Fecskét elég nehéz felnevelni, bár nem reménytelen, de hártyásszárnyú táplálék a célravezető, a lisztkukac csak pótmegoldás. Praktikus lenne a fészek alá egy deszkát szerelni, az a fiókát is és a szemetelésüket is visszatartja. A szagra a madarak nem érzékenyek, nyugodtan meg lehet őket fogni !
Lehet, hogy akkor örülnöm kéne annak, hogy egyedül én gondoskodom róla? Akkor nálunk is fejetlenség lenne. :-) De az nincs.
Ezek a makkák ezek szerint mindig akkor kezdenek el tojni, amikor a család leül ebédelni. Mircike is. Család ebédel, erre már halljuk, hogy a makka bement a fedett alomba, és kaparászik. Már ezzel poénkodunk. Persze éjszaka is megy a műsor. Azt nem hallom a szobából, ha homokozik, arra viszont felébredek, ha kamikáze módjára leveti magát a könyvespolcról a fejemre, vagy ha ugrál a hátamon. :-DD Persze este jobb az étvágya is, lehet, hogy este tankol fel. De csak szárazból. Az alutasakos az továbbra is szárad a táljában. Eszik belőle két falatot, és aztán otthagyja. Akármit találok ki, akkor se kell. Már hoztam neki tejszínes mártásban wiskast. Azt ette két napig, aztán nem kellett. Aztán hoztam aszpikosat. Az is tetszett neki két napig, aztán az se kellett. Kitekatot ette egy darabig, de az se kell. A Darling se. Hát a tököm elszáll ettől az állattól! :-) Méghogy a műtét után meghíznak! Egy fenéket. Legalább is ez nem. De már többször is megígértem neki, hogy seggbe lesz rúgva. :-))
Szerencsére nálunk nincs annyi kóbor állat, mint amit te mondasz. Őszintén szólva eddig nem is kellett mentenem a Mircikén kívül, mert akkor én is hazahoztam volna őket. Persze az nem azt jelenti, hogy itt is maradhattak volna. De a makkának örülök. Azóta is áldom az eget (meg anyu is!), hogy volt vér a pucámban hazahozni őt. :-)))
Nálunk is volt már ilyen hogy a "kisebb álatok" miatt veszekedtem a nagyobbakkal (kutya, macska) És aztán apa vagy a bátyjám beszólt, és akkor én is "szépen" visszaszóltam.. Meg ha a macska febosszanta apát, akkor jön azzal, hogy ki kéne dobni. Erre anyu is meg én is viszaszólunk neki rendesen.. Amikor eleve nem tudom megérteni, hogy emberek miért dobják ki az állataikat és annyit bosszankodok ha ilyent hallok, pont nekem monda hogy dobjam ki?? Szoval érted.. De azért apu se rakná ám ki miattunk. :)
A macskakakával itt is ez van. Ha csinál a macska, rögtön nekem ordibálnak, hogy tegyem el. Ha eszek, tévézek, vagy már aludnék akkor is. De persze a macskának mindig olyankor kell tojnija ha eszek.. :D Na de azért kora reggel még apa is eltakarítja elég sokszor. Mivel mindig ő kel a legkorábban, a makka meg hajnalban tojik. Meg anyu is mindig segít. Tulajdonképpen anyu meg én intézzük a macskát. De enni még a bratyóm is ad neki. Ezen is összevesztünk, mert állandóan zabáltatta a macskát. Ez még hagyján, de amikor a kutyának nem kéne ennie, akkor is mindig kinyalja a tálat a macska után. Meg sokszor fék konzerv kaját ki kellett dobni me megromlott.. De mostmár asszem ebben megegyeztünk (fél év után) és mostmár visszaállt a régi kerékvágásba. :) Meg apa mindig elvisz engem az állatokkal a dokihoz kocsival, szal mindig segít. Amíg persze lehet wartbugal közlekedni! :D
Egyszer találtam egy nagy kutyust, és volt valami baja is. Mintha elütötte voln egy autó, de néztem, semmie nem törött el. Viszont gyerekek be akarták zárni egy telefonfülkébe, merthogy követi őket. Én meg elhívtam és beraktam a garázsunkba. Adtam nei enni inni is. Tökre kétségbe voltam esve, mert nem akarták megengedni az ősök, hogy odd maradjon. Aztán nagy nehezen meggyőztem őket, hogy had maradjon egy éjszakát, mert akkor már nem tudtam a menhelyet sem elérni, kirakni meg végképp nem akartam. Aztán másnap felhívtuk a menhelyet és pont erre ját a nő és megnézte. Pont más dolga volt, és megkérdezte, hogy el tudnánk e vinni az állatorvosukhoz. És apu el is vitt minket! :) A kutyus meg úgy ugrott be az anyóslésre, mintha állandóan autókázott volna! Halaáli volt! :) Aztán mikor elindultunk, 5 méterrel később egllított minket az a nő a menhelyről, mert talált egy elütött cicát, de még élt. Megérte apát, hogy őt is be tudnánk e vinni, hogy elaltassák. Aztán berakták acsomagtartóba macskahordozóstul. Mire odaértünk, szegényke ár elpusztult. :( Még jó hogy nem láttam.. Aztán még ott maratunk, megvárni mit mondanak az állatorvosok a kutyusról. Majdnem megharapta a dokit! Szal én segítettem nekik, hogy megtudják vizsgálni. Nekem még azt is engedte, hogy a fogait megnézzem! Nem is morgott! :) De nem tudtak mit mondani, csak hogy nincs törése. (A csípője pedig nem mozgott valami jól) Aztán még megfigyelik meg ilyesmi. Segítettem berakni a menhelyi dolgozónak a kocsijába, és utána jöttünk haza. Nehéz volt otthagyni. Nagyon sajnáltam szegényt. :( Írtam még a menhelynek később, hogy megkérdezzem mi van vele, de nem válaszoltak semmit.. De remélem azért jól van..
