Halászléhez igen, de az még a bográcsban várja sorsa beteljesülését. :)
A mihez mit igyunk naná, hogy nem kényszer, de inyencek sok-sok éves tapasztalatán alapul és állítom, hogy van benne ráció.
Nálaam a száraz fehér borok mindenek felett, én ezzel szoktam sértegetni az etikettet: nem érzem szentségtörésnek, ha legvadabb vadhús mellé pl. száraz szamorodnit iszom.
Egy evangélikus vendégházat szoktunk kibérelni a versenyekre, és ott csak csorbabögrék vannak, metszett kristálykelyhek nem nagyon... Amúgy meg válogatós kódisnak lóf.sz a seggébe :-)))
Halászléhez tökéletes a vörös. Nem igazán az számít, hogy hal, hanem az elkészítés módja. Meg azután régi ellensége vagyok az ilyen ételhez olyan italt kell inni dolognak. Igya mindenki, amit szeret. Bár én úgy vagyok vele, mint Pelikán elvtárs :-)
A sóban sült hal isteni csemege, jaj, de szeretem! Persze kell egy előre tervezés, hogy tényleg olyan legyen, amit az ember szeret. Viszont ha ez megvan, akkor olyan ízélményben van része, mint amúgy ritkán!...
Ha elég masszív a burkolat, akkor benne túlnyomás van, azaz a víz 100 fok felett is lehet. Ha felnyitod, csokken a nyomás és hirtelen gőz képződik, a halad "felforr".
Jesszus! Tiszta horror! Nyilván a só hatással volt az izmokra, és az elektromos impulzus összerántotta. Vagy mi. Vagy csak a felgyűlt gázok távoztak, mindegy, ilyet még nem hallottam.
