Na de nem ötvenes évek és nem Németország. Hanem 2000-es és Magyaro. Ez pl egy alapvető különbség. De erről a témáról tényleg szeretek beszélgetni.
Szóval vannak, akik azt mondják (egyébként van benne igazság), hogy minimum 50 évnek kell elmúlnia egy adott időponttól, hogy azt tárgyilagosan meg tudjuk ítélni. Én ezzel részben egyetértek, de mégis azt hiszem, hogy a tudás egyre kevesebb , és a viták egyre csupaszabbak, és egyre szélsőségesebbek. Szerintem az idő nem árnyal, ellenben torzít. Így tehát úgy hiszem, hogy nekem nem feladatom belehelyezkedni az ál- igazságokba, de kötelességem sok véleményt megismerni, és aztán tovább lépni. Engem pl 56-nál jobban érdekel, hogy mi mostan a magyar? És, hogy egyáltalán szükség van-e ezen gondolkodni. (De persze érdekel 56 is, meg 48 meg 19 meg 20, meg minden...)
Ha valaha nyugi lesz ebben a pici országban. szerintem azért lesz, mert megtalálunk egy legkisebb közös többszöröst.... vagy egy feladatot, egy definíciót.
Tehát nem az a kérdés számomra, hogy mik nem vogymuk, hanem, hogy mik igen. Ez most igen igen érdekel.
"S ott, abban a háromnegyed órában megismerünk egy embert (Cserhalmit) – persze, kicsit a riportert is – akit (Cserhalmit) aztán lehet szeretni vagy utálni, mert elég radikális elvei vannak..." Vagyis ez a megjegyzés is Cserhalmira vonatkozott, (ti. a megelőző és ezután kövtekező gondolatok is Cserhalmival foglalkoznak), mint ahogy magában az egész cikkben nemigen van külön értékelés Alindáról; ami van, az inkább ténymegállapítás - legalábbis szerintem.
Nem olyan rossz ez a rácsodálkozó, tágra nyílt szemekkel az interjú alanyon csüngő riporteri felfogás.
Nagyon sok ember hasonlóan szemléli a nagyokat mondó, vagy éppen a szerénységét fitogtató fontos ember szereplőt, miközben elmereng nagyságán és a saját kicsinységén.
Nem azért írom, hogy megsértődj, inkább hogy megismerj egy véleményt, hátha van benne valami.
"Nem kell beleragadni a múltba, tovább lehet lépni, és nekünk fiataloknak ezt kell szorgalmaznunk."
Na most képzeljük el egy pillanatra, hogy ezt a mondatot egy bizonyos Alinda Veiser nevezetű ifjú titán mondja az ötvenes években, Nyugat-Németországban...
Erre meg csak annyit, hogy ha cinikusnak szántad, ez gyenge.
Mert ezen a képen éppen semmi nem látszik. Valójában az sem, hog yén vagyok-e. Egyébként igen. egy jelmezben. Szóval ebbe belekötni mondjuk olyan, mint megkérdezni a színésznőtől, aki egy boszorkát játszik, hogy ő tényleg olyan-e....
Lehet, csak nincs értelmMe.
Másfeől az ilyen megjegyzéseket tartom tök ízléstelennek, és tipikusan olyannak, amit az emberek álnév mögül megengednek maguknak.
Erről én máshogyan gondolkodom. Azaz, hogy nagyon mókás lenne, ha pl. az én generációnak kellene kibeszélni a rendszerváltás előtti dolgokat.... úgy gondolom, ezt elmulasztottuk kicsit, vagy várni kell még, amíg felnő egy generáció, és akkor el lehet kezdeni újra értelmezni. De addig sem kell beleragadni.
Én idealista vagyok, és a jövőben hiszek. Azon pl. sokat gondolkodom, hogy nekem mi ebben a feladatom. És próbálom azt csinálni.
Lehet, de ezt úgy teszi, hogy butácskának mutatja magát.
Az Alinda-show lényege, hogy ő -- bár informálódott a partnerről, vagy akár arról amit az képvisel -- valójában nem tud a dologról semmit.
