Jól szól, etalon hangon. Ilyenkor próbálom megfejteni, ámbár nem egyszerű. Szerintem vöröskondis, durvább hangú C3 8888, 3.Ps,f, c3 van beállítva. lezli csutkán. Az erős keyclick általában vonaljelből fakad, de itt tompább. A lezlik közé azonban bedugott egy Marshallt is. Az erős torz középhang a kattanással szerintem ennek a mértékletes hozzákeveréséből fakad.
Jimmy McGriffnek volt ilyen kevert, markáns hangzása. Azt nem tudom hogy párhuzamosan vagy sorosan voltak a hangrendszerben, de ugyanúgy Leslie és Marshall szól egyszerre mögötte.
Tarkus orgonaszóló, alternatív verzió. Hallatszik, hogy még nem volt kidolgozva, de a végső szólónak számos eleme megjelenik. Ha bármikor megkérdik tőlem, mitől kúl a Hammond-orgona, a Lazy mellett ezt a kis részletet szoktam felhozni. Jól kikeverte Emerson, hihetetlen, milyen gazdagon szól az orgona. ABC-k Leslievel tényleg úgy szóltak, hogy azt tovább fejleszteni, javítani nem lehet, hiába telt el 70 év. Minden bizonnyal 100 év múlva se lesz ez másképp. Fantasztikus, hogy egyszer csak eljutsz a csúcsra és nincs tovább.
Ha már Emerson és Lord, előbbi nyilatkozott utóbbiról a Pictures of an Exhibitionist önéletrajzában. Míg Emo Rick Wakeman-nel rivalizált, Lord kimaradt az efféle afférekből és elvolt a Hammondjával:
Rick, it turned out, had played earlier on that show with a support band called The Strawbs. Maybe there were a few journalistic errors but I remained a little suspicious of Rick for some time. He was, after all, competition. By contrast, Jon Lord, organist with Deep Purple, didn't appear at all competitive. In interviews, he always had a good word to say about his contemporaries, remaining true to his own style and choice of keyboard, the Hammond organ, while never being swayed by current trends.
Ami érdekes még, hogy mennyire elhanyagolt, szutyok B3/2×122-t tettek ki a színpadra. A kései B3 erősen leharcolt. Lehet hogy a lezlik is. Fülessel jól hallani, mennyire sok kontakt hiányzik, késik, mennyire fuldoklik a zörgősen torz hangja. Sok összetevőből lehet. Kosz, csövek itt-ott, hangszórók állapota. Egy biztos ráférne egy alaposabb törődés.
Ebből lehetett elege Joey DeFrancesconak. Panaszkodott a szélsőségesen eltérő állapotú B3-akra, amit biztosítottak a színpadokon. Valami ilyesmi. Ok, megoldják ezt is, nagy művészek, de kellemetlen. Inkább ilyen esetekben egy megbízható digitális alternatíva. Ezért szorgalmazta a Viscountnál a fejlesztést, hogy azt kapja játékra, kézre, fülre amit lát meglepetések nélkül. Sajnos épp elkészült, erre távozott.
Te írtad. De a balkezes basszmenet ellenére nem feltétel egy gitáros/harmóniák jelenléte. Pl. James Carter szaxis triója Gerard Gibbs-el teljesen jól elvan. A basszus és szólómenet kiadja a hiányos harmóniát. Gyakran a kevesebb, több, a hangok számában is.
A távolfrancia orgonista Michel Benebig. Együtt mulattunk azon, hogy pont egyidősek vagyunk. Ő pár órával idősebb lehet a térbeli elhelyezkedése miatt, korábban kel fel a nap Új Kaledónián. A Jimmy Smith iskola egyik kíváló növendéke.
Van sok módszer a dinamikus pedálbasszusra. Régen volt a string bass, ami az elemi basszushangokat elengedésük után ízlésünk szerint megnyújtotta. Mivel spineteknél eleve nem 2×4 drawbarnyi kevert a hangszín hanem elemi basszushangzás volt, ezért ott alapból rendelkezésre állt már 1948 óta. Hammond model M. Aztán jött a midizés mint Dennerlein esetében. Barbara egy régi Korg bőgőhangot tett meg védjegyének. Az biztos hogy élvezetes! Egy régi videómon rock trióban én is basszgitár hanggal támasztom meg lentről a műsorunkat. Szerettünk improvizálni.