Na tessék.. már megint egy regény lett! :D Lőjjetek le! :D
Szerencsére nálunk azért ennyire nem utálják a dögöket, hogy inzultálják őket. Anyunak volt régen egy-két beszólása rájuk, de utólag rájöttem, hogy nem akarattal, csak nem tudott disztingválni, és nem tudta, hogy milyen helyzetben mit mondhat, amivel nem sért vérig, vagy nem akadok ki. Pl volt egy eset, ami nagyon megmaradt. Akkor volt Pihének az első műtétje, és egyébként is "tök jó" lelkiállapotban voltam. És hát szegény semmit nem tudott megenni a tölcsér miatt, és én etetgettem bébipapival kanálból. Az a lüke makka meg (jaj de feldühített szerencsétlen), állandóan ott kell legyen, ahol valami történik, és ott járkált a lábaimnál, meg nyervogott, amikor etettem szegény patkuszt. Addig-addig, amíg felugrott az asztalra, ahol a bébipapis ibrik is volt, és hiába zavartam le ötször-hatszor, hetedszer is felugrott, és sikeresen leverte. Hú de baromi pipa lettem. Nem elég, hogy látnom kell, ahogy a szerencsétlen műtött pati szenved, még a hülye macska is odajön aktívkodni, és hiába zavarom el 58-szor, csak leveri az ibriket. Elkezdtem üvölteni vele, hogy takarodjon a francba, és ha elkapom, biztos kinyírom. Erre meg anyu megszólal: "Mindezt egy hülye patkányért!" Na akkor ott valami elszakadt, és nem túl szép hangnemben kezdtem el vele is kiabálni. Nem akart ő rosszat, csak képtelen volt felmérni, hogy aggódom szerencsétlen állatért, és mennyire ki fog borítani az, ha még ráadásul ilyeneket is mond.
Erről a csinálmányát sose teszi el-ről meg annyit, hogy nálunk dettó ugyanez van. De még durvábban! Ha a macska szarik, hugyozik, rókázik, stb, akkor rögtön nekem üvöltenek, hogy takarítsam el, ha véletlen nem az alomba ment. De ha meg aranyos kezdves imádnivaló, akkor rögtön mindenki ajnározza. Szóval ha jó cica, akkor a mi cicánk, ha meg rossz, akkor csak az enyém. És ez is ki szokott borítani mérhetetlenül, mert nem igaz, hogy csak én bírom megfogni az almos lapátot, hogy kiganalyozzak utána (amit hozzáteszem szívesen csinálok annak fejében, hogy ott lehet nálunk a maccs), de mivel senkinek nincs ellenére, sőt mindenki imádja, úgy gondolom, hogy néha napján azért ők is tehetnének egy szalmát keresztbe. Na mindegy, ez asszem soha nem fog változni. Csak azt nem tudom, hogy mi fog történni, ha teszem azt elutazok egy hétre. Mert még kaját se adnak neki, mindig én vagyok az, akinek eszébe kell jutnia mindennek. Jó, öcsémnek néha eszébe jut. Anyut egyszer kértem meg, hogy adjon enni a dögnek, de mondtam neki, hogy lesz a táljában még kaja, nem érdekes, azt dobja ki, és adjon neki újat. Mert soha nem eszi meg, amit adok, mindig beleszárad, és akkor újat kell neki adni, mert azt már nem eszi meg. Erre megyek haza, és még mindig ott a beleszáradt kaja a táljában. Aszongya anyu: Dehát nem ette meg. Mire mondtam neki, hogy igen, direkt ezért mondtam, hogy nem érdekes, adjon neki újat. Szegény macsaka szerintem el is pusztulna, ha őnekik kellene róla gondoskodniuk. Nem beszélve az állatorvosról, ahová aztán soha el se jutna...
