Abszolút megértem, hogy az idő pénz és mindenki minimalizálni akarja a labda ide-odatoszogatásából járó macerát, de hadd tegyek két megjegyzést: először, a fordítónak nem dolga, hogy elütéseket észrevegyen. Arra ott van a szerkesztő vagy az előkészítő. (Megjegyzem, a fordító dolga, hogy minimimális elütési/helyesírási hibákat tartalmazó kéziratot adjon le a kiadónak. Ez minima erkölcsi kérdés.) DE: az nagyon is dolga, hogy ha a szerkesztő félreérésből tartalmi vagy stilisztikai javításokat végez a kéziratban, arra legyen lehetősége reagálni - hiszen a szerkesztő - a fordítóval ellentétben - nem olvasta a forrásnyelvi szöveget .
Amit mondani akarok, az az, hogy fontos a kommunikáció! A kétirányú, folyamatos kommunikáció. A fordító nem ellenség és nem is felelőtlen gyerek, akivel nem lehet/nem érdemes tárgyalni. A jó fordító egy nap alatt átnézi a tördelt levonatot és egyrészt boldog, hogy jobb lett a szöveg, hiszen egy idegen szem is átfésülte, másrészt meglátja, hol vannak azok a pontok, ahol a fordítása tökéletlen/nem elég érthető, és azokat ilyen szemmel átjavítja. A keletkező (ált max egy a4-re ráférő) javaslataival a kézirat/a könyv nagyságrendekkel jobb könyv lesz. Ez a kiadó érdeke és a fordító érdeke.
Jó lenne felismerni, hogy ugyanazon az oldalon állunk.
Évente kb. 200 könyvet jelentetünk meg, nem vidéki kiadóként. A fordítóink nem korrigálnak, arra van a korrektor. Néhány fordítónk megnézi a tördelt levonatot, az a tapasztalat, hogy elütést pl. észre sem vesznek, azonban jelölnek néhány olyan javítási kérést, amelyet ha átvezetnénk, hiba lenne.
De valóban, megállapodás kérdése. Nálunk a szerződések tartalma és a gyakorlat az, hogy a fordító nem korrigál.
Fordítóként hadd pontosítsak. A többihez nem tudok hozzászólni, de az, hogy a fordító korrigál-e vagy sem, részben a kiadóban kialakult szokásoktól, részben viszont a két fél által kötött szerződéstől függ. Nekem vannak olyan szerződéseim, amelyek kifejezetten kötelezik a fordítót a korrigálásra. máskor meg ideszólnak, hogy kész a korrektúra, menjek be érte. És természetesen olyan is akad (főleg vidéki kiadók esetében), hogy nem korrigálok.
Bocsánat, mint gyakorló könyvkiadói vezető szerkesztőtől, engedj meg nekem néhány pontosítást:
Szöveg 1. kézirat a szerzőtől Ez OK. 2. szerkesztés (szerkesztő csinálja, egyeztet a szerzővel) Ez is OK. azzal, hogy a szerzővel való egyeztetés már nem annyira gyakori 3. kézirat-előkészítés (azaz gépben a kézirat javítása) A szerkesztők már file-ban javítnak. A kézirat-előkészítő szűri a bennmaradt helyesírási hibákat, belső kiemeléseket egységesít, tördelésre előkészít - ha szükséges, a címrendszert vhogy egyértelművé teszi 4. tördelés Ezt azért megelőzi a tipográfiai tervezés. 5. a tördelt szöveg, azaz a levonat javítása: ez a korrektúra, elehet 1, 2 vagy 3 kör. Kettő elegendő.
Egyszer a szerző (fordító) is megnézi. Addig kell csinálni, amíg csak kevés javítás van a levonatban Ritkán van arra mód, hogy a szerző avagy a fordító a tördelt levonatban gyönyörködjék, hovatovább javítgasson. 6. Imprimálás: címnegyed jóváhagyása, utolsó ellenőrzés A teljes nyomdába kerülő anyag jóváhagyása ez.
Hát úgy nézem, itt tényleg jó nagy csemd lett... Sajna én se tudok sok okosat mondani neked, Csendbajnok, legfeljebb annyit, hogy az ELTE BTK-n létezik olyan, hogy műfordító kurzus, ha őket megkeresed, talán tudnak segíteni. A másik ötletem egy itt élő angol srác, aki maga is írogat, a nevét meg az elérhetőségét elküldöm neked emilben, hátha ezen a szálon el tudsz indulni.
Üdvözlök mindenkit! Olyan gyakorlott műfordítót keresek, aki szívesen elbírálná -megfelelő szigorral - magyar-angol versfordítási kísérleteimet. Komolyabban az utóbbi időben kezdtem el ezzel foglalkozni, és egyelőre néhány "klasszikus" 20. századi magyar verset ültettem át angolra, mintegy stílusgyakorlatként. Az utóbbi időben született néhány darab, amivel már elő merek állni. Ha akad vállalkozó, kérem, ezen a fórumon jelentkezzék, a többit később megbeszéljük. Előre is köszönöm!
én tudom, hogy kell kéziratból könyvet csinálni. Írjam ide? Kicsit hosszú de nagy vonalakban:
Szöveg
1. kézirat a szerzőtől
2. szerkesztés (szerkesztő csinálja, egyeztet a szerzővel)
3. kézirat-előkészítés (azaz gépben a kézirat javítása)
4. tördelés
5. a tördelt szöveg, azaz a levonat javítása: ez a korrektúra, elehet 1, 2 vagy 3 kör. Egyszer a szerző (fordító) is megnézi. Addig kell csinálni, amíg csak kevés javítás van a levonatban
6. Imprimálás: címnegyed jóváhagyása, utolsó ellenőrzés
Van anyanyelvi lektorod? Én már belevágtam egyszer ilyesmibe, magyar szerző kiadatlan (science fiction) regényét fordítottam angolra, de ehhez mindenképpen kell egy "native", aki átnyálazza a végén.