Elsősorban nem a dinamikára utaltam a kettős játékkal hanem a folyamatosan változó, változtatható megszólalásra. Ezáltal nem olyan művi, gépies. Ha valamiről írok, érdekes értelmezés hogy azt kizárólagos kontextusba helyezed. Nem. Mindig azt írom, jellemző. Mert vannak nagyon követhető általános irányultságok. Amik persze nem zárnak ki más megoldásokat. A hammondos zene egy műfaj. Sok jellegzetességgel, kötöttséggel. Lehet nem figyelembe venni, de én örülnék a legjobban ha valaki berobbanna ezzel és gyökeres megújítással. Igazából ez vonatkozik az egész pop-rock-funk... könnyűzenére. Vagy 30-50 éve önmagát ismétli nagyon szigorú keretek közt.
Sajnos a királyok mind elmentek. Utolsónak nagyon korán Joey. Vannak ma is ügyes, tehetséges előadók szép számmal, de mértékadó módon kiemelkedőt bárhogy igyekszem, nem tudok megnevezni.
"Az orgonában a dinamika igen csekély mint ütésérzékenység" ..(igen finoman kifejezve..) ..igaz, de azt hiszem ez--legalábbis itt a fórumom, SOK más ,állandóan előhozott SOMMÁS (és nem mindig támadhatatlan) megállapítással együtt, eléggé köztudot, (még előttem is mint "kivülálló") - talán ne ragozzuk ezeket örökké, az ismétléls nem mindig a tudás anyja - s közben eltünnek az eredetleg megpenített dolgok - JS kézbasszusozását (ez a lényeg, bármit is puffagt hozzá ő v. bárki a pedálon - csak azért említettem, mert ezzel tört merőben más utat - s a viatúrákon részemról a kezek fizikai mozgatása a multi-klaviatúrákon, a hiányzó balkéz-pótlása (pl: gitárossal), stb. Sorrry, ez akommented igazából nem nekem szól!...mégha az enyémre címezted is...
-de -hogy egy pontra direkt reagáljak -hamár "orgonadinamika" a basszuson: eccer it láthattunk egy vmilyen francia-gyarmat-sizgeti Hammondost (nekem tetszett, de a nevére sajnosnem emlékszem) -hagyományosan és jól basszpedálozot- és -a videón is pontosan lehetetvégéig látni- minden egyes padálnyomásra a swell-pedált is ritmikusan és állandóan odanyomta, ezzel kvázi extra attackot adva hozzá.
a másik: a mai klónokkal másr semmi sem áll az útjában az orgonistának, hogy dinamikus kéz-v. pedálbasszust produkáljanak. csak ütésérzékeny kontaktusok és megfeleló hangszínek kellenek hozzá -már a Soul is-meg persze a Suzuki- hoz bőgő, stb. hangokat erre a célra..(.én részemről ezt élvezetesnek találom)...persze el lehet zárkózni mindentől, (és a plusz munkától!) ami nem "autentikus" -"JS. is megvolt nélküle "- és Soul pár puffogtat is automatikusan! ..kár basszpedált venni, kidobott pénz...
..szerintem jelentős zenei, kulturális (v. akár anygi örökséget is) 2 féleképp lehet kezelni: felakasztani lebetonozattan ,bearanyozva a falra és agitálni a múzeumlátogatókat hogy csodáljájk, majmolják, fényképezzék,stb. -(amihez persze egy egész iparág kínálja támogítását jópénzért) de a nyúljanak hozzá! - amig a múzeum látogatóival együtt eltűnik az időben...vagy csodálni, kitanulni és továbvinni, ki-ki saját maga szerint! (amire egyébkénnt a reális élet is sarkal...)
.. a menő királyok így születnek, "meghalt a király, éljen az új király" ....Ámen...
Jimmy Smith az alap. Gyakorlatilag rá épül a hammondos stílus. Előtte (szinte) senki, utána mindenki. És mindenkinél valamely része visszaköszön. Ok, vannak teljesen egyedi, egyéni izzadtságszagú megfejtések ahogy a kortárs komolyzenénél is. Legyen az ő bajuk :-)
A népszerű, a zeneirodalomba rögződött darabok, előadók szinte kivétel nélkül rá épülnek. Ő meg eléggé Errol Garnerre. De hatalmas ötlet volt azt átvinni Hammondra.