Hát nekem is elég sok energiámba került mire idejutottunk, és hát nekem meg az állatokból sosem elég és még mindig telhetetlen vagyok. :) Csakhát a többiek miatt nem lehet. Én is várom már a saját lakást, házat, de még az nagyon messze van. Itt is valahogy mindig azt érzem hogy valamelyik álat mindig útban van valakinek. Apa csak a kutyát fogadta el, az öcsém a patikat utálja (és velük meg velem van egy szobában, szal azért aranyos, hogy miattam eltűri!), bratyóm a kutyát utálja azért mert ilyen kicsi és neki nem teccik, meg ha a papagáj csipog, akkor mindig meijeszi, hogy abbahagyja. Én meg állandó összetűzésbe vagyok vele az állatok miatt, mert egyszerűen képtelen tolerálni. Egyedül a cicát ajnározza. De a csinálmányát azért sose teszi el.. Mind1.. Szoval tudom milyen ha a körülötted lévők miatt nem tudod megvalósítani a vágyaidat, és sose könnyű. Én azért még szerencsés vagyok hogy azért nagy nehezen, de megengedték a szüleim, és mindenki "eltűri". Na jó.. anyu még szereti is őket! :) Csak mindig panaszkodik, hogy mekkora kosz csinálnak, meg hogy hullik a szőrük. :) Azért a nézeteltérések nagyrésze főleg a bratyóm miatt van, de a többiek tényleg tolerálják az álataimat. Mázlim van! :) Különben kiskoromban, az öcsémel ugyeskedtünk és föl akartunk hozni egy kutyust úgy, hogy a többiek ne tudják. Meg is csináltuk neki a szobánkban a helyet, de aztán amikor hoztuk föl, anyu pont meglátta. Neki is tetszett, de viszakellett vinnünk. Az nagyon rossz volt.. Meg az első egeremet is úgy vettem, hogy anyuék észere sem vették, pedig ott volt a polcomon. Aztán egy nap után már odanyomtam nekik megmutatni! :D Szerencsére nem volt vele semmi gondja senkinek, csak tök vicces volt, hogy észre sem vették! :D
Nagyon helyes kis állatkáid vannak! Ilyenkor irigyellek. Nekem az ősök nagyon nem akarták engedni kiskoromban, hogy akármilyen állatom legyen. Nekem megtette volna egy hörcsög is, vagy valami, de nem lehetett. Egyedül halak lehettek, de az nem ugyanolyan. És nem is nekem voltak, hanem a nappaliban. Anyu aztán arról is tett, hogy ne legyenek. Én is akartam kutyát mindig is. Kaptam is egyet valamelyik szülinapomra, amikor még kicsi voltam kb 12 éves, de anyu nem bírta, és két hét múlva elvitték. :-SS Ezt azóta se értem, hogy akkor minek hozták ide? Már akkor is tudtuk, hogy anyu nem bírja az állatokat, akkor miért adták? Hogy fájdítsák a szívemet? Szal nem értem. És aztán a patik meg úgy lettek, hogy már elég idős voltam, dolgoztam meg minden, és az egyik ismerősöm kérdezte, hogy nem kell-e egy patkány. Én meg akkoriban még soha nem hallottam arról, hogy patkányt lakásban tartani, meg stb, és kíváncsi voltam. És tényleg tök jó fej volt, és hazavittem. Persze anyut nem kérdeztem meg róla. És azóta is vannak. Anyu eleinte nem nézte jó szemmel (monnyuk még most is utálja őket) de aztán idővel megtanulta tolerálni. Meg látta, hogy nekem mennyire etetszenek, és valamelyest uralkodik magán. Meg nem is annyira szörnyűek, szal nem tudom mi baja lehetne velük. Nem kell egy szobában lennie velük, meg nem kell őket simogatnia, szal egy szava se lehet. Aztán a macskát is ugye úgy hoztam haza, hogy nem kérdeztem meg róla senkit. De a macskát szeretik hál istennek.