Annyit segíthetek, hogy elmondom, -ról-ra fordítás kb. a duplája az ellenkezőjének. ez átlagban kb. 40-50000 ft-ot jelent ívenként. De persze ha találsz valakit, aki olcsóbban megcsinálja...sok szerencsét.>:-))
Mély tiszteletem a topiknak és benne a legnehezebb műfajt űző irodalmároknak!
Tudom, hogy első hozzászólásban nem illik ilyet, de kérni fogok. Szükségem lenne valakire, aki egy kb 300 oldalas kéziratot (megvan Wordben) lefordítana magyarról angolra (a sajátomat). Elég egy nagyvonalú fordítás, az utolsó simításokat úgyis én végezném el a szövegen, mert én is angol-német fordító vagyok, de egyszerűen nincs rá időm. Elég volt megírni :-) Milyen tarifákkal dolgoztok? Tudtok valakit? Ha innen érdekel valakit, küldhetek neki pár oldalt, hogy eldöntse, érdemes-e belevágni.
A könyvet még nem adták ki otthon, de nem is annyira fontos, mert a tárgya miatt inkább angol nyelvterületen lehet érdekes. Jut is eszembe, ha valaki tudja, hogyan kell egy kéziratből könyvet csinálni, adhatna jótanácsot...
Kösz a felvilágosítást. Ez a program bizonyára hasznos lehet, de én, mint említettem, inkább a sajátomra támaszkodom. Egyébként is a műfordítás valamennyire mindenképpen művészet, távoli rokona a költészetnek, nem tudom, mit segíthet itt egy ilyenfajta memória. De sztem aki hasznát tudja venni, csak használja nyugodtan.
A fordítás-memória csak tárolja a már általad bevitt fordítási adatokat, és ha legközelebb hasonló témában dolgozol, akkor átfuttatod a memóriát az új adatbázison, és az egyezőségeket illetve a hasonlóságokat keresi. Felajánlja a saját előző fordításaid alapján a lehetséges variáció(ka)t. Ezért nem fordító-program, hanem fordítás-memória. Persze csak ott működik kifizetően, ahol sokat és hasonló témában fordítanak.
Csatlakoznek a tudatlan dilettansokhoz annak a kapcsan, hogy elkepzelhetetlennek tartom irodalmi muvek barmilyen szintu forditasat programmal. Igaz, amit en eddig lattam, az teljesen erthetetlen, osszefuggestelen dolgokat "forditott", szo szerint.
Nem sarlatánság, csak épp - legalábbis az én gyakorlatomban - használhatatlan. Ugyanis a szakfordítással ellentétben az irodalmi alkotásokat papírformátumban kapja meg az ember. Szóval a Tradosszal nem sokra mennék:)
Nekem meg nyelvvizsgam sincs, bar a francia kotelezo erettsegi kozepfoku nyelvvizsganak szamitott anno, es epp, hogy csak beszelem, nagyjabol tarsalgasi szinten, rengeteg hibaval...
Akkor ennek a történetnek a pendant-ja az enyém. Nekem csak érettségim van. és éppenséggel nyelvvizsgám is csak spanyolból, abból a nyelvből, amelyből nem fordítok.>:-))
A legszomorubb az ebben a dologban, hogy a munkadnak pont azt a reszet probalja meggyilkolni - lehet, anelkul, hogy fogalma lenne rola, mit csinal, bar ez tulzott johiszemuseg lenne - , ami a forditas valodi erteket adja, vagyis a stilust. A tobbi "csak" rutinmunka. Nagyon frusztralo lehet ilyen emberekkel dolgozni.
A masik temahoz csak annyit, egyszer volt egy ismerosom, kinek az volt a maniaja, hogy diplomakat gyujtott , mindamellett iszonyatos taplo volt. Akkor negynel tartott, de meg jart levelezore. Egyetlen mentsegere szolgaljon, hogy egy bombazo az illeto, igaz, szõke:-)). Valoban, a diplomak szama nem feltetlenul az intelligencia fuggvenye...
A gyerekek nagyon sok szót nem "értenek" úgy, mint mi, viszont remek jó az asszociációs készségük, és a szavak hangzásvilága sokszor többet elárul nekik, mint a szigorúan vett jelentés. Múltkor mesét olvastam az öt éves kisfiamnak, ami egy kertészről szólt, és a mese felénél megkérdeztem, tudja-e, mi fán terem az a kertész. Nem tudta. De a mese így is összeállt. A szövegkörnyezetből, a képekből. Az ízt kivenni egy szövegből (egy fordításból) ezért is bűn. Egy fordítás nem középiskolás irodalmi dolgozat, amit a lektor-tanár néni pirossal kidekorál! A lektornak nem dolga stilisztikai javításokkal felülbírálni a fordítót! Jó, bevallom, még mindig lila a fejem a mostani balhém miatt a kiadómmal. (Egyébként a szerződésemben nem volt benne, hogy meg kell kapjam a szerkesztett verziót. Az én saram!)
De az abszolút kedvencemet megosztom veletek, mert ezt nem lehet sírva-csuklós-röhögés nélkül kibírni: "űzött malacvágtában" helyett a következő javítást eszközölte az a drága jó lélek: "sovány disznó menetben". Szóval most megyek munkát keresni (egy másik kiadóhoz) sovány disznó menetben.
Lehet, hogy ez a fickó egy újkori Kazinczy?
Szerintem nem ártana, ha a lektoroknak a bölcsészdiplomájuk mellé józan paraszti eszük is lenne. Tisztelet a kivételeknek, mert vannak. Nem is kevesen.