Az egyszerű basszusozás (balkéz+tonika) olyat ad, ami hagyományos úton lapossá válik. Amit az igazi analóg hangszerekben is szeretnek, minden hang másképp szólal meg. Az orgonában a dinamika igen csekély mint ütésérzékenység. Ámbár mint a multikontakt mutatja, az is mennyire számít! Namost ehhez a balkéz basszmenethez hozzápufogtatja a tonikát. És az a lábjáték akár minden hangja eltérő érkezési idejű, hosszúságú. Ezzel a nagybőgő húrmegcsapási idézettel minden basszushangot teljesen egyedivé tud tenni. A pusztán lábjátéknál azonban ez a dinamika kimúlik, mégha Barbara Dennerlein, Mike Carr vagy mások ebben kitűnőek.
.." jobbkéz lent-harmóniák, balkéz fent-szóló" -nem elirás és forditva lenne? (bár adott esetben lehet igy is indokolt, de nem tipikus!)
...és.igen, nem ragoztam külön, de az átfedett játékbhoz AUOMATIKUSAN beleértendő a két kéz -sokszor igen mozgalamas "keresztzése"-itt a nagyobb távolság előny. -( és zongoristák bezzeg ilyenkor sokszor irigylik az orgona v. akár a cembalo dupla manuálját!)
...-"Jimmy Smithnél látni gyakran..." -igen, tudom, ő a király, és sok autnetikus nem is néz másra, deazér ne csináljunk belőle "klinikai beteg lovat" ! -mindenki más normál esetben használja-ta így általában az orgonát (egyik kéz: (tipikusana a bal) kiséret, akkortdok,lent, másik (felül) a dallam, szólók, (+pedal!) templomtól a Hammondig, v. villanyorgonáig, az össze tan-kotta is ezt hozza -
..-ÉS persze J.S. is- adott esetben, késégtelenül...
Ezt az ősrégiáltalánosan bevett gyakorlatot aztán csak valóban általa népszerűvé vált kézbasszusozás töri meg markánsan,,- azon az áron hogy -állandósitva- egyúttal leredukálja az orgonajáték fegyvertárát -talán nem véletlen hogy ilyenkor majdhogynem kötelező plusszban egy akkordozó gitáros jelenléte! -V.
Nyilván figyelembe vették, mert az átfedett játék így is simán megoldható.
Jimmy Smithnél látni gyakran, jobbkéz lent-harmóniák, balkéz fent-szóló.
Egyébként a klasszikus Viscount Cantorum orgonáknál nagyobb a távolság. A Key-B esetében már meglépték ezt a 2cm-es közelítést. Talán a Hamichord kései változatánál, az M-C3-nál alkalmazták először. A Crumar is átvette.
..."Utazó, gyakorló zenészek eszköze"- csak részben alkalmas arra...utazó zenészek elsősorban a technikájukat tartják karban gyakorlógépeken, (ilyen "igazi" (de néma) gyakorló-klaviatúrákat még a 80-as években is gyártottak, sok pénzért)...ha valaki csak amúgy hangokat keresgél, komponál, etc.arra a mai un. "rollpaano-k, (MIDI-t is tudnak!) tökéletesen megfelelnek, -árban és csomagméretben a tizedéért! -V.
..még jöhet! ..és ott akkor nem hiányozna a komplikált kalapácsmechanika, ami itt ugyancsak hiányzik!...érdekessége az ügynek hogy itt kivételesen nem japánok léptek fel az ölettel..... -V.
Ez sajnos tervezési hiba. A drawbarok nincsenek elegendő magassággal a billentyűk fölött, így az alsó manuál drawbarjait jobbkézzel akaratlanul is megpöccinthetjük szóló közben, jellemzően a középső ujjunkkal, sok feketés hangnemben. Többen emiatt a 808 állást a B presetre címzik, és a H-val nem is foglalkoznak. (a balrább lévő preset mégis kevésbé szomszédos a szólókra jellemző 4. oktávval)
A Viscountnál ezt átgondolták. Ha a két manuál közti távolságot ugyan az eredeti 2/3-ra is vették (megyegyező használhatóság de kisebb méret, súly), a drawarok fekete lemezét vagy 1cm-el viszont magasabbra helyezték. Ott már nem merül fel a véletlen elállítódás.