Tudom, hogy sokan nem értenek egyet velem abban, hogy az ősökkel így "kibabrálok". De soha nem értettem meg azt, hogy miért kell utálni az állatokat, vagy miért mondják azt, hogy szeretjük az állatokat, de csak három lépés távolságról. Énnekem mindig is igényem volt arra, hogy a lábaim körül rohangáljanak a jószágok. De sajna csak most adatott meg ez a macska személyében. Persze én is mindig kutyát akartam, de az úgyse lehet, amíg itthon élek. És mivel elköltözni úgyse fogok jó sokáig még, így bele kell törődjek, hogy kutya nem igazán lesz még egy darabig.
Bratyóm is azért nem akar úgy kötődni egy állathoz sem, merthogy úgyis megdöglik.. Hát ezt én se értem. Végülis az ember is ugyanúgy meghal, ráadásul valamikor még idő előtt sajnos. Azért az állatnál talán még fel is vagyunk rá készülve. Máramennyire persze lehet. És hogyha jó és szép élete volt, azért úgy nekünk is jobb, mivel az ember felelős az állatokért is. Aztán persze hogy hiányzik. Miért is ne hiányozna? Viszont akkor úgyis jön a következő, mert állatok nélkül élni nem lehet! :) Én legalábbis nem tudok! Tökre állatbuzi vagyok! :D És ált. iskolás 1 osztályos korom óta vannak állataim. Mondjuk mindigis kutyát akartam, de szüleim nem nagyon. Szoval kezdtem egy (már nem is tudom melyik volt először) hörcsöggel és egy hullámos papagájjal. De persze egyik sem kutya, úgyhogy tovább nyúztam őket. Találtuk a macskát, jó, akkor kapok cicát. De az sem utya! :D Úgyhogy végül 14 éves kaptam a Jonnyit. Ő most náron lesz 4 éves. Hú de megy az idő.. :) De a többi állatról sem tudtam lemodani, úgyhogy mindigis voltak papagájim, meg rágcsálóim. :) Legutóbbi papagáj páromból már csak a fiúcska van meg, de már ő is kb. 5 éves. Hogyha majd ő is elmegy, akkor madaram már nem lesz több. Ja, meg voltak zebra pintyeink is. Azoknak még fiókáik is voltak, de aztán az egész családocskát odaadtuk a mamámnak. Ott egy csomót voltak kiengedve is. Hát azták kiöregedtek idővel. A rácsákról meg azóta sem tudok lemondani! Volt már egy csomóféle hörcsögöm, egy tengeriröfim, és két mongol futóegerkém (őket még sztem láthattátok is :) ), most meg hát a patik. Aztán ha lesz több helyem, még több patit akarok! :D És tuti hogy kutyám is lesz mindig! Lehetőleg nem is egy! :D
Az égszinkék a kislány. Őt szegénykét egy kis tüdőgyuszival vettük, de aztán kapott gyógyszert és bár sose jött helyre teljesen, de kb 3 évet élt együtt a párocskájával, aki még mindig vígan éldegél, imár egyedül. A lányzó Jázmin volt, a fiucska meg még mindig Bubi. :) Imádták egymást! :)
Ők pedik a kis egerkéim voltak. A fiú Riki, a lány Tiki. Így kijön az hogy Riki-Tiki (tévi)-ez volt a kedven könyvem kiskoromban. :)
Hát nem tudom, az ember érzelmileg azért gazdagabban jön ki akkor, ha pl 14 évig szeretetben él együtt egy állattal, minthogy megpróbálja megkeményíteni a szívét (ami hozzáteszem képtelenség) mert úgy nem fog fájni annyira ha elveszíti. Dehát ebben a gondolkodásmódban benne van az is, hogy már eleve szereti az állatot, csak fel akar készülni arra, hogy fogja veszíteni. A halála így is úgy is fáj, akkor nem tökmind1? Na mindegy, én ezt soha nem fogom megérteni. De ez csak azért van, mert én imádom az összes állatot! :-)) De leginkább a szőrös kis jószáagokat, de azok közül mindet! A halakat nem szeretem annyira, de őket is szívesen tartanám, csak nem férnének el a szobámba. Merthogy ha már tartok valami állatot, akkor szeretek jó körülményeket és nagy helyet biztosítani nekik (mint ahogy az ON topikon is látszik a feltett ketrecképből), és ha már halakat tartok, akkor legalább 200 literes akváriumban tartanám őket, az viszont nem férne be a szobámba. :-)))
