A szünetekben sem beszélhettünk egymással, ez mindenki érdeke volt, tehát az nem befolyásolt semmit. Az, hogy láttuk egymást játszani előtte, annál inkább, mert mindenki fel tudta mérni, a másikhoz képest mennyivel tud kevesebbet/többet. Nem tudom, mi lett volna, ha nem ismerjük egymást, ezt így nehéz már elképzelni.
Azt gondolom, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy Bélára voksoltunk az elejétől kezdve. Megérdemelte, nagyon jól csinálta. Látszott rajta, hogy nem fogja megnyomni a gombot, ő tényleg képes lett volna üres kézzel hazamenni, ha úgy alakul. Mi "gyávábbak" voltunk.
Thx. Szimpatikus ez a pozitív attitűd. :-) Szvsz Józsefnek semmi bántót nem mondtál, a tornatanár nem pejoratív. Ha ő annak érezte, annak biztos oka van.
Bár 3-an is nem kieső helyről nyomtatok,nem tűnt túl bosszúsnak senki ezért... Ti is "bíztatok" Bélában? Éreztétek hogy ő van elöl?(egy fordulót kivéve)
Köszi!:)) Az egész játék erről szólt, kinek mit hozott a szerencséje, nekem sikerült, és hidd el, végigrágtam ezerszer, hogy "mi lett volna, ha", el is veszíthettem volna, kieshettem volna pénz nélkül is már sokkal korábban. Ez egy játék volt, jó volt, én élveztem nagyon.
Nekünk fel sem tűnt, hogy nem jó a válasz, nem volt idő ezzel foglalkozni. Tegnap persze megbeszéltük, de a végeredményen nem változtatott volna, úgyhogy szerintem nincs is igazán jelentősége. Persze baki volt, de ezt a műsort is emberek készítik, akik napi 24 órában dolgoztak a Pókerarccal heteken keresztül, becsúszott, kész. Ez legyen a legnagyobb baj!:)))
Ismeretlenül is gratulálok a teljesítményhez! A női mezőny legjobbjának lenni akkor is elismerésre méltó, ha sok esetlegesség, véletlenszerű elem közbejöttével alakult így. Ez most már el van érve, kétségbe nem vonható.
A hetvenes években a sci-fi magyarítására kiírt pályázatot a fanti nyerte meg. Soha senki sem használta. Ma már kifejezetten mulatságos, az olyan mondatokra emlékeztet, mint ezek: „Olyan depi voltam, hogy majdnem öngyi lettem” vagy „Talizzunk a temiben a ravinál”.
Nagyon köszönöm, hogy drukkoltál nekem, nagyon jól esett, számított. És nem a kézszorítás miatt nyomtam meg a gombot, hanem mert tudtam, hogy a másik két ember sokkal többet tud nálam.:) Józseffel azóta szent a béke, megbeszéltünk mindent.
És bevallom, nem tudtam hány átlója van egy ötszögnek, de azt is hozzáteszem, hogy ott az ember egész más állapotban van, mint otthon a tv előtt, szív a torokban dobog, nem lassan, kéz remeg, stb, stb, ráadásul az járt az eszemben, hogy ez biztos beugratós kérdés, hiszen annyira egyértelmű, hogy 5 átlója van, nem lehet ennyire könnyű a válasz. Nem jót nyomtam, kész, nem ezen múlott, és az életem sem változik meg azért, mert erre a kérdésre nem tudtam a választ.:))
Pdia lelkem, óva intelek. A jelek szerint sikerült újra megteremteni azt az atmoszférát, amelyben a topicot ez az ember tematizálja. Számára csak az a közeg elviselhető, ha mindenki őróla beszél [ ezzel a mondattal nyomult be néhány napi üdvös távollét után: „nekem úgy tűnik, hogy jobb, ha én is írok ide, mert akkor legalább tiszták az erőviszonyok (mindenki egy ellen...)”], ilyenkor fürdik a közfigyelemben. A figyelem: energia.
Nézd, ezt a típust jól ismerem és időnként kezelni is tudom. Attól függően persze, hogy milyen az alaphangulatom. Ma ilyen.
Ez is amolyan semmitmondódeazértjelenlegyekbeleszóljak típusú hozzászólás volt.
Szeretem az olyat, amikor valaki azzal kérkedik, hogy nem érdekli mások véleménye, közben meg majd' meghal, hogy olvassa-lássa-hallja miként vélekednek mások róla.
De egy biztos: Te nem népszerűségre gyúrsz. És ez nekem népszerű... :-)
Na ezért most szégyellem magam alaposan... Úgy látszik, puhulok! :))
Vagy még az lehet, hogy hat rám a környezet valósága ... amíg ilyen lightfos szellemi környezetben pocskolnak a tévés kvízek, addig nekem nincs meg igazán az ideális ütőtávolságom (ez egy boxászati szakkifejezés, arra vonatkozik, hogy sem túl távolról, sem túl közelről nem érdemes elindítani a csapást)
"Vágónak nem írnátok, hogy a Kerényi ragyogó kérdésszerkesztői ma (megint) csúnyán leégtek a dátumos kérdésükkel?"
Dehogynem. Persze. De jó, hogy emlékeztetsz, miszerint pont ez a tervem. De azt is szeretném megírni neki, mi a véleményem személyesen róla, Vágó Istvánról.