igen, igen, igen.
kiegészítve azzal, hogy ne fújkálja senki az én hajómat semerre...:)
a világmegváltás meg csak úgy jött be a képbe, hogy támadt egy olyan érzésem, mintha te valami nagy, a világgal -körülményekkel- való együttműködési lehetôséget pedzegettél volna valamelyik hozzászólásodban. nézd: el tudom én ezt mondani rövidebben is, és akkor nincs egész estés, színes, szélesvásznú vita:))
szóval: élni, és élni hagyni.
én se szólok bele más dolgába, de más se szóljon bele az enyémbe...kár, hogy azért az árnyalatokat én is szeretem azért idônként boncolgatni..:)
ugyanmár. ha csak rajtam múlna, -vagy csak rajtad múlna az, amit te akarsz-, akkor szerinted mirôl vitatkoztunk volna? vitatkoztunk volna-e egyáltalán?
ez így helybenjárás, a dolgok önmagukba való visszakerekítése. ôszintén szólva ezért sem nagyon szoktam ilyeneken vitázni, mert értelmetlen. ami a saját döntésem, az pl. az, hogy foglalkozok-e ilyesmivel, vagy nem? :) én pl. nyugodt vagyok, nem feltétlenül akarom megváltani a világot...:)
én a békesség kedvéért ezt a legutolsó magyarázatot bármikor elhiszem. csak most már alkalmakra bomlott, alapból nem hiszem. egy dolog az, hogy mit szeretnék, és más dolog, hogy ehhez képest mire van lehetôség.
na, elbúcsú, hasamba luk van.
eldöntendô kérdés: éhségtôl vagy beszédtôl?
kiderül. lemegyek, beszéd abbamarad, eszik pár falatot - ha elmúlt, akkor mindkettôtôl.
tudom, logikailag hibás következtetés, de viszont csinos és jól áll.
ez jó kép. elképzelem, amint egy róka kopogtat az ajtómon:) sajnos, muszáj lenne neki bejelentkezni elôtte, különben nem engedem be...ha már életszakasznál tartunk.
na igen, a közönség. nem szeretek színházba járni. azért sem, mert mindig várni kell valamire, vagy valakire, és a végén még tapsolni is kell. úgyhogy errôl lehet, hogy nem velem lehetne érdemben vitatkozni.
de: lehet, hogy nem. csak elfelejti - vagy inkább úgy mondom: szabadságának érzi nem locsolni. hiszen ökég az a rózsa, ha van. éljen meg magától. ha már hülye tüslkéi is vannak, legalább inni ne kérjen annyit.