A macsekra visszatérve hál istennek nálunk itthon mindenki szereti. Az öcsém se szereti, ha bent van a szobájában, de csak azért, mert nála mindig kupi van, és a macska meg olyan kis játékos, hogy mindent halomba dönt. :-DD Pl. ott állnak a videókazettái feltornyozva a földön, ha a makka beszabadul, akkor bizti leveri az egészet. Meg a hangfalai is a földön vannak, a makka meg szeret ott szlalomozni köztük, belegabalyodik a zsinórokba, és szétszaggatja az egészet. :-DD De ezen kívül ő is nagyon szerti. És ha letagadná, akkor le is fényképeztem őket amikor együtt aludtak. Ezek után már tényleg nem hazudhat mást! :-DD
Irtó cukik együtt nem? A makka lehet, hogy nem nagyon látszik, mert öcsi gatyája is fekete. De ott van a makka, világítanak a fülei. :-))
Jaj de kis édes!! :)) A mi cicánkak a becsületes neve Kormi (mimás lenne :D) Viszont mikor kicsi volt, bátyjám kérdezte hogy hol van, én meg rámutattam a macsekra és mondtam, hogy "ott dagad!". Így aztán mindig Dagattnak hívtuk és úgy ráragadt. :D Most meg már mindenhogy hívjuk csak Korminak nem! :D A leggyakoribbak a Zakkant, a Kretén, meg simán Cica, meg Kit Tita, Paca, meg má nem is tudom. :D Nálunk mindenki szereti, csak apu nem. Ő inkább csak miattunk eltűri. Aztán meg az öcsém ágyáról mindig lepaterolja. Én meg már elértem hogy az enyémről ne zavarja le. :D Elmeletes ágyunk van, és az elején a cica csak úgy a földről ugrott fel mindig. Mostmár ehhez túl lusta és inkább az asztalomról ugrik tovább az ágyamra (én vagyok fölül). :) Reggelente mindig feljön dagasztani és olyankor néha még a nyála is folyik! :DD
Különben én Budaörsön lakom. :) És én is találtam már az útra kidobott állatokat. :( Főleg kuttyot. Egyszer bátyjámat kövvette hazáig egy kis cukor kutyus. Egy fekete szetter keverék. Én meg elmentem vele sétálni hogy megkeressem a gazdiját és találkotram 2 emberrel, és mondták, hogy látták ahogy kirakják a kocsiból a buszmegállíba. (Sose értem meg hogy miért csinálnak ilyet..) Azt hazahoztam és nagynehezen megengedték hogy ittmaradjon amíg keresek neki gazdit. Mivel nekem már ott volt a Jonny, ezért sajna nem engedték hogy megtartsam. Találtam is nei itt a közelben egy nagyon jó helyet! Szép nagy kert és szerető család! Tényleg szuper! És a kisgyerekek annyira örültek neki! Az előző kutyájuk elveszett és sokáig keresték, de nem találták. Pedig az is gyönyörű volt! Szoval ő most is ott lakik és nagyon szeretik. :) Csak annyira hiányzott, főleg az első hetekben. 2 és fél hetet volt itt nálunk és a Jonnyival is nagy haverok lettek. :)
Különben nálunk bátyám van úgy, hogy nem akar kötődni az állatokhoz, pont azért amit te is mondál. Én se értem.. De asszem nem is fogom. Különben ő nem is szokta nevén szólítani egyik állatot se. Pont ezért..
Hát a fészek az nagyon magasan van. Még létrával sem érjük el. De különben mindig azért esnek ki mert nem férnek el annyian a fészekben. Szoval sztem mégha fissza tudánk tenni, akkor is megint kipottyanna. :( Kézzel pedig soha nem szoktuk megfogni. Pont azért amit mondtál, az emberszag miatt. Csak szegégy fióka mindig elkezd lebukdácsolni a lépcsőn. Mi meg zsepkendővel vagy valami rongyal szoktuk megfogni és sokszor beletesszük vmi dobozba, de mindig kijön. És végülis így hogy nem fogjuk meg kézzel, így néha lejönnek hozzá a szülők, de az sose elég. Majd azért ha lesz megint ilyen, lehet hogy megpróbálom azzal a kukaccal amit a horgászboltokban lehet kapni. Hátha csipeszel bele tudom nyomni. Már sokaktól hallottam hogy így neveték föl a ismadarat. Hát nem tudom. Mást sajnos nem tudok csinálni. :( De 4-5 fióka általában szokott lenni és mind szépen felcseperedik. Amikor meg túl sokan vannak, úgy 5-7-en akkor már nem férnek el. Egyszer voltak már 8an is. :O
Ő lány cica. De ennek ellenére fiú neve van: Bercike. Nem is tudom hogy kapta ezt a nevet, egyszerűen csak rajta ragadt. :-)) Merthogy eleinte Pupák volt a neve, de az olyan semmitmondó volt, aztán ehhez hozzácsapódott a Bercike, és most már csak így szólítjuk. De pechünkre még hallgat is rá. :-)) Mindig tudja, ha róla van szó. Azt is megérti, ha csak úgy simán Micának hívom, vagy Mircikének.