Érdeklődő kis butuska, kérdései olyanok, mint amikor a kis gyerek érdeklődik az idősebbektől az élet különböző rejtelmeiről és közben amolyan kisokosnak mutatva magát nagyokat bólogat.
Hogy ne terjesszek téves információkat, utánanéztem: Mérő László 2006 november 20.-án, 23,55-től szerepelt a Zárórában. (Én tavaly alatt januárra, vagy februárra gondoltam…, csak az idő rohan túl gyorsan.) A kultúrházban szóba jött szereplését illetően csak annyit, arra lettem figyelmes, hogy Mérő az ilyen műsorokban teljesen szokatlan módon a műsorvezető finom (vagy csak általam annak vélt?) sugalmazásaival szemben következetesen ellentmondott és kiállt a véleménye mellett. Az ilyen típusú műsorokban időnként már visszatetsző módon, talán viszonossági alapon is megy egymás dicsérgetése, engem elsősorban az ragadott meg, hogy Mérő pont ennek az ellenkezőjét csinálta. Ha ismertem volna a filmrendezőt és munkáit, akiről folyt a szó, feltehetően én is másként reagáltam volna, de hát nem ismertem és nem is ismerem. Mentésegemre azt tudom felhozni, hogy feltehetően nem voltam ezzel egyedül a műsor nézése közben sem. Amúgy Mérővel szerintem ugyanaz a baj, mint általában a hasonló kaliberű, ritka egyénekkel, mégpedig nagyon egyszerűen kifejezve: túl sok van ahhoz a fejében, hogy (le)feküdjön akár a médiának. Nagy kár, hogy nem kap több lehetőséget, még így is / vagy éppen azért, mert képes irritálni, de remélhetőleg a legkülönfélébb redundanciák után a médiák egy határon túl rájönnek, (ennek mintha lennének jelei, és erre éppen Alinda is példát mutat időnként), hogy jobban koncentráljanak a minőségre és akkor Mérőből és a hozzá hasonlítható egyéniségekből is többet kaphatunk, amire szerintem nagy szükség lenne. Mint mondtam, szerintem azzal együtt vagy még így is, hogy időnként irritálnak, mert arrogánsnak, vagy nagyképűnek hatnak.
egy véleményt kultúrált formában is meg lehet fogalmazni és intelligensnek látszó módon is mások tudomására lehet hozni, anélkül, hogy a pocsék, ócskaság stb. szavakat használnánk. Mérőtől többet vártam. arrogáns volt és pökhendi
Elnézést a közbeszólásért, de Mérő tavaly már szerepelt a Zárórában, (sajnos, nem emlékszem pontosabban, mikor). Szerintem Mérő nagyon különleges egyéniség, akinek egészen egyéni látásmódja van, de ahhoz, hogy ez kijöjjön, a kérdezőnek nagyon felkészültnek kell(ene) lennie belőle. (A közelmúltbeli kúlturházas produkciójában, amire valószínűleg utalsz, azt hiszem „csak” az volt a szokatlan, hogy ellentétben azzal ami ilyenkor általában szokás, nem dicsérte agyon a témául választott rendezőt és a filmjeit, hanem nagyon direkt elmondta a saját véleményét.)
szia! Szeretem, ahogy az interjúalanyaidhoz viszonyulsz. nagyon tetszett az a svéd-magyar agykutatóval folytatott beszélgetés (már nem emlékszem rá név szerint, de asszem Pannonhalmán végzett..). Azért kíváncsi lennék, hogy a múltkori kultúrházas produkciója után Mérő Lászlóból Te mit tudnál kihozni...úgy érzem kicsit önmaga korlátjává vált az a pali, hiába a zsenialitása...vagy csak egy szimpla matematikus?? érdemes egyáltalán meghívni?
Örülök Neki nagyon, de azt hittem valami főműsoridőt kapsz az m1-en :( És olyan nagy promociót sem kapott eddig. Minden esetre én biztosan nézni fogom érdekesnek tűnik.
