazság.
Az Alföldön a lovas betyár valóban magasabb presztízsű volt, mint a gyalog betyár, de ez az eltérő életmódból és természeti környezetből adódik.
A Dunántúlon a sűrű bakonyi és somogyi rengetegekben a betyárok túlnyomó része gyalogbetyár vagy más néven ún. puskás betyár volt.
A kapcabetyár vagy kurtabetyár az megint egy másik kategória, azokat hívták így, akik kicsinyes bűncselekményekből tartották fenn magukat, de karhatalom előtt meghunyászkodtak.
Az igazi betyárok mélyen megvetették a kapcabetyárokat, gyakran el is üldözték vagy akár meg is ölték őket, főleg ha egy kapcabetyár egy híresebb betyár nevével visszaélve követett el valamit.
Rózsa Sándor pl. egyszer szőlőkaróval vert agyon egy kapcabetyárt, aki az ő nevében hajtott végre kicsinyes gaztetteket. Állítólag nem tartotta méltóra a pisztolygolyóra, de még a fokosra sem.
Azért a dunántúli betyárokat sem kell sajnálni, hogy nem volt szép pej lovuk, mint az alföldi társainknak: a népi hagyomány szerint a dunántúli betyárok híres céllövők voltak, ezért is hívták őket puskás betyároknak is.
Hogy ez mennyiben igaz, azt nem tudom, bár a Sobri-filmben is van egy jelenet, amikor a Sobri vagy száz lépésről lelövi a pandúrhadnagy fejéről a süveget úgy, hogy annak az ijedtségen kívül a haja szála sem görbül.
Mindezt a korabeli egylövetű, sima csővű pisztollyal:-)
1. Azért volna német, mert egy "osztrák nyilvántartásban így szerepel"? ("Cipőt a cipőboltból!")
2. "Egyébként köztudott hogy Sopron környékén német eredetű a lakosság, a mai napig nyilvántartják". Sok németajkú élt arra már 1810 előtt is, igaz, de nincs a két állítás (ez és Sobri német származása) között ok-okozati (kauzális) kapcsolat.
3. Örülök :)
4. "Kőkomcsi mentalitás" a Rákosi korszak előtt? Hm?
5. "Népi eredet" alatt etnikait (=/= nemzetiségi) értesz? De könyörgöm, Sobri akkor sem lesz német származású, ha a németeket elnyomták (volna) - amit úgy-e viccnek szántál ;-) - 'Habsburgiában'.
Osztrák nyilvántartásban így szerepel. Egyébként köztudott hogy Sopron környékén német eredetű a lakosság, a mai napig nyilvántartják. De csak kevesen gazdag polgárok vagy földbirtokosok, annál többen voltak egykor szegény földművesek vagy bányászok (pl. Brennbergbányán). Vagy mindenkit magyarnak kellene nyilvánítanunk ha akarja ha nem?
Örülj neki hogy a soproniak a Mo-hoz csatlakozás mellett szavaztak. De arra nem hiszem hogy szavaztak volna tagadják meg származásukat! Vedd észre hogy a népi eredet erőszakos eltörlésére tett kísérlet kőkomcsi mentalitásra utal, amit a magyarok előszerettel gyakoroltak már jóval a Rákosi korszake előtt is.
Herman Ottótól néhány rövid idézet: -"Betyár vagyok, Séta Pista a nevem,hét regement katona sem bír velem, Nem is félek, mert van nekem koronám:szeret engem az én gyönge violám. (somogyi betyárnóta)
-A ló a lovasbetyárt megnemesíti. A gyalogbetyár az "kapcabetyár", a lovasvilágban megvetés tárgya..." Hej! egy se betyár, ki gyalog jár. Hej! ki bodor lovon nem jár! Lám az enyém bodor-deres:Egész világ engem keres. (szatmári nóta)
-Ahogy ez is: Most gyüttem Szatmárról, Szatmár városából,-Hej! ismernek a lányok, Lovam járásáról! Magam vagyok Palkó,lovam neve Szajkó, Hej! mind a négy lábáról lehullott a patkó! Csak egy maradt rajta, Az is kotyog rajta,Hej, kovács jó cimborám, Igazítsd meg rajta. Kesej egyik lába, a homlokán hóka, Hej! hogyha tudtam vóna, Szebbet loptam vóna!
- "Mikor Rózsa Sándor felült a lovára, Aranyrojtos bő gatyája lobogott utána. Arany a kantárja, ezüst a zablája, Sárga rézzel van kiverve A nyerög kápája..."
- "Rózsa Sándor fölül a nyerögbe, De szép csákó ragyog a fejébe! Nemzetiszín pántlika van rajta, Kossuth Lajos neve ragyog rajta. Letörött a bécsi torny gombja, Rózsa Sándor lova vizet inna, Eriggy rózsám, húzzál neki vizet:Rózsa Sándor Csehországbe siet."
Zöld Marci (Berettyóújfalu, 1790. körül – Fegyvernek, 1817) híres alföldi (sárréti) betyárvezér volt a XIX. század elején. A magyar irodalomban és ponyvairodalomban az egyik leggyakrabban ábrázolt magyar betyár: magáról Zöld Marciról írt Jókai Mór, Petőfi Sándor, Gaál József és a XX. században Körmendi Lajos is, egyik társáról pedig Vörösmarty Mihály.
Első kézből tudom, hogy a mezőtúri laktanyából vezényeltek ki honvédstatisztákat a forgatásra. Szegényeknek még az az öröm sem adatott meg, hogy a jóseggű pucér nőt lássák: hátra arcot vezényeltek nekik, amikor az ominózus jelenet sorra került...