Mondjuk ő is úgy volt eleinte, hogy kétséges, hogy életben marad-e. Éppen Crazy-hez igyekeztem, amikor találtam Budaörsön az úttesten. Ott feküdt az úton, a kocsik meg nagy ívben kerülgették. Monnyuk kész szerencse, hogy legalább kikerülték. Akkor már kezdett hideg lenni, mert október volt, ősz. Az embernek el lehetett még akkor viselni az időt egy pulcsiban, de egy kismacskának a hideg aszfalton biztos nagyon kényelmetlen volt. És hogy nyivákolt szegény! Hát egyből megesett rajta a szívem, és bepakoltam az anyósülésre. :-)) Aztán Crazy-vel elvittük az állatorvoshoz. Mondta a fickó, hogy rettenetesen kihült, és ha nem sikerül felmelegíteni, akkor nem ad neki 24 órát. Hál istennek ennél azért keményebb fából faragták a macsekot, és megmaradt. Nálunk is apu volt a kemény dió, pedig anyu utálta a macskákat. Amikor hazavittem, anyu egyből sápitozva tiltakozni kezdett, hogy ide nem jön macska, azonnal vigyem vissza. Kérdeztem, hogy jó, de hogyan, rakjam vissza az úttestre? Egy nagy dobozban volt, így anyu előszörre nem látta, hogy hogy néz ki, vagy milyen makka nyivákol a dobozban. Aztán a kíváncsisága hajtotta, és mondta, hogy azért megnézné a kisciccet. Amint meglátta, egyből beleszeretett. Apu azonban nem fogadta jó szívvel, pedig ő még az állatokat is szereti. Aztán kiderült, hogy azért ellenkezett, merthogy biztos állatkínzás macskát lakásban tartani - merthogy mi is panelben lakunk - aztán persze kiderült, hogy nem. Utána meg azért fújt rá nagyon, mert nem akarta a szívébe zárni, mert akkor biztos jobban fáj, ha elveszítjük. (Azóta se értem ezt az észjárást, de mind1.) Aztán fater se tudott sokáig ellenkezdni, mert pár hét alatt ő is úgy megszerette ezt a kis szarost, hogy most már ő is simizi, és még azt is megengedi neki, hogy az ágyukon legyen, pedig eleinte azt se engedték meg neki. Ő a kis hercegkisasszony itthon, és ehhez mérten kellőképpen el van kényeztetve, és már kezd is meglátszani ennek a negatív oldala. Pl a táplálkozásában, ugynis nagyon válogatós, és néha a szívbajt hozza rám, hogy ilyen kis nyeszlett vékonyka. De a doki azt mondta, hogy nem nyeszlett, csak szép karcsú, nem kórosan sovány. Monnyuk lehetne egy kissé nagyobb a súlya, de nem kell aggodalmaskodnom. Úgyis az évek múlván csak hízni fog, most még nagyon kis játékos, és össze-vissza röpköd a lakásban. :-DDDD
Na én is jó sokat írtam, és még én is tudnék, de nem írok, hátha a többiek nem élvezik a témát annyira, mint én/mi. :-))
Ilyen pindurka volt. A háttérben az én rusnya ábrázatom látható. :-))
Ez meg a hozzánk kerülésének a másnapján készült. Itt olyan kis beteg ábrázata van. :-(( De hál istennek most már jól van, pedig akkor a két hátsó lába is majdnem teljesen béna volt. Valami nagyon megütötte. Meg a lába is tiszta seb volt, mintha rátekeredett volna valami drót.
Es ha visszatennétek öket a fészekbe? Vagy az tul magasan van? Esetleg létráról lehetne robalkozni. Ha nem nagyon tapogatjátok őket, akkor szerintem visszafogadnák a fiokat... Mert úgy tudom, hogy ha nagyon emberszagu lesz, illetve nem érzi a szülő rajta a szagát, akor kilöki és nem fogadja vissza. Talán meg lehetne probalni.
Itt egy kép a Dagiról. (Ez az egyik beceneve :) ) Ez anyuéknak a régesrégi ágya volt és lomtalanításig a bátyjám szobájába volt felállítva. Igazi macska vár lett belőle amíg ott volt! :D
Különben mi is panelben lakunk. Mondjuk nagyon utálom mert kéne valami kert meg tőbb zöld. :) Különben itt a közösképviselőén utálják a kutyákat meg sztem mindent. Még jó hogy abba nem szólhatnak bele hogy ki mit tart a lakásban. Asszem kapnék egy szép kis dührohamot és rajtuk vezetném le.. Speciel a két (panel)ház közötti füves részre nem lehet(ne) kutyával futkározni meg ilyesmi..