Értem. Ahogy írod, a tanuló játszik, a tanár állítgat. A tanuló még segítségre szorul. Jimmy McGriffnek nem váltottak. Másnak sem. Simán megoldhatók egyedül. Két hang között lenyom még egy "hangot", ami egy másik preset és kész. Meg van a valósidejű drawbar állítgatás, ami leginkább a nemsokára nálunk is fellépő John Medeski stílusa.
Szóval ez a játék ami jórészt improvizációkra épül, kényelmesen befelér a hangszínváltás.
Egyébként a klasszikus blues-jazz... Hammond műfaj igen kevés beállítást alkalmaz. Legtöbbször ezeket hallani fent: 3.perkával 888, 8888, majd 888888888, 888000008, 800008888. Lent: 808, 848, 0076, 888.
A segítség a klasszikus stílus, sípos orgonák jellemzője. Főleg régi, teljesen mechanikus orgonáknál. Ámbár modern orgonákban ott is be lehet programozni egy kattintásra a regisztrációváltás csoportjait. Van a kottalapozásra is több segédeszköz. Egyre gyakoribb ott is az egyedüli játék lapozóember nélkül. Ámbár ott már megvannak azok a nehéz darabok ahová elkél a segítség.
..".ennyi hátulütője van"...hogy ez hátulütő"- ez sztem. személyes kérdés. Nálam VK77-n vannak ilyen manuálközötti váltó-gombok (óriási memoria -kapacitással)..(más kérdés hogy a Roland programmozási hülyesége miatt nemigazán használhatók csak- drawbár-variációkhoz!)-szóval kipróbálásból beszélek...Kétségtelen előnye hogy jobban elérhetőek mindkét kézzel! Viszont:egysorban elhelyezett és (bár jól kivilágitott) egyforma gombok, agyilag nehezebb megtalálni és megjegyezni számozás szerint őket, (esetenkint külön bankot is kell előbb választani!) pláne ha mindkét manuált -esetleg eltérő számú presetekkel- kelll kiszolgálniuk. Én személyszerint irigylem a hagyományos Hammond egyszerübb de jól kivitelezett, manuáloként látványosan felosztott, massziv és arretáló forditott billentyüit, -amiket az ember kottahangok szerint memorizál- ha csak drowbárkombinácók kellenek... -V.
...a gyors kapcsolgatás mint alapprobléma csak akkor jelentkezik élesben ha az ember folyamatosan leköti a balkezét kézi-basszus játékkal, J.Smith módon- ennek a játékstilusnak eleve megvan ez a hátránya, az orgonát eredetileg NEM kézbasszusos játékstilusra konstruálták, azért van külön basspedálja. Aki kézbassszusozik, magára vállalja annak árnyoldalát is. Nem csak drawbárok, de leslie v. vibrátó, percussion kapcsolók is vannak, ráadásul jól szétszórva az asztalon (ehhez a klónozók is sajnos ragaszkodnak az "autentika" miatt!). Én azért kedvelem a Kawai DP-met, mert a összes fontos klón-orgona-kapcsolás egy aránylag kis helyre van összefoglalva, és úgy elhelyezve hogy akár kézbasszusozás közben s egy éppen szabad ujjal elérem többnyire... -V.