No meg megjöttek az első fecskék tegnapelőtt! :)) Mindig befészkelnek ide a lépcsőházba. Itt nevelik mind a két "almot". Aztán este meg az ajtónk melletti csövön alszanak egy karnyújtásnyira tőlünk. :) Sajnos viszont majdnem minden évbe előfordul, hogy egy-egy fióka kiesik a fészekből. Asztán még annyira kicsik, hogy még nagyon etetni se tudjuk őket. A szülők meg csak ritkán jönnek le a padlóig hozzájuk. Szegénykék aztán el is pusztulnak. :( Pedig mindig próbálunk velük valamit csinálni, de eddig még nem sikerült. :( Viszont a többi kisfecsi szinte a szemünk előtt tanul repülni is. Irtő aranyosak! :))
Ő is de cuki! :)) De tényleg ő fiú vagy lány cica? Bocsi de lehet hogy már keverem a cicákat. :S De látom neki is van egy kis fehér "bugyija"! :D Az enyémnek is van, csak neki inkább szőrszálakból jön ki. Különben elvétve vannak benne fehér szőrszálak. Meg 2 évig mindig volt 1 db fehér bajsza! :D Ha az kihullott, akkor mindig visszanőtt. Aztán mostmár egy jó ideje nem nől ki neki. De haláli volt vele! :D Meg ő is aztán mindenbe belebújik meg belemászik. Szereti a ledobott nejlon zacsikat is. Olyankor ő a szatyor cica! :D Meg ha kiveszünk valamit a szekrényből, a macska már ott is van a helyén. :D
Különben én is birom a fekete állatokat! :) Mondjuk ez az összeállítás is véletlenszerű volt. :) A cicát egész pici korában (szerintünk még szopiznia kellet volna) találtuk a garázsunk előtt. Mindkét szeme tiszta csipa volt. Aztán anyu monta hogy hozzuk fel, meggyógyítjuk, asztán keresünk neki gazdát. Persze nagy örömünkre itt maradt! :)) Bár az elején nehéz volt, mert apa utálja a macskákat és az elején úgy engette meg, hogy lent kell aludnia a garázsban. Aztán 1 másfél hét után megengedte hogy fönt aludjon. :) A kutya meg mint modtam is, menhelyi. Szegényke nagyon beteg volt. Még az orvosok sem fűztek hozzá sok reményt.. Aztán már elvittük a kisállatklinikára is, és kapott gyógyszert is. Amúgy azt mondták hogy szopornyicás volt. Én meg szinte egész nap ott ültem a pici kutyus mellett. Aztá 2 hét alatt helyre is jött. Imádjuk egymást! :) És hát igen nehéz természete van, de a család a mindene. :)) És tényleg van vér a pucájában! Még a nála 1000szer nagyobb kutyáknak is simán nekimegy.. :D Mondjuk ez már nem olyan vicces, ha egy póráz nélküli kutyával találkozunk. Voltak már esetek, hogy nagyon be kellett vetnem magam.
Kár, hogy nálunk nincsen ennyi galamb. Meg hogy nincs erkélyünk. :-( Csak egy virágládánk, dehát abban meg nem lehetnek galambok. Monnyuk asszem muter se nagyon rajongana értük! :-))))
De édespofa! :-))) Milyen helyre kis etető ibrike van. :-)
Hozzáértő egyének se tuggyák megmondani kép alapján, hogy fiú lehetne-e vagy lány? Merhogy azt mondtad, hogy valami galambász topikban is beszéltél róla emberekkel, mikor féltél, hogy meg fog fagyni szegény. Vagy esetleg elmondani, hogy hogyan tudnál bizonyosságot szerezni róla. Bár ahhoz talán meg kéne fogni, azt meg gondolom nem akarnád erőltetni. :-) Meddig élnek a galambok?