...nemigen szokás hogy segéderő kapcsolgasson templomban sem, (külön embert fizetni?) s csak úgy kenne megoldható, ha a KOTTÁBAN ez követhetően folyamatosan meg lenne határozva, különben a játszónak kellene állandóan utasitania a segédet, amellet -ellentétben a szabványos Hammonddal, minden hagyományos orgonánál különböző a regiszteerk száma, hatása, és elhelyezése, nagyobb orgonáknál akár a játékasztal mindkét oldalén gombok tucatjai (plusz lábkapcsolók!) állnak rendelkezésre, különböző elrendezésben. (egy segéderőnek-a játékost megkerülve ide-ode kellene szaladgálnia..) Ennek akkor lehet értelme ha a helyi orgona ismerője korrepetálja az ujjonan érkező játékost, hogy kiismerje magát a számára még idegen orgonán -performansznál aztán már a játékosnak kell "kapaszkodnia". Normális játéknál nemigen váltanak regisztert adott zenei texturában. Amellett a nagyobb orgonákon azért van több klaviatura hogy lehetővé tegye a gyors hangszinváltásokat kapcsolgatást ide-oda.. Tehát a játékosnak először ki kell ismernie magát az éppen ADOTT orgonán (ami lehet régi mechanikus vagy pneumatis ill.elektrormoa vezérlésü) minden alkalommal...ebben az "ismerkedőfázisban" valóban jól jöhet az adott orgonát jól ismerő segéderő! (persze aztán a váltásokat beihatja a kottába,( HA abból játszik!)) .Lapozó segédembert akkor alkalmaznak (a koncerten!) ha a játékosnak nincs ideje (vagy kedve!) az adott müsort betenulni egy -esetleg csakegyszeri koncrtre.
(külön eset volt S. Richter zongorista esete, aki örag korában már nem bizott telsesen magában, és -a biztonság kedvéért- koncerteken kotttából játszotta az amúgy évtizedek óta megtanult darabokat is -Más speciális eset, ha tanár csinálja, az órán, mindjárt direkt mutatva a tanulónak a lehetőségeket.
-Hammond special: -viszont állitólag volt egy eset, amikoris Joenek egy studi-session során bedöglött a félhold-kapcsolója. Nem volt idő javitani, igy a technikusa kinyitotta a Lesliet, odaült egy csavarhúzoal, és Joey fejbólintásait követve -mint egy lapozó ember-váltogatta neki játék közben a slow-fast állást! -V.
Templomi orgonáknál lábtérnél is vannak váltókapcsolók, Hammondon meg nem nagyon szoktak ennyire gépészkedni vagy ha igen, azt csak lassabb számoknál van idő kivitelezni.
A virtuóz játékoknál jó ha a leslie kapcsolóhoz van idő kinyúlni, ill. felszabadítják a bal kezet és addig lábbasszussal helyettesítenek amit kell. Talán a klasszikus Hammondnak ennyi hátulütője van, hogy a 2 manual között még nem lettek kialakítva ilyesmihez a hüvelykujj kapcsolók hangszínváltásra.
Nem erre gondoltam, valószínüleg nem jól fogalmaztam.
A mellékelt videóban a tanár állítgat, a tanuló játszik. Csak valahogy az nem jön át nekem, hogy egy ilyen bal és jobb kéz játék mellett, mikor van ideje a játékosnak kapcsolgatni?
Kérem nézzétek el műkedvelői mivoltomat! Köszönöm.
...nem az egész zenekar, de az itt (is) három taggal fellépő család -papa (bass) , mama (keys), és sztárénekes leányzó! -aki jó karriert látszik befutni (mellesleg a leirás szerinrt Prince barátnője is volt valamikor, aki egy lemezét is produkálta... szerintem is jók és élvezhetők -bár a Hammond zászlót nem emelik különösen, talán másnak is tetszik itt... -V.
Igazi Hammondnál? Vesz egy csavarhúzót és a színes drótok kavalkádját a kívánt értékekre rögzíti. És akkor az inverz presetoktávban arra vált amire beállította. Van rá 9 szabad hely.
A legtöbb Hammond klónban is vannak programozható presetek. Megfelelő matatással menthető. Pl a VK7-ben csak program van. Vagyis drawbarokon kívül mindent visz.
...hamár, (vegyes megitélések...), nézzünk utánna rendesen: egy családról van szó: 1.Michiko Hill (akinek már a megjelenése is kommentáltatott, (hát igen, idős már és japán...)-az anya, amúgy eredetleig zongorista- bár minden keyboardon "pötyög" ha kell...2. az apa, Robert "Peewee" Hill - bass, s a lányuk, Judith Hill énekes (és hangszeres-
- autentikus a zongoréni s minnt itt hallható), aki a sztár ezeken a videókon...a szülők rendszeres kisérők Judit showj-aiban...