Hogy tovább fokozzam: A 2.tavaszon a két fióka leesett a szellőző párkányáról(elsőn laktunk), de még nem tudtak repülni. Felhoztam egy pólóban és az erkélyen hagytam őket(nem értem el a szellőzőt). Két dolog történt eztán: 1. pár hétig volt két kisgalambunk, egész közelről figyelhettük meg(fél méter) miként etetik őket a szülők, v.mint, hogyan tanulnak repülni. 2. tele lett a lakás madáratkával, ugyanis a madarakból átmásztak a pólóra, a pólóról meg szanaszét a lakásban. Hónapokig voltak "társbérlőink" és egy tanács, ha valaki hasonló helyzetbe kerül: az atkaölőnél sokkal hatásosabb a női dezodor v. hajlakk!! (pedig esküszöm, nem "halálosan" büdöset használtam :-)))))
Nekem viszont volt ilyen élményem. Ő itt Guseppe(ejtsd:dzsuzeppe), a környék domináns hímje. Még 4 éve az akkori albérletünkben a kamra szellőzőjében laktak, mi meg elkezdtük etetni őket az első télen, aztán már annyira megszoktak minket, hogy odajöttek, ha kiléptem az erkélyre. Gondolom a főbérlő+ az utánunk következő lakó már nem lelkesedett ennyire....
Legfokepp Totyi. Neh Totya. Es tenyleg nem tudom milyen nemu lehet. Bennunk is felotlott, hogy lehet hogy hoz part es itt koltenek vagy ilyesmi. Eddig nem lattam novel (pasival?) a galambot :)
Ezek a kepek most keszultek husvetkor.
Sz'al marha kecsesek vagyunk am (fiugalambhoz kepest):
A Totya név egyértelműen fiúra utal. :-)) Szép szál legény, lehet hogy tényleg fiú. :-) Jó lenne, ha teljesen megszelidülne. Meg az is jó lenne sztem, ha lány lenne, és odafészkelne nektek. Lehetnének kisgalambok. :-)) Nálunk eccer voltak kisrigók. Egy feketerigó valamiért az erkélyünkre fészkelt. Végig nyomon követhettem a kisrigók kikelését. Egyébként baromi gyorsan kirepültek. Két-három hét, és kész.
Nagyon édesek! Szertem a fekete állatokat, szerintem gyönyörűek! A kutyminak tényleg eléggé erős a pofacsontja. És látszik, hogy van vér a pucájában! :-DD
Akkor én is mutatok pár képet az én kis szörnyikémről. A változatosság kedvéért ő is fekete maccs. :-)
Egy portréval kezdünk :-)
Itt épp csiklandos :-)
Szobafelújítás alatt ez volt a kedvenc helye. Az ülőgarnitúrámnak a háttámlája volt így letámasztva, és folyton annak a tetején akrobatikázott. :-))
Itt az ölemben alszik :-))
Ez a kép sztem tök aranyos lett :-)
Itt a csajoknak építettem a ketrecét, a macska gondolt egyet, és beleköltözött. :-)))
Na végre ráakadtam erre az off topicra! :D Rögtön meg is bombázlak titeket pár képpel! :)))
A nagy macska uraság :)
Itt épp nagyon megilyett (már nem tudom mitől) :)
Jonny kutyám :)
Ez egy régebbi kép, és amúgy a kutyának nem szabad fölmennie a bútorra. :D Ezt egyik reggel csináltam róla, mikor már mindenki elment, én meg még aludtam, és akkor ő goldolt egyet és ott aludt. :) Mostmár nem csinálja mert mindig kicseleztem, és rögtön rászóltam. :D
Az égszinkék a kislány. Őt szegénykét egy kis tüdőgyuszival vettük, de aztán kapott gyógyszert és bár sose jött helyre teljesen, de kb 3 évet élt együtt a párocskájával, aki még mindig vígan éldegél, imár egyedül. A lányzó Jázmin volt, a fiucska meg még mindig Bubi. :) Imádták egymást! :)
Ők pedik a kis egerkéim voltak. A fiú Riki, a lány Tiki. Így kijön az hogy Riki-Tiki (tévi)-ez volt a kedven könyvem kiskoromban. :)
Nekem viszont volt ilyen élményem. Ő itt Guseppe(ejtsd:dzsuzeppe), a környék domináns hímje. Még 4 éve az akkori albérletünkben a kamra szellőzőjében laktak, mi meg elkezdtük etetni őket az első télen, aztán már annyira megszoktak minket, hogy odajöttek, ha kiléptem az erkélyre. Gondolom a főbérlő+ az utánunk következő lakó már nem lelkesedett ennyire.... 
:)
A nagy macska uraság :)
Itt épp nagyon megilyett (már nem tudom mitől) :)
Ez egy régebbi kép, és amúgy a kutyának nem szabad fölmennie a bútorra. :D Ezt egyik reggel csináltam róla, mikor már mindenki elment, én meg még aludtam, és akkor ő goldolt egyet és ott aludt. :) Mostmár nem csinálja mert mindig kicseleztem, és rögtön rászóltam. :D
Nézzétek azt a nagy pofájáját! :D